Keresés
rovatok
textil | 2023 tél
Fotó: Antal István
Dékány István
A Gyáralapító Társaság Pamutfonodája

A Gyáralapító Társaság Pamutfonodájának létrejötte egy többlépcsős folyamat harmadik eleme volt. Alapját Almási Balogh Pál 1841. elején, az akkori Pesti Hírlapban megjelent javasata képezte, amely hasznos ismereteket óhajtott terjeszteni a nép minden osztályában, kivált a műiparosok között. A kezdeményezést Kossuth Lajos és gróf Batthyány Lajos is magáévá tette, és 1841. november 13-14-én megtartották az Ipar-egyesület első közgyűlését. Az egyesület hamarosan kiállításokat szervezett és megkezdte a mester-inas iskolák felállítását. A kiállításokból egyenesen következett a Védegylet eszméje, amely tagjai számára kötelezővé  tette, hogy mindazon közszükségleti cikkekből, amelyek itthon megvásárolhatók, csak a hazait vegyék. Kossuth csakhamar azt is belátta, hogy a magyar ipar pártolása csak akkor lehetséges, ha az egyes iparcikkek előállítását megkönnyítik, ezért arra törekedett, hogy az országban gyárak létesüljenek. Mivel a Védegylet ezt a törekvést nem mozdíthatta elő kellőképpen, elhatározta, hogy új társaságot alapít, amely a Védegylettől függetlenül gyárak létesítését tűzi ki célul. Így alakult meg 1844. decemberében a Gyáralapító Társaság 1 millió forint alaptőkével.  A Magyar Gyáralapító Rt. célját háromféle módon óhajtották megvalósítani:  a vállalatokhoz részvénytársként csatlakoztak volna,  

az iparűzőknek segélykölcsönt folyósítottak volna és önerőből gyárakat alapítottak volna. Az alakuló gyűlésen 50 000 forintot szavaztak meg egy gyapjúfonógyár, 30 000-et egy vegyészeti, szintén 30 000-et egy vasműgyár és 20 000-et egy festőgyár segélyezésére. 

Kossuth és Széchenyi politikai ellentéte miatt a Gyáralapító Társaság hatása alig mutatkozott meg,  s nagyon rövid idő múlva teljesen elhalt. Széchenyi elsősorban a nehézségekre hívta fel a figyelmet: „Az egyesület meg a kereskedés és a gyár mestersége nem éppen olly egyszerű valami, mint ükapáink modora szerint kardot rántani és vad rajként megtámadni az ellenfelet, de egyesület, valamint gyár és kereskedés mindenek előtt hideg számítást, tudományt, pénzerőt s mindenek fölött, ha így lehetne mondani, legáthatóbb rendbeli pietást [odaadást] követel. (…)  A magyar hon földmívelő ország s eképp legalább még most kár lenne a benne rejlő kiállítási erőt gyárakra fordítani. Így szólnak az antigyáristák; midőn a gyáristák viszont: mindent kivétel nélkül és rögtön Magyarország határai között kívánnak készíttetni és kiállíttatni. A való itt is, mint szinte minden egyébben, nem a túlságokban, de a középen.” 

A Gyáralapító Társaság Lajos utcai (régi számozás szerint Lajos utca 57.) Pamutfonodájáról csak közvetett adatok állnak rendelkezésre. Az egész Társaság csak hat évig állt fenn, a gyár

1854-ben már üresen álló telkén és épületében – amelyet 78 000 forintért vásároltak meg – kezdte meg működését a Barber és Klusemann (a későbbi Lujza) Gőzmalom.

Antal István képei: