Kedves írói és „irodalmi szereplőim” (7. oldal) jelennek meg a rajzokon: Mándy Iván, Ottlik Géza, Anton Csehov, Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij, Balzac, Stendhal, Goncsarov, Maupassant, Alexandre Dumas, Virginia Woolf, Samuel Beckett és Georges Simenon – és egy kakukktojás: a „kisasszonyok rue Avignon madámmal és Picassóval” (78. oldal). Még olvasok! – mondja Tandori, és olvasmányélményei jelennek meg a fejekben: „Ha tetszik, rajzba műfordítva” (8. oldal).
A fejrajzok füzetlapokra készültek, sűrűn, egy lapon két-három sorban 3–5 fej, egy oldalon hat-tizenöt fej is elfér. A rajzokon nevek, szavak, mondatok, utalások, kiemelt szereplők és néhány gépelt szöveg a rajzok között, a kötet vége felé. „Nyilván megdöbben Tóth Ákos, aki elsőül látja együtt ezt így, és talán viszonylag sokan fogják még látni, és csodálkoznak kissé” – írja Vannak. Jajz (183. oldal) című szövegében.
És a használati utasítást megalapozó vallomás (174. oldal):
Csak majd
Ennek a cuccnak engem nem zavaró megjelentetése csak „holtom” után lehetne. („Mit képzel, ennyi fej” stb.)
Addig is: nevek futnak végig e képoldalakon – így él tudatunkban pl. az irodalom. Igen.
Elemien és járulékosan (így szólna egy elvárt bölcs fogalmazás, ha-ha!).
Vagy: jó újra látni az ugyanazt-és-mégse-ugyanazt. Szervesség az egész.
(Tudok én nagyon konstruktívan.)
Lényeg: sok száz fej a kedvencem itt.
És a mellette lévő oldalon (175.) Picasso és az Avignoni kisasszonyok a rue Avignonból:
Az „Avignon”: bűvszó. Így merem sorolni Picassót. (Másképp: térdre, én, le… mint Weöres írja.)
Jó együtt lenni ezzel a sok fejjel, még ha „naná, hogy egyiktől alig látom a másikat”.
De nekem ma se látás, se beszéd, se olvasás, se írás, se (jaj, zene) hallgatás,
se és se. Sok!
Ha nekem a minimalizmusban a sok kellett.
S ha ezt a szöveg duma cuccot is nem hajítom az akármibe.
Hajítom; ah, enyhén hagyom, oda.
Picasso képe, az Avignoni kisasszonyok határkő. Az avantgárd és a kubizmus szimbolikus kezdeteként rögzült az európai kultúrában. Annak kezdeteként, amikor a dolgok belső szerkezetének ábrázolása megjelenik, s kiegészíti a látott valóság utánzását. Vö. regények szereplői, látott (?) képzelt (?) valóság (?): a két Opra, Szeredy, Aljosa, Holmann Endre stb.
Tandori évtizedek óta rajzol, azóta vannak kiállításai, illusztrálja saját köteteit is, és rajzolja könyveit. Arra a kérdésre, mikor kezdődött nála a rajzolás, a következőket mondja:
„1976 körül Korniss Dezső festőművésszel csináltam több száz közös alkotást úgy, hogy egy híres sorozatának, az Illuminációknak, amely fejekből áll, kivágta a dúcát, egy konstruktivista dúcot, amit ő ezerféleképpen kiszínezett. A dúcot nekem adta, és én egy indigóval és egy hártyapapírral forgattam rajta a saját belső elképzelésemet az ő szellemében, illetve az én szellememben. Jártam föl hozzá nagyon sokat, és én rajzoltam meg, ami egy különös csoda, hogy az én kezem munkája Korniss Dezső által is alá van írva.
Korábban egzisztencialista rajzokat csináltam meg filozofikus rajzokat. Az Ördöglakat (2010 – a szerk.) az egyik könyvem, amely az ilyen rajzok gyűjteménye. Ezek a fejek a legújabb fejlemény. Annyit olvastam ezeket a szerzőket, hogy hirtelen átcsaptam rajzolásba. Mándy, Csehov, Ottlik és Simenon.”
A kötet három rajzolt fejezetből és néhány gépelt szövegből áll. A gépelt szövegek mintha kényszerűségből születtek volna, hogy ne csak rajzok legyenek. „De ez a sok duma cucc: ellenemre van. (…) Holott úgy lenne jó. Egy egész könyv egy árva szó nélk.” (178. oldal)
Az első fejezet címe Egyik rész rosttal, a másodiké Másik rész krétával. A harmadik fejezetben szövegek és rajzok váltakoznak, de „Rajzok: mégis a tietek az utolsó szó.” (180. oldal) Mintegy epilógusként megjelennek Georges Simenon Maigret-regényeinek szereplői.
Nincs beszédülés. Nincs beszéd. Ülés van. (Három éve nem mozdul ki otthonról.) Szédülés. Szobafogság. Fotel. Olvasás: „Csehov összes drámáját elolvastam az év elején, júniusig. 2018 júniusában készültek az első rajzok.” Rajzolás. Prózarajzolás, prózarajzás. Rajzanak a fejek, regényülnek. Ez is regény. Regényekből műfordított fejekből áll össze az új regény. A sok regényt megidéző fejek, mondatok, utalások és a „kelletlen” szövegek önálló regénnyé állnak össze.
Tandori Dezső az Óbudai Anziksz olvasóinak rajzokat és szövegeket küldött, s egy rövid bevezetőt írt, mintegy folytatva könyve – az előző oldalon is látható – utolsó rajzát:
„Kinéznek belőlem az arcok”
Ha nem is képmások; ó, nem. Egy telített irodalmias tudat szabadulgat így: hol Csehov, hol Ottlik, hol Mándy, hol Dosztojevszkij, hol számosan mások örvén. Betegségem alig enged kimozdulni a lakásból, nincs egyensúlyom a járáshoz, még a lakásban is alig. Kiváló írónk talán hasonló baját (arteriosclerosis a fejben?) a legkiválóbb professzorok is „3-an 4-féleképp” diagnosztizálták. (Németh László) Magam így plusz sajnálom az időt a kivizsgálásra. De idehaza (tornázó igyekezetek és fotelrabság mellett) mit csinálok? Sokat olvasok! Szelektíven például legkedvesebb Maigret-könyveim közül 10–12-t favorizálok; mindet (evidens élményül!) már vagy 8-szor, 10-szer végigvettem; egy-egy részletüket még többször. A rajzok, mondom, csak kitekintések, nem hű portrék. Jellegek. Magányom oldói. Tartozásom lerovói; a sok ló, mackó, madár után: emberek. Izgalmas nekem.
Pletykának: melyek is a kedvenc Maigret-dolgaim? Remekművek:
Maigret és a magányos férfi
Maigret és a titokzatos lány
Maigret habozik
Maigret türelmes
Maigret osztálytársa
Maigret és a becsületes emberek (óriási!)
Maigret és a lusta betörő (csúcs)
Maigret és a padon üldögélő
Maigret és a törpe
Maigret és a borkereskedő
Maigret és a csapodár közjegyző (!)
Ez 40–50 kötetből. Kell-e kommentár?
Ilyen vagyok tehát.
*
Jeligém a születésnapomra: több és fél
*
Az utolsó számjegy után: nyolcvanel éves vagyok
*
Elmúlt. Megvolt.
Elmúlt? Megvolt.
Elmúlt. Megvolt?
Elmúlt? Megvolt?
Megvolt? Elmúlt?
Megvolt. Elmúlt?
Megvolt? Elmúlt.
Megvolt. Elmúlt.
*
Még egy szöveg. Ehhez annyit kell tudni, hogy nekem a szentjeim azok: Duchamp, Dubuffet, Artaud és Schwitters. Őt kevesebben ismerik, ő volt az avantgard egyik legnagyobb mestere, hatvanvalahány évet élt, nagyon kalandos módon. Ő csinálta a merz baut, építette a lakásában mindenféle szemétből, áttörve az emeletet, aztán a hitleráj elől elmenekült, mert ő elég aktívan ügyködött a franciákkal együttműködve, aztán el kellett neki pucolnia. Elment Norvégiába, és Norvégiából Angliába, és akkor közben összebombázták a házát, tönkrement a merz-építmény. A merz, az abból lett merz, hogy a Commerz Banknak egy bankjegyét beépítette. Szétment, tönkrement. Én jártam Angliában, Newcastle-ban, sajnos a múzeum pont aznap zárva volt, ahol megvan a Schwitters újraépített merz bau-ja. Angliában új életet kezdett, újranősült, új merz baut csinált, úgy képzeld, egy nagy rakás halom, minden szarból, gerenda, plafondarab, ilyenekből rakta össze, a merzet. Úgyhogy Schwitters nekem ezért a szentjeim egyike. S mivel ő szorul rá a legjobban, hogy népszerűsítsük, és mivel Arany Jánossal az Anziksz révén igen sokat foglalkoztam… Ez lesz a szöveges anyagom plusz. A következőképpen hangzik:
Arany és Schwitters jegyében
Schwitters és Arany jegyében.
Arany és jegyében Schwitters.
Schwitters és jegyében Arany.
*
Kis abszurd
(Kovács Ákosnak, életműgyűjtőmnek)
Egyre nem írok:
Írok.
Egyre nem vagyok:
Vagyok
Egyre nem egyre:
Egyre.
*
álmomban írtam:
persze nincs meg:
álmomban írtam
*
A rajzhoz vissza az írás hoz.
A rajz hoz vissza az íráshoz.
*
Küldöm ezeket a rajzokat, hogy Maigret Óbudán. Persze ez linkség, hogy Maigret Óbudán, vagy Maigret, meg Mándy, meg Csehov Óbudán. Persze végső soron erről szól az irodalom.
