Keresés
rovatok
ünnep | 2023 tél
Fotó:
Steiner Zsófia
A kis fény, ami elűzi a nagy sötétséget
Mit, miért és hogyan ünneplünk hanukakor?
„Úgy örülünk, mi gyerekek,
a szép hanukának.
Az ifjak és az öregek
vidám táncot járnak.
Este a sok finom étel után,
asztalon a pergő játék jár.
Fel pajtás, a gyertyát!
Hadd égjen a láng szaporán!
És zengjen a hála,
az Úr nevét áldva
Az ifjú s leány ajakán!”

Ezt a dalt a nagymamámtól tanultam gyerekkoromban, majd meglepve tapasztaltam, hogy létezik egy héber eredetije, sőt a világ számos más nyelvén is éneklik a gyerekek, mindenfelé, ahol zsidók élnek és köszöntik a hanukát. Hanuka nem véletlenül a gyerekek kedvence, ahogy a dalban is szerepel, hiszen ez az ünnep csupa fény, ragyogás, játék és persze porcukros fánkhegyek. Tudják is a gyerekek, hogy hanukakor a csodát ünnepeljük, ami valamikor réges-régen őseinkkel esett meg: a csodát, hogy a kevesek legyőzték a sokaságot és azt, hogy az egy napra való olaj nyolc napig égett. De miről is van szó pontosan? Bár az ünnep csupa csillogás és családi együttlét, nem szabad elfelejteni, hogy hanuka egy sikeres szabadságharcnak állít emléket, amit a zsidók a szellemi elpusztításukra törő görögök ellen vívtak. 

Hanuka története 

A polgári időszámítás kezdete előtti 2. században járunk. Izrael területén a görögök uralkodnak. Királyuk, IV. Antiokhosz tűzzel-vassal harcol a zsidó szokások ellen és a saját vallásának elterjesztéséért. Tilos többek között szombatot tartani, Tórát tanulni vagy éppen a fiúkat nyolc napos korukban körülmetélni. A zsidók egy része már behódolt a hellenizmusnak, ám vannak, akik ellenállnak és lázadást terveznek. Az ellenállást Mattitjáhu, a főpap és fiai vezetik, akik nem voltak hajlandók részt venni a bálványimádásban. Ők Hasmóneusok vagy ismertebb nevükön a Makkabeusok, élükön Mattitjáhu fia, Júda Makkabi áll, aki így biztatta követőit: „Semmi nem állhat Isten útjába, amikor megsegít minket! Nem számít, hogy kevesen, vagy sokan vagyunk. Nem a katonák nagy száma, vagy fegyvereik ereje hoz győzelmet…, hanem az igaz hitből táplálkozó, bátor szellem!”

A felkelésből kifejlődő szabadságharc helyszíneit ma is bejárhatjuk Izraelben. Az eredeti Modiintől, ahol a Makkabeusok éltek, nem messze ma is zsidók által lakott települést találunk ugyanezzel a névvel, ahogy megnézhetjük azokat a barlangokat is, ahol a felkelők elbújtak, hogy meglephessék az érkező görög csapatokat. Bét Choron városának közelében láthatjuk a hegyeket, ahol a maroknyi zsidó lázadó megfutamította a szír csapatokat. 

Ma is látható Sámuel próféta sírja Nábi Számeulben, ahova Júda Makkabi maroknyi seregével elzarándokolt, hogy az Örökkévaló segítségét kérje a győzelemhez Antiokhosz 60000 fős seregével szemben: „Imádkoztak, Tórát olvastak, megfújták a kürtöket és böjtöltek egész nap… Júda lelkesítő beszédet tartott: »Jobb a csatamezőn pusztulni, mint a gonoszok uralmát látni népünk és templomunk felett!«” – áll a hanukai történetet is elbeszélő Makkabeusok Könyvében. Sőt, ha Izraelben autózva végighajtunk az 1-es számú autópályán, akkor a zsidó sereg nyomát követjük egy éjszakai támadásuk során, amivel hatalmas csapást mértek az ellenségre. 

Antiokhosz legnagyobb csapása, amit a zsidó hitre mért, a jeruzsálemi Szentély elfoglalása volt. Hatalmas bálványszobrot állított az egyistenhit legszentebb központjába, és katonáival számos más módon megszentségtelenítették a Templomot, aminek egyik fala, a Siratófal ma is a zsidóság legszentebb helye.

Amikor eljött az idő, Júda Makkabi csapataival Jeruzsálem felszabadítására indult „énekszóval és kürtharsogással az egész tábor” – számol be az eseményekről a Makkabeusok könyve. – „Amikor a görög helyőrség és a velük szövetkezett, asszimilált zsidók meglátták a feléjük közeledő lázadó sereget, elhagyták a Templom-hegyet, és az erődbe zárkóztak.”

És itt következik a hanukai történet legismertebb része: a Makkabeusok bevonultak a Szentélybe, megtisztították a bálványoktól és megpróbálták újra meggyújtani a menórát, a hétkarú örökmécsest, amihez szentelt olajat kellett használni. Azonban csak egy napra való olajat találtak, amit a görögök nem szentségtelenítettek meg, az új olaj sajtolása pedig egy hétbe került volna. Ekkor történt a csoda: az egy napra való olaj végül összesen nyolc napig égett. 

Bár a hanukai csodáig elértünk, a Makkabeus szabadságharc itt nem ért véget, még sokáig küzdöttek a zsidók a görögök ellen. A csatában elesett Júda Makkabi, majd az ő helyét átvevő öccsét, Jonatánt is megölték a görögök. Végül egy másik testvérük, Simon volt az, aki visszaszerezte az ország feletti teljes hatalmat. 

Hogy lett a szabadságharc ünnepéből a fény csodájának ünnepe? A zsidóságban minden összefonódik a spiritualitással. A felkelést egy főpap és az ő fiai robbantották ki azzal, hogy nem voltak hajlandóak megtagadni a hitüket. Miközben a szabadságukért küzdöttek a zsidók, nem feledkeztek meg a céljukról: imádkoztak az Örökkévalóhoz és az Ő csodájának tekintették minden sikerüket. Vegyük észre, hogy nem az ország függetlenségének helyreállítását ünnepeljük, hanem a Szentély megtisztítását, ami a nép szabadságának szimbóluma volt. És ekkor történt a színről-színre látott csoda is, amikor az egy napra való olaj nyolc napon át égett.

A fény ünnepe

Hanuka előírásai között szerepel, hogy ezt a csodát nyilvánosan kell hirdetni. A hanukai menórákat – amelyek a Szentély kandelábereivel szemben nyolc plusz egy ággal rendelkeznek – az ablakba állítva, vagy a bejárati ajtó mellé téve gyújtjuk meg, hogy az utcáról jól látszódjon. Napról napra növeljük a fényt: minden nap eggyel több lángot gyújtunk meg, ezzel mutatva, hogy minden nappal egyre nagyobb volt a csoda. A menórák – vagy modern héber kifejezéssel hanukiják – lehetnek olajlámpások vagy gyertyatartók, a lényeg, hogy legyen nyolc egy sorba rendezett tartójuk és egy kilencedik, amibe a „sámást” teszik, amiről meggyújtják a többi lángot.  

A lángokat este, sötétedés után kell fellobbantani, hiszen világosban nem látszanának, és nem tudnák elérni céljukat, hogy hirdessék a csodát. Van, ahol csak a családfő gyújt, míg másutt minden családtag külön-külön a saját gyertyatartójában. Hanuka a fény ünnepe: az apró lángok azt hirdetik, hogy a sötétséget csak a fénnyel, a gyűlölet csak a tudás lángjával lehet elűzni. 

Az olaj csodája

Ünnepeink története megjelenik az ételeinkben is: a zsidó gasztronómia gerincét az ünnepi asztalra kerülő szimbolikus ételek adják. Így az olaj csodáját olajban sült ételekkel ünnepeljük. Elsősorban édes fánk-félékkel, amelyek közül legnépszerűbb az izraeli szufgániá. A zsidó gasztronómiára bizonyos mértékben mindig hat a környezet, ahol épp élnek. Így a portugál zsidók kis narancsos puffancsokat esznek, a marokkóiak kristálycukorba hempergetett szfindzset, a spanyol gyökerűek roppanós churrost. A magyar zsidó gyerekek pedig csak győzzék eldönteni, hogy inkább szalagosat vagy csörögét kérnek-e! De nem csak olajban sült édességek fogynak ilyenkor. A soknevű tócsni „zsidós” változata, a látkesz is népszerű és a magyar zsidók asztaláról nem hiányozhat ilyenkor a tejfölös lángos sem…

Az asztalon pergő játék

Hanuka egyik legismertebb szimbóluma a kis, négyoldalú pörgettyű. Ezek a játékok, amelyeket héberül szevivonnak, jiddisül dreidelnek, jiddises magyarsággal pedig trenderlinek nevezünk, minden hanukai asztalon ott kell, hogy pörögjenek. A hagyomány szerint egyenesen a hanukai történet idejéből származnak. Ugyanis, ahogy fentebb láttuk, a görög elnyomás kiterjedt a tóratanulás tilalmára is. Akit azon kaptak, hogy a szent iratokat tanulmányozza, vagy még rosszabb, tanítja, arra halálbüntetés várt. A hagyományaikhoz ragaszkodó zsidók azonban (ahogy aztán még megannyi alkalommal történelmünk vérzivataros évszázadai alatt) az életüket is kockára tették azért, hogy az Örökkévaló Tóráját tanulmányozzák, és a tudásukat továbbadják a gyerekeknek. Hol itt, hol ott gyűlt össze egy-egy gyerekcsapat, amikor azonban feltűnt egy görög katona, azonnal előkapták a pörgettyűiket, és a tanáruk körül tömörülő tanulócsoportból egy-kettőre zajosan, de ártalmatlanul játszó gyermekekké váltak. 

Így lett a trenderli a hanukai esték kedvelt játéka. A négy oldalán négy betű látható, amik a nész gádol hájá sám, vagyis a nagy csoda történt ott mondat szavait jelképezik. A négy betű azonban megfeleltethető négy jiddis szónak, amik a mogyoróból vagy csokoládédrazséból képzett bankkal kapcsolatos utasításokat (semmi, egész, fél, adj be egyet) jelentik. 

Közösen ünneplünk

Hanuka, amely posztbiblikus ünnep, nem jár munkatilalommal, így nagyon kedvez a közösségi ünnepléseknek. A lubavicsi Rebbe, áldott emlékű Menáchem Mendel Schneerson rabbi kezdeményezte hatalmas köztéri hanukiják felállítását. Mára már az ünnepnek szinte elengedhetetlen részei a világ minden pontján felállított hatalmas menórák, és a zenével-tánccal és persze fánkkal, körített ünnepségek.

Az Óbudai zsinagóga, amelyben újjáavatása óta egyre nagyobb és aktívabb zsidó közösségi élet zajlik, számtalan vidám hanukai ünnepségnek adott otthont az elmúlt években. Készült előtte hanukai jégszobor, rendeztek benne ünnepi koncertet, gyerekfesztivált, fánksütő tanfolyamot és megannyi ünnepi tanulást kicsiknek és nagyoknak, férfiaknak és nőknek. Elegáns jótékonysági gálától a fergeteges tűzzsonglőr bemutatón át a gyerekek számára szervezett hanukai menóra készítésig megannyi lélekemelő, boldogságot hozó, csodát idéző programnak adott otthont az évszázados épület. 

Az épület, amiben megtörtént a legnagyobb csoda: sok évtizednyi méltatlan helyzet után – akárcsak egykor a Szentély – a Lajos utcai zsinagóga is visszanyerte eredeti szerepét. Az ima házaként megszentelt hely, a benne működő közösség számára pedig a gyülekezés háza.  

Csodával határos módon a pusztítás és az elnyomás évtizedei után Óbudán újra otthonra leltek a zsidók. És ha hanuka napjain, egy esti sétán figyelmesen nézzük az óbudai ablakokat, bizony meg-megpillanthatunk egy-egy hanukiját, ami a téli éjszakában hirdeti a csodát: hogy egy kis fény is elűzi a nagy sötétséget.