A Magyar Festészet Napja (MFN) 2002-ben indult el egy tucatnyi festőművész kezdeményezésével Budapesten. Az alulról szerveződő esemény az évek során olyan népszerűségre tett szert, annyi vidéki város múzeuma és galériája csatlakozott hozzá, hogy hamarosan országos méretűre nőtte ki magát, majd túllépve a határokat, a teljes magyarlakta régió festészetének ünnepévé vált. Néhány napos programból egy másfél hónapig tartó fesztivállá alakult, amely a magyar festészet ma is élő szépségeire, múltjára és jelenére irányítja rá a figyelmet.
A Magyar Festészet Napja idén Óbudán lesz. Hogyan találtatok rá az óbudai helyszínre, miért itt rendezik meg 2019-ben a festészet ünnepét?
A festészet napjának szülőhelyszíne Újbuda volt, de hamar körvonalazódott, hogy Budapest többi kerületét és a a megyeszékhelyeket is be kell vonnunk. Így kialakult az a rendszer, hogy az egyik évben Budapesten, a másik évben pedig valamelyik vidéki nagyvárosban tartjuk a központi kiállításokat. Miután Óbuda köztudottan és a szakmában is elterjedten komoly tevékenységet folytat a kultúra és a kortárs képzőművészet terén, továbbá a T-Art Alapítvánnyal is évtizedek óta jó kapcsolatban vagyunk, ezért döntöttünk most Óbuda mellett. Nagy örömünkre nagyon szívélyes fogadtatásra talált az ötlet az óbudai önkormányzat részéről.
A Magyar Festészet Napja a kortárs festészeten belül talán a legnagyobb merítést igyekszik képviselni. Mi az a közös alap, ami képes megteremteni az eltérő szakmai gondolkodásmódok felett álló eszmét?
Mit tesz a festő? Színt kever, pigmentet old, felületet alakít, síkba teret formáz, anyagot gyúr látvánnyá, a látványból mondandót, üzenetet képez. Környezetet, életteret ruház fel szépséggel, harmóniával, kérdőjelekkel és felkiáltójelekkel. Felzaklat és elsimít, könnyekre fakaszt, üvöltésre késztet és megnyugtat. A festő a látható világ esszenciáját gyúrja képanyaggá. De a festő ennél sokkal többet tesz: hozzáállást, látásmódot, szemléletet alakít.
Éppen ezért a festészet, bár helytől és időtől független nyelvezet, mégis akkor teljes érvényű, ha magán hordozza annak az időnek és térnek a jellemzőit, ahol született. Ha van magyar kultúra, ha van mai érzület és van közösségi tér, ami a szellemi létünket meghatározza, akkor kell, hogy legyen egy olyan alkalom, amikor a gondolatnak, az átélésnek, a szakmai felkészültségnek a hitelességét ünnepeljük. A festészet az ember legősibb örökségeinek sorában áll, ma is ugyanolyan érvénnyel bír, mint évezredekkel ezelőtt. A Magyar Festészet Napja ezt a szellemi alapállást tartja fenn, és ennek kíván a jövőben is érvényt szerezni.
Mettől meddig láthatók a festészetnapi kiállítások?
Az óbudai központi megnyitó október 20-án lesz, de gyakorlatilag szeptember második felétől november közepéig folyamatosan tartanak a festészetnapi programok.
A három központi óbudai kiállítás kurátorai olyan festőművészek, mint Gaál József, a Magyar Képzőművészeti Egyetem Festő Tanszékének oktatója, Horváth Dániel, az egri Esterházy Károly Egyetem Képzőművészeti Tanszékének vezetője és ön, aki a Szolnoki Művésztelep vezetője. Milyen tárlatokat láthatunk Óbudán? Van-e valamilyen sajátosságuk az idei kiállításoknak?
A Magyar Festészet Napja Élő magyar festészet című központi kiállítása három helyszínen lesz látható. Az Esernyős Galériában a Doyenek című kiállítás azoknak a 70 év feletti, a festőtársadalomban nagyra becsült művészeknek a munkáit állítja ki, akiket élő klasszikusként tart számon a festőművész szakma, és akiknek a tevékenységét, munkásságát példaadónak, iskolateremtőnek tartja.
A Középgeneráció tárlata az Óbudai Múzeumban lesz, és az aktív magyar festők egy-egy munkáját állítja ki, az alkotások számában is ez a legnagyobb. És végül az óbudai MFN központi programjaihoz kapcsolódik a T-Art Alapítvány két kiállítással: a gyűjteményébe tartozó kortárs festők aktuális munkáiból az Óbudai Kulturális Központban és egy fiatal művészekből álló válogatás tárlatával az ófalui Szent József Házban.
Milyen elismeréseket kapnak az óbudai megnyitón a szakma legjobbjai 2019-ben? Lehet-e már tudni, hogy kik lesznek a díjazottak?
A kuratórium három fő díjról szavaz: az Életműdíjról, amit egy doyennek ítél oda munkásságának elismeréseképpen. Az ún. Maticska-díjról, amelyet egy olyan 40 év alatti fiatal festőművésznek ad a kuratórium, akinek a művészetét az MFN szellemiségéhez közelinek és a jövőre nézve ígéretesnek találja. A harmadik a Magyar Festészet Napja szakmai nagydíja, melyet a Középgeneráció egy alkotója nyerhet el. Még nem publikus, hogy kik lesznek a díjazottak, ez a megnyitó napján derül ki a szakma számára is.
Melyek a további legfontosabb, a kuratórium által minden évben megrendezett kiállítások a fesztivál alatt?
A Mini képek a Vízivárosi Galériában, ahol a festők egészen kisméretű, 20x20cm-es vásznait állítjuk ki. Ez az egyik legnagyobb érdeklődésre számító program, tavaly 200 művész munkája szerepelt rajta, Zöld Anikó a szervezője lassan két évtizede. A Síkplasztikai kiállításon az Újbuda Galériában a plasztikus festmények és a táblaképként is működő plasztikai alkotások szerepelnek Sípos Endre szervezésében. A Női vonal című kiállítás azt a kérdést teszi fel, hogy létezik-e olyan, hogy női vagy nőies művészet, lehet-e erről egyáltalán beszélni. A Nemzeti Színházhoz tartozó Zikkurat Galériában a Vincze Angéla által szervezett programra tehát kizárólag nők adják be a munkáikat. Az üvegfestészeti kiállítás, ami az üvegművészetet kevésbé az üvegszobrászat vagy a design oldaláról, inkább a festészet irányából közelíti meg, a klasszikus üvegfestészetre helyezi a hangsúlyt.
Mára a Festészet Napja egyik legfontosabb helyszíne Szolnok lett. A Szolnoki Művésztelep vezetőjeként nyilván az ön kezében összpontosul a szervezés. Mit képvisel Szolnok az MFN-ban?
A Szolnoki Művésztelep hamar bekapcsolódott az MFN vérkeringésébe, és mára az egyik leggazdagabb programot nyújtó helyszínné nőtte ki magát. Mottója a megújuló hagyomány. Általában egy október 18-hoz közeli hétvégén 5–6 kiállítást nyitunk Szolnokon a Képzőművészet Ünnepe címmel, ami az MFN kiemelt rendezvénysorozata, és hasonlóképpen az óbudai megnyitókhoz, itt is egy napra koncentrálódik, amelyhez buszjáratot indítunk Budapestről. Az összes szolnoki kiállítóhelyszínt érinti: a könyvtár, az Agóra és a többi galéria is az MFN időpontjához rendezi az éves programját. A központi esemény a szolnoki zsinagóga gyönyörű és hatalmas épületében a Szolnoki Képzőművészeti Társaság kb. 120 festőjének és szobrászának kiállítása. Ez a tagság markáns keresztmetszetét adja a kortárs magyar festészetnek.
A hazai szakmai szemlélet egyik alappillérévé vált a magyar képzőművészet nemzetközi kontextusban való bemutatása. A Magyar Festészet Napja kuratóriuma alapvetően a magyar festészet ünneplését tűzte ki célul, de eközben kezdetek óta komoly kapcsolatot tart fenn a határon túli magyar művészekkel, a közép-európai régióval és az utóbbi években a nyugat-európai országokkal is. Milyen közös megmozdulások voltak eddig, és idén kik jönnek mihozzánk, vagy hova jutnak el magyar művészek munkái?
Ilyen volt a Székely Szalon című kiállítás, ahol két helyen egyszerre közös tárlaton szerepeltek magyarországi és székely festőművészek. Éveken keresztül az újbudai Tető Galériában kapott helyet a közép-kelet-európai magyar művészek tárlata. 2011-ben a Magyar Nemzeti Galériában rendezett közös tárlaton Erdély, Partium, Délvidék, Szlovénia, Burgerland, Felvidék, Kárpátalja területeiről érkeztek festőművészek, 2013-ban a Graphisoft Parkba pedig Szerbiából. Ez volt az első olyan kiállítás, ahová nem határon túli magyarokat hívtunk, hanem külföldieket. A következő években Murnau és környékének alkotóit állítottuk ki, majd Salzburg, Szlovákia, tavaly Szlovénia szerepelt. Idén a barbizoni művésztelep köréből francia festőművészek érkeznek a Próféta Galériába, végül novemberben egy újabb salzburgi válogatás lesz a Józsefvárosi Galériában.
Hogyan tudja megtartani a kuratórium azt a finom mezsgyét, ahol a kvalitás és a jó értelemben vett fogyaszthatóság együtt képes létezni?
A legkézenfekvőbb garancia erre a kurátorok személye, akik évről évre – a helyszínek függvényében – állandóan frissítve igyekszenek a felkéréseket közvetíteni a művészek felé. Ilyen módon az alapítvány saját szervezésű kiállításai felelősséget vállalnak azért a képzőművészeti minőségért, amit képviselni szeretne.
A jó értelemben vett fogyaszthatóság épp generátora lehet a minőségnek, hiszen az MFN célkitűzése éppen az, hogy a képzőművészet által még meg nem szólított közönséget is bevonja a hatáskörébe, és minden embert jó értelemben vett módon potenciális képzőművészet-fogyasztóvá tegyen. Ez olyan alapot jelenthet, amiből sokkal több csúcsteljesítmény emelkedhet ki.
A kortárs és élő festőművészek mellett az MFN alapítványa nem feledkezik meg ilyenkor a legnagyobb XX. századi magyar festőművészekről sem. Kik azok a híres magyar festők, akik valamilyen esemény keretében szóba kerülnek az ünnepi időszak alatt?
A MNF egyik mindenkori fontos akciója a neves magyar festők emléktábláinál történő koszorúzás: Rippl-Rónai József, Egry Béla, Czóbel Béla, Csontváry Kosztka Tivadar, Molnár C. Pál festészetére igyekszünk felhívni a figyelmet ezzel a formával. Néhány évvel ezelőtt Atlasz Gábor kolléga ötlete nyomán egy cédrusfát ültettünk a Gárdonyi térre Újbudán. Idén Csontváry halálának 100. évfordulója alkalmából közös ünneplés keretében az MFN és Gerlóczy Gábor együtt mutatnak be egy kiadványt Csontváryról. A Magyar Újságírók Közössége Székházában pedig Csontváry 100 címmel Atlasz Gábor szervezésében olyan művészek munkái láthatók, akiknek a művészetében érezhető a Csontváry-féle szellemi erőtér.
Kiknek köszönhető mindaz, amiről eddig beszélgettünk? Kik pörgették az MFN programjait az elmúlt két évtizedben?
Tizenéveken keresztül Bráda Tibor, a Festészet Napja alapítója volt az elnök, de a kurátori munkában ő már nem vesz részt. Egy-egy évig Kiss Zoltán László és Szurcsik József elnökölt, az utóbbi néhány évben pedig én. De természetesen ez a Magyar Festészet Napja kuratóriumának a csapatmunkája, azokra a hagyományokra építve, amelyeket az alapítók kijelöltek.
Mit jelent az MFN maguknak a festőművészeknek?
Az MFN egy kollektív festészeti projekt, és kohéziós erőt jelent maguknak a festőművészeknek is. A festészet napján a festőművészek közösen ünneplik a szakmát és egymást.
Ön hogyan látja ma a kortárs festészet helyzetét?
Minden ellentétes véleménnyel szemben a festészet – mint művészeti műfaj, kategória – él és virul, mert mögötte az ember ősidők óta tartó képalkotási igénye áll. És ha van magyar nyelv és kultúra, akkor léteznie kell kortárs magyar festészetnek is. A jellemzőiről, irányáról és az egyetemes festészetben betöltött szerepéről kell és érdemes beszélnünk. És mi lenne alkalmasabb arra, hogy évről évre a figyelmünk fókuszába ezt a fontos kérdést állítsuk, mint egy rendezvénysorozat, amelynek középpontjában október 18-a, Szent Lukácsnak, a hagyomány szerint a festők védőszentjének napja áll? Egy rendezvénysorozat, amelyhez az ország és a Kárpát-medence művészeti közélete csatlakozik immár tizenhatodik alkalommal. Ünnepeljük együtt tehát azt, hogy van festészet, van magyar festészet, van jó magyar festészet, ami mögött kiváló művészek állnak, és azt, hogy mindez összeköt, nem pedig elválaszt minket egymástól.
(A képeket az alkotók hozzájárulásával közöljük.)
