Mindkettőjük életében a család fontos tényező volt abban, hogy gyűjtővé váljanak. Van-e olyan személy, akinek a szerepe meghatározó volt?
VM Nagypapa mai szóval vállalkozó volt: vendéglős, ingatlanos, szállodás. Abban az időszakban hagyatékok felvásárlásával, rendezésével is foglalkozott, és ezáltal kerültek műtárgyak, köztük számos festmény és grafika váci otthonunkba.
SM A képzőművészet, iparművészet és gyűjtés jelen volt gyerekkorom környezetében.
A Teleki téri régiségpiacra többször elvitt. Én voltam a legkisebb unokája. El voltam bűvölve a tárgyaktól és a hozzájuk fűződő történetektől.
Olvastam, hogy az első vásárlás alkalmával Miklós megbántódott, mert nem kérte ki a véleményét egy képcsarnoki pasztell kiválasztása alkalmával. Azóta mindig megbeszélik, ki mit vesz?
SM Az úgy volt, hogy együtt elhatároztunk, ha egyszer lesz „szabad” pénzünk, veszünk egy eredeti műalkotást, festményt. Én ezt megtörtem azzal, hogy egy tiszai nyaralás után beleszerettem két akvarellbe, és megvettem azokat. Ő pedig felhúzta az orrát…
VM Ma már szinte mindent megosztunk egymással. Csinálok tervet arról, hogy milyen képeket láttam, és melyek hogyan illeszthetők be a gyűjteménybe. A nagyobb beszerzéseknél mindenképpen egyeztetünk. A kortársaknál ezt a megállapodást gyakran megtöröm.
Miben különbözik a gyűjtési koncepciójuk?
VM Szerintem egyforma, és az ízlésünk is nagyon hasonló. Az új irányok inkább nálam „pattannak” ki.
SM Miklós talán „vadászóbb”, mint a férfiak általában. Én jobban fontolgatom az újabb „pozíció” nyitását.
VM A gyűjtemény mára már letisztult. Egy gyűjteményépítésnek általában három nagy szakasza van. Az elsőben szinte mindent megvesz az ember, mert tetszik, a második szakaszban kialakulnak a gyűjtemény fő irányai, a törzsanyag, de már tudatos válogatással, vásárlásokkal, most meg inkább tisztul, koncentrálódik, egyre jobban kirajzolódik a gyűjtemény profilja.
SM Sokat beszélgetünk művészekkel, művészettörténészekkel, galériatulajdonosokkal és más gyűjtőkkel. Nyitottak vagyunk véleményekre, mások felfedezéseire, tapasztalataira. Örömmel vesszük, ha felhívják figyelmünket művészekre, művekre, de soha nem hagyatkoztunk tanácsadókra gyűjteményünk építésénél.
VM A mű szólítja meg a gyűjtőt!
A tematikus gyűjtés közös döntés? Együtt találják ki a témaköröket?
VM A témakiírások közös döntések voltak, tudatosan társadalmi és környezeti szempontból érdekes témákat fogalmaztunk meg. A gyűjtemény rendezése szempontjából a tematikák utólag alakulnak, nem a tematikák szerint gyűjtünk. Amikor albumba kellett rendezni a műveket, akkor kezdtünk témacsoportokat kialakítani. A kiállításokat együtt tervezzük, és választjuk ki a kiállítandó műveket – többkörös válogatás alapján.
SM Ilyenkor lehetnek viták, de ezek inspiráló, izgalmas beszélgetések.
Apropó, tematika! Honnan ered a vízhez való kötődés? A Kórház utcában, a Fő tér közelében májusban kiállított anyag közös eleme a víz, ahogy Feledy Balázs is megfogalmazta a kiállításhoz kapcsolódó prospektusban.
VM Én Vácott, a Duna-parti sétányon álló házunkba születtem. Gyakran üldögéltem a házunk ablakában olvasgatva és a vizet csodálva.
SM A szüleim akkor vették meg a balatoni nyaralót, amikor születtem. A járással szinte egy időben tanultam meg úszni.
Mióta élnek Csillaghegyen?
VM Közel húsz éve élünk itt. Fontos számomra az a miliő, ami Csillaghegyre jellemző, a falu vagy inkább üdülőhely jelleg a városban.
SM Szempont volt, hogy ne kelljen kocsiba ülni, ha le akarunk menni a Dunához, váljon a folyó a mindennapjaink részévé.
VM Az egyetemi évek alatt sokat jártunk ki Óbudára barátainkkal étterembe, vendéglőbe és az akkor még eredeti állapotukban meglévő kiskocsmákba.
Miért érzik fontosnak, hogy több magángyűjteményt bemutató kiállítás valósuljon meg?
VM A műgyűjtő megveszi a műtárgyat, és ezzel automatikusan elzárja a „köz” elől. A kortárs művészek jó esetben évenként csak egy-két kiállításon tudnak bemutatkozni. A közgyűjteményeknek nincs pénzük a vásárlásra, a kortárs művészek széles körének bemutatására.
Mit jelent számukra egy saját kiállítás? Milyen plusz tapasztalatokat nyújt?
VM Egy kiállítás megszervezése, egy album kiadása sokszor nagyobb élmény, mint a mű megszerzése. Az ember úgy van vele, mint a családi albummal. Megveszek egy képet, elteszem, és jön egy kiürülés. Lefotózok egy családi eseményt, de elteszem a fényképeket. Aztán tíz év múlva, egy családi albumot nézegetve szeretjük felidézni az emlékeket.
SM Amikor válogatjuk az anyagot, szerkesztjük a könyvet, újraéljük azt a pillanatot, amikor először találkoztunk a művel, a művésszel, és azt is, amikor végül megvettük a képet. Ilyenkor sokkal jobban elmélyülünk, megismerjük a munkát, sokkal közelebb kerülünk hozzá. Az én nagy álmom, hogy be tudjam mutatni a felsővezetőknek, hogy az igazi kultúratámogatás a vállalati kultúra fejlődését vonja maga után, és ez számszerűsíthető. Jó lenne előadásokat, képzéseket, konferenciákat szervezni a témában.
Van-e következő kiállítási terv?
VM Júniusban az Óbudai Nyár programsorozat keretén belül a San Marco Galériában Radák Eszter, Regős István, Markovics Gábor és Király Gábor gyűjteményünkben szereplő munkáiból rendezünk kiállítást. Novemberben a Szent József Házban, Békásmegyer-Ófaluban mutatjuk be a következő tematikus kiállítást, amely egy válogatás lesz a szakrális témájú munkákból, ehhez szeretnénk albumot is megjelentetni.
