Honnan indultál, és hogy érkeztél meg Óbudára?
A Pók utcai lakótelepet akkor fedeztem fel, amikor az első lakásom kerestem, teljesen beleszerettem ebbe a környékbe, és azóta itt lakunk. Kazincbarcikán születtem, kertvárosi környezetben. Egészen korán erősen izgatott, mi van a városhatáron túl. Szentesre mentem az irodalom- és drámatagozatos gimnáziumba, ahol későbbi nagy nevek nőtték ki magukat. Belénk nevelték a művészi öntudatot és a kiválasztottság érzését, de engem a középiskolai évek, főleg a kollégium és az otthon távolsága leginkább arra tanítottak meg, hogy csináljak végig mindent, még akkor is, ha utálom. Ez a mentális állóképességem, hogy nyakasan csináljam, amikor már úgy tűnik, semmi értelme, sokszor megsegített. Később gazdasági mérnök diplomát szereztem, ami pénzügyi, gazdasági és marketing rálátást adott, aminek köszönhetően magabiztosan vágtam bele a vállalkozásba. Amihez persze megszereztem a kozmetikus képesítést is. Ha 18 évesen kezdtem volna el a kozmetikát, nagyon szűk lett volna a világ.
Nem mondhatjuk, hogy beleszülettél az eleganciába…
Nem gondolom, hogy velemszületett lenne. Nem tudom, honnan jött. Bár időnként vannak kétségeim, hogy tanulható-e. A bátyám festőművész, pici korom óta figyeltem az ő kialakulását, munkásságát és képeit, tehát a szépérzék valószínűleg innen jön.
Tudsz még kapcsolódni a szülőhelyedhez?
Én már nagyon más vagyok fejben, időben és térben is. Nagyon kedvesen gondolok rá mindenféle rossz érzés, harag vagy nosztalgia nélkül. Néha álmodom vele, de semmiféle szentimentalizmus nem önt el tőle.
Milyen szép, békebeli kifejezés a Szépészeti Nőintézet! Miért lett ez a neve a Vintage Beautynak?
A nőintézet régen lányneveldét jelentett. 2013-ban írtam egy könyvet a szépség történetéről, amihez rengeteg forrást kellett felkutatnom, ami a kozmetikatörténeti gyűjteményem alapját adta. Az első eredeti forrásom az 1857-es Nővilág című magazin volt, amit Vajda János szerkesztett, de Jókai Mór is írt oda. Annyira beszippantott ez a század eleji hangulat, ráadásul az épületünk is tudatosan a szecesszióra hajaz, hogy úgy éreztem, semmi más nem lehet, csakis nőintézet.
És folyik is benne nevelés?
Mentális támogatás mindenképp. Női esteket is szoktunk szervezni. Tudatosan, társadalmi szerepvállalásként felkértünk szervezeteket, hogy tartsanak előadásokat a családon belüli erőszakról, endometriózisról, meddőségről. Szűk körben, maximum 50-60 fő részvételével nagyon tartalmas és bensőséges események jöttek létre. Volt könyvbemutatónk is, ahol Szentesi Éva és Péterfy-Novák Éva adtak elő. Szerettük volna felrázni a körünket, mert éreztük, hogy erre van igény. Soha nem szedtünk belépőt, az volt a cél, hogy apró szövetségek jöjjenek létre, hiszen a társadalomnak a szövete minél sűrűbb, annál hatékonyabb az érdekképviselet, és ezt akartuk elősegíteni, hogy emberek találkozzanak egy helyszínen és legyen közös metszet az életükben. Megható volt, amikor a NANE előadására eljöttek bántalmazottak és végre találkoztak azokkal az emberekkel, akiket eddig csak call-centeren keresztül tudtak elérni, így konkrét kérdésekre konkrét válaszokat kaphattak, gyakorlati tanácsokat, hogy mit tegyenek egy adott élethelyzetben. De volt estünk a halálról is, ahová egy boncmestert, egy hospice ház pszichológusát, egy temetkezési vállalkozót, sőt, egy látót is meghívtunk. Nagyon érdekes, hogy kinek mi a viszonya a halálhoz, merthogy ez tabu. Általában a tabutémákat vesszük itt elő, amiről nem illik, nem komfortos beszélni.
A kozmetikai szalon egy olyan hely, ahol tényleg láthatóvá válnak a bántalmazás jelei fizikailag is, és még alkalom is van arra, hogy megnyíljanak a vendégek. A kozmetikusok mennyire vannak erre felkészülve? Tanulnak pszichológiát a képzésük során? Hogyan tud segíteni egy kozmetikus egy ilyen helyzetben?
Amerikában bizonyos államokban ez a képzés kötelező. Ha szépészeti szolgáltatók ezt a modult nem végzik el, nem kaphatnak működési engedélyt. Magyarországon mi ezt kezdeményeztük, de falakba ütköztünk. A NANE kidolgozott egy oktatási anyagot, ami két óra alatt megtanítja az alapokat. Többek között azt is, hogy mikor kell hallgatni, mikor nem szabad válaszolni arra a felvetésre, amit a vendég nagyon nehezen, de elmond, hogy gond van. De vannak benne gyakorlati tanácsok is. Amikor nyilvánosan, médiaszereplések során is felvállaltuk, hogy mi kiállunk emellett az ügy mellett, akkor megkaptam a felettes szervtől, hogy ne buzgólkodjak, a kozmetikus ne játsszon pszichológust, csak kezeljen, a vendég meg ne dumáljon. A családon belüli erőszak áldozatainak érdekképviseleti szervei borzasztóan egyedül maradtak. Aki ezekért az ügyekért tesz, az vagy maga is érintett, vagy önkéntesként vállalja. A hatóságok marginális kérdésként kezelik ezt a problémát, valamiért nem támogatott ez a téma. És ennek borzasztó tragédiák a következményei.
Mesélted, hogy durva helyeken dolgoztál. Mit jelent ebben az esetben az, hogy durva?
Ukrán, román, szerb, lengyel relációban dolgoztam 1995 és 2005 között. Reggelig tudnék mesélni arról, milyen állapotok voltak a háború után Szerbiában. Lebombázott hidak, az utakon fel voltak szedve az útjelző táblák, hogy az idegen katonák eltévedjenek. Citromot, olajat, cukrot kellett Horgasra vinnünk, hogy szóba álljanak egyáltalán velünk. És ekkor még csak huszonéves voltam. Nagyhangú, zordnak tűnő, sajátságos lelkületű és temperamentumú férfiak között kellett érvényesülnöm. Azt a világot elviselni is nehéz volt, a traumájuk szemtanújának lenni még nehezebb. Elmesélték, hogyan kezdődött az egész, a bombázások, hogyan szabadultak ki az állatkertből a vadállatok és vágtattak végig Belgrádon. Ezek a történetek a mai napig befolyásolják a döntéseimet. Azok a folyamatok, amelyekről akkor, ott a Milosevics éráról meséltek, sok tekintetben ma itthon is felismerhetőek. Többek között ezért is költöztünk ki fél éve Hollandiába, mert félelem van bennem, és azt szeretném, hogy a gyerekeim lássanak egy nyugodt, kialakult demokráciát. Aki időben elment Jugoszláviából, az tudott kezdeni valamit az életében, akik maradtak, azoknak még a leszármazottai is szenvednek a háború traumáitól.
Mi az, ami félelmet keltett benned?
A mesterségesen gerjesztett ellenségeskedés. A különböző társadalmi csoportok egymás ellen fordítása. Ez abszolút rezonál azzal, ami a délszláv háború alapja volt. Hollandia ezzel szemben egy oázis, a társadalom alapja az elfogadás és demonstratíve képviselik is ezt. És a gyerekeim már ezt a kultúrát szívják magukba, ezt érzik sajátjuknak. És ennek kialakulásához már egy hónap is elég volt.
Azt hiszem, a saját környezetemben csak én sminkelek napi szinten: az alapján, ahogy anyukámtól láttam, és magabiztosan tanácsot is adok, ha kérnek. De amikor megnéztem a videódat az alapvető arckrémezésről, rájöttem, hogy teljesen rosszul csinálom. Mennyire tudják azt a magyar nők, hogy mit hogyan kell csinálni?
Szerintem rendkívül dezinformáltak. Rengeteg influencer van, aki ontja magából a téves információkat. Igazából 3-4 kozmetikummal le lehet élni egy életet. Ma már tudom, hogy ezt úgy hívják, hogy “n cosmetics”. Ez a nordic beauty, tehát a skandináv szépségápolás szinonimája. Ez olyan termékeket jelent, amelyek rendkívül tiszták és hatóanyagdúsak. Ezalatt 95-100 százalékos hatóanyagtartalmat értek. Mi a saját termékeinkkel is efelé mentünk. Ezzel a módszerrel tíz évet mindig le lehet tagadni, az arc jól konzervált marad. Nem kell töltögetni és más arcot felvenni, csak ezeket a termékeket meg kell találni. Csakhogy a kozmetikaiparnak nem ez az érdeke. Nyilván a profit az érdeke. Többszáz százalékos árréssel dolgoznak a cégek. A trendek, nem beszélve a közösségi médiáról pedig arra presszionálják a cégeket, hogy újabb és újabb termékeket fejlesszenek ki. Ráadásul a covid alatt megerősödött az önjutalmazás trendje, aminek hatására a nők az elszenvedett sérelmek kompenzálására tücsköt-bogarat összevásárolnak. Teljesen nélkülözhető dolgokra hatalmas a kereslet. Sok esetben ennek lelki oka van. A saját vendégeinknél is tapasztalom, hogy azért jöttek ide, mert a lelkük nem volt rendben, útkeresésben vannak, és ez az első állomás, hogy megújuljanak. A mi dolgunk, hogy ezzel kapcsolatban edukációs tevékenységet is végezzünk, szűrjük meg, hogy mire van valójában szüksége a vendégnek és héjazzuk szét a lelkét a testétől, finoman szembesítsük vele, hogy a vágyait nem a bőr igényei hívják elő, hanem valami más. Nekem az a misszióm, hogy okosan használják a jó termékeket, a pénztárcájukat is kímélve. A zöld és a zero waste trend segítségünkre van, mert azt értik az emberek. Gyakorlatilag két világszemlélet feszül egymásnak: van a felhalmozás és fogyasztás trendje, és ezzel szemben áll a tudatos vásárlói, környezettel szimbiózisban élő filozófia.
Fotó: Mizik MarcellSzerinted egyáltalán miért fontos a szépség?
Nagyon egyszerű. Erőt ad. Sminkre nem azért van szükség, hogy szép legyél, hanem ugyanazért, amiért annak idején a törzsi harcosok az arcukra jeleket festettek. Nem szépséget, hanem erőt festettek magukra. Szerintem a szépség belső erőt ad. Megrogysz, ha egy fotón azt látod magadról, hogy nem vagy megfelelő. A világ talán észre sem veszi azt, amit az énképed és a fotód különbségeként élsz meg. De te traumaként éled meg, belülről gyengülsz meg tőle. Ráadásul a világ tökéletes fotókat és képeket ömleszt ránk. Ez még traumatizálóbb egy nő számára, mert még gyengébbnek érzi magát a tökéletlenségei miatt. Holott egy nőt sokszor épp a tökéletlenségei miatt lehet szeretni. Lehet, hogy pont egy picit ráncos szem tesz egy tekintetet szimpatikussá. Látok olyan nőket, akik a tökéletességet űzve bebotoxoltatják magukat, betöltetik és felhuzatják az arcukat. Ezáltal egyrészt elvész a valódi arcuk, másrészt nagyon sokszor önmaguk sem tudják elfogadni az új képüket. Lehet, hogy valamilyen elképzelés szerint szebbek lettek, de azt a személyiséget, amit az új arc tükröz, nem feltétlenül tudják azonosítani önmagukkal. Így lépnek egyik traumából a másikba.
Pont ellentétes a tapasztalatom, mert ahogy idősödtem, és az arcom, de főleg a testem fokozatosan távolodott az előírt szépségideáltól, könnyebb lett az életem. Bizonyos helyzetekben láthatatlan lettem, nyugodtan tudtam tenni-venni nyilvános terekben. Nem mondom, hogy másrészről nem éltem meg traumaként, vagy nem esett rosszul.
Van, hogy leteszed ezeket a típusú elvárásaid, de ehhez kell egy megbölcsülés. Mihelyt kicsit megzakkan az életed és az önbecsülésed sérül, akkor nehezebben éled meg ezeket a változásokat, hogy még ráadásul a külvilág sem igazol engem vissza, nem fütyülnek már utánam az utcán, nem mondják már nekem azt, hogy magácskának a legszebb a segge a kerületben. Ezt ugyan kikéri magának az ember, hisz feministák vagyunk, és tényleg nem szeretjük hallani, de időnként azért tudat alatt megerősítenek abban, hogy még érek valamit a börzén. Amikor valahonnan gellert kap a rendszer, hogy te nem vagy elég jó, akkor nehezebb visszakapaszkodni egy sérült lélekkel egy helyes önértékeléshez. De ha ép az önértékelésed, az életed sínen van, akkor ezek a külsőségek nem fontosak. És elfogadod, hogy az idő megy előre.
—
Ha a Önt vagy a környezetében bárkit erőszak vagy zaklatás ér segítségért a NANE segélyvonalat hívhatja hétfő, kedd, csütörtök és péntek 18-22 óra és szerda 12-14 óra között a +36 80 505 101 ingyenes számon.
Jogi természetű kérdésekkel a Patent Egyesület hívható szerdánként 16 és 18 óra és csütörtökönként 10 és 12 óra között a 06 70 220 2505-ös számon.
Feljelentéssel, távoltartással, rendőri eljárással kapcsolatos panasztétellel kapcsolatban a két szervezet által közösen létrehozott Segítők Hálózatát keresheti itt.
