A Lélek Palotája – hivatalos nevén Budapesti Hare Krisna Oktatási és Kulturális Centrum – mindenki előtt nyitva áll, és könnyedén oda is találhatunk. Miután leszálltunk a HÉV-ről a csillaghegyi megállónál, a Mátyás király úton induljunk el a Duna felé, és a harmadik mellékutcán, a Lehel utcába jobbra befordulva már meg is pillantjuk a központot. Ez a néhány perces séta elég is a ráhangolódásra. Ahogy elindulok a HÉV-megállóból, hamar kiderül, jó felé haladok, mert egyre több Krisna-­tudatú szerzetes sétál velem szemben, jellegzetes ruhában. Elérve úti célomat, ahogyan minden ide belépő, én is kibújok a cipőmből. Jólesik.

Lehet, hogy egyszerűen kényelmes az egész napi szorításból kibontani a lábujjaimat, engedni, hogy a hűs márványpadlón kinyújtózhassanak, de az is közrejátszhat ebben, hogy a tűsarkúmmal együtt kiléphetek a külvilág zűrzavarából.

Mezítláb sétálunk körbe Csillával, asszonynevén Szilaj Péternével, aki a krisnás közösségben a Gandharvika Préma Dévi Dászi nevet kapta. (Erre később visszatérünk.) Csilla vállalta, kalauzom lesz, hogy megismerhessem csillaghegyi központjukat, és ezzel együtt az óbudai Krisnások mindennapjait. Mindkettő nyitva áll mindig, mindenki előtt. Találkozunk is meditáló, európai öltözetű hívővel a templomban éppúgy, mint az étteremben a környező irodákból érkező itt ebédelőkkel.

TÁNC, TUDOMÁNY, TÁPLÁLKOZÁS

Vezetőm általánosságban azt tanácsolja, hogy kezdőként, érdeklődőként elsőként a Lélek Palotája vasárnap délutáni programjait érdemes meglátogatni. Ilyenkor mantraéneklés élő zenével, azaz tradicionális indiai hangszerekkel kísérve segít abban, hogy ne csak testben, hanem lélekben is ott lehessünk. Így már nyitottan hallgathatjuk meg az ezt követő előadást, és kapcsolódhatunk be a beszélgetésbe.

A Krisna közösség tagjai missziójuknak tekintik, hogy a védikus kultúra az élet minden területére kiterjedő rendszerét megismertessék az érdeklődőkkel.

Rendszeresen szerveznek előadásokat is, amelyeken Krisna-tudatos életfilozófiájuk olyan részleteibe is bepillantást kaphatunk, mint a tudatos gyermeknevelés védikus alapokon, vagy személyiségfejlesztés ősi, bölcs tanításokkal támogatva, mindezt közvetlen, családias hangulatban.

Kírtan, azaz szintén élő zenével kísért tánc zárja a közösségi programot, amit indiai lakoma közös elköltése követ, ami szintén fontos szimbóluma az együvé tartozásnak. Az óbudai Krisnások közös kertészkedésre is várják az ily módon feltöltődni vágyókat, az aktuális évszak kerti virágaival.

Aki az erőszakmentes táplálkozás iránt érdeklődik, s annak nemcsak filozófiájában szeretne elmélyülni, hanem a gyakorlatát is megismerni, azt az óbudai Krisnások rendszeresen induló indiai főzőtanfolyamaikra várják. A Vega Kaland óráin persze többről van szó, mint csupán a szubkontinens konyhaművészetének megismerése. Az ötezer éves életvezetési módszereket adják át itt Krisna követői oly módon, hogy azt a huszonegyedik században, a mindennapjainkban is tudjuk alkalmazni.

A Lélek Palotája fesztiváloknak is otthont ad. A nyárvégi India Varázsa Fesztiválra látogatók egy teljes napon át az indiai utcák, piacok, templomok lenyűgöző világába csöppenhettek, és átélhették azok hangulatát. S akik a Lélek Palotáját szeretnék jobban megismerni, egyénileg és csoportosan is kérhetnek idegenvezetést, ők egy itt élő szerzetessel sétálhatják körbe a központot. Az arra nyitott iskolák osztályai számára pedig örömmel tartanak kihelyezett órákat az óbudai Krisnások.

Az itt folyó életbe bekapcsolódni azonban nem csak a fenti, szervezett keretek között van módunk:

a palota éttermét például ebédidőben a környéken tanulók és dolgozók töltik meg, akik egyszer megkóstolták a tradicionális indiai konyhát, és azóta rendszeresen itt étkeznek.

De arra is bármikor van lehetőségünk, hogy a templomszobában egy kicsit elcsendesedjünk, egy kicsit magunk legyünk. Vagy éppen a kiadványokba belelapozva ismerkedjünk a védikus irodalommal, vagy csak szóba elegyedjünk egy arra járó szerzetessel.

A VILÁG ÖSSZES HANGJA EGYETLEN CSENGETTYŰSZÓBAN

Swami Prabhupáda előtt bármelyikünk fejet hajthat tisztelete jeléül, hiszen szentélye ott áll a csillaghegyi Lélek Palotájában, szemben Krisna oltárával. Amikor belépünk a templomszobába, Csilla meghúzza az ajtófélfán csüngő kis csengő zsinórját, ezzel hívja fel Krisna figyelmét: „Uram, itt vagyunk.” A harangok hangjában az indiai hagyomány szerint a világ összes létező hangja együtt csendül fel.

Míg elhalkul a csilingelés, megcsodálom a két gyönyörű, színes ruhába öltöztetett Krisna-szobrot, majd Csilla elmagyarázza, hogy a sokféle istenábrázolás ellenére a hindu vallás is monoteista.

A többi segítő, akikhez szintén fordulhatnak a hívők, akiket szintén imádhatnak, fél­istenek, ahogyan a szentírások említik. Ők olyan emberfeletti erővel felhatalmazott pártfogók, akik áldásaikkal könnyítik meg földi életünket. Ilyen például az elefántfejű, embertestű Ganésa, a nyugati világban is az egyik legismertebb istenség, az akadályok elhárítója, az anyagi jólét és az új kezdetek ura.

A csillaghegyi templomban Krisnát ötszáz évvel ezelőtti inkarnációjában, azaz földi megjelenésében ábrázolják. A hindu tanítások szerint Krisna akkor jelenik meg, ha nagy a baj, ha világunk hanyatlóban van. Úgy jövendölik, legközelebb 427.000 év múlva látogat el hozzánk ismét, tehát addig még tovább sötétedik fölöttünk az ég. Azért ez elszomorít… Arról viszont különösen szívet melengető hallanom, hogy a hinduizmus Buddhát, Jézust, Mohamed prófétát szintén Isten inkarnációinak tekinti, akik segítenek visszatalálnunk a feljebbvalóhoz és önmagunkhoz. – Befogadó, elfogadó vallás a miénk – fűzi hozzá Csilla.

Ezt a türelmet Krisna saját hívei is megélhetik. – Én választom meg, milyen kapcsolatban legyek vele, lehet ez akár baráti viszony is, vagy tekinthetem őt családtagnak, ahogyan azt meg is tapasztaltam indiai utazásom során – meséli Csilla.

Sokan oltárt állítanak szobáikban, melyeknek ajtaja mindig nyitva áll, nem is sajátjukként tekintenek házukra, hiszen ahol az Isten van, ott mindenki otthon van.

Oly személyes ez a kapcsolat, hogy napi örömeiket, vagy éppen bosszúságaikat is megosztják vele. Ennek szellemében működik a csillaghegyi Lélek Palotája is nyitott kapuival, és ezt a közvetlen kapcsolatot élik meg a Krisna-hívők, éljenek a föld bármelyik szegletében. – Ha Óbudán készítesz neki egy virágfüzért, és szólítod meg, akkor itt is jelen lesz – magyarázza Csilla.

VENDÉGLÁTÁS INDIAI MÓDRA, CSILLAGHEGYEN

A Lélek Palotájában csend van, mégis életteli. Az indiai művészeti motívumok és a kortárs építészet stílusai találkoznak itt a padlótól a plafonig. Valahogyan jelképezi is az itteni egységet, amelyben az ötezer éves vallás hagyományai és a huszonegyedik század intézményei békében, egymást támogatva vannak jelen. A központ a templomszoba és az étterem mellett otthont ad a szerzetesek lakószobáinak és a Bhaktivedanta Hittudományi Főiskolának is. Utóbbi bolognai rendszerben működik, és az Európában egyetlen akkreditált, felsőfokú diplomát adó jógaképzés is itt érhető el.

– Egymással és mindenkivel megosztjuk, amink van, hitünket éppúgy, mint ebédünket – mondja Csilla, amikor az ebédlőben megpihenünk. Ahogy itt ülünk és beszélgetünk, nekem egy luxemburgi közmondás jut az eszembe: „A szavak törpék, a példák óriások”.

Az óbudai Krisna közösség tagjai valóban nemcsak szavakban követik az ősi tanítást, hanem példát is mutatnak: tizenöt éve mindennap hatszáz családnak biztosítanak ebédet Óbudán.

– Az Összefogás Óbudáért Egyesülettel közösen dolgozunk, ők a reggelit, mi az ebédet osztjuk, s ezt a harmadik kerületi önkormányzat is támogatja, együtt sokkal erősebbek vagyunk – mondja el vezetőm.

Én is kapok kóstolót az ebédből, mely vegán alapelvek szerint készül, nemcsak hús, hanem tojás- és tejmentes is. – A nem vegán ételekhez csak a Krisna-völgyből származó tejet használunk, mert idehaza a tejtermelés túl közel van a húsiparhoz, és azt az embertelen bánásmódot sem támogathatjuk, ahogyan a nagyüzemekben a bocikat tartják – magyarázza Csilla, aki maga is gyakorló háziasszony. –

Otthon magyaros és nemzetközi konyhát viszek, a gyümölcsleves, a paprikás krumpli vagy a zöldséges rakottasok vegán változata is igen ízletes – vezet be a privát gasztronómia rejtelmeibe, én viszont most egy hagyományos indiai menüt kóstolhatok végig.

Dhálból, azaz mungóbabból készült zöldségleves indítja a sort, amely egyébként egyetlen indiai napi étkei közül sem hiányozhat. De nemcsak az első, hanem valamennyi fogásnak megvan a maga helye, hogy a hat alapíz minden étkezésnél helyet kapjon, így annak is, mikor láthatok hozzá, hogy a lepénykével kitunkoljam a csatnit. Utóbbinak a hagyomány szerint olyan csípősnek kell lennie, hogy ne lehessen megenni, és olyan édesnek, hogy ne lehessen abbahagyni. És ez így is van, bizonyíthatom…

FELADATUNK AZ ÉLETBEN

Gandharvika Préma Dévi Dászi. Azért időbe telt, míg ezt megjegyeztem. Szankszrit nyelven annyit tesz: Krisna kedvese, aki olyan gyönyörűen táncol, hogy elbűvöli őt. Ez Csilla neve a Krisna közösségben, mivel a lelki beavatásakor, amelynek során fogadalmat tesznek, hogy elfogadják a felelősséget, mely az egyházhoz való tartozással jár, itt mindenki nevet kap. Csilla használja asszonynevét is, Szilaj Péternéként mutatkozik be. Amellett, hogy Krisna-tudatú, főiskolát végzett teológus, feleség és családanya. Mindez csodálatos összhangban van az életében. Ahogy egész lényéből is sugárzik a harmónia, amely, bevallom, rám is hat. Beszélgetésünk során gyorsan odáig jutunk – mindketten gyakorló édesanyák lévén –, hogy megtárgyaljuk, milyen kihívást jelent mindkettőnk számára nap mint nap éppen lázadó kiskamaszunk szeretetteljes terelgetése.

Csilla maga is sokat merít saját fiatalkori tapasztalataiból. – Mint minden kamasz, én is az igazságkeresés lázában égtem, s lázadtam minden igazságtalanság ellen. Így azt a kérdést is dühösen tettem fel naponta magamnak és a környezetemnek, hogy a szívbeteg bátyámnak miért kell e kórral küzdenie egész életében? A válaszok egy csöppet sem voltak vigasztalóak.

Aztán megismerkedtem a reinkarnáció fogalmával, és békére leltem abban a gondolatban, hogy olykor előző életünkből hozunk feladatokat, megküzdenivalókat.

Miközben tovább haladtam ezen a spirituális úton, egyszer csak megéreztem: hazataláltam – mesél az életéről, amely ma már összefonódott a Krisna közösség életével. – Érettségi előtt gimnáziumot váltottam, új iskolámban, hogy úgy fogalmazzak, elég nagy „szabadság” volt, graffitik a falakon, dohányzó, szabadszájú diákok az udvaron, de amikor én megjelentem, egyszerre eltűntek a káromkodások, durva szavak, átvette a helyét az érdeklődés az én világom iránt – meséli. Főiskolai éveiben ismét, pontosabban továbbra is hite vezette kézen fogva: a non-profit szakirányt választotta az utolsó két évben. – Ez éppen egybeesett alapítványunk, az Ételt az Életért bejegyzésével, így rögtön kamatoztathattam a tanultakat, így itt vagyok annak születésétől kezdve, mintha csak a saját gyermekem lenne… Ennek már tizenöt éve – mondja mosolyogva.

ÉTELT AZ ÉLETÉRT

Ha meg akarjuk ismerni a magyarországi Krisna-hívők történetét, érdemes időben és térben egy kicsit távolabbra tekintenünk. Hatvanöt évvel ezelőtt a kalkuttai kikötőben egy picike, csaknem hetven esztendős férfi két bőrönddel és egy esernyővel a kezében, hét dollárnyi rúpiával a zsebében lépett egy teherszállító óceánjáró fedélzetére. A több hónapos úton nemcsak tengeri betegség, de két szívroham is megtépázta egészségét, de végül épségben ért az Egyesült Államok partjaihoz. New York parkjaiban üldögélt, nem csinált semmi különöset, csak énekelt, apró cintányérok zenéjével kísérve. Hamarosan fiatalok gyűltek köré, akik nem csupán a dalaira, hanem hazájából, Indiából hozott történeteire is kíváncsiak voltak. Ne feledjük, 1965-öt írunk, már tíz éve tart az öldöklő vietnámi háború, részben erre válaszként virágzik a hippi mozgalom, a nyugati világ ki van éhezve a spirituális táplálékra.

Ekkor érkezett meg Swami Prabhupáda. Mert ő volt az apró utazó, az őt hallgató hippik pedig első követői. Csupán egyetlen év kellett hozzá: megszületett egy új egyház az Újvilágban, a Krisna-tudatú Hívők Nemzetközi Közössége. Még tizenkét évet töltött követői körében, miközben többször körbeutazta a Földet, és tanított. Nemcsak tanítványai, hanem valamennyien sokat köszönhetünk neki. Az ő egyik legfontosabb intelme: ahol Krisna-templom áll, ott nem éhezhetnek. Nemcsak a Krisna-hívők, senki sem. S a szolgálat a „food for life”, azaz az „ételt az életért” mozgalomban azóta is szerves része a Krisnások mindennapjainak.

www.lelekpalotaja.hu – aktuális programok, rendezvények
www.karitativ.hu – Az Ételt az Életért Alapítvány honlapja önkéntes munkáról, adományozásról, rendszeres és ünnepi ételosztásokról.

A fotók a nyárvégi India Varázsa Fesztiválon készültek, ahol egy krisnás esküvői szertartás is zajlott: