Kolosy György egyetemi hallgatóként került Pestre a 19. század közepén. 1824-ben született Erdélyben, Székelykövesden egy tanító fiaként. Jog- és bölcsészhallgató volt Pesten 1848-ban, és társaihoz hasonlóan hamar a Pilvaxban találta magát. A pesti ifjak radikális változásokat akartak, felelős magyar kormányt és népképviseleti országgyűlést követeltek.
A forradalom kitörésének idején neve nem kerül elő, ősszel bukkan fel megint. 1848. szeptember 25-én a császári udvar Jelačić horvát bán előrenyomulása után kinevezte Lamberg Ferenc császári-királyi altábornagyot Magyarország katonai parancsnokává és ideiglenes nádorává, azonban a kinevezés magyar miniszterelnöki ellenjegyzés nélkül történt, ezért szeptember 27-én a magyar Országgyűlés érvénytelennek mondta ki. Lamberg ekkor Budapestre utazott, hogy egyeztessen a magyar miniszterelnökkel és megszerezze az ellenjegyzést. Szeptember 28-án ért ide, szobát vett ki a Fortuna szállodában, és találkozni akart a kormánytagokkal. Batthyány Lajos tudott az érkezéséről, de elkerülték egymást. Lamberg bérkocsiba szállt, hogy ő keresse fel Batthyányt, azonban a feldühödött tömeg a pest-budai hajóhídon felismerte, és a híd közepén meglincselte Lamberget. A radikalizmusáról ismert Petőfi Sándor ez után írta a következő verset: “Lamberg szivében kés, Latour nyakán/Kötél, s utánok több is jön talán,/Hatalmas kezdesz lenni végre, nép!/Ez mind igen jó, mind valóban szép,/De még ezzel nem tettetek sokat –/Akasszátok föl a királyokat!…”
Ráadásul a tömeg – mivel az a hír terjedt el Pesten, hogy Lamberg azért érkezett, hogy a Várhegyről lövesse a várost – még meg is gyalázta a holttestét, véres ruháját széttépte. A Közlöny 1848. szeptember 29-i számában úgy számolnak be az eseményről, hogy amikor szertefutott a fővárosban Lamberg érkezésének híre, a város “utczáin dobog peregtek, nagy számú nemzetőrség fegyvert ragadott; számosán kaszával fegyverkezének föl. (…) Az űzőbe vett altábornagyot bal csillagzata a’ hídra vezeté, hol bérkocsija megállitatván, kikérdeztetett, ’s miután magát gr. Lamberg altábornagynak vallá, a’ felbőszült sokaság által kaszákkal ’s egyéb fegyverekkel megtámadtatott, ’s kocsijából kiszökvén, az utána és elébe rohanó tömeg által irtózatosan legyilkoltatott; és a’ Károly-kaszárnyáig végig hurczoltatott.”
Az ifjú Kolosy ekkor tűnik fel először a történelemben. Pontosan nem rekonstruálható, hogy milyen módon vett részt a gyilkosságban, és az sem, hogy az ő kardja által szenvedte-e el a halálos döfést Lamberg, a szemtanúk beszámolója szerint azonban a fiatal jog- és bölcsészhallgatónál véres kard volt az esemény után, és a tömeg őt is éltette, amikor Lamberg meztelen holttestét végigvitték a képviselőházig. A képviselőházba Kolosy véres karddal rontott be, és közölte a gyilkosság hírét.
Tettét azonban a képviselők elítélték, és vizsgálatot rendeltek el.
Kolosy a következményektől tartva hazafelé, Erdélybe menekült, a legendák szerint női ruhában érte el Bem József seregét, ahol a hadnagyi rangig vitte, 1849-ben már mint főhadnagy tűnik fel Komáromban, az év második felében százados a Tiszai fronton.
A világosi fegyverletétel után Kolosynak – sorstársaihoz hasonlóan – ismét menekülnie kell. Megint Erdély felé tart, ahol ezúttal nem női ruhában, hanem betyárként bujkál, Frunza néven Maros-Torda vármegyében.
Vesztét egy levél okozta, amelyet futárral küldött szerelmének, Bosch Annának Pestre. A levelet az osztrákok elfogták, Bosch Annát és öccsét, más források szerint szüleit is letartóztatták. Kolosy, hogy mentse őket, 1849. novemberében Pestre jött vonattal. A Tigris fogadóban szállt meg, ahol másnap letartóztatták.
A kihallgatásán két különböző dolgot állított: előbb azt, hogy bár végezni akart Lamberggel, annak arcára olyan rémület ült ki, hogy meggondolta magát, és megpróbálta megvédeni a tömegtől. (Az egykorú források szerint a nemzetőrök valóban megpróbálták megvédeni Lamberget, aki pár métert haladt is a védelmük alatt, azonban a tömeg kiszedte a királyi biztost a kezükből. Kolosy azonban nem a nemzetőrök közt tűnt fel ebben a jelenetben.) Később, módosítva a vallomást, azt állította, hogy részt vett a gyilkosságban. Nehezítette a helyzetét, hogy szerelmét, Bosch Annát korábban kihallgatták, és ő azt vallotta, hogy Kolosy úgy mesélte, ő mért kardcsapást Lemberg fejére.
Az ítélet meghozatalában fontos szempont volt, hogy 1849-ben nemzetközi nyomásra az osztrákoknak le kellett állítaniuk a szabadságharcosok kivégzését, ezért arra törekedtek, hogy köztörvényes bűnözőkként ítéljék el a résztvevők közül azokat, akiket tudtak. Kolosy sorsát az pecsételte meg, hogy egyedül őrá volt rábizonyítható a gyilkosság a résztvevők közül, noha rajta kívül még nyolc fő állt az ügyben a vádlottak padján, ám ellenük nem sikerült bizonyítékot szerezni.
Kolosy Györgyöt 1850. január 23-án a pesti Újépületben felakasztották. A helyszín hírhedt volt, az erőd a mai Szabadság téren állt. A forradalom bukása után ennek falánál végezték ki 1849. október 6-án Batthyány Lajos grófot, az első független magyar kormány miniszterelnökét is, ennek emlékére került a közelbe a Batthyány-örökmécses.
Kolosy 26 éves volt az ítélet végrehajtásakor.
A mártírok újratemetése 1870-ben halottak napján zajlott le Pesten, hatalmas tömeg részvételével. A síremléket a Kerepesi úti temetőben avatták fel. Ahogy M. Lovas Krisztina írja a Múlt-korban, Damjanich Jánosné 1867-ben exhumáltatta az áldozatokat, ekkor kerültek közös sírba a Kerepesi temetőbe. Még ugyanebben az évben kezdeményezte egy síremlék felállítását is, amely Batthyány újratemetésének évében, 1870. november 1-én került átadásra. A közös sír fölé emelt obeliszk átadásával a nemzet a megtorlás összes áldozatának szolgáltatott igazságot. A halottak napi megemlékezésen ellenzéki demonstráció bontakozott ki. Ellentétben azonban a miniszterelnök temetésével, ezen az eseményen kormánypárti politikusok még magánemberként sem képviseltették magukat.
A síremlék avatására induló menet a pesti Ferenciek terén gyülekezett. A különféle civil szervezetek csoportjai 18 egyleti zászló alá sorakoztak fel. A munkásegyletek képviselői, a pesti Nemzeti Dalkör, a Pesti Népkör, az egyetemi ifjúság tagjai, volt 48-as honvédek és a polgárok 40 ezer fős tömeget alkottak. A temetőben Vidats János mondott beszédet, név szerint felelevenítve az itt nyugvó kilenc kivégzett alakját, és kritizálta az új dualista berendezkedést. A szónok hasonlata szerint az 1849-es hősöknek azért kellett meghalniuk, mert „ők a magyar királyt védték az osztrák császár ellen, ki dacára annak, hogy egy személy volt a magyar királlyal, mégis pártot ütött a magyar király ellen.” A résztvevők Kossuthot éltették, végül a Szózattal zárták a megemlékezést.
A Kerepesi temetőben a kilencek sírjánál az egyetemi ifjúság innentől minden év halottak napján megemlékezéseket tartott. Az emlékművön azonban hibásan Kolosy Gábor név szerepel György helyett.
Kolosy neve több mint tíz év után ismét felbukkant: 1882-ben írták meg az újságok, hogy Ujházy Ferenc festőművész birtokában van Kolosy György végrendelete, amit még 1850-ben, a kivégzése előtt küldött el hozzá – olvasható az Ujsagmuzeum.hu visszaemlékezésében. A végrendeletet az Újépület börtönében írta, és így szól: „Ti szeretett szülőim, Kolosy József és Donáth Cecilia, azon nagyfokú szeretet kapcsára, mely köztünk, mint jó szülők és engedelmes és háladatos magzat közt létezett és létezik és ti kedves testvéreim, Mihály, Rózsa, Zsuzsi, Klára és Antal, azon forró egymáshoz viseltető szeretet szentségére szólítalak igazságos, méltányos és jogos kérelmemet és utolsó rendeletemet átkom alatt meg ne tagadjátok. Én a pesti Újépült 5-ik pavillon 17.-ik számú sötét magántömlöcében, a világtól elzárva és az emberiségtől elhagyatva egyedüli legnagyobb jótevőm, gondnokom, segítőm és fájdalmaimban résztvevőm csak Bosch Anna, szeretett kedves nőm vala, kinek gondoskodását, fáradtságát és százakra menő költségeit visszafizetni sem én sem ti képesek nem vagyok, azt csak megköszönni és szívből meghálálni lehet. Én tehát Bosch Anna kedves nőmet törvényes utódomnak ismerem és ő feljogosítom az engemet illető fekvő birtok fölvevéssel.”
A kivégzés után ötven évvel Budapest vezetése Kolosy Györgyről mint a szabadságharc vértanújáról megemlékezve keresztelte át a Lujza teret Kolosy térre.
(A nyitóképen: Kolosy (Lujza) tér a Szépvölgyi út felől nézve. Jobbra a Lajos utca és a Lujza Gőzmalom. A felvétel 1890 után készült. Forrás: Fortepan/ Budapest Főváros Levéltára, Levéltári jelzet: HUBFLXV.19DI08028)
Felhasznált irodalom
Mészáros Dávid: Ki volt Kolosy György, és miről mesél a róla elnevezett tér? Pestbuda.hu, 2024. február 17
Tér viseli a nevét, mégis kevesen ismerik: Kolosy György története. Újságmúzeum, 2024. március 22.
Magyar Életrajzi Lexikon/Kolosy György. Arcanum
