Itt a tavasz, a nyíló szerelmek ideje, költők, írók ihletője. Krúdy Gyula több novellájában is megénekelte a virágzó Óbudát, a kövein sétáló, kávézó dámákat, úrfikat és más csodabogarakat. Olyan plasztikusan ábrázolta ezt a városrészt és az itt élő figurákat, hogy pillanatok alatt köztük érezhetjük magunkat, le s fel sétálgatva, kávézgatva, jókat falatozva. A tavasz illata, a nap melege csábít a múltidézésre, hagyjuk meglódítani képzeletünket, ehhez hívjuk segítségül a 40 éves Krúdy-kör gazdag történetét és az író Májusi csodák című novellájának ezt a kis részletét: „Mint azt már régen megállapították, május hónap a szerelem, azaz az emberi megújhodásnak hónapja. Minden májusban szokatlan érzelmek költöznek a legjobban lelakatolt, örök rabságra ítélt szívekbe is. Ha másképpen nem: újra kezd szeretni a szív május jöttével, holott azt hittük, hogy már túlestünk az úgynevezett nagy érzelmeken – kezdte Szindbád mondanivalóját.”
Király Lajos az első időktől tagként, majd vezetőként, elnökként mindig azt nyilatkozta, hogy a Krúdy-kör évtizedek óta az óbudai kulturális élet megkerülhetetlen tényezője. Számos könyvében „megénekelte” a nagy íróhoz való viszonyát, sőt képzeletben beszélgetett is vele, ebből idézünk: „Óbuda, az ódon kis város, amely befogadott, s Te a Templom utcában tengetted életed. Nyomorogtál. Igaz, hogy sokat írtál, és a pénz, amit kerestél, elillant a családra, a szállodákra, a mulatozásra és a nőkre. Szerény boldogságban jártál át a Kéhli vendéglőbe, hogy elfogyaszd kedves ételeidet és kedvenc borodat…”, majd leírja Krúdy utolsó napját. A korábbi elnök arról is nyilatkozott öt évvel ezelőtt a Három és fél évtized című vaskos antológiában, hogy „harmincöt év egy ember életében is számottevő, ám egy irodalmi kör életében talán még jelentősebb időszaknak számít, mert az ilyen hosszú megmaradás függ a vezetés és a tagság szorgalmától, áldozatos munkájától, a mecénásoktól, valamint a hálás közönségtől. Úgy látszik, nálunk ez mind együtt van, s reméljük, még nagyon sokáig együtt is lesz. Köszönet nektek és köszönet a támogatóknak, köztük a Kéhli vezetőinek, hogy rendszeresen helyet adnak számunkra.”
Kanizsa József és Biró Endre két oszlopos tag, mindkettő kihagyhatatlan a Krúdy-kör hosszú történetéből, írásokkal szerepelnek a 40 éves évfordulóra kiadott Krúdy-antológiában, amely a Biró-nyomdában öltött testet. A tulajdonos, Biró Endre az egyik Krúdy-est előadójaként elmondta, hogy örömmel adta ki a vaskos kötetet, de azt is, hogy rendszeresen ír és fedezi fel Budapest egy-egy városrészét, vagy az ország településeit, hogy tollhegyre tűzze élményeit.
„Óbudát is nagyon szeretem, szívesen járom hangulatos kis utcáit, patinás vendéglőit, kávéházait, s remélem, egyszer meg is örökíthetem az itt szerzett élményeimet egy könyvben, amelyet szintén a Kéhliben mutathatok majd be” – osztotta meg vágyát Biró Endre, aki szinte a kezdetektől kötődik a Krúdy-körhöz, és így Óbudához is, s a nyomdájában nyomják ki a Krúdy-körhöz tartozó írók, költők műveit. Mint például a másik „oszlop”, Kanizsa József műveit, aki talán a kör legtermékenyebb szerzője az 55 megjelent könyvével! Hat évtizede ír, költ, benne van az irodalmi életben, és csaknem négy évtizeden át fogta össze az irodalom- és művészetbarátokat a Krúdy-kör egykori titkáraként. 1983 márciusától tag, élő történelem! Tőle tudjuk, hogy a kör első elnöke Szőke Miklós Árpád, titkára pedig T. Ágoston László volt, ő adta át a stafétabotot neki 1986-ban, amelyet 2017-ig „fogott”, s adta tovább Németh Nyiba Sándornak. A Zichy-kastélyból vándoroltak majd tíz éven át utcáról utcára, házról házra, míg rátaláltak a Kéhli Vendéglőre.
Kanizsa József Kőbányán él, de a szíve – sokszor hangoztatja – Óbudáért is dobog, ahová mindig szívesen jön. Sokat tett Óbuda kultúrájáért, amit néhány évvel ezelőtt oklevéllel ismert el az önkormányzat, és amit dr. Kiss László polgármestertől ezekkel a „költői” szavakkal vett át:
„Az ország egyik legszebb részén, a Mura és Bázakerettye közötti hegyes, dombos kis erecskék, patakkal, tavakkal szabdalt völgyes vidéken, Zajkon születtem 1942. augusztus 27-én, ötgyermekes olajbányász családban. E csodálatos történelmi táj meghatározó volt életemre, a lelkiekben gazdag, mindig ábrándozó, a világot megváltó terveket hordozó érző szívemre. Szüleim egyszerű emberek voltak. Édesanyám gyakran mesélt, s hogy honnét szedte a meséket, a mai napig sem tudom. Bevezetett egy rejtélyes mesevilág szivárványvilágába. E mesevilágot még színesítette a szomszédban élő kanász, Fránci Gyuri bácsi. Tőlük kaptam kedvet a meseírásra. Gyermekkoromban nem volt még villany a faluban, így estelente a csodálatos csillagos eget kémleltem elmerengve, miközben meséket találtam ki, verseket írtam. Ma is ezt teszem. Köszönöm a díjat az önkormányzatnak, amely mindig példamutató bőkezűséggel támogatta és támogatja a kultúrát. Zábó Attila képviselő például, örömmel tapasztalta látogatásakor, milyen lelkes, kultúrára éhes csapat gyűlik itt össze hónapról hónapra.”
Kanizsa József Óbuda is hazám című versében így fogalmazta meg érzéseit: „Nékem Óbuda is Hazám, Krúdys hittel Krúdy népszerűségén őrködöm, s vele együtt Óbuda hírneve is maradjon fönn örökkön…”
Mindezért igen sokat tesz Németh Nyiba Sándor, aki már évek óta összefogja ezt az immár 300 főre duzzadt alkotó társaságot, s aki nemcsak Óbudán, de országszerte hirdeti verses-zenés előadásaival, valamint eddig félszáz irodalmi táborával a nagy író életművét, és ápolja szellemiségét.
Németh Nyiba Sándor igen sokoldalú, afféle reneszánsz ember, hiszen mint egykori élsportoló költőként, zenészként, zeneszerzőként és műsorvezetőként is az élre tört. Nagyon messziről, egy kis Vas megyei faluból, Kenyeriből indult, és nagyon messzire jutott az évtizedek alatt, mint alkotó művész, mint sportoló.
„Versenyzőként két olimpiára jutottam ki, a moszkvaira és az atlantaira, amelyeken jó, ötödik és nyolcadik helyezést értem el” – meséli. Mindig hajszálon múlt a nagyobb siker, a dobogó. De más világversenyeken szerencsére sokszor állhattam a legtetejére. Grapplingban (harcművészet) például többszörös világbajnok vagyok”.
„Tizenkét évesen kezdtem vonzódni a művészetekhez” – válaszolja. „Vonzott a ritmus, az ütem és elhatároztam, hogy dobos leszek. 1996-ban alapítottam meg a DE-PRESSION együttest, amellyel a mai napig zenélek. Eddig negyven albumot készítettünk, s legalább félszáz neves énekes énekli dalainkat. A versek is gyerekkorom óta érdekelnek, két edzés között mindig olvastam kedvenceimet, József Attilát, Adyt, Krúdyt vagy másokat. Verses-zenés önálló estjeimmel évek óta járom az országot és kortárs költők verseit is szívesen szavalom. Eddig háromszáz CD-n szerepelek, két önálló kötetem jelent meg.”
A Magyar Kultúra Lovagja, Krúdy Aranyérmes, Aranytoll- és Olimpia Akadémia-díjas. Jó kezekbe, egy agilis, sokoldalú ember kezébe került a Krúdy-kör élete, havi három-négy rendezvénnyel! A tagok szívesen ápolják a kapcsolatot a Kláris, a Tamási Lajos, a Corvin, a Kárász József, valamint a Magyar Orvos Írók és Képzőművészek Körével. Turi Török Tibor szobrászművésznek eddig hét domborművét avatták, és tervezik egy Krúdy- mellszobor átadását is Óbudán. Az elnök hitvallása és vágya, hogy a Krúdy-kör fiatal és idős alkotók bölcsője legyen még hosszú ideig.
„Nagyok” a körben
Ismert alkotók, akik megfordultak a Krúdy-szalonban: Baranyi Ferenc, Csukás István, Czigány György, Jókai Anna, Kalász Márton, Kaiser László, Keres Emil, Mécs Károly, Lator László, Pomogáts Béla, Krúdy Anna, Krúdy Melinda Zorád Ernő, Fodor András és Mezey Katalin.
A legaktívabbak a körben
Tagok, akik nélkül nem működne a Krúdy-kör ilyen hosszú ideje sikeresen: Arany Tóth Katalin, Bíró Krisztián, Deák Attila, Deák Isabelle, Dedik János, dr. Dézsiné D. Beöthy Hajnalka, dr. György Pál Katalin, Drotleff Zoltán, Csép Rózsa, Cserna Ferenc, Gál Mihály, Gémes Kata, Haranghy Géza, Hermann Mária, Horváth Gábor Miklós, Imre Anna, Jousse Erzsébet, Kanizsa József, Kanizsai József, Kascsák József, Keskeny-Farkas Anikó, Kesztyűs Ferenc, Koós László, Kő Szabó Imre, Kőházi Erzsébet, Lengyel Géza, M. Jankó János, Magyary Hunor, Németh Nyiba Sándor, Orosz Margit, Pánti Anna, Pintér Miklós, Rehorovics Anita, Stancsics Erzsébet, Simon M. Veronika, Szedő Tibor, Szénási Sándor István, Szölősi Dávid, Török Nándor, Wittenberger Erzsébet, Zsuzsa Mihály.
Támogató Ceceiek
Krúdy Gyuláról közismert, hogy szerette a jóféle ételeket, borokat és nőket, s gyakran megfordult mulatozni a Kéhliben. A vendéglő korábbi tulajdonosa, Cecei-Horváth Tibor is szerette a finom ételeket, borokat és nőket – öt felesége volt. Híres volt gavallérságáról is. Egy „szindbádos” történet kering róla. Az 50. születésnapját igen egyedi módon ünnepelte, illetve ünnepeltette meg… Mind az öt feleségével jó kapcsolatot ápolt, s gondolt egyet, meghívta őket a kerek évfordulón az Operaház egyik páholyába. Mindnyájan el is jöttek, csak éppen ő nem jelent meg. De bőkezűen gondoskodott róluk, mert fél óránként küldte nekik a legdrágább pezsgőket. Az este jó hangulatban telt, az asszonyok összebarátkoztak, miközben a „közös” férj valahol jól mulatott – persze egy másik hölggyel… Három gyermeke ma a Kéhli Vendéglő tulajdonosai, ketten a Krúdy-kör elnökségi tagjai. Az egyikükkel, Cecei-Horváth Gergellyel idézzük meg a 12 éve elhunyt édesapa alakját, az irodalom nagy szerelmesét: „Apám kisgyerekkora óta bújta a könyveket, egyszer disznóöléskor, amikor mások az udvaron serénykedtek vagy csak nézelődtek, ő a spájzba vonulva olvasott. Később verseket írt, két kötete jelent meg a Krúdy-kör gondozásában. Mesélte, hogy 1989-ben Király Lajos és Kanizsa József kereste meg azzal az ötlettel, hogy nálunk tarthassák az irodalmi kör foglalkozásait. Nem kellett sokáig kapacitálni, azonnal igent mondott, és nemcsak hellyel, hanem borral, üdítővel, pogácsával és kedvezménnyel is támogatta a rendezvényeket. Ezen a napon ugyanis féláron vacsorázhatnak a tagok. Nagy Krúdy-rajongóként és művészlélekként szívesen vállalta a mecénási szerepet. Halála után nem volt kérdés, hogy mi is folytatjuk ezt a hagyományt, már csak édesapánk emléke miatt is. Persze, mi szintén Krúdy-rajongók vagyunk.” Arra a kérdésre, hogy mindez anyagilag megéri-e nekik, rövid választ ad: ez nem pénz kérdése…
