A középkori Óbuda 13. századi királyi központ után a 14. századtól királynéi központ lett. 1343-ban ajándékozta az óbudai várat és a hozzá tartozó városrészt özvegy édesanyjának, Piast Erzsébetnek Nagy Lajos király. Ettől kezdve nevezték Óbudát a Királynék városának (Civitas Reginalis). Erzsébet királynénak kedvelt tartózkodási helye lett Óbuda. A fia mellett mintegy társuralkodói szerepet betöltő királyné templomokat és kolostort alapított itt, és átépíttette a 13. század első felében IV. Béla király által épített királyi várat. A királyné nagyon kedvelte a klarisszákat, óbudai kolostorukat, amelyhez Szűz Máriának szentelt, csodálatos, háromhajós templom tartozott, 1334-ben alapította.
A klarisszák rendjének alapítója, Chiara di Favarone gazdag, Assisiben élő család leánya volt. Az ugyanebben a városban élő Giovanni di Bernardone (a későbbi Szent Ferenc) prédikációinak és az Evangéliumokat követő magatartásának hatására lett Krisztus jegyese. Szent Ferencet francia származású édesanyja nevezte el Francescónak, vagyis „Kis Franciának”. Édesapja Assisi leggazdagabb posztókereskedője volt. Klára 27 évvel élte túl Ferencet, 1253-ban halt meg, s akárcsak Ferencet, két évvel halála után már őt is szentté avatták. Ránk maradt végrendelete, apáca társai számára készített regulája és számos levele. Egy érdekesség: számos egyéb titulusa mellett a tévé védőszentjévé is megválasztották, mivel amikor betegágyából már nem tudott felkelni, isteni kegyelemként maga előtt láthatta a templomban zajló éjféli misét karácsonykor!
A klarisszák rendje – hasonlóan a „kisebb testvérek”, azaz a ferencesek rendjéhez –, nagyon korán és gyorsan elterjedt Európában. Magyarországra már a 13. század első felében megérkeztek. A kolostorok tekintélyét emelte, hogy sok főrangú, sőt a királyi családhoz tartozó hölgy is belépett a rendbe. Erzsébet királyné édesanyja, Kaliszi Hedvig (egyébként IV. Béla király unokája!) maga is egy lengyel kolostor lakója lett, férje, I. Ulászló halála után. Erzsébet királyné viszont nem vonult kolostorba férje, Károly Róbert halála után, hanem – mint azt korábban említettük – szinte társuralkodói szerepet töltött be fia, Nagy Lajos király mellett. Abban, hogy a klarisszákat olyan nagy mértékben támogatta, nyilván szerepet játszottak a családi „hagyományok” is, hiszen édesanyján kívül nagymamája (Jolánta, IV. Béla leánya) és több nagynénje is apácafátylat öltött. Feltehetően ezek az előzmények is hozzájárultak ahhoz, hogy a királyné engedélyt kapott XII. Benedek pápától, hogy az általa alapított klarissza kolostorba – kiválasztott kísérőivel – beléphessen és ott napközben tartózkodhasson.
Ezeket az adományokat az oklevelek leírásaiból ismerjük, de szerencsére két olyan tárgy is túlélte a viharos évszázadokat, amelyek a királyné személyéhez kapcsolhatók. Az egyik egy csodálatos, aranyozott ezüst, zománc díszítéses házioltár, amely kalandos úton jutott el a New York-i Metropolitan Múzeumba, ahol ma is látható. A másik tárgy egy gótikus szobor, amely Szűz Máriát ábrázolja a kisded Jézussal. Fából készült a 14. század második felében. Eredetileg arany, ezüst, zöld és kék lazúr festéssel díszítették és az évszázadok során többször is átalakították. Ez a szobor szintén kalandos utat járt be, de szerencsére ma is Magyarországon található, a piliscsabai – a 18. század első felében a klarisszák által építtetett – katolikus templomban. A kutatások szerint a szobrot Piast Erzsébet királyné adományozta a klarisszáknak. A legutóbbi – 1979–81-es – restaurálás is megállapította, hogy az eredeti alkotás egy trónoló Madonnát ábrázolt, s így valószínűleg az apácák templomának főoltárán helyezték el.
Az 1526-os török támadás elől az apácák Pozsonyba menekültek és vitték magukkal kolostoruk kincseit és Erzsébet királyné hamvait is. A pozsonyi kolostor leltárában a Madonna-szobor is szerepel. 1714-ben a visszatérő klarisszák nem tudták elfoglalni romos óbudai kolostorukat. Zichy Péter földesúr pedig nem támogatta az esetleges újjáépítést. Ezért az apácák a budai Várban telepedtek le, ott építették fel rendházukat és kolostorukat (a mai Úri u. 49. sz. telken). 1782-ben II. József feloszlatta a szerzetesrendeket, a klarisszák rendjét is. Értékes kegytárgyaik nagy részét (így a házioltárt is) elárverezték. Szerencsére a templom berendezési tárgyainak többségét: padokat, oltárokat, szószéket és a szobrok között a Madonnát is sikerült átmenekíteni piliscsabai birtokukon levő templomukba. A feloszlatás után készült, fennmaradt leírásban említik a Szűz Mária-szobrot és annak kilenc, arannyal átszőtt díszes ruháját is. A szobor hátoldalán lévő feliratok és az 1979-es restaurálást végző Bodorné Szent-Gály Erzsébet szerint az eredetileg trónon ülő Madonnát először 1725-ben alakították át álló és öltöztethető szoborrá. A kutatások és az ugyanebből a korszakból származó fennmaradt Szűz Mária-szobrok arra is utalnak, hogy eredetileg egy szoptató Madonnát ábrázoltak (ahogyan például Erzsébet királyné házioltárán is), és ezt az ábrázolási módot illetlennek találhatta a barokk kor szellemisége.
A szobor aranyozott festését, lazúrozott kék-ezüst szinezését az 1725-ös átalakításkor egyszínű fehérre lefestették. 1785-ben újabb átalakítására került sor. A legutolsó restauráláskor (1979–81) a megtalált eredeti, 14. századi festéknyomok alapján készítette el a restaurátor, Bodorné Szent-Gály Erzsébet a ma is látható festés-rekonstrukciót. Ezek alapján a Madonna ruhája zöldeskék lazúrral fedett ezüst színű, arany palástja belül kékre festett. Fején fehér, nyakán arany színű fátyol. Eredetileg koronát is viselt, és jobb kezében jogart tartott, de ezek ma már nincsenek meg. Az 1979-es restauráláskor megtalálták a korona arany abroncsának maradványait. A kis Jézus bal kezében országalmát tart, ágyékkötője arany színű. Érdekesség, hogy az átfestések során Szűz Mária és a kis Jézus arcán és kezein az eredeti festés megmaradt! A Madonna-szobor szokatlan kéztartását és sajátságosan oldalra forduló mozdulatát a szoborral foglalkozó kutatások az 1725-ös barokk átalakítás következményének tartják (pl. Radocsay Dénes, Marosi Ernő) Amikor Nagy Lajost 1370-ben lengyel királlyá koronázták, maga helyett édesanyját, Piast Erzsébet királynét küldte régensként Krakkóba. Itt őriznek két faszobrot, amelyek közül az egyik a trónon ülő Szűz Máriát ábrázolja. A feltételezések szerint ezeket a szobrokat Erzsébet királyné adományozta az ottani klarisszáknak.
Ilyen típusú Szűz Mária- szobor több is ismert Cseh- és Lengyelországból is. A széles látókörű, művelt királyné pedig követte korának aktuális művészeti áramlatait építkezéseiben és a szakrális tárgyak megvásárlásában.Erzsébet királyné, amellett, hogy erős akaratú társuralkodóként részt vett fia mellett a 14. századi politikai életben, szerető édesanya is volt. Sok tragédia érte hosszú életében: két elsőszülött fiának elvesztése, a Zách Felicián-féle merénylet, amelyben elveszítette – 25 évesen – jobb kezének négy ujját, tizennyolc éves Endre fiának nápolyi meggyilkolása, férjének, Károly Róbertnek a halála. A tragédiák nem törték meg, de vallásossága még jobban elmélyült, és még nagyobb szeretettel övezhette Lajos és István fiait és valószínűleg unokáit, Máriát és Hedviget is. Szeretete végrendeletéből is kiderül, amelyben anyai gondossággal hagyja Lajos fiára óvó-védő talizmánjait. A királyné mély anyai és vallásos érzéseinek megnyilvánulásait fejezhetik ki az általa vásárolt és a klarisszáknak ajándékozott szoptató és trónoló Szűz Mária-szobrok és -kegytárgyak is.
Nagy örömünkre szolgál, hogy ez a csodálatos műalkotás ez év április 26-tól szeptember végéig, kölcsönzés keretében az Óbudai Múzeum állandó kiállításának középkori részében lesz látható!
