A múzeumoknak folyamatosan alkalmazkodniuk kell az őket körülvevő szociokulturális változásokhoz, új utakat keresve a tudásátadásban. Az utóbbi években sokkal inkább látogatóközpontú intézményekké váltak, így mind a meglévő, mind pedig a potenciális látogatók igényei a figyelmünk fókuszába kerülnek a kiállítás- és a programszervezés során. Míg a korábbi felfogás a kiállítást úgy helyezte előtérbe, hogy az általában csak egyirányúan közölt információkat, addig a mai tárlatokat a legújabb trendeknek megfelelően a látogatói igények megismerése nyomán alakítják ki, és azok felfedezése minden esetben egyedi; bevonódásra ösztönzi az érdeklődőket, így megvalósul a múzeumhoz való kapcsolódás, a látogatók  maradandó élményeket szereznek.

Tudjuk, hogy minél magasabb a látogatók személyes bevonódása, annál elégedettebbek, és annál pozitívabbak lesznek a múzeummal kapcsolatos jövőbeni szándékaik is. A mai látogatók célja élmények gyűjtése; ez jelenthet tanulást, szórakozást vagy valamilyen aktivitást is. A tárlatok hosszan elnyúló, nehezen kisilabizálható tablói unalmasnak számítanak, helyettük a gyűjteményekkel kapcsolatos participatív élmények a vonzóbbak, a passzív megfigyelés helyébe az aktív és fizikailag is átélhető látogatási folyamat lép.

Kihívások

A  Budapesti Történeti Múzeum (BTM) Aquincumi Múzeum és Régészeti Park 1894-ben nyitotta meg kapuit a nagyközönség előtt mint a főváros első saját alapítású múzeuma. A jelenleg is a Fővárosi Önkormányzat fenntartása alá tartozó múzeum a BTM tagintézményeként működik, így kiállításaival fővárosunk régészeti örökségét az őskortól az ókoron keresztül egészen a népvándorlás koráig mutatja be, míg a közel héthektáros régészeti parkjában az ókori Aquincum polgárvárosának középületeinek és magánházainak romjai csodálhatók meg közelebbről. Az aquincumi romkert hazánk egyik legnagyobb területű régészeti parkja, ráadásul Budapest az egyetlen olyan európai főváros Rómától északra, amely a római örökséget nagyobb összefüggő területen tudja bemutatni. Az intézmény kora, nagysága és jelentősége ellenére nem került fel a tömegturizmus mentális térképére, a köztudatban egy távoli, nehezen megközelíthető helyszínként él. Ugyan a központból az út Aquincumig a valóságban nem több 25-30 percnél, mégis a szabadidő eltöltésére vonatkozó döntések meghozatalakor a közhiedelmek jelentős tényezők. A múzeum szlogenje – „Az ókor közelebb van, mint gondolnád!” – egyszerre utal a történelmi és a fizikai távolság leküzdhetőségére. 

A látogatók megszólítása, bevonzása és megtartása folyamatos fejtörést okoz. Az egyedi múzeumi tér, a különleges gyűjtemények, egy egész római romváros, továbbá a tudományos hátteret biztosító kiváló szakmai gárda felfedezései és eredményei ellenére a látogatók jelentős része kisgyerekként, iskolai óra keretében jár nálunk először, majd több éves-évtizedes kihagyás után másodszor. A felnőttként visszatérő látogatók gyakran meglepődnek az utóbbi évek fejlesztéseit látva, és elmondásaikból kiderül, hogy arra emlékeztek gyerekkorukból, hogy itt csak kövek és romok vannak, és meg sem fordult a fejükben, hogy megéri ezért visszajönni. A római koros régészeti parkok mind azzal küzdenek, hogy a látogatók számára nehezen értelmezhetők a falmaradványok és a labirintusszerűen elterülő romok, és egyáltalán nem fér bele a kultúrafogyasztási szokásaikba, hogy a kőrakások alapján önállóan képzeljék el az egykor ott állt épületeket. A kihívás tehát az, hogy megmutassuk: Aquincum sokkal több a romoknál. 

A múzeumunkról való gondolkodás egyik meghatározója a jelenlegi történelemoktatás, amelyben egyre kevesebb helyet kapnak a távoli korok eseményei. Ugyan a Római Birodalom és ezen belül Pannonia történelme érintőlegesen még szerepel a történelemkönyvekben, de az őskor évezredei szinte teljesen kimaradnak. Az őskortól a népvándorlás koráig tartó időszak a potenciális múzeumlátogatók csak egy szűk csoportját érdekli – az újkori, de főleg modern kori történelmi és művészeti kiállítások mindig nagyobb népszerűségnek örvendenek. Kihívást jelent az anyagi  háttér is, az aktuálisan rendelkezésre álló források, amelyek marketing- és kommunikációs célok megvalósítására fordíthatók. Így nehéz felvenni a ritmust a lokációban előnyösebb, tematikában népszerűbb, financiális forrásokban erősebb múzeumokkal.  

Régészetről régészektől

Számot vetve a rendelkezésünkre álló anyagi és humán erőforrásokkal, az utóbbi években elengedhetetlenné vált az általunk őrzött örökség újszerű és a látogatókat bevonó kommunikálása, amely két úton indult el. A BTM Aquincumi Múzeum számára természetesen elsődleges a régészeti tartalmak megosztása, de a legfrissebb régészeti eredmények, vagy a legújabb tudományos felfedezések közérthető, a nagyközönség számára is befogadható módon történő kommunikációja összetett feladat. Nem mindegy, hogy mit és hogyan mondunk, ahogy az sem, hogy kinek mondjuk, és egyáltalán nem mindegy, hogy ki mondja. Múzeumunk régészei aktívan bekapcsolódnak a közönségkapcsolati tevékenységbe, így attól függően, hogy ki mennyire mozog komfortosan a látogatóknak történő információátadásban, ismeretterjesztő cikkeket írnak, felnőtteknek szóló előadásokat, vagy akár diákokat megcélzó rendhagyó történelemórákat tartanak, a merészebbek pedig akár élőben is bejelentkeznek egy-egy ásatásról. A tartalmak informális stílusban szólítják meg a közönséget, ezzel új perspektívába helyezve nemcsak a régészetet, de magát a múzeumot is. Régészeti kommunikációnk célkitűzése, hogy a régészetet, a régészeti leleteket, sőt magukat a régészeket is közelebb hozzuk a látogatókhoz, és az általuk végzett tevékenység ne csak akadémiai szinten legyen érthető és elérhető. Éppen ezért szükségesnek tartjuk a régészettel kapcsolatos szemléletmódváltás megteremtését, azt, hogy jelenlegi és leendő látogatóink is átérezzék ennek a tevékenységnek a kiemelt szerepét, és titkon azt reméljük, hogy ezzel közvetve a múzeumunk által őrzött kulturális örökséghez való hozzáállásuk is változik. Azt szeretnénk, ha a régészekben nem azt a személyt látnák, aki miatt elhúzódik egy építkezés, vagy aki miatt nem halad a csatornázás, hanem azt az embert, aki megmenti számunkra a múlt hagyatékát. Ehhez a szemléletmódváltáshoz viszont az kell, hogy a régészetet közvetlenebb és befogadhatóbb módon prezentáljuk. A régészeink a közérthetőségre törekedve tartják előadásaikat, személyes hangvételű cikkeket írnak, vagy épp így adnak interjút, és őszintén, manírok nélkül beszélnek hivatásukról. A látogatók értékelik a személyes történeteket, és azt is, ha beavatják őket a kulisszatitkokba. A régészeknek ezért meg kell mutatniuk az arcukat, sőt bizonyos tekintetben a múzeum arcaivá is kell, hogy váljanak, hiszen ők a múzeum megbízható forrásai, akiktől a hiteles információk származnak.

Amikor Aquincum életre kel

Az általunk őrzött kulturális örökség a régészeti kommunikáció mellett egy másik formában is bemutatható. A múzeumi interpretáció ismert módszere az élő történelem, amely nem más, mint a múlt szokásainak, anyagi kultúrájának és aspektusainak rekonstruálására irányuló gyakorlat, amely a digitális rekonstrukcióhoz hasonlóan szigorú tudományos elveken alapszik. Az élő történelmet megvalósító történelmi újrajátszók célja, hogy a látogatóknak médiumot biztosítsanak, hogy a szemtől szembeni beszélgetéseken keresztül bekapcsolódhassanak a múzeumi narratívába, és jobban megértsék a múltat. Az első személyben történő tolmácsolás során az újrajátszók felveszik a korabeli viseletbe öltözött karakterek szerepét, és úgy közvetítik az információkat a látogatóknak, mintha ők az adott történetben, az adott korszakban élnének, amelyet a múzeumi tér bemutat. 

Múzeumunk jelenleg számos tematikus rendezvénynek ad otthont, amelyek a kiállításokhoz és a gyűjteményekhez kapcsolódva, gazdag programkínálattal, eseményszerűen csalogatják a látogatókat az intézménybe. Célkitűzésünk, hogy minden rendezvény új élményeket nyújtson a visszatérő látogatóknak is, valamint hogy olyan embereket is megszólítsunk, akik nem jártak még a múzeumban, de maguk, gyermekeik vagy barátaik számára biztonságos környezetben keresnek aktív időtöltési lehetőséget. 

A múzeum legrégebbi rendezvénye a Floralia – Római tavaszünnep, amely 1989 óta minden év májusában tárja ki a kapuit a látogatók előtt, de említésre méltó a 2022-ben elindított AmfiFeszt, továbbá az őszi szezont záró Barbár Napok és a Samhain, avagy Kelta Halloween is. 2018 óta új személettel szervezzük programjainkat és a kommunikációs tevékenységünket, amely egyrészről sokkal jobban kiaknázza az emberi erőforrásokat, másrészről változatosabban mutatja be a rendelkezésre álló történelmi és régészeti anyagot.

Hosszú évek óta rendezvényeink állandó szereplői a történelmi újrajátszó csapatok, akik az ókori Pannonia területén, illetve a tartomány határain túl élő népek életmódját, fegyverzetét és viseletét mutatják be. Ezen csapatok kiemelt helyet foglalnak el a múzeum életében, hiszen segítségünkre vannak az adott kor interpretációjában és hitelessé tételében, így aktív bevonásuk nem várathatott tovább magára. Felismerve, hogy a múzeum és a csapatok együttműködése sokkal eredményesebbé válhat közvetlenebb kapcsolat kialakításával, 2018-tól múzeumunk minden évben hagyományőrző workshopot ill. konferenciát szervez, amely fórumot biztosít az intézmény régészei és a meghívott csapatok számára. Ezen az eseményen a résztvevők eszme- és tapasztalatcsere során megvitatják a felmerülő szakmai kérdéseket, valamint a legújabb kutatási és rekonstrukciós eredményeket és a gyakorlati tapasztalatokat. A workshopok segítségével elkezdődött egy párbeszéd a múzeum, így a régészek és az újrajátszók között, amire már csak azért is égetően szükség volt, mert a múzeumot képviselő újrajátszók töltik el a legtöbb időt a látogatókkal, így kiemelten fontos a közös tudás- és tapasztalat-megosztás. Meggyőződésünk, hogy sokat tudunk egymástól tanulni, és ez hozzájárul ahhoz, hogy az általunk közvetített kulturális értékek magasabb színvonalon juthassanak el a közönséghez. Ez csak azért lehet így, mert mindkét fél számára elsődleges, hogy a közölt tartalmak hitelesek és tudományosan alátámaszthatók legyenek. Ennek az együttműködésnek az eredménye a 2021 óta szerveződő Élő Aquincum Projekt, amelynek keretein belül az újrajátszó csapatok tagjainak segítségével és az élő történelem módszerének alkalmazásával az egyes rendezvényeken alternatív, párhuzamos világként keltjük éltre az ókori várost, de az eddigiekhez képest sokkal magával ragadóbb módon. Más szabadtéri múzeumokhoz képest Aquincumban a módszer alkalmazására kizárólag a kiemelt rendezvényeken kerül sor, azonban ilyenkor az élő történelem és az élő szerepjáték különös ötvözetét figyelhetjük meg.

2021-ben a résztvevő csapatok egyes tagjait megkértük, hogy építsenek fel maguknak egy aquincumi karaktert, találják ki a kapcsolati hálóját, a rokoni viszonyokat, keressenek maguknak egy meghatározott célt, és amikor áthaladnak a látogatók tömegén, akkor mindig maradjanak az adott karakter bőrében. Az Élő Aquincum Projekt résztvevői, vagyis Aquincum aktuális lakói amellett, hogy bepillantást engednek a római kori társadalom szövevényes hálózatába, minden alkalommal egy egész napon átívelő kerettörténet szereplőivé is válnak, amelyben karaktereik kibontakozhatnak és interakcióba léphetnek nem csak egymással, de természetesen a látogatókkal is. A látogatók a múzeum területére lépve belecsöppennek az egész napos történetmesélésbe, és szemtanúi lehetnek a rómaiak egymás közötti és a barbárokkal folytatott nézeteltéréseiknek, amelyekre odafigyelve akár a kor társadalmi berendezkedését, az alá- fölérendeltségi viszonyokat és az általános szokásokat is könnyedén megismerhetik. Egy karakter megjelenítése a múzeumban egyszerre életre kelti a történelmet. A látogatók számára meghatározó élményt jelent, ha bevonódhatnak a programokba, és ha a történelem közvetlenül mellettük elevenedik meg. A múzeumi infotainment lényege, hogy szinte észre sem veszik, hogy közben tanulnak. Az Élő Aquincum nem csak a történelemórákon hallott ismereteket szemlélteti és teszi sokkal egyértelműbbé, de magát a rendezvényt is sokkal emlékezetesebbé varázsolja.

Az Élő Aquincum főszereplői által előadott összekötő jelenetek többsége nem része a hivatalos programnak, így váratlan és különleges. Ezek a jelenetek nincsenek előre megírva, teljes mértékben az improvizációra, a helyzetkomikumra, illetve a látogatók reakcióira épülnek, amelyek ugyancsak a bevonódást erősítik. A történet folytatásos volta miatt rendezvényről rendezvényre tovább követhető marad, így a közönség szeme előtt komplex karakterek bontakoznak ki, akik életén keresztül a római kultúr- és művelődéstörténet is megismerhetővé válik.  A participatív színházi élményt nyújtó élő történelem segítségével Aquincum egyedülálló lehetőséget kínál a látogatóknak a múlt megtapasztalására, hiszen a történelmi anyagot a meglévő fizikai környezetben kelti életre. 

Miért működik? Mert mind a látogatók, mind pedig az újrajátszók jól érzik magukat közben. A látogatók ugyan nem használnak csúcstechnológiát, de a valósághű események bevonják őket az eseményekbe és maguk is részeseivé válnak a történetnek. Nagyon szerencsés, amikor a történelmi újrajátszást autentikus környezetben lehet végrehajtani, így az aquincumi Régészeti Parknál vagy a katonavárosi amfiteátrumnál nem is kívánhatnánk magunknak jobbat. 

A projekt további különlegessége, hogy az élő történelem módszerét nem csak a rendezvény helyszínén, de az online térben is alkalmazza. A szereplők a múzeum arcaként szerepelnek a plakátokon, hirdetésekben, TikTok videókban és az élő bejelentkezésekben is. Aquincum lakosai ráadásul saját Facebook profillal is rendelkeznek, és véleményüknek rendszeresen hangot adnak a múzeumi tartalmak alatt, így az egyes konfliktusok előzményei könnyen érthetővé válnak a bejegyzéseiken keresztül.

Eredmények

A múzeum követői már a múzeumba érkezésük előtt megismerhetik mind a régészeinket, mind pedig az Élő Aquincum szereplőit is, így a kapukon átlépve már ismerős közeg fogadja őket, s ez pozitívan befolyásolja a rendezvényen eltöltött időt, valamint a döntést, hogy a későbbiekben visszatérnek-e a múzeumba.

Az eredmények visszaigazolják a döntéseinket, hiszen folyamatosan növekednek a múzeum látogatószámai, a rendezvények utáni érdeklődés pedig töretlen. 2020–21-ben, még a járvány miatti korlátozások idején is minden rendezvény hozta a várt látogatószámokat, ebben természetesen közrejátszott, hogy szabadtéri programok miatt könnyebben esett ránk a választás. A Floralia a 2018 előtti adatokhoz képest megduplázta a látogatószámát, valamint létrejött egy új rendezvény, az AmfiFeszt, amely ugyan a múzeumon kívül, de tematikailag hozzá köthető helyszínen, a katonavárosi amfiteátrumban mutatkozott be 2022-ben, amikor 9300 látogatót számoltunk, majd 2023-ra ez a szám jóval 10 000 fő fölé emelkedett. 

Az Élő Aquincum Projekt létrehozása nem generált a múzeum számára váratlan és teljesíthetetlen kiadásokat, hiszen a történelmi újrajátszó csapatok eddig is részt vettek az eseményeken, ahogy a régészeti kommunikáció sem verte kiadásokba az intézményt. Csupán az együttműködés módja változott meg, amelyben a résztvevők sokkal nagyobb teret és megbecsülést kapnak. Mivel a rendezvények szervezésekor mind a régészek, mind pedig az újrajátszók igényeit is figyelembe vettük, szívesebben, motiváltabban kapcsolódnak be és proaktívan járulnak hozzá a színvonal folyamatos emeléséhez és a programok sikeres megvalósításához. Az eredmények mögött a gazdag és változatos, minden korosztályt megszólító programkínálat, az erőteljes online jelenlét, a látványos reklámanyag, valamint a jól átgondolt kommunikáció fedezhető fel a történelmi újrajátszó csapatok és a régészek közt az elmúlt évek során kialakult együttműködésnek köszönhetően. Általuk válik lehetségessé a látogatók megszólítása, a tudásátadás és szórakoztatás, valamint az emlékezetes múzeumi élmény megteremtése. Új kezdeményezésünk célja, hogy autentikusan interpretáljuk a múltat, nem nélkülözve sem a szakmai hátteret, sem pedig a szórakoztató történetvezetést és ezzel közvetlen stílusban, könnyen befogadható módon tegyünk elérhetővé múzeumi tartalmakat. Bízunk abban, hogy múzeumunk ki tud lépni a statikus kiállításokról és végeláthatatlan romokról alkotott elképzelésekből, és helyette közvetlen, dinamikus és informatív üzenetet közvetíthet a potenciális látogatók mind szélesebb rétegének, amelyből kiderül, hogy az ókor valóban közelebb van, mint gondolnánk!