Keresés
rovatok
blog | 2020 blog
Fotó:
Pintér Tibor
AZ ÖRDÖG ORGONÁJA
Különös történet keringett a 18. század második felében Svábföldön, a mai Baden-Württemberg tartományban, és még a ma ott élők között is ismert a legenda, miszerint a weingarteni orgona építője, Joseph Gabler paktumot kötött az Ördöggel, lelkét eladta neki azért, hogy olyan hangszínt teremtsen, amelyet emberi fül még nem hallott.

Mikor Weingartenben megépült az Alpokon túli legnagyobb bazilika, és ehhez méltó orgonát akart felépíttetni az apátság, a munkával Joseph Gablert bízták meg, aki korábbi hangszereivel már bizonyította, hogy a térség legjelentősebb orgonaépítője. Gabler nagy ambícióval állt neki új munkájának. Szülővárosában, Ochsenhausenben már felépített egy hatalmas hangszert az ottani apátsági templom számára, és híre ment, hogy a mester meghökkentő hangzások kifundálására képes. A valósághoz megtévesztésig hasonlító pacsirtahangot, kakukkszót utánoznak sípsorai, és még igazi csengettyűjátékokat is beépít hangszereibe. Gabler 1737-ben, pontosan 37 évesen írta alá a szerződést a weingarteni apátsággal, és azt ígérte, hogy a munka pár év alatt elkészül. De ambíciói egyre nagyobbak lettek, és végül többszöri szerződésmódosítás után csak 1750-ben, 13 évvel az első szerződés aláírása után készült el a monumentális hangszer.

Mi lehetett az oka ennek a hosszú késlekedésnek? Ha csak a templom hajójából rátekintünk a hangszerre, arra gyanakszunk, hogy ilyen monstrum felépítéséhez nemhogy 13, hanem 113 év sem lenne elég. A rokokó építészet jegyeit mutató orgonaház a magasban lévő karzaton elvarázsolt mesebeli kastélyként lebeg a szemlélő előtt, mintha a templom ablakai valójában e kastély ablakai lennének. Azt várjuk, hogy kitekintsen rajtuk hatalmas parókájával az úrnő, és betessékeljen bennünket a válogatott földi gyönyörök palotájába. A túlvilág képzete nagyon rafinált módon jelenik meg előttünk: mintha az evilági élvezetek maguk adnák a belépőjegyet a túlvilág még ismeretlen gyönyöreibe. A hangszer kiismerhetetlen, ágas-bogas szerkezete, csigavonalakkal és kagylódíszekkel ékes bonyolult formái elbűvölnek, valósággal elvarázsolnak bennünket, szédült érzékeinket megcsalják, lebegni kezdünk – és a hangszer még csak meg sem szólalt…

Gabler tisztában volt vele, hogy a hatalmas bazilika számára egészen különleges hangszert kell építenie. A legnagyobb nehézsége az volt, hogy a bazilika nyugati falának ablakait nem takarhatta el a hangszerrel, így kénytelen volt olyan bonyolult szerkezetet építenie, amely az ablakokat körbeveszi. Úgy gondolkodott, ahogy egy lakberendező tenné, ha például könyvespolcokkal kellene egy sokablakos szobát beépítenie. Másrészt Gabler kihasználta a legapróbb teret is, amely alkalmas volt számára. Így alkotta meg például az orgona tetején található madárkalitkára emlékeztető kis egységet, amelyet Kronwerknek, koronaműnek nevezett el. A gazdagon megépített szokásos sípsorok mellől nem hiányozhattak a meghökkentő hangeffektusokat megszólaltató eszközök sem: a francia nevű rossignol, azaz csalogány nevű sípsor, melyben a sípok egy vízzel teli edényben állnak, és így adják ki a madárfüttyre emlékeztető hangokat. Hasonlóan érdekes a folyamatosan kistercet megszólaltató kakukk-regiszter, vagy a szőlőfürtök alakjában megalkotott harangjáték, mely az apátság helységnevére, Weingartenre azaz „Borkertre” utal. A „La force”, vagyis az „Erő” nevű regiszter nem más, mint a pedál legalsó C hangját lenyomva megszólaló 49 basszus síp, mely a mennydörgés erejével hangzik fel.

Azonban Gabler energiáját a leghosszasabban az emberi hangot utánzó sípsor foglalta le. A vox humana hangszín – mely gyakran alkalmazott regiszter volt a német és a francia orgonákban egyaránt – névleg valóban az emberi hangot utánozza, de Gabler elégedetlen volt a korábbi mesterek eredményeivel, melyek nagyon ritkán tudják igazán jól utánozni az emberi hangot. Fáradságot nem ismerve kutatta a vox humana hangszín titkát, még a gégefő szerkezetét is alaposan tanulmányozta. A tizenhárom évnyi munka valódi gyümölcsét ebben a sípsorban látta. Azt beszélték, hogy amikor végre sor került a hangszer ünnepélyes felavatására, és megszólalt a vox humana, a szerzetesek ijedtükben kiszaladtak a bazilikából, mert azt gondolták, erre csak az Ördög lehet képes. Így született meg az Ördög orgonájának legendája, mely így szól:

„Gabler már évek óta dolgozott az emberi hang utánzásán, kipróbált mindenféle fa- és fémfajtát, de minden buzgalma ellenére sem érte el a kívánt eredményt. Egy éjjel az Ördög meglátogatta, és azt súgta neki, hogy segít, amennyiben a lelkét odaadja neki. Egy viharos éjszaka Gabler a kolostorból a völgy felé indult, és éjfélkor vadászruhában jelent meg neki az Ördög, aki azt mondta, hogy ha a vérével aláírja a szerződést, akkor olyan fémet ad a kezébe, melyet a sípsor ónjához öntve elnyeri a valaha hallott legtökéletesebb emberi hangot. Gabler vérét adta a szerződéshez, majd másnap az ördögi fémet beleöntötte az ónba, megmunkálta, és mire elkészült, csodálatosan felhangzott vox humana. De jaj! A sípsor a szent dallamok helyett világi vágyakról énekelt; a szerzetesek odahagyták cellájukat, és belemerültek a világi örömökbe. Az apát felháborodásában kérdőre vonta Gablert, és ő bevallotta sötét tettét. A szerzetesrend elöljárói arra jutottak, hogy az orgonaépítőt az ördögi sípokkal együtt máglyán kell elégetni, de mielőtt erre sor kerülne, a mesternek kötelessége, hogy mennyei hangú sípokat tegyen az ördögiek helyére. Az új sípsor megalkotása azonban a mesternek olyannyira tökéletesre sikerült, hogy az apát megkegyelmezett neki.”

A történetet a sípok vélt száma is alátámasztotta: úgy tartották, a hangszernek 66 hangszíne és 6666 sípja van, de a valóság megcáfolja a legendát, mert a hangszínek száma valójában 63, a sípoké pedig 6890. A jámbor történet csodás példamese a zene isteni és ördögi hatalmáról. Mert hiszen, „aki dudás akar lenni, Pokolra kell annak menni”. A Gabler-legendában, ami nem más, mint egy kései Faust-történet, az ördögi paktum ára a halál, és a mester is kis híján az életével fizet megszállottságáért. Mindezek dacára a legenda jól végződik, és a mesternek sikerül megvalósítania a mennyei tisztaságú emberi hangot. Lássuk, hogy valóban sikerült-e: