Alaposabb kutatással is legfeljebb fél tucatnyi közvetlen elnevezést lelhetünk, további keresgéléssel csupán lazán kapcsolódó és a témához csak nyakatekert okoskodással köthető utcanevet találunk. Ha ezen elcsodálkozunk, az annál is inkább indokolt, mivel kerületünk igen régi múltba visszanyúló történelme indokolhatna több ilyen jellegű közterületi elnevezést. Elég az ókorra gondolunk, hiszen már a II. században kútházakat építettek a rómaiak a mai Római Strandfürdő területén, Aquincum városát innen látták el vízzel.
Ide kapcsolódna a Vízvezeték utca elnevezése, amely egy korábbi számozott utca (177. utca) átkeresztelésével jött létre 1967-ben, ám a helyválasztás nem volt a legideálisabb. Ugyanis nevezett utca a Róka-hegy lábánál húzódik, így a vízvezetékhez, annak vonalához nem sok köze van, ezért aztán 1996-ban átnevezték a környékhez és a környező utcanevekhez (Rókahegyi, Rókaláb) jobban passzoló Rókavár utcára.
A vízi élethez kapcsolódhatna még egyik korábbi cikkünkben tárgyalt Rádl árok vagy akár az egykori Malom tér, mely elnevezését 1900-ban nyerte, de 1967-ben – ugyanazon a tanácsi ülésen, ahol a Vízvezeték utca nevéről is döntöttek – megszüntették. Ez a tér lényegében most is megvan, a Gázgyár utca, Pók utca, Nánási út és a Római part által bezárt négyszög (tehát lényegében a vasúti híd hídfője) viselte ezt a nevet, melyet az egykor ott állt Illés (Éliás) és Klingel (Klingelmeyer) malom után kapta. Ám akkor úgy döntöttek, hogy, az elnevezésre nincs szükség, ami csupán azért érthetetlen, hiszen sokszor épp az utcanév őrzi a már nem létező történelmi emléket – gondoljunk például a Népszínház utcára a Józsefvárosban..
Számos példát lehetne még hozni, amely valamilyen módon a vízhez, a vízi élethez, illetve a fürdőkultúrához csatlakozna – igaz, közvetetten (pl. Iszap utca, Halastó utca) -, inkább nézzük azt a pár konkrét példát, ami rendelkezésünkre áll:
Fürdő utca (Csillaghegy)
Sok magyaráznivaló nem akad ezen az igen kézenfekvő és logikus elnevezésen: a HÉV egykori csillaghegyi megállójától vezet eme piciny utcácska az Árpád Strandfürdő bejáratához, tehát tömören, célravezetően mutatja az utat a fővárosiak (és más látogatók) egyik kedvenc fürdőhelyéhez. A strand 1919-es megnyitása után nem sokkal, a húszas évek elején kapta nevét, mely annyira találónak bizonyult, hogy azóta se jutott eszébe senkinek megváltoztatni, noha van még ilyen nevű utca Budapesten. Ha netán egyszer mégis hozzányúlnának, akkor csakis valami hasonló elnevezés (Strandfürdő, Forrásfürdő) lehetne indokolt és elfogadható. Hasonló cipőben jár egy másik utca is, jelesül a
Pünkösdfürdő utca (Békásmegyer, Csillaghegy)
Ez a békásmegyeri lakótelep déli és Csillaghegy északi szegélyén húzódó forgalmas útvonal szintén iránymutató jellegű, hiszen a 11-es úttól a Duna felé pont a Pünkösdfürdői Strandfürdőhöz vezet. Az egykori pusztaszéli utcának csupán 1976 óta ez a neve, noha a fürdőt már 40 évvel korábban megnyitották. Eredetileg Munkács utcának keresztelték a kárpátaljai város után. Történt ez az 1920-as évek elején, a Trianon okozta sokkhatás alatt, ám érdekes módon egy évtizeddel később kiegészítették a nevet egy y-nal, minekutána már egyik legismertebb festőművészünk nevét hirdette fennen. Az ezt követő négy évtized alatt a környék teljesen beépült: délről a kertesházak, északról meg a panelek vették körbe (és veszik körbe ma is) ezt az azóta igen forgalmassá vált útvonalat. És mivel a fővárosi törvény előírja (elvileg, bár teljesen akkor és azóta se tartják be), hogy a többes elnevezéseket meg kell szüntetni (de minimum csökkenteni szükséges), így a Munkácsy utcának is kerestek egy egyedibb nevet. Az eredmény pedig egy valóban egyedi és igencsak helyénvaló utcanév lett.
Csónakház utca és Vitorla utca (Rómaifürdő)
Önmagukért (és környezetükért) beszélő nevek a Pók utcai lakótelepről, melyek közül az első 1984-ben, a második 1987-ben nyerte elnevezését. Igaz, utóbbi amolyan recycling-név, hiszen korábban (1941 és 1967 között) Óbudán létezett már Vitorla utca. A Kórház utcából nyúlt észak felé, nagyjából a mostani római táborkapu mellett, a Harrer Pál utcával párhuzamosan. Ezek a kimondottan találó elnevezések azonban egy nagyobb keretbe is befoghatók, amelyet a szélesebb közönség is ismer, és lényegében az egyik legkedveltebb budai fürdő és kirándulóhely, a vízi élet fontos pontja. Ez pedig nem más, mint a
Római part (Rómaifürdő)
Amit, úgy gondoljuk, különösebben nem kell bemutatni, hiszen az ország távolabbi pontjain élők is ismerik, ha nem is jártak még e parton, akkor is. Népszerűségét elsősorban a háború előtti és utáni fürdő- és sportéletének, illetve az egyébként silány propagandafilm, az Állami Áruház amúgy kiváló betétdalának (Egy dunaparti csónakházban) köszönheti, melynek nyomán szélesebb körben is ismertté vált. A mai napig élénk turistaforgalma van szezontól függetlenül, nyáron egymást érik a lángosozók, vendéglők, sörözők, a csónakházakból pedig sűrűn eresztik vízre csörlőn a kajakokat, kenukat, csónakokat. Ami pedig a szárazabb adatokat illeti: elnevezését 1910-ben kapta, midőn a hely kezdett kiépülni és felkapottá válni, noha a köznyelv korábban is így emlegette, tehát mondhatjuk: a nép nyelvén született elnevezés. Ezek után a “római fürdő” kifejezés a városrészre is átruházódott (bár hivatalosan csak – bármilyen meglepő – 1990 óta ez a neve, mert a városegyesítéstől addig Lőpormalomdűlőként tartották számon) és ma már csak a pontosságra törekvők választják el őket. S hogy az efféle elnevezéseket mennyire lazán kezeljük, arra bizonyság az is, hogy bár a köztudattal ellentétben a Római part csak a Rómaifürdő városrész partja (tehát a már említett egykori Malom tértől a Kalászi utcáig), mégis a többség a folytatásában lévő, Budakalászig felnyúló Kossuth Lajos üdülőpartot is e névvel illeti.
