Május közepén koncerteztetek Óbuda főterén. Milyen emlékeket idéz fel ez a helyszín benned?
Hirtelen az jut eszembe, hogy az egykori Zichy-kastély udvarán készült a Bál az Operában albumunk borítófotója. Egy ácsolt, lepukkant alkalmi színpadon álltunk, pontosabban a jelmezekbe beöltöztetett papírmasé figuráink álltak ott – a helyszínt Gáti Gyuri fotós találta, és az ő kompozíciója valósult meg a borítón. De édesapámnak, Márton A. András festőművésznek is volt itt kiállítása a Pincegalériában 1986-ban, legutóbb pedig másfél évtizede a másik szárnyban, a Kassák Múzeumban.
Ekkor állt tehát össze az első formáció, ami már KFT néven zenélt. Hogy indult ez a máig tartó projekt?
Laár Andrást, „Nátit” 1969 óta ismerem, Bornai Tibort, „Dránit” 1973 óta. Nátival gimnáziumi osztálytársak voltunk, alkalmi iskolazenekart is csináltunk, később, még a KFT előtt így hárman már játszottunk együtt Kentaur együttesként. A KFT nagyjából ebből nőtte ki magát. Náti mutatott nekünk egy saját dalt, egy szál gitáron adta elő, ez volt a Nem sikerül kikúrálni magam, ez lett az együttes első, iránymutató száma. Hamarosan rátaláltunk Lengyelfi Mikire, egyből csatlakozott hozzánk. A Kikúrálni hangzás- és szövegvilága rányomta a bélyegét az első albumunkra. Ettől próbáltunk aztán elmozdulni a második lemezen. A harmadikra pedig – a borítója kapcsán már említett Bál az Operábanra (1984) – felkerült két máig tartó sláger is.
Rajta a talán máig is legnagyobb slágeretekkel, az Afrikával.
Igen, az egyik ez, a másik a címadó szám. A hanglemezgyár „márkafelelőse”, Révbíró Tamás azt kérte tőlünk, hogy álljunk elő egy slágerrel, különben végünk van. Elhívtuk a próbára, meghallgatta a számot, majd közösen megállapítottuk, hogy ez sajnos nem sláger, és visszaindult a hanglemezgyárba. Mire visszaért, várta egy telefonüzenet, hogy forduljon vissza, megvan a sláger, ez volt az Afrika. Kevesen tudják, hogy Laár András eredeti szövegtémája nem Afrika, hanem Itália volt, de ekkor jött ki a Dolly Roll új lemeze, rajta egy számmal, aminek kb. ugyanolyan olasz tematikája volt, így gyorsan átírta az egészet Afrikára.
Ez pedig óriásit robbant.
Akkorát, hogy úgy tűnik, azóta is robbanásban van. Ma is rendszeresen játsszák diszkókban, szórakozóhelyeken, házibulikban, zenekari feldolgozásokban, időnként kapunk megkeresést iskoláktól, hogy szeretnék indulóként, vagy rendezvényeiken átírva használni.
Rájöttetek, hogyan kell tehát slágert írni?
Nem lehet tudni, miből lesz sláger. A próba után annak éreztük, de ez igazából még nem jelentett semmit. Az Afrika valószínűleg a legnagyobb KFT-sláger, mondjuk vállvetve a Balatoni nyárral. Ott van a nyomukban az Elizabet, a Siker, Pénz, Csillogás, illetve a Fantasztikus lány. Hogy mi mekkora sláger, azt vicces módon az Artisjus Szerzői Jogvédő Irodától tudhatjuk: pontos kimutatás érkezik mindig a lejátszási adatokról. Volt már koncertünk, ami Best of Artisjus számokból állt.
És a valóságban hogyan áll össze egy este programja? Nyilván te is nézed, átgondolod, melyek a legjobban várt dalok, és a színpadról is érzékelitek, mi működik a legjobban.
Sok szempont van egy műsor összeállításakor, de nem nagy titok. Különböző alkalmakra eltérő dinamikájú lista készül, számítanak a dalszövegek is, az, hogy ki mennyit énekel. Hosszú időn át jelmezes jeleneteket is betettünk. Amit Óbuda Napján játszottunk, attól például nagyban eltért az Operaházban adott koncert. Ünnepi alkalmakra, mint az idei 45 éves jubileum, egyedi műsor készül. Szeretünk reflektálni arra is, hogy éppen milyen időket élünk. A legutóbbi koncert címe „Miénk a város ma éjjel” volt az A38-on, ami idézet a 2006-os albumunk egyik számából.
Mennyire kell újratanulni a régi dalokat? Mindegyik számra emlékeztek?
Az a tapasztalat, ha belekezdünk valamelyikbe, azért olyan kilencven százalékosan megvan, a többit meg hozzátanuljuk. De néha előfordulnak meglepetések, ott van például a Halott szenvedély című számunk, biztosan meg kellene hallgatnunk, hogy mit is vettünk fel.
Ha már szenvedély: sok hazai együttest foglalkoztatott az űrkorszak, a sci-fi. Elég csak a Galla-féle GM49-re, az Európa Kiadóra, vagy akár az Omega „space” korszakára gondolni. Nálad pedig személyesen is nagy teret kap a technológia, a számítástechnika és az űrkutatás.
És akkor a magyarok mellett vagy előtt David Bowie-ról se feledkezzünk meg ebben a témában. Nem tudom, nálam ez adottság, nem kimódolt, megtervezett dolog. Mindig is birizgálta az érdeklődésemet a tudománynak a technológiai ága, ezért is kezdtem el például már 1983-ban a Basic számítógépes programnyelvet tanulni. A Bál az Operában borítóra – az említett fényképen kívül – egy rövid számítógépes program kódja is rákerült, úgy voltam vele, hogy nézzük meg, mire lehet használni a személyi számítógépet. Így született meg a Rózsák Valériánakhoz kapcsolódó multimédia játék. Aztán, nem zenekari űrprojektként, egy földönkívüli lapszerkesztőséget képzeltem el, amely történelmi korokon átívelően, napilapszerűen számol be a földi életről az univerzum más lakóinak. Ezzel igazából friss történelemoktatási szemléletet is szerettem volna mutatni a szocializmus idején, de ez hosszú történet.
A személyes, sci-fi érdeklődésed és a zenei pályád fontos összesűrűsödési pontja volt az 1996-os Bál az Interneten című KFT-koncert a Budapest Sportcsarnokban a maga – akkori – csúcstechnológiai megoldásával.
Ilyen sűrűsödési pontnak túlzás emlegetni, de tény, hogy az egyik leghangsúlyosabb esemény volt. Másfél éves gondos előkészítés előzte meg, a legkritikusabb pillanatban azonban meglegyintette a kudarc szele. Az elképzelés az volt, hogy élő kapcsolásban, Dublinból bejelentkezik Hazel O’Connor, és valós időben, közösen adunk elő egy dalt. Ez ma már nyilván nem hangzik különösebben izgalmasnak, de akkor szinte felfoghatatlan űrtechnológia volt. Csak éppen a kapcsolat abban a pillanatban szakadt meg, amikor Hazel énekelni kezdett volna. Náti a kivetítőre nézett és lazán azt mondta, hogy akkor ez most nem jött össze, megyünk tovább a műsorral. Azt hiszem, a többiektől a technikai érdeklődés távolabb áll, akkor sem igazán volt mindenki tisztában az egész hátterével. Ami nem gond, nekem viszont másfél évem volt benne, 200 ember dolgozott rajta, nagy nemzetközi cégekkel működtünk együtt, két számítógépes terem zúgott a háttérben a koncert alatt, nem tudtam úgy venni, hogy OK, akkor ugorjunk. Szerencsére másodjára összejött a kapcsolat. Akadt a közönségben, aki utólag azt mondta, olyan volt számára, mintha a holdraszállást nézné élő egyenesben. Volt olyan terv is, hogy a MIR űrállomásról közvetítsük élőben a Föld képet, de arra azt mondták, hogy gyorsan felejtsem el.
Gondolom, azért futottál vele egy-két kört, mire elengedted a tervet!
Persze, a végére akartam járni, össze lehet-e hozni. Őszintén szólva, nem érte volna meg az erőfeszítést, nem anyagilag, a befektetendő idő és energia miatt, de realitása sem volt. Így is elég különös lett ez a sportcsarnoki buli Hazellel, Wahorn András bejelentkezésével Los Angeles-ből, az internetet bemutató bevezetővel. Érdekesség, hogy az emiatt regisztrált kft.hu domain név az első önálló domain, amelyet előadóművészeti célra jegyeztek be, de az összes magyarországi weblap között is az 540. helyen szerepel. Kíváncsi lennék, még mennyi, előttünk regisztrált domain működik ma is.
Az űrhangok és a zene összekapcsolását tűzte zászlajára másik zenei projekted, a Sc.Art együttes is. Bevallom, amikor a zenei koncepcióról olvastam, valamiféle űrlényes macskazenére asszociáltam, ehhez képest a Sc.Art zenéje életteli, élőben is előadható és szórakoztató.
És szerintem szép és izgalmas, ami persze erősen szubjektív dolog. Az univerzumban sokféle jelet rögzítettek űrszondák, különféle eszközök, rádiófrekvenciás jeleket, de hanghullámokat is. Közülük sokat hallhatóvá tettek, amelyekből válogattunk, ezek inspirálták a zenénket. A Szaturnusz egyik holdjának, a Titánnak például van légköre, az ide érkező űrszondán mikrofont helyeztek el, és vette leszállás közben a hangokat. Fontos volt, hogy ne vicceskedő, zavaró zörejzenét hozzunk létre, hanem ezeket alapanyagként használva élvezetes zenét alkossunk. Hárman vagyunk, ifj. Kurtág Gyurinak gyönyörű és izgalmas hangszínei vannak a legmélyebb és a legmagasabb tartományok megszólaltatására is. Én elektronikus dobon játszom, amit összekötünk Gyuri szintetizátorával, meg samplerrel, Lengyelfi Miki pedig basszusgitározik, csak éppen többnyire szintetizált hangszíneken. Mi vagyunk az átfedés a KFT-vel. Azonban ez az elektronikus zene teljesen más élmény. A kozmikus témákra írt legelső albumunk, a Jól temperált univerzum elnyerte az év hazai kortárs komolyzenei albuma, Fonogram – Magyar Zenei Díjat 2010-ben.
A Sc.Art is élő bemutatóra készül a Magyar Zene Házában, a 2018-as Szívgárda után ismét lesz szólólemezed is, miközben a KFT ügyeit is kézben tartod, utóbbinál ráadásul jelentős – és némileg zajos – változások zajlottak le tavaly.
Úgy alakult, hogy a nagyobb műsorok színpadi részleteivel, kitalálásával régóta én foglalkozom, persze mindent egyeztetünk, amikor készen vannak a tervek, egyetértés után valósul meg minden ötlet. Emellett ott vannak azok a teendők is, amelyek a művészeti produkció kitalálásánál és megtervezésénél sokkal prózaibbak, de belejöttem az évtizedek alatt. Ezek a szokásos dolgok: lemezkiadás, klipek, fellépések stb. Hazudnék, ha azt mondanám, ezt ugyanúgy élvezem, mint a zenélést, de nem vészes. Elengedhetetlen ahhoz, hogy negyvenöt éve működjünk és élvezzük. Még akkora változás dacára is, mint ami egy éve történt, amióta Laár András helyett Nedvig Balambér gitározik és Szekeres András énekel. Balambért Veszprémben, a Music Hungary showcase-en hallottam először, és véletlen egybeesésként pont őt ajánlotta figyelmünkbe Maróthy Zoli barátunk is a Kőbányai Zenei Stúdióból. Ezután pár nappal beszélgettünk egyet, néhány napra rá már próbáltunk, és azon kaptuk magunkat, hogy mindannyiunknak egyből fülig ér a szája, ami azóta így van, amikor együtt vagyunk próbán, útközben vagy a színpadon. Balambér 2003-as születésű, de a generációs Mariana-ároknak fittyet hányva emberileg, zeneileg nagyszerűen érezzük magunkat együtt, mondhatni egy húron pendülünk. Szekeres Andris pedig szinte régi bútordarab nálunk, fellépett velünk, énekelt az önálló albumomon, fellép a Bowie & Friends produkcióban, amit Poniklo Imrével szervezek tíz éve, rengeteg zenésztárs közreműködésével. András a KFT „leghangosabb csendestársa”.
És élvezitek még a zenélést 45 év után is?
Hogy a fenébe ne?! Mi nem egy falunapra állunk össze, közhelyesen hangzik, de nekünk a KFT tényleg az életünk, ennél jobbat nem tudnánk kitalálni sem. Sajnálom Nátit, hogy más irányt vett az élete, kitörölte magát ebből a közös örömből, remélem, valamilyen úton módon megtalálja magának ezt az élményt is.
