Az első hűvösebb napok úgy jönnek, mint a megváltás. Szinte jólesik fázni egy kicsit, aztán nagyon, majd előkerülnek a pulóverek, a nyáron nehezen megtűrt zoknira, cipőre is igent mond az ember. Nincs kedvencem, minden évszakot szeretek, illetve magát a körforgást. Ilyenkor, az ősz kezdetén azonban extra varázslatokkal lehet bíbelődni, még csenni lehet valamennyit a nyár ízeiből, hogy legyen majd télen mihez nyúlni a kamrapolcon. A pár hónapja leszüretelt fűszernövények, gyógynövények, szárított virágok már szépen sorakoznak az üvegekben, jó lesz majd a cudarabb időkben szorongatni a forró bögrét, ücsörögni a tűzhely mellet, és átmelengetni nemcsak a fázós tenyereket, de a szívet, lelket, elmét is. Vagy csak simán belekapaszkodni az élménybe, illatolni az édes páragőzt, amelyből kiérződik a kert illata. Hiszen ezért gyűltek a virágok: orgona, rózsaszirmok, jezsámen, lonc, cipruska és szalmagyopár. Citromfű és menta a háttérzenekar, nyomokban fenyő. Csaltam kicsit, kóstoltam már, de csak hogy ellenőrizzem… Csipkebogyó-szüret is lesz hamarosan. Lehet még befőzni, eltenni is ezt-azt. Lecsók, szószok, zöldségkrémek, raguk, kencék sorakoznak fel a kompótok, lekvárok mellé. 

Csapdába estem, nem így terveztem. Én csak szerettem volna egy „menekülési útvonalat”, egy Bé-opciót. Pici házikót, pici kertet közel a városhoz. Nem így terveztem, de a lehető legjobb dolog történt: rabul ejtett a hegy. Átformált bennem mindent, szemléletváltásra tanított, és ennek a szerelemnek köszönhetően sikerült elengedem egy csomó dolgot, amelyekhez az ember csak az elvárások miatt ragaszkodik. Ami itt van, az a valóság. Lehetőséget ad kapcsolódni: a természethez, saját magunkhoz. Egy őrületbe rohanó világban, ami azért nem ereszti egykönnyen az embert, utánanyúl, de egyre könnyebb lerázni.

Tudom, hogy nem mindenkinek való ez, sokan nem szabadságnak, hanem börtönnek élnék meg. Nem is az a cél, hogy mindenki költözzön mini házba, és mondjon le komfortos(nak hitt) dolgokról. De önmagunkról lemondani mégsem volna szabad. Elcsépelt mondás, mégis nagy igazságot rejt, csak egyre kevésbé szeretjük az igazságot, de valóban: a kevesebb néha több. Sokkal több, csak a mértékegysége csalóka, nem feltétlenül látható. Kell hozzá az a bizonyos szemüveg… Amit bizony nem árt néha megpucolni. Erre például remek alkalom az ősz.

A behúzódás, az elcsendesedés időszaka jön, nem csak fizikailag. Tennivaló bőven akad még a kertben, mielőtt hosszú pihenőre tér. De belül is van meló, amihez meleg pokrócba tekeredve kifejezetten jól jön majd az a bögre tea.  

Fotók: Dohi Gabriella