Keresés
rovatok
múzeum | 2018/2019 tél
Fotó: Óbudai Múzeum
BENYÓNÉ DR. MOJZSIS DÓRA: a Császári asztaltól a panel vitrinig
Ma már kevesen tudják, hogy több mint száz évig Óbudán működött a Hüttl Tivadar által alapított európai hírű porcelángyár. Az itt készített termékeket használták Ferenc József ebédlőjében, főrendi és nagypolgári házakban, nagykövetségeken és a Magyar Parlamentben is. A gyárat fénykorában a herendi és a pécsi porcelánüzemekkel egyenrangúnak tekintették. Az államosítás után 1991-ig gyártottak finoman megmunkált törékeny dísztárgyakat az egykori Hüttl gyár utódjában, az Aquincum Porcelángyárban.

A római katolikus családból származó Hüttl Tivadar szüleivel és testvérével együtt érkezett Elbogenből Magyarországra, 13 éves korában. Tivadar szülei, Hüttl Ede (1811–1872) és felesége, Bayer Mária Katalin (1813–1893) 1854-ben alapítottak porcelánüzletet Pesten. Hüttl Ede pékmester és porcelánfestő szakmát tanult Elbogenben (ma a csehországi Loket), és az ottani porcelángyárban dolgozott. 1834-ben vette feleségül Bayer Katalint. Fiaik is Elbogenben születtek: Ede 1836-ban, Tivadar 1841-ben. Amikor a helyi, Haidinger testvérek által vezetett porcelángyár terjeszkedni akart, a vállalkozó szellemű házaspár jelentkezett egy magyarországi lerakat létesítésére. Kezdetben az elbogeni, illetve neves angol, bajor, francia cégek termékeit forgalmazták, később, 1858-tól már festetlen (főleg cseh) porcelánokat is vásároltak, és ezeket megfestve értékesítették. Ede fia, Tivadar (németül Theodor, ezt fordították többször is magyarul Tódorra) kezdetben kereskedősegédként dolgozott a családi üzletben, majd 1865-ben átvette a cég irányítását. Eleinte csak értékesítéssel és festéssel foglalkoztak, 1883-tól egy kisebb gyári részleget is kialakítottak a VI. kerületi Aradi utca 57. szám alatt működő festőműhelyükben, amely saját házukban volt.

Abban az évben nyerte el Hüttl Tivadar a „Császári és királyi Udvari Szállító” címet is gyönyörűen festett porcelánjaiért.

A külföldről behozott és a saját üzemben készített termékeket nagy tételben árusították, ehhez kereskedelmi utazókat alkalmaztak Szerbiában és Magyarországon. Volt olyan év, amikor 40–50 vagon árut is eladtak.

Hüttl Tivadar, a gyáralapító Forrás: családi archívum

 

„Porczellángyár” Pesten

1903-tól kezdődött el a kisszériás termékek gyártása a VI. kerület, Jász utca 33.-ban létesített gyárban. A Magyar Üveg- és Agyagipar elnevezésű újság 1903-ban lelkesen üdvözölte az új, magyar porcelángyár létrejöttét: „Örömmel értesülünk, hogy Hüttl Tivadar, egyesületünk díszelnöke, a hazai porczellánkereskedők mentora porczellángyárat épít Budapesten. … Értesülésünk szerint az új porczellángyár csak a legfinomabb czikkek gyártását fogja űzni, a modern technikák és a magas tüzü színek kihasználására. A Hüttl Tivadarnak az Aradi-utczában levő porczellánfestészete teljes felszereléssel már az új gyár épületébe (Angyalföld, Jász-utcza) hurczolkodott. Ősz elején megkezdik a gyártást és így karácsony táján új magyar porczellánnal bővül a hazai ipari termés.”

 

 

Császári étkészlet

A Jász utcai gyárban kezdték el gyártani Ferenc József megrendelésére az ún. császári porcelánokat is. A Honi Ipar Újság 1904. december 15-én így számolt be a jeles eseményről: „A királyi várlak felépítése, illetve megnagyobbítása az egyes berendezési czikkek kiegészítését is szükségessé tette. Megelégedéssel konstatálhatjuk, hogy a szükségletek legnagyobb részét hazai forrásból fedezték. Így a napokban alkalmunk volt látni a királyi várlak számára készült uj porczellánkészletet, mely hírneves porczellán-cégünk, Hüttl Tivadar budapesti porczellángyárában készült.

A szállított porczellánok arany babérkoszoruval, legfelsőbb monogrammal és a magyar koronával vannak díszítve s a Hüttl cég e munkája élénk bizonysága ez iparágban való nagy haladásunknak és versenyképességünknek.

Ez a gyönyörű, néhány ezer darabból álló készlet nemcsak Hüttl Tivadar, de a magyar ipar büszkesége is lehet.”

Ferenc József először Fischer Mór herendi porcelángyárától rendelt meg egy több ezer darabos étkészletet a királyi család és vendégei, valamint a tisztikar és az udvari személyzet részére, 1870-től. A császár és családja számára készített darabok – Ferenc József személyes kérésére – finom, fehér porcelánból készültek, jellegzetességük az egyszerű, arany babérleveles dekoráció. Oldalukon arannyal díszített „I. F. J.” monogram, valamint lila, zöld, kék és vörös színekkel festett Szent Korona látható. A tisztek részére készült Waldstein porcelánok ún. „pur-pur” (bíborlila) színű virágmintával és koronás „F. J.” monogrammal díszítettek, míg a személyzeti étkészlet egyszerűbb mintájú, lila színű, perem alatt körbefutó sávban ferdén rovátkolt mintával és szintén koronával, monogrammal készült. A herendi és a Hüttl-féle Ferenc József-készlet darabjai nagyon hasonlóak, csupán a magyar korona formájában és a császári monogram színezésében van eltérés. A Hüttl-cég gyártotta számos osztrák–magyar (később magyar) követség teljes étkészletét és az ún. „parlamenti” készletet is. Ez utóbbi fehér porcelánok szélén, a perem alatt arany színű sáv fut körbe, szintén arany színű koronás magyar címer díszítéssel.

Ferenc József kávéskészlet. (Óbudai Múzeum tulajdona)
Fotó: Sárospataki Györgyi

Hüttl Tivadar cége mindig szem előtt tartotta a vásárlók igényeit, ízlését, és maximálisan igyekezett azoknak eleget tenni. Nem volt tömegtermelés, megrendelésre egyedi darabokat, például bármilyen monogramos, emblémás vagy címeres porcelán tárgyat elkészítettek, összeállítottak menyasszonyi kelengyéhez tartozó készleteket, és az új termékek mellett vállalták a törött étkészlet-darabok pótlását is.

 

Az óbudai porcelángyár

A nagy kereslet miatt valószínűleg már egy-két éven belül kicsinek bizonyult a Jász utcai gyár, és ezért vásárolta meg Hüttl Tivadar 1906-ban az óbudai Filatori dűlőben (ma Zay utca 35.), az egykori lőporgyár területén azt a telket, amelyen korábban Prohászka György petralit- és robbanószergyáros üzeme működött, de sajnos egy baleset következtében az épületek felrobbantak. Hüttl Tivadar itt építette fel végleges porcelángyárát.

Az óbudai gyár kemencéje visszacsapó lángú kerek kemence volt. Ezek a kemencék a XIX. század végétől terjedtek el a finomkerámiaiparban, s kezdetben fa-, később széntüzelésűek voltak.

A kemence fenekén lévő nyílások a falban elhelyezett füstcsatornákba torkolltak. A láng és a képződött füstgázok a kemence boltozatánál visszafordultak, és a füstcsatornákon át a kemence emeleti részébe, majd a kéménybe jutottak. (Ezt a kemencét az államosítás után az Aquincum Porcelángyár még az 1980-as években is használta.)

Hüttl Tivadar gyára, 1910-es évek
Forrás: családi archívum

A Filatori dűlőben lévő gyár nem volt nagy – egy-két korongost, 10–15 festőt foglalkoztattak –, de a legkorszerűbb technikával szerelték fel. A porcelángyártás alapanyagát, a kaolint Csehországban vásárolták, a masszát 1350 fokon égették ki. Az ebből készült tálak, csészék, tányérok, kannák vékony falúak, átlátszóak, simák, kiváló minőségűek voltak. Az óbudai gyárban is folytatódott a Ferenc József-porcelánok készítése a királyi udvartartás számára. A gyár területén felépített hat-nyolc házban helyezték el a dolgozókat és családjaikat.

Nagyrészt saját képzésű szakembereket, valamint külföldi és magyar iparművészeket foglalkoztattak, de alkalmaztak bécsi és cseh porcelánfestőket is.

Fajansz és porcelánedényeket festettek meg meisseni, altwien és magyaros stílusban, de keleties, a későbbiekben pedig szecessziós elemekkel is találkozhatunk.

Naturalisztikus, változatos virágmintáik is lenyűgözőek. A gazdag mintakincs arannyal keretezett medalionjai a megrendelők magasabb művészi igényeit is kielégítették aprólékosan kidolgozott rajzolatukkal. Gyártottak étkészleteket kávéházak, szállodák részére is. Nagy példányszámban kiadott, művészi kivitelű katalógusaikban kínálták „Állandó dús raktár”-uk készleteit.

Kávés- és süteményes készlet.
(magántulajdon)

A raktárat és az üzletet Tivadar a Zrínyi utcából (ahol a lakása is volt) az ún. Lloyd-palotába költöztette át, a Kereskedők Székházába. A Hild József által tervezett és 1828–1830 között elkészült épület a Lánchíd pesti hídfőjénél, az egykori Kirakodó tér („Rakpiac”, később Ferenc József tér) és a Dorottya utca sarkán állt, pontos címe Dorottya utca 14. volt. (Napjainkban, 2011-ig Roosevelt tér, majd Széchenyi István tér.) A porcelánbolt és -raktár helyén korábban a Lloyd-kávéház működött, 1873-ig. Nagyon sok újsághirdetésben, továbbá katalógusaiban is reklámozta Hüttl Tivadar a Dorottya utcai porcelánüzletet. (A palotát 1945-ben bombatalálat érte, 1948-ban lebontották.)

Az üzlet gyorsan népszerű lett, és nagy forgalmat bonyolított le. Vásárlói között a királyi család tagjai is megfordultak.

A Fővárosi Lapok 1877. évi 12. számában olvashatjuk például, hogy „Klotild főhercegasszony, Nyáry bárónő udvarhölgye kíséretében három napot töltött a fővárosban. Tegnapelőtt reggel utazott vissza Alcsuthra. Itt tartózkodása alatt sokat vásárolt össze karácsonyfája számára: Kuglernél süteményeket, Kertésznél díszműárukat, a Hüttl Tódor Dorottya utcai boltjában porcellánt.”

1898. december 18-án a Budapesti Hírlap így méltatta Hüttl Tivadart és termékeit: „A finom rumhoz, a francia konyakhoz, a kínai teához való természetesen a szerviz is. S ezt megtaláljuk, ha ellátogatunk az egész kontinensen ismert Hüttl Tivadar nagyszerű porcellán-raktárába (Dorottya-utca 14.). Itt gazdag a választék, itt ízlés nyilatkozik a kivitelben s itt szinte hagyomány a szíves, előzékeny kiszolgálás, ami egyébként már legfelső helyen is elismerésre és méltatásra talált. Ma az egész világ tudja már, hogy Hüttl Tivadar az ő kitűnő hírét mind a külföldön, mind nálunk idehaza nem csak becsületes és tisztességes üzleti elveinek köszönheti, hanem e mellett első sorban annak a körülménynek, hogy éppúgy számol azoknak kívánságaival, akik egyszerű használati cikkeket keresnek nála, mint ahogy szolgál annak, akinek finomult műízlése valami extrát kíván. Bájos kis olajfestmények porcellánon, amelyek a legelőkelőbb szalonnak is díszére válnak, pompás tányérok, amik az ebédlőt szépítik… Aki egyszerű és tartós, pazarul díszített és ízléses asztali, kávé- és tea-készletet keres, legyen ez bármilyen nemű és eredetű, aki akármilyen áru és stílusú gyönyörű vázákat akar, bizonyára megleli ebben a nagyszerű áruraktárban mindazt, amire szíve áhítozik.”

Dísztál, ezüstözött, kézzel festett, 1900 körül
(Óbudai Múzeum tulajdona)

 

A gondoskodó üzletember

Hüttl Tivadar a XIX. század végének jellegzetes polgári alakja volt. Az erősödő kereskedelem és nagyipar érdekeinek védelmére különböző társulásokat szervezett, jótékonysági és közművelődési intézményeket alapított. Saját magát élete végéig – szerényen – csak kereskedőnek vallotta. 1865-ben – a családi porcelánüzlet átvételekor – egyúttal belépett a Kereskedelmi Testületbe is. Termékeivel számos kiállításon vett részt, a millenniumi kiállításon érdemrendet kapott. 1872-ben beválasztották a főváros törvényhatósági bizottságába. Évtizedeken át volt a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara alelnöke, az Osztrák-Magyar Bank váltóbírálója, a Budapesti Királyi Kereskedelmi és Váltótörvényszék kereskedelmi ülnöke, számos pénzügyi és iparvállalat alapítója, később igazgatósági tagja.

Hüttl Tivadar 1896-ban egyesítette a Pesti Polgári Kereskedelmi Testületet és a Budapesti Nagykereskedők és Nagyiparosok Társulatát, és az egyesített testület elnöki székét mintegy 15 évig töltötte be.

A „Ferenc József-rend koronás arany érdemkeresztje” kitüntetést 1879-ben, a „Ferenc József-rend Lovagkeresztjét” pedig 1882-ben kapta meg. Elnyerte a spanyol Izabella-rend Lovagkeresztjét, valamint a Vaskorona-rend III. osztályának rendjelét is.

Fontosnak tartotta, hogy a testület nagy gondot fordítson jótékonysági és művelődési intézmények alapítására. Neki köszönhető a Budapesti Kereskedelmi Betegsegélyező pénztár létrehozása. A korabeli Bethlen téren kórházat alapított, annak építtetése és berendezése is az ő nevéhez fűződik. Az 1894-ben átadott kórházat Ferenc József császár is felkereste, s engedélyezte, hogy azt róla nevezzék el, továbbá anyagi támogatást is felajánlott a kórháznak. Hüttl Tivadarnak fontos szerepe volt a Budapesti Kereskedők Menházának megalapításában is.

Hüttl Tivadar népes családjával a Dorottya utca 14. szám alatti porcelánüzlet és -raktár fölött lakott. Fennmaradt családi fényképeken látható a lakás bie­dermeier berendezése, műkincsekkel „dekorálva”.  A családnak villája is volt Balatonlellén. A szecessziós jellegű nyaraló ma is megvan, külseje nagyjából változatlan. Hüttl Tivadar kétszer házasodott. Első feleségétől, Bayer Fannytól született Ernő nevű fia. Második felesége Steudemann Erzsébet („Namika”) volt. Öt gyermekük született: Tivadar, Elza, Artúr, Margit és Károly. Tivadar nevű fia sebészorvos lett, és az ő leszármazottai is az orvosi pályára léptek.

Hüttl Tivadarné Steudemann Erzsébet és gyermekei, Artúr, Tivadar, Károly, Margit és Elza Forrás: családi archívum

 

A második generáció és családi viharok

A gyáralapító felvette a cégbe testvérének, Hüttl Edének fiát, Frigyest (1869–1939), aki Magyarországon és Elbogenben is tanult. Frigyes jól értett a kereskedéshez, és érdekelte a porcelánkészítés, -festés is. Szeretett kísérletezni. 1899-ben már cégvezetője volt nagybátyja vállalkozásának, 1908-ban pedig társtag lett a cégben, amely közkereseti társasággá alakult.

Az 1900-as évek elejétől cégvezetése alatt a gyár különlegessége volt, hogy az alapanyagul szolgáló masszát kobalt-oxiddal kékesszürkére, továbbá kezdetben arany-vegyülettel, majd a későbbi kísérletek eredményeképpen már arany felhasználása nélkül is rózsaszínre festették.

Hüttl Frigyes sokféle színt próbált ki (a későbbiekben is, amikor már nem volt a Hüttl-cég vezetője), és készültek a gyárban változatos színekben kávés- és teáskészletek. A porcelánok szép, áttetsző, ragyogó felülete változatlanul kiválóan érvényesült.

Az új eljáráshoz igénybe vették Petrik Lajos szakértői segítségét, aki a Zsolnay gyárnak is dolgozott. Ezekből a termékekből aránylag kevés készült, ma is nagyon ritkán bukkannak fel a piacon. Hüttl Frigyes nagyon sokat kísérletezett, hogy a megfelelő rózsaszín árnyalatot elérje. Végül sikerült a porcelán alapmasszát – arany felhasználása nélkül – rózsaszínre színezni. Ezt a magas hőfokú porcelánfestési eljárást a Hüttl-cég „couleur rosé Hüttl” néven szabadalmaztatta, és a fenékjegyeken is alkalmazta.

Hüttl Frigyes 1900 körül
Forrás: családi archívum

Szintén Hüttl Frigyesnek köszönhető a másik korszakalkotó magyar porcelándíszítő eljárás, az ezüstzománc sikeres alkalmazásának feltalálása is (galvanoplasztikai eljárás). Ez is hosszas kísérletezés eredménye volt. Sokszor előfordult, hogy egy ezüstöt tartalmazó zománcból magas hőfokon az ezüst kiolvadt.

Végül sikerült egy olyan fém­alapot előállítania, amelyik az égetés közben az alapanyaggal jól egybeforrt, és a porcelánnak ezüst színt kölcsönzött. Ezt az eljárást szintén szabadalmaztatta a Hüttl-cég.

A Hüttl gyár igazi virágkora az első világháborúig tartott, bár a későbbi évtizedekben is készültek remekmívű porcelánok. A cseh kaolin drágulása miatt rosszabb minőségű alapanyagot használtak. Az ebből készült edények a korábbi 3% helyett már 6%-kal zsugorodtak az égetésnél, és nem voltak annyira simák, áttetszőek, mint a régi masszából készült tárgyak.

Hüttl Tivadar 1910-es halála után özvegye, Steudemann Erzsébet és gyermekei beleegyezésével Frigyes vezette tovább a céget. Frigyes 1907-ben vette feleségül a nála 18 évvel fiatalabb unokahúgát, Hüttl Margitot (1887–1925), Tivadar nagybátyja leányát. 1918-ban Tivadar fiának, Artúrnak – aki már korábban is a cégben dolgozott – szintén bejegyezték cégvezetői jogosultságát a porcelánüzletbe. Sajnos 1927-ben családi viszály jött létre Frigyes, valamint Tivadar özvegye és gyermekei között. Pereskedésre is sor került, amelynek eredményeképpen megszüntették Frigyes cégbirtokosi jogosultságát, és özvegy Hüttl Tivadarné lett egyedüli birtokosa az Artúrral mint cégvezetővel együtt betéti társasággá alakult cégnek. A gyár és az üzlet neve változatlanul „HÜTTL TIVADAR” maradt. Az özvegy 1937-ben meghalt, ettől kezdve Artúr egyedül vezette a céget.

 

Háború és államosítás

1945-ben a bombázások miatt a Hüttl Porcelángyár üzlete és raktára is szinte teljesen megsemmisült. Artúr a Veres Pálné utca 8. szám alatti ház kapualjában nyitott egy kis üzletet, ott árulta a raktárból kimentett porcelánokat. Lakása ekkortól a gyár területén volt, mivel otthonát is megsemmisítették a bombák.

1951-ben Hüttl Tivadar Porcelángyárát államosították. 1953. június 1-én Artúrt levélben értesítették, hogy boltjának árukészletét és berendezéseit köteles felajánlani a Vas- és Edénybolt Vállalatnak.

Kereskedői igazolványát is bevonták – csak arra kapott engedélyt, hogy a gyár területén álló munkáslakások egyikében élhessen tovább, ahol egyébként már 1945 óta lakott. Itt élt 1969-ben bekövetkezett haláláig. Az Óbudai temetőben nyugszik közös sírban Graepel Ella nevű unokahúgával és annak férjével, id. Trócsányi Lászlóval.

Hüttl Frigyes – miután bírósági ítélet folytán ki kellett lépnie a Hüttl-cégből – 1927. október 16-án betársult Bán Ignác és Mihalik Géza 1913-ban alapított „üveg- és porcellán árukkal kereskedő” üzletébe, amely a Vörösmarty tér 1. szám alatt működött. Ettől fogva ennek a cégnek a neve „HÜTTL, BÁN ÉS MIHALIK”-ra változott. Ilyen jelzésű porcelánokkal is találkozhatunk (ritkábban, mint a Hüttl Tivadar-jelzésűekkel). Hüttl Frigyes 1939-ben meghalt; egyedüli örököse lánya, Hüttl Margit (később dr. Móra Mihályné) volt, akit apja helyett jegyeztek be társtagnak a cégbe. Budapest ostromakor a Vörösmarty téri Haas-palota – ahol Hüttl Frigyes üzlete is volt – bombatalálatot kapott, még a pincében lévő raktárban is elégett a porcelánok nagy része. 1947-ben Hüttl Margit régi cégtársával, Mihalikkal új üzletet nyitott a Mária Valéria u. 5. szám alatt (ma Apáczai Csere János utca), és itt árulták a leégett raktárból kimentett darabokat. 1949-ben családi tanácsra felszámolták az üzletet, így a megmaradt árut meg tudták menteni az államosítástól. 1952. augusztus 16-án az V. ker. Tanács Végrehajtó Bizottsága igazolást adott ki arról, hogy „dr. Móra Mihályné, szül. Hüttl Margit üveg- és porcelánáru kereskedés iparának megszüntetését bejelentette és iparigazolványát beszolgáltatta”. Hüttl Margit lányai és unokái gondosan megőrizték és gondozzák a porcelángyáros ük- és dédszülők emlékét, hagyatékát, akárcsak a gyáralapító Hüttl Tivadar hasonló nevű orvos fiának leszármazottai.

1927-től az államosításig használt porcelánjegy. Fotó Sárospataki Györgyi

A szocialista vállalat

Az 1951-es államosítás után Hüttl Tivadar egykori porcelángyára először a Fővárosi Porcelánedénygyár nevet kapta. A gyártelep helyrajzi száma ekkor már 18820, Filatori dűlő volt. 1957-től a Fővárosi Művészi Kézműves Vállalat Aquincumi Porcelán­üzeme néven működött tovább, jelentős profilváltással. Eleinte felhasználták a régi, Hüttl-féle gipsz öntőformákat is, de az állami tulajdonba került gyárban a termékpaletta és egyúttal a célközönség is megváltozott. Étkészleteket már nem gyártottak, legfeljebb néhány kávéskészletet.

Főleg kisplasztikákat állítottak elő a kor „modern szellemének” jegyében, kis szériában. Ez volt a „nipp-korszak” növényekkel, állatokkal, mesefigurákkal, emléktárgyakkal, aktokkal.

A 9 részlegből álló gyárat 1969-ig Mászlay Gyula, majd Gombkötő Irén vezette. A gyárnak tanműhelye is volt az Üllői úton, sokan itt szereztek szakmunkás bizonyítványt. A porcelángyárhoz tartozott egy restaurátor műhely is a Veres Pálné utcában, amely a lakossági igények kiszolgálására jött létre.

Hófehérke és a hét törpe, 1985 (magántulajdon)
Tervező: Ősz Szabó Antónia

A műhely ma is működik, az egykor az aquincumi gyárban dolgozó, ma már neves festő- és keramikusművész, Vaja László a tulajdonosa. Híres iparművészek is dolgoztak a gyárnak, például Brinzik László, Demjén Imre, Eőry Miklós, Farkas László, Fogarasi Roland, Garbera Klára, Hanzély Jenő, Káldor Aurél, Schrammel Imre, Szávoszt Katalin, Zumpfe Klára és mások. A gyár vezető tervezője 1966-tól 1993-ig Ősz Szabó Antónia volt, aki eleinte az Astra Bábegyüttes számára tervezett bábokat. Bájosan naiv porcelán figuráin máz alatti fémsós színezést alkalmazott. Ezek az ún. „aquazur” technikával készült, kék vagy barna színárnyalatú alkotások nagyon kedveltek voltak az Aquincum Porcelángyár működése alatt. A porcelánok jelzésére, „fenékjegyként” a Hüttl Tivadar cégjelzései közül átvett, kiterjesztett szárnyú római légiós sast használták „BUDAPEST, AQUINCUM” felirattal. A gyár dolgozóinak létszáma a kezdeti 20–30 főről az 1970-es, 1980-as évekre 100–120 főre növekedett.

Nagyon sokan jártak dolgozni Budapest vonzáskörzetéből, például Pilisvörösvárról – sokszor egész családok dolgoztak a gyárban –, de Herendről is érkeztek porcelánfestők.

Az 1980-as években vidékre (Jászkisérre, Jászapátiba) is szállítottak alapmázas porcelánokat, ahol a helybeliek bérmunkában végezték el a dekorfestést. Külföldi megrendelésekre is dolgozott a gyár, például nagyon sok akt szobrot készítettek Amerikába.

A gyártelep épületei az évek során új üzemrészekkel is bővültek. 1985-ben helyeztek üzembe egy gázégetésű kemencét. A kemence első égetéséből származó kávéscsészéken aranyozott felirat jelezte az emlékezetes eseményt. A festett porcelánok végső színeiket elektromos dekorégető kemencében nyerték el. A fejlesztések ellenére a gyár veszteségesen működött; privatizációja, majd felszámolása 1990-ben kezdődött meg. A gyártelepet és az épületeket először bérbe adták, majd értékesítették. Az Aquincum Porcelángyár 1991. április 30-án szűnt meg. Az égető kemencéket lebontották, a gipszmintákat, öntőformákat összetörték. Bár az épületek ma is állnak, a belső tereket teljesen átalakították. Az ott dolgozók talán nem is tudják, hogy egy nagy hírű, több mint száz éves porcelángyár falai veszik őket körül.

Aquincum porcelán, Vízbelépő nő

Hüttl Tivadar egykori gyárának emléke méltatlanul feledésbe merült. Ennek a gyárnak a történetét, a Hüttl családot, a gyártás technológiáját és a változatos színű, formájú és mintájú porcelánokat mutatja be az Óbudai Múzeum új időszaki kiállítása, amely 2019. szeptember 30-ig látogatható.

(A szerző régész, muzeológus, az Óbudai Múzeum munkatársa)