Az út menti feszületek egyben a tájékozódást is segítették az úton lévők számára. A keresztek tisztelete régen teljesen beépült a magyar nép hitvilágába: az előttük járó férfiak megemelték kalapjukat, a nők és a gyermekek keresztet vetettek. Ínséges időkben a kereszteknél könyörögtek esőért, bő termésért, a vész elmúltáért. A lányok, asszonyok rendszeresen virágot vittek a keresztekhez, halottak napján gyertyát gyújtottak előttük.
FILOXÉRA FESZÜLET ÉS KÁPOLNA
(Bécsi út – Szőlővész utca sarok)
Az egyre hatékonyabbá váló szőlőművelés és borkészítés következtében az óbudai földművesek gazdasági helyzete is felfelé ívelt, megindultak a polgáriasodás felé. Ennek a szépen ívelő fejlődésnek vetett véget 1882-ben az Amerikából hazánkba érkező kártékony, pusztító szőlőtetű, a filoxéra. Ez a rovar a szőlők gyökerét támadta meg, és nem volt hatékony ellenszere. Hatalmas területeken pusztult ki a szőlő, a gazdáknak, szőlőmunkásoknak új foglalkozás után kellett nézniük. A külső Bécsi útnál, az Aranyhegy egy részén a talaj nem agyagos, hanem homokos volt, ezt a gyökértetű nem szerette, így ezen a részen épen maradtak a szőlők. A korabeli emberek tudása még nem terjedt ki a talajösszetétel tudományos ismeretére, így ezt a jelenséget csodaként könyvelték el.
Az előtte álló feszületen eredeti, német nyelvű márványtábla hirdeti az arra járóknak – akik a mindennapok rohanásában egy-két percre megállnak előtte –, hogy „Állíttatta Raáb Márton és felesége, Mária Hiedl 1886-ban, a kápolna elkészülésekor.” Az öntött vasból készült korpusz, a terméskőből készült talapzat és rajta a márványtábla eredeti. Az útépítés során véletlenül ledöntött és összetört kereszt helyett 2006-ban újat állíttattak. Szerencsére az eredeti, sérült kereszt sem semmisült meg: a Szélmalom Hagyományőrző Alapítvány elszállíttatta és helyreállíttatta. Új talapzattal ez került a 2006-ban átadott testvérhegyi Jablonka-parkba. A nagy filoxérajárvány emléke még ma is kísért az óbudaiak lelkében. Emlékére minden év szeptemberében a kápolnában misével emlékeznek.
JABLONKA-PARK, EKKER-KERESZT
1776-ban a testvérhegyi, mai Jablonka úton dúsan faragott, barokk stílusú feszületet állíttatott Ekker Lőrinc. Több mint 200 évvel később egy testvérhegyi lakos, Kádár Péter sétái során felfedezett a mai park területén egy faragott kövekből álló halmot. A kutatások után és a régi fotók alapján kiderült, hogy itt állt egykor az úgynevezett Ekker-kereszt, amely a II. világháború alatt eltűnt. 1945. január elején az orosz csapatok az akkor még álló Jablonka úti keresztnél is ágyúkat állítottak fel, hogy a Kiscelli kastélyt lőhessék. A keresztet ekkor dönthették le, mivel útban volt. Darabjai még sokáig ottmradtak, később feltehetően építkezésekhez hordták el. A környéken lakó Antal Károly szobrászművész foglalkozott egy időben a kereszt újrafaragásának gondolatával, de ez végül is elmaradt. 2004-ben Kádár Péter vetette fel az Óbuda-Hegyvidékiek Egyesülete vezetőségénél az egykori Ekker-kereszt visszaállításának gondolatát. Az egyesület elnöke, Felcsuti László településtervezőként már 2001-ben elkészítette egy Jablonka-úti közpark terveit.
A területen elvadult bozótos, sittlerakó volt. A közpark elkészítése és a kereszt felállítása két év alatt készült el adományokból, önkormányzati támogatásból, az egyesület tagjainak és a szimpatizánsoknak áldozatkész munkájával. 2004-ben a Filoxéra-kápolna előtt álló keresztet egy teherautó véletlenül kidöntötte. Pótlását rögtön elkezdték, de a régi kereszt az út szélén hevert törötten. Kádár Péter szervezte meg – a Szentháromság Plébániával és az Óbuda-Hegyvidékiek Egyesületének vezetőjével, Felcsuti Lászlóval való egyeztetés után – a sérült keresztnek a Reneszánsz Kőfaragó Rt. ürömi telephelyére való szállítását. Az egyesület, helyi kötődésű cégek, a Szélmalom Hagyományőrző Alapítvány, az önkormányzat és magánszemélyek anyagi támogatásának segítségével a keresztet restaurálták és egy új kőalapra helyezték. Rácz András testvérhegyi lakos, restaurátor kutatómunkája során megtalálta a Jablonka úton felállítandó keresztre illő öntöttvas korpuszt, amelyet ő maga restaurált. A Jablonka-parki kereszt megszentelésére és ünnepélyes átadására 2006. november 5-én került sor. Ez a hely, ahol elődeink a keresztet mint a maguk jelét örök jelképként ránk hagyták, az újra felállított kereszttel a ma emberének, az ottlakóknak és az arra járóknak is örök értékeket közvetítő jelképként él tovább.
KISCELLI KÁLVÁRIA ÉS GOLGOTA-SZOBORCSOPORT
1725-ben Zichy Péter, Óbuda akkori birtokosa másolatot készíttetett a mariazelli csodatevő Mária-szoborról, majd a családi birtokra, Zsámbékra vitette. Végleges elhelyezésére külön kápolnát építtetett az Óbuda felett emelkedő, később Kiscellinek nevezett szőlőhegyen. A kiscelli Madonna után a német ajkú lakosság Klein Mariazellnek (Kis Máriacellnek) nevezte el a környéket, amely ezután híres búcsújáró hely lett. A XVIII. század közepén épült fel itt – a Zichy-család támogatásával – a trinitárius szerzetesek kolostora és temploma, amelyben a felszentelés után elhelyezték a kegyszobrot.
A stációkat az évek során többször felújították, teljes felújításukat 2013-ban az Óbuda-Hegyvidékiek Egyesülete végezte el Vizi Tihamér festőművész kezdeményezésére, civil szervezetek és a helyi önkormányzat támogatásával. A felújítás fővédnöki tisztét Bús Balázs polgármester úr vállalta fel; a stáció-képeket Bráda Tibor festőművész készítette el. A Golgota-szoborcsoport 1822-ben készült el. Középen a keresztre feszített Krisztus, bal és jobb oldalán a két lator, valamint Szűz Mária és Szent János szobra áll. Az eredetileg festett szobrokat durva mészkőből faragták. Az évek során sérüléseket szenvedett alkotásokat többször restaurálták, teljes körű felújításukat szintén az Óbuda-Hegyvidékiek Egyesülete szervezte meg.
A restaurálást Seres János és Szőnyi Endre szobrászművészek végezték el 2014-ben. Az egykori Trinitárius templom és kolostor, a Kálvária stációi és a Golgota-szoborcsoport nem azonos időben épült, nem azonos szándékkal és finanszírozással, de a most arra sétálók, látogatók egy műemlék-együttesként élvezhetik. A keresztút felújításával egy jelentős műemlék és egyben egy Óbudához kötődő szakrális út is megújult.
(a szerző régész, muzeológus, az Óbudai Múzeum munkatársa)
