Milyen közönséget terveznek megszólítani, bevonzani a GICA-ba?
Mi a széles rétegeket akarjuk megszólítani, nem a galériák többsége által megcélzott 100–200 top műgyűjtőt. A kortárs képzőművészek bemutatására fókuszálunk, célunk, hogy „menővé” tegyük a kortárs alkotások vásárlását, a velük való együttélést. Mottónk és meggyőződésünk, hogy: „Boldogságot vesz, aki műtárgyat vesz”.
Milyen utat jártak be eddig, hogyan jutottak el Óbudára, a régi Goldberger gyár területére?
(Körbenézve a hatalmas, jelentős felújítást igénylő területeken, megdöbbenés, kétkedés látszik az arcomon. Safi kérdés nélkül adja a választ.) Mi nem vagyunk kalandorok! Húsz éve vagyunk jelen a kortárs képzőművészet piacán.
A kilencvenes évek végén a Madách téren egy viszonylag kis területen kezdtük, itt nyílt a máig is működő Dumaszínház. Amikor a Bartók Béla utat mint művészeti sétányt hirdette meg az ottani önkormányzat, oda költöztünk, ahol sikerrel működünk a kortárs képzőművészek néhány vezető alkotójának bemutatásával, képviseletével. Az ottani egy galéria, itt más koncepciót valósítunk meg. Eddigi tevékenységi körünket kitágítva a magyar képzőművészeti élet újabb színfoltjaként keltjük életre a Godot Kortárs Művészeti Intézetet. A teljesen magán kezdeményezésünkre épült kortárs képzőművészeti központ új kiállítási teret biztosít a művészek, kurátorok és az érdeklődő nagyközönség számára.
Vendéglátóimtól megtudom, hogy eredetileg a „Goldberger ICA” nevet szerették volna felvenni, emlékezvén a patinás múltra és a gyár alapítójára, aki maga is jelentős művészetpártoló volt. Fel is vették a kapcsolatot a Franciaországban élő dédunokával, Shasa Goldberger neves fotóművésszel, aki kezdetben nagyon örült, nyitott volt, sőt még a műveit bemutató nyitókiállítást is elvállalta.
„Teljesen elképedtünk ettől a pálfordulástól. Mi ennek a területnek talán, ha egy százalékát birtokoljuk, az államosításhoz pedig a felmenőinknek sem volt semmi köze. Lezártuk az ügyet. Mi jót akartunk – de nem minden áron.”
Hét éven át keresték az intézet tevékenyégéhez a megfelelő helyet. Egyben biztosak voltak, hogy csak tulajdonban gondolkozhatnak, havi kétmillió forintot bérleti díjra nem lehet ebből a tevékenységből kigazdálkodni. Ahogy ezekre a terekre ráakadtak – szerencse volt. „Jókor voltunk jó helyen, osztatlan birtokközösségben bár, de előnyös áron jutottunk hozzá egy cég megvásárlásán keresztül.” A lerobbant ipari környezet jelentős beruházást igényelt, hogy múzeumi minőségű falakkal, környezetben rendezhessék meg a kiállításokat. Ahol tudnak, automatizálnak: a QR-kódos beléptető rendszertől kezdve a robotporszívóig.
Múzeum vagy galéria? Milyen koncepcióra épül ez az új kortárs képzőművészeti intézmény?
Az intézet összetett koncepcióra épül. Nem galéria, nem múzeum – mindkettőt összegyúrva szeretnénk a széles közönséggel a kortárs képzőművészetet megismertetni, megszerettetni.
A galériák általában csak korlátozott számú művészt reprezentálnak, az idelátogatók egy-egy szűk résen át tekinthetnek be ebbe világba. Amit ott látnak, nem biztos, hogy elnyeri tetszésüket, bizonytalanná válnak, gyakran még kérdezni sem mernek. Az esetleges vételi kényszertől is megriadnak. Mi az intézetünkben a múzeumok biztonságát nyújtjuk, a látogatók barangolhatnak egyedül az alkotások között. Terveink szerint egy mesterséges intelligenciát és kiterjesztett valóságot használó mobil alkalmazással a kiállításokhoz kapcsolódóan a kurátorok egy virtuális térben plusz információkkal is kiterjeszthetik a kiállítási anyagot.
Kik reprezentálják a tervezett koncepció alapján a célpiacot?
Elsősorban azt a már néhány tízezerre tehető családot, együtt élő párt szeretnénk elérni, akiknek közös jövedelme havonta eléri a hat-hétszázezer forintot, így lehetőségük van esetenként ötven-hatvan ezer forintot arra a „boldogságra” költeni, amit egy-egy műalkotással való együttélés jelent.
Az intézet kiállításait belépőjeggyel lehet látogatni, éves klubtagság is lesz, amely kedvezményes belépést, különböző rendezvényeken való részvételt biztosít. Az első évben 500–1000 látogató bevonzását tervezzük havonta egy-egy időszakos kiállításra. Valamint megrendezzük évente a Godot Art Fairt, habár ennek a bevételével nem kalkulálunk a fenntartáshoz szükséges költségként, ez csupán „hab a tortán”. Az intézet területét különböző rendezvényekre is bérbe adjuk, amelynek bevétele hozzájárul a fenntartáshoz. Nyaranta a gyerekek részére képzőművészeti táborokat tervezünk. December pedig a rendezvények hónapja, ez biztos bevételt jelent majd az intézetnek.
Hogyan választják ki a bemutatásra kerülő művészeket, műveket?
2025-ig évente mintegy tizenötezer eurós, a kiállítások megrendezését fedező költségkerettel pályázatokat írunk ki elsődlegesen a hazai és a közép-kelet-európai régió fiatal képzőművészeinek. A pályázatban sikerrel szereplő művészek kiállítási lehetőséget kapnak. Az idei pályázat szeptember 15-ével zárult, a százötven beérkezett pályamű ötven százaléka hazai, de érkeztek alkotások Japánból, Ausztriából is. A pályázatokat előfinanszírozzuk. A kiválasztott művek két hónapon keresztül lesznek láthatók.
A hazai közönséget és a fiatal képzőművészeket egyaránt edukálni kell, a látogatókat a minőségi alkotások felismerésére, a művészeket a korrekt szerződéses keretek között a realitást – ismertségüket, tapasztalatukat, képzettségüket – tükröző árak meghatározására. Az intézet működésének egyik fő célja, hogy a jelenleg néhány százmilliós képzőművészeti piacot keresleti oldalról bővítse. Magán vásárlási tőkeinjekcióra van szükség a fellendítéshez. Ezt nem lehet várni a száz-kétszáz műgyűjtőtől, ehhez szélesebb, fizetőképes kört kell „rajongóvá” és így vásárlóvá tenni. Piaci alapon kell működnie a kortárs képzőművészeti piacnak is, csak így erősödhet meg, és akkor nem lesz oly sok tehetséges pályaelhagyó a fiatal a művészek között.
Mit gondolnak Óbudáról mint a kultúra városáról? Hogyan terveznek illeszkedni az itt folyó pezsgő kulturális élethez?
Fantasztikus élményt jelent számunkra, hogy már az építkezés folyamán, de a megnyitóra és azóta is nap mint nap betérnek hozzánk a „szomszédok”, az itt lakók. Kíváncsi, jóindulatú, befogadó érdeklődéssel követik azt, hogy mi az, ami ezen a patinás helyen alakul, hogyan bővül egy újabb színfolttal, lehetőséggel az óbudai kulturális élet.
Számos kiállítóhely működik már évek óta sikeresen, csak néhányat említve, mint az Esernyős Galéria, az Óbudai Társaskör Galériája, az Óbudai Kulturális Központ San Marco utcai kiállítótere vagy a Budapest Galéria. Hatalmas munkát végez ezen a területen az önkormányzattal sikeresen együttműködve a T-Art alapítvány, évek óta sikeres, országos pályázatok kerülnek kiírásra képzőművészeknek. Úgy gondoljuk, rengeteg, eddig még kiaknázatlan potenciál van a kerületben a képzőművészeti élet területén, az együttműködés erősítésével, közös koncepciók kidolgozásával ennek kiaknázása elősegíthető. Ebbe a munkába szeretnénk bekapcsolódni, ehhez ajánljuk fel együttműködésünket. Érdeklődőink körét elemezve azt láttuk, hogy az óbudai élet vonzása túlnyúlik a kerület határain: szinte egy kör rajzolható óbudai középponttal a XII. kerület, a Rózsadomb, Újlipótváros vonzáskörzetével. Köszönjük az óbudaiaknak a pozitív fogadtatást – szeretnénk a jövőben ezt a bizalmat sikeres, érdekes rendezvényeinkkel megszolgálni!
