Mikor került a Hello Wood a Zichy-kastélyba?
Az irodáink áprilisban költöztek ide, de már tavaly szeptembertől üzemelt a műhely.
Hogyan indult a munka?
Be lehetett jönni a műhelybe, konzultálni, barkácsolni, elindultak a kurzusok az óbudaiaknak is, aztán kezdődtek a gyerekprogramok, nyáron pedig két napközis táborunk is volt itt a Zichyben, meg rengeteg workshop heti szinten.
Akkor már a műhely nagyjából berendezkedett, de még nem volt fűtés a házban, és lámpák melegítették a teret.
Már a Zichy-udvarba költözés előtt is elkezdődött az együttműködés az önkormányzat és a Hello Wood között?
Igen, korábban elkezdtünk az önkormányzattal közösen gondolkodni. Emlékezetes együttműködés volt a 2017-es Hadrianus-évhez kapcsolódó Hadrianus- szobrunk és egy lomtalanításra időzített barokk workshopunk, sőt, már másfél éve szerveztünk Óbudára egy nagy nemzetközi workshopot városi recycling témában, ahová a szociális építészet ismert alakját, Alfredo Brillembourgot is el tudtuk hozni, és amelynek során a Flórián tér környékén jelentek meg látványos „bútor beavatkozások”. Külföldi építészek, építészeti irodák is érkeztek erre a többnapos szakmai eseményre. Azt hiszem, ez volt az első ilyen program.
Mára az óbudai terek közkedvelt színfoltjaivá váltak a stúdió által tervezett és készített térbútorok is.
Ezeknél a praktikum mellett az volt a legfontosabb célunk, hogy nagy szabadságuk legyen a felhasználóknak. Bárhogy rakosgathatják, pakolgathatják őket, mindent csinálhatnak velük. Amikor megkaptuk a megbízást, a polgármester úr is azt kérte, hogy kedvük szerint rendezhessék el őket az emberek. Ennek már három éve.
Beváltak az eredeti elképzelések?
Első alkalommal színesre fújt, kültéri ragasztású rétegelt lemez bútorokat készítettünk, de később kidolgoztunk egy téli-nyári használatra egyaránt alkalmas, strapabíróbb, újrahasznosítható műanyagból készült verziót. Persze a macskakövön ezek is komoly terhelést kapnak, de jobban ellenálnak a mozgatásnak és az időjárási viszonyoknak.
Az, hogy az emberek három éve szeretik, használják, rakosgatják ezeket a bútorokat, tekinthető egy nagyon komoly tesztnek. Saját ötlet volt, vagy van hasonló külföldi példa?
Ez egyedi feladat volt, tehát nem volt sok hasonló mintánk. Bécsben vannak nagy köztéri bútorok, amiket időnként át szoktak rendezni, de azok kb. 300 kilós bútorelemek, amiket a munkások néha szervezetten átpakolnak.
Szóval bevált a dolog, több térre is készítettünk ezekből a bútorokból. Ez egy nagyon jó közösségi játékos dolog, ami Óbudára és ránk is jellemző. Műanyagot kevésbé használ a Hello Wood, de ezzel úgy voltunk, hogy az anyag, amiből készül, húsz évig működik, utána vissza lehet darálni, tehát ez ilyen szempontból fenntartható és vállalható.
Most mi zajlik a Zichyben?
Itt üzemel az irodánk és a Nyitott Műhelyünk. Utóbbinak van egy menetrendje, programja, bejöhetnek a profi barkácsolók és a laikusok is. Csütörtökön és pénteken fogadjuk a látogatókat a honlapon keresztül történő előzetes regisztráció alapján. Munkaidőben délelőtt tíztől délután hatig lehet hozzánk jönni. Vannak olyan gépek, amiket csak asztalos segítségével használhatnak a barkácsolók, ha nincs ilyen irányú szakmai képesítésük. Előzetesen ezt is meg lehet adni a regisztrációs felületen, továbbá, hogy volt-e már korábban nálunk, kell-e balesetvédelmi oktatást tartanunk, mit szeretne csinálni, kér-e hozzá segítséget. Igény esetén anyagot is tudunk biztosítani. Emellett vannak olyan oktatásaink, workshopjaink, ahol a kéziszerszámok használatával ismerkedhetnek meg. Megmutatjuk, hogyan kell fűrészelni, csavarozni, hogyan lehet egy polcot összerakni.
Az idei szezonban tizenöt workshopot terveztünk ősztől december közepéig. Lesz karácsonyfa készítő foglakozásunk december 8-án, illetve dekorációs festés témájú tanfolyamunk is a Trilakkal együttműködésben december 4-én. Lehet jönni családostól hangolódni. Nagyon szoros kapcsolatban állunk a kerületi önkormányzattal a workshopok tekintetében is.
Hogyan használjuk a behajtót, hogyan szereljünk meg egy kisebb szekrényt és így tovább. A felületkezelés alapjait is megmutatjuk. Vannak tematikus workshopok, ahol előkészített anyagokkal dolgozunk, és a végén elkészül egy kis komód, vagy valami más hasznos és szép holmi. Mivel idén Bauhaus-emlékév van, ezért lesz olyan workshopunk, amelyen egy bauhaus stílusú fellépőt lehet elkészíteni.
Az önkormányzattal kötött megállapodásunk alapján bizonyos létszámot több workshopunkon is ingyen tudunk fogadni. Ha óbudaiak bejelentkeznek – biztatni is kell, hogy jelentkezzenek –, szívesen látjuk őket térítésmentesen ezeken a foglalkozásokon. Mivel a műhelyben nem tud sok ember biztonságos körülmények között egyszerre dolgozni, fontos, hogy időben jelentkezzen, aki jönni szeretne. Erre a honlapunkon van lehetőség.
A műhely fölött működik a cég irodája, valójában tehát itt van a Hello Wood agytrösztje.
Igen, innen Óbudáról indulnak ki a világmegváltó gondolatok.
Milyen megváltó gondolatok kavarognak éppen, milyen nagy projekt készülődik?
A gondolatokat illetően a cégtársam, Pozsár Péter a legaktívabb, leginkább neki vannak „őrült” víziói arról, hogyan lehet megváltani a világot építészetileg, illetve a közösségfejlesztéssel.
Időszakonként buildereket avatunk, akik alkalmasak és bevethetőek bizonyos feladatok megoldására. Idén nyáron már volt egy nagy avatás azoknak, akik Hello Wood táborokban jártak, ott építettek, részt vettek a programokon. Az a terv, hogy nemzetközileg is jelentős közösséget építsünk.
Például milyen feladatot oldjanak meg a builderek?
Például, ha a Marson meg kell oldani majd egy problémát, mondjuk azt, hogy milyen lakóegységekben fogunk ott élni, akkor a csapatnak ki van adva egy ilyen feladat. Mondok egy földi példát is: a cég alapfilozófiája szerint folyamatosan „pörgünk” különféle szociális projekteken, így jött létre az adomány karácsonyfa is, amit évek óta itt a Szentlélek téren is felállítunk. A Builder Society-vel van egy olyan víziónk, hogy megpróbálunk behálózni minél több, akár száz országot is, ahol karácsonyi adományfa épül, az adott ország adott szociális ügyét zászlóra tűzve. A Builder Society-nek az a feladata, hogy megkeresse az ottani egyetemet, az ottani intézményt, az ottani építész csoportokat, akik hasonlóan gondolkodnak, mint mi, majd belépnek a programba, és megvalósítják.
Tehát azok a fiatalok, akik részt vettek a nyári Hello Wood táborban, viszik magukkal és terjesztik a builderek szociális és közösségi elveit, illetve gyakorlatát?
Igen, terjesztik, lehet csatlakozni ehhez a programhoz. Külföldön első körben faépítészeti közösségek vannak.
Összességében ezen is elkezdtünk már pörögni, ez a világmegváltás része. Természetesen az óbudai irodában dolgozunk a megbízásainkon, illetve a különleges projekteken is. Ilyen lesz például a Római-parti uszoda. Sok szálon futnak a munkáink, most pont a főváros keresett meg minket egy nagyon izgalmas üggyel, de erről még nem lehet beszélni. Folyamatosan vannak nemzetközi és hazai megkeresések is. Most nagyjából ötven projekt van nálunk, meglátjuk, hogy melyik élesedik be.
A tervezést és kivitelezést is saját kézben tartják?
Igen, általában meg is valósítjuk, le is bonyolítjuk az általunk tervezett projekteket, mert akkor lesz olyan minőségű, amilyet szeretünk elvárni.
A Hello Wood Stúdió alapfilozófiájában a szociális projektek mellett a közösségépítés is fontos helyet kapott. Hogyan valósul meg a gyakorlatban?
Többféleképp, ilyenek például a csapatépítő tréningjeink. Ezeket megtarthatjuk itt a Nyitott Műhelyben, illetve külső helyszínen is. Utóbbi esetben ki tudunk menni a csapattal, és megvalósítunk egy installációt közösen, akár egy céggel. Mondjuk, az egyik cég azt találja ki, hogy szeretnének támogatni egy középiskolát, mi azt mondjuk, hogy jó, és azt javasoljuk, hogy abba a középiskolába például közösségi bútorokat készítsünk el.
Nyilván a középiskola is tudja, hogy ő ezt szeretné.
Persze, tehát mi keresünk mellé egy partnert, egy intézményt. Vagy egy segélyszervezeten keresztül, vagy a Vöröskereszttel – sokan vannak körülöttünk is, akikkel dolgozni szoktunk. Felajánlhatja a cég is, hogy ő kinek szeretne segíteni, és mi segítünk annak a leszervezésében, hogy oda jusson el. Ők tesznek valamit, építenek mondjuk egy közösségi bútort, amit aztán megkaphat az a közösség, amelyiknek ők felajánlják. De az is lehet, hogy egy cég úgy jelentkezik, hogy saját maga számára szeretne valamit az irodába.
Velük együtt közösen egy új, hangulatos, kényelmes, praktikus közösségi teret hoztunk létre.
Tehát a munkatársak együtt készítik el az új konyhát, büszkék rá, amikor megvalósul, illetve már akkor is élvezik, amikor csinálják?
Így van, boldog mindenki.
És ráadásul, aki rájött, hogy nem boszorkányság a famunka, lehet, hogy otthon is nekilát kicserélni a konyhapultot?
Igen, bízik abban, hogy meg tudja csinálni, mert a workshopon már ügyesen fűrészelt. A mostani szakemberhiány miatt ez különösen izgalmas ügy. A workshopokon például feltűnően sok hölgy vesz részt, egyszerűen azért, mert nem akarnak arra várni, hogy majd jön a szakember, hanem meg akarják oldani a dolgokat az életükben. Ebben is tudunk segítséget adni. A csapatépítőkön egész nagy projektek is készülhetnek, tehát akár egy 5–6 méteres szobrot is meg lehet közösen építeni. Minden attól függ, hogy milyen fokban készítjük elő a műhelyben az alapanyagokat. Általában a tréningen az összeszerelés folyik. Nemrég csináltunk csapatépítőt harminc felsővezetőnek. Nekik a trénerrel együtt kitaláltunk egy folyamatot, amibe ők is beleszólhattak online módon. Utána négy csapatra osztottuk őket, egy építőelemet kapott mindenki, amely egy T-betű volt, és abból kellett építeniük egy hat méter magas fát, lombbal, gyökérrel, törzzsel. Természetesen készítettünk néhány mintát, hogy lássák, körülbelül miket lehet kirakni. Innentől minden rájuk volt bízva, minden csapatnak négy vezetőt kellett kijelölni, a vezetőknek egymással kellett egyeztetni, közösen eldönteni, hogyan találkozzon a törzs, a gyökerek és az ágak. A munkára összesen négy órájuk volt, folyamatosan egyeztetniük kellett, hogy melyik csapat hogyan csatlakozik. A végén fölállítottuk a földön összerakott hat méter magas fát – nagy volt a boldogság, a fa be is került a székházukba. Kiállítják, és mindenki büszke rá, hogy igen, ezt meg tudtuk csinálni. Ez mindenképp közösségépítő. Az előző évben a barokk workshop is ide sorolható volt.
A Hello Wood alapvetően építész stúdió, abból él, hogy ötletes, újszerű dolgokat terveznek, építenek fából. Miért fordítja a cég idejének és energiáinak jelentős részét szociális jellegű tevékenységekre?
Szerintem ez olyan belső indíttatás, ami mindannyiunknak fontos. Anyagi érdekekre ezt nem lehet lefordítani. Egyszerűen ezzel kezdtük, amikor megalapítottuk a céget, miután már mindannyiunknak megvolt a maga vállalkozása. Családi házakat terveztünk külön-külön.
Most kikből áll a Hello Wood csapat?
A csapat már jelentős létszámra bővült, de a menedzsmentet Pozsár Péter, Ráday Dávid, új társunk, Tóth Krisztián és én alkotjuk. Krisztián a Possible kreatív ügynökség vezérigazgatója volt, és másfél éve kezdett el foglalkozni velünk, aztán egyszer csak azt mondta, hogy csatlakozna hozzánk, szeretne részt venni abban, amit csinálunk. Most abban segít, hogy a Hello Wood olyan szervezetfejlesztésen menjen át, amelynek révén megfelelő arányban, jól előkészítve, nem megőrülve tudunk növekedni, és közben nem veszítjük el az értékteremtést, mert azt meg akarjuk tartani. Tehát nem az történt, hogy jött egy befektető, és azt mondta, hogy na, gyerekek, mostantól mást fogtok gyártani, hanem mindent, amit szeretünk, azt fejlesztjük tovább, és ezt ezek után még profibb háttérrel tudjuk tenni. Visszatérve a kezdetekhez, Peti gyakorlatilag a diplomáján is egy ilyen projekten dolgozott; egy kis kabint tervezett, aminél az volt a szempont, hogy minél olcsóbban reagáljon a lakhatási helyzetekre. Utána nyitott egy szociális építészeti műhelyt, rengeteg szociális projektet bonyolítottak helyi közösségekben szociális szervezetekkel együtt. A Hello Wood nagyjából ezzel párhuzamosan indult, és abban is erős motívummá vált ez a tartalom.
Nem sokan tudják például – de szerencsére egyre többen –, hogy van egy programunk gyermekvédelmi gondoskodásban élő gyerekek számára.
Ahol gyakorlatilag szakképzést kapnak?
Nem igazán szakképzést, inkább egy szakképzés előtti fázist, pályaorientációs lehetőséget.
Van egy nagyon komoly vállalásunk határon túli magyar közösségeknek is, ez is több éve fut.
Miről szól ez a vállalás?
A Hello Wood táborokban a kezdetektől kiemelt cél volt, hogy határon túli magyarok is jöhessenek, el is indultak az együttműködések. 2010-ben kezdtük, egy évvel később már Kolozsvárról is, Kárpátaljáról is, sok helyről érkeztek diákok. Ez a törekvés azóta is megvan, illetve a Bethlen Gábor Alap is megkeresett minket, hogy tegyünk javaslatot arra, hogyan lehetne megmozgatni a határon túli közösségeket. Beadtunk egy programot, egy pályázatot, és immár második éve minket bíznak meg azzal, hogy vigyünk határon túlra olyan workshopokat, amik az ottani közösségnek szólnak. Biciklitárolót építünk például Szlovákiában, Buzitán, közösségi bútort Nagydobronyon, és mindenféle hasonló jellegű projektet a környező országokban. Az ottani gyerekek, vallási képviselők, a vállalkozók közül néhányan, iskolai tanárok vesznek részt ezekben, jellemzően magyarlakta településeken. Megmondják, hová menjünk, mi az ottani közösséggel alkotunk egy teljes napig, az elkészült alkotás pedig természetesen ott marad, ők használják – élvezik, szeretik, hogy velük közösen készült. Van egy itthoni táborunk is, ami kifejezetten ehhez a programhoz csatlakozik. Erre általában száz résztvevő érkezik, nyolcvan gyerek és húsz pedagógus. A húsz pedagógust tréningezzük, hogy valamilyen szinten el tudják sajátítani és otthon folytatni ezeket a programokat.
Ki finanszírozza a költségeket?
A Bethlen Gábor Alap és a Nemzetpolitikáért Felelős Államtitkárság támogatja. Mi adjuk a szakmai programot és annak lebonyolítását. A BGA előkészíti a helyszíneket, és megszervezi a közösségeket, eljuttatják a táborokba a gyerkőcöket, mi pedig viszünk minden egyéb eszközt, workshopvezetőket, és a helyszínen levezényeljük a programot.
Nem túl veszélyes üzem ennyi fűrészelő, gyaluló gyereket irányítani?
Veszélyes üzemnek tűnhet kívülről, de a gyerekek nagy gépekkel nem dolgoznak. Persze kéziszerszámokkal is lehet bajt csinálni, de nagyon-nagyon figyelünk, és hál’ istennek nincs baleset. Ha körültekintők vagyunk, ha megfelelő oktatást adunk a gyerekeknek, ha folyamatosan felhívjuk a figyelmüket a biztonságra, akkor annyira koncentrálnak a feladatra, annyira élvezik, hogy gyakorlatilag egy csavarbehajtóval és egy dekopírfűrésszel mindent meg tudnak oldani, nem történik baleset. Nagyon szép munkák jönnek létre. A kedvencem a tavalyi feladat volt, egy formatervező építész bútor workshopja. Az volt a gyerekek feladata, hogy mindenki a saját személyiségének megfelelő bútort építsen, és a végén volt egy performance is a táborban. Ilyenkor minden workshop résztvevő prezentál, meg kell tanulniuk tehát mások elé kiállva beszélni is a gyerekeknek. Általában nagyon megszeppenten érkeznek a nagyjából 12, 15, 16 év közöttiek, nagyon szabálykövetőek, egyikük se mer szerepelni. A tábor végére ez teljesen megváltozik, kinyílnak a gyerekek. Olyan szinten, hogy színpadon nyomják, mikrofonba beszélnek, felvállalják magukat, büszkék arra, amit csinálnak.
Nagyon jó visszajelzéseket kapnak a tanároktól, a gyerekektől. Az egésznek olyan a hatása, hogy elkezd zsizsegni valami, elkezdenek írogatni nekünk, újságolják, hogy ezt és ezt csinálják. Kiírtunk egy pályázatot tavaly család témában, ahová grafikákat, formaterveket küldtek be. Volt egy díjátadó a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen, ahová meghívtuk a nyerteseket, kiállítást rendeztünk, és ezzel kapcsolatban tartottunk egy rendezvényt, ahol átadtuk a díjakat. Mentoráljuk is őket, tehetséggondozni is tudunk. Tehát van egy ilyen folyamat is, ha valaki a továbbtanulást komolyan fontolgatja. Számunkra ez is nagyon fontos. Mindezek mellett természetesen a megrendelt projekteket is kellene csinálni, úgyhogy nagy türelem kell a megrendelőknek.
A következő nagy óbudai projekt egy Dunán lebegő fauszoda lesz a Rómain. Nagyjából már körvonalazódik, hogy mi is készül?
Vannak látványterveink, amelyek már meg is jelentek a sajtóban. Most egy tanulmányt készítünk arról, hogy mi megvalósítható és mennyiből. Nagyon izgalmas feladat, hogy száz év után ismét a Dunára tegyünk egy olyan fauszodát, amiből a kilencszázas évek elején még több is volt Budapesten.
Ez tulajdonképpen egy fából készült medence lesz, amin átfolyik a Duna?
Igen, a medence be van lécezve, hogy a fürdőzők biztonságban legyenek, így a sordrás nem jelent veszélyt, mert tompítani lehet. Tehát, aki nem tud úszni, az sem tapad oda a medence falához.
Megnézték a régi szerkezeteket, és azokat gondolták tovább?
Egyrészt tovább gondoltuk, másrészt egy egyszerű verziót tettünk le az asztalra, amin alig vannak felépítmények. Nincs rajta semmi extra, csak kis medencék és egy nagyobb medence. Ez a szerkezet a Római-partra kerül, ahol a Duna és a szemközti part látványa meghatározó. Nem feltétlen szerencsés, ha odateszünk valamit, amitől hatvan méteren át nem látni a Dunát. Az már egy másik kérdés, hogy ha már rajta vagy, akkor látod a túloldalt, tehát tulajdonképpen megrendelői igény kérdése, hogy ez a szempont mennyire meghatározó. Felmerült olyan igény is – ahogy régen is volt –, hogy öltözők legyenek rajta, esetleg egy kiszolgáló egység, hogy frissítőket lehessen árulni.
Az üzemeltetés is nagy kérdés, illetve, hogy mennyibe kerül a fenntartás. A Rómaira többféle tervvázlatot is készítettünk, minden kérdést meg kell vizsgálnunk.
Volt már hasonló munkájuk?
Az egyik Hello Wood táborban a csapatommal csináltunk egy úszóházat, amiben egy picike medence volt. Horgászok is imádták, mert ez volt a szák. Van egy nagy vízi projektünk Svájcban is, az Urban Surf, egy őrült nagy medencével, ahol szörföznek a svájciak.
