A saját történelem Csillaghegy esetében erősen árnyalt, hiszen a ma ott élő öntudatos helybéliek jól tudják, hogy településük mennyire kötődött az északi szomszéd Békásmegyer anyaközséghez. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy maga a település a 19. század végétől két részre volt osztható; a HÉV-állomás és a Róka-hegy környékén kialakult egykori Tisztviselőtelepre és a Duna-parthoz közeli Kissing- vagy Fürdőtelepre.
Egy település önállóságának és identitásának nélkülözhetetlen eleme az elnevezése. Csillaghegy elnevezésének eredetére több elképzelés létezik. A legvalószínűbb, hogy a Csillag nevű dombról vagy hegyről nevezték el, ahol a strandfürdő is felépült, azonban közkeletű teória, hogy a Csillag nevű csárda volt a névadó. További feltételezések szerint a strandfürdő egyik tulajdonosa, bizonyos Sternberg úr volt névadó, illetve a Casinóban mulatozó fiatalok, akik a csillagos égről nevezték el a települést. Bármi is legyen az igazság, a most Csillaghegynek nevezett III. kerületi városrésznek létezik önálló históriája.
Csillaghegy története – a sokszor emlegetett kiváló földrajzi adottságok miatt – az őskorig nyúlik vissza, amit az időszámításunk előtti több ezer éves leletek bizonyítanak. Az ókorban illír és kelta (eraviszkusz) népek laktak itt, majd az 1. évszázadban ideérkező rómaiak alakították a terület történetét. Két fontos római katonai és kereskedelmi útvonal haladt át a későbbi településen, az egyik a Duna-parton, a másik nagyjából a mai 11-es főút vonalán. A rómaiak 4. századi kivonulását követő periódusból, a népvándorlások időszakából csak avar kori leletek kerültek elő, egy temető és agyagégető kemence. III. Béla király (1172–1196) jegyzője, Anonymus krónikája szerint Csillaghegy északi részén keltek át a honfoglaló magyarok a Dunán, a Megyeri révnek nevezett területen.
A kora középkor időszakából egy 1212-es oklevél a Pócsernik nevű települést említi ezen a helyen, majd az 1241–1242. évi tatár veszedelmet követően tűnik fel a Pazándok (Pazánduk) elnevezés. Pócsernik eredetileg nem egy, hanem két apró falut jelentett, amelyek elpusztultak, az egyik helyén jött létre később Pazándok. A későbbi évszázadban a valamikori Bivalyos csárda környékén állt az Almegyernek hívott falu, ettől északra pedig Kissing. Az Árpád-kor végén, III. András király (1290-1301) 1290 szeptemberében országgyűlést hívott össze Óbudára, amely a 13. század első évtizedeiben uralkodói székhelynek számított. A gyűléshez nagy, sík terület kellett, így a gyűlést a mai Csillaghegy Duna-felőli részén tartották meg, ahol egy harmincnégy cikkelyből álló dekrétumot fogadtak el, amelyek meghatározták a rendi állam működését.
A középkor történetéhez tartozik az a kevésbé ismert tény, hogy Megyer falu (a 13. század végétől már Békásmegyer néven szerepelt az iratokban) nem a mai Békásmegyer hegy felőli részén feküdt, hanem attól délebbre, Csillaghegy területén. Ez a középkori falu valahol a csillaghegyi HÉV-megálló és a Róka-hegy között állt, és a török időszakban teljesen elpusztult. Az 1730-as évek végén érkező német telepesek nem itt építették fel az újkori Békásmegyert, hanem a régi falutól északra, a mai Ezüsthegy utca környékén. Ez volt az első felvonása Békásmegyer és Csillaghegy közös történetének, amely két települést a források sokáig egyként tartottak számon.
Csillaghegy területe az oszmán török hódoltság idején (1541–1686) a folytonos csatározások miatt elnéptelenedett, egykoron mezőgazdasági művelésre alkalmas földjei mocsaras árterületté váltak. A földterület az óbudai uradalomhoz tartozott, amelyet 1659-től a Zichy család birtokolt 1766-ig. Ebben a földesúri időszakban Békásmegyerről – már a mai helyén – szólnak a különböző iratok, amelynek déli részén valamilyen mezőgazdasági tevékenység zajlott. Az ipart a patakok által meghajtott vízimalmok működése jelentette, ami komoly hasznot hozott a földesuraknak.
Ennek a fejlődésének az első állomása Budapest 1873. évi megszületése volt. Pest, Buda és Óbuda egyesítése addig soha nem látott impulzust adott a magyar főváros gazdasági, ipari és társadalmi fejlődésének, ami természetesen hatással volt a szomszédos településekre, az agglomerációra. Békásmegyer és a hozzá tartozó Csillaghegy (ekkor még Kissing-telepnek hívták) életében nagy jelentősége volt a helyiérdekű vasútvonal (HÉV) kiépítésének. 1888. augusztus 17-én helyezték üzembe az Óbuda-Filatorigát és Szentendre közötti egyvágányú vasutat, ami lehetővé tette, hogy egyre többen fedezzék fel a táj páratlan környezeti szépségét, építsenek itt ingatlant. Ezt megelőzően, 1886-ban 85 békásmegyeri gazda megvásárolta a Kincstártól a csillaghegyi Kissing-puszta kb. 600 kataszteri hold nagyságú területének használati jogát. A 10 éves szerződés szerint Békásmegyernek 65 ezer forintot kellett fizetnie 6 százalékos kamattal. Ez a szerződés elsősorban az italkimérést és a haszonélvezeti jogot tartalmazta, illetve a kavicsszállítást. Ezzel hivatalosan is Békásmegyer község része lett a terület, amely két részre osztható, keleti, dunai oldalra, illetve nyugati, hegy felőli oldalra.
A hegy felőli oldalon épült fel Csillaghegy Tisztviselőtelepnek (utóbb Árpád-telep) nevezett része, amit 42 fővárosi tisztviselő kezdeményezett 1896-ban. Telkeket vásároltak az egyébként kincstári birtoknak számító lakatlan földterületen, ahol megkezdték az építkezést. A Kincstár nevében Wekerle Sándor járt el, aki támogatta a kezdeményezést, és hamar megszületett a megállapodás. Az adott területet felparcellázták, kijelölték az utcákat és a későbbi középületek pontos helyét. A parcellákat 42 részre osztották, és sorshúzással döntötték el, hogy kinek melyik rész jut, négyszögölenként 21 krajcáros áron. Gyorsan haladt az építkezés, a magánházak mellett elsőként épült fel a Casino épülete (1910), ahol a település ügyeit intézte a Békásmegyeri Tisztviselő Telep Egyesülete.
A Tisztviselőtelep meghatározó létesítménye a strandfürdő volt. A Csillaghegyi Strandfürdő a főváros legöregebb strandja, már az 1880-as évektől működött itt kezdetleges strand, amelyet 1919-től Árpád Fürdőnek hívták. Eredetileg egy malomtó jelentette a fürdőt, amelyet a későbbiekben is megőriztek, de kiépítették, leburkolták. A ma is működő Árpád-forrás környezetét, kereteit ekkor alakította ki a kiváló mérnök, Zsigmondy Béla. A forrás közelében található 110 méter mély József-kutat 1929-ben fúrták, amelyet az 1930-as években két újabb kút követett.
Az első villaépületek még főleg üdülőknek épültek a strandfürdő és a HÉV környékén, de az első világháborút követően már állandó lakosság alakult ki. A Casino első épületét (korábban Fő utca, ma Ráby Mátyás utca) átadták az oktatásnak, az új épület a Mátyás király út és Szentendrei út sarkán épült fel. A település fejlődését segítette az 1912-ben megalakult Csillaghegyi Polgári Kör, amelynek első elnöke Hajós Mihály volt. Legfontosabb feladatának a Tisztviselőtelep mellett Kissing-telep fejlesztését tűzték ki: utak kiépítése és javítása, a közvilágítás megoldása, új középületek építése, iskola létesítése, önálló postahivatal, orvosi rendelő és gyógyszertár nyitása. A kör követelései ugyan lassan, de idővel sorra megvalósultak.
A második világháború kitöréséig látványos átalakuláson ment át a Tisztviselőtelep és részben a Kissing-telep is: iskola és óvoda működött, megépült a katolikus, református és evangélikus templom, a Völgy utcában egy kis zsinagóga is állt, megépült a csendőrlaktanya és két mozi (Kárpát és Csillag néven), 1931-től piacot létesítettek, 1941-ben felállították az országzászlót, saját újság jelent meg 1926-tól, Csillaghegy címmel, sportegyesületek voltak, illetve jelentős ipar is köthető volt a település egészéhez. Azonban egy nagy álom nem teljesült; nem épült meg a csillaghegyi Fő tér a település központjának számító Mátyás király út és Szentendrei út kereszteződésénél.
A Kissing-telep területén a századfordulón még csak a híres Bivalyos csárda és tőle nyugatra a Malom vendéglő állt, de az evezős sport elterjedése miatt sorra épültek a csónakházak és a vendéglátóhelyek a Duna-parton. Az 1930-as évektől egyre több épület állt az egykori termőföldeken, utcákat építettek ki és kisebb boltok is működtek. A második világháború idejére a két telep már egy egységes település képét mutatta, ahol folyamatos volt a fejlődés. A háború borzalmai Csillaghegyet sem kerülték el (deportálások, gettósítás, német, nyilas és szovjet atrocitások, kitelepítések), mindezt az 1945. évi februári jeges árvíz pusztítása csak tovább fokozta. A háborút követő pártállami időszak politikai, gazdasági, társadalmi és közigazgatási változásai jelentős hatással voltak a Csillaghegyen élőkre.
Csillaghegy fejlődésében releváns szerepet játszottak a településen élő és dolgozó iparosok, akik főleg a helyi lakosság igényeit elégítették ki. Jelenlétük és munkájuk nemcsak az iparban volt meghatározó, hanem a település életének fontos szervezői is voltak. 1924-ben alakult meg a Kereskedők és Iparosok Köre, majd 1929-ben a Csillaghegyi Önálló Iparosok és Kereskedők Köre. Ezek a szervezetek az önálló iparosság kulturális és gazdasági ügyeinek elősegítését tűzték ki célul. Nagyban segítették a községépítést, számos tervet nyújtottak be az elöljáróságoknak és hatóságoknak a fejlődés érdekében. Természetes volt, hogy szorosan együttműködtek a Csillaghegyi Polgári Körrel, segítve és kiegészítve egymás munkáját. 1935-ben tanonciskola nyílt a Mátyás király út 52. sz. alatt, de a háborút követően bezárt.
A 19. század közepétől működött a kőbánya és a téglagyár a Róka-hegy oldalában, majd a 20. század elején megjelent a textilipar is: először a Műgyapot- és Vattagyár, öt év múlva a helyén a Salzmann-féle Magyar Textil Rt., majd 1950-től a Csillaghegyi Lenárugyár. A téglagyárhoz kapcsolódott 1911-től az azbesztcement-gyár, ahol 1935-től karton lemezeket is gyártottak. Időszakosan komoly jelentősége volt a jégtermelésnek Csillaghegyen, ahol az alacsonyabban fekvő helyeken mesterségesen felduzzasztották a lefolyó vizet, amely a hideg téli időben megfagyott, majd ezt termelték ki. A Csillaghegyi Csónaképítő Kisipari Termelő Szövetkezet 1947-ben alakult meg. Telephelye a Valéria utca 5-7-ben volt. Az 1950-es évek második felétől a csónaképítés mellett főleg nemes és rusztikus bútorok és más faipari termékek gyártásával foglalkoztak. Tulajdonukba került az egykori Csillaghegyi Polgári Körnek otthont adó épület nagyobb része a Bajáki Elemér u. 5-7. alatt, ahol csónaktárolót alakítottak ki, illetve pár lakást. 1966-ban ki kellett költözniük az ingatlanból. A cég végül 2003-ban jelentett csődöt, és szűnt meg. Dóka Mátyás 1926 óta működő hajóépítő üzeme 1962-ben költözött a Lajos utcából Csillaghegyre, ahol 50 ember dolgozott. A Csillaghegyi Forrásvíz védjegyet 1904-ben jegyezték be, ezt tekinthetjük a kereskedelmi forgalmazás kezdetének, amely Freiwillig Manó és Angyal Márton nevéhez fűződik. A csillaghegyi ásványvíz új, 2017-ben átadott palackozó üzeme a Kázmér utcában működik.
Az egy községbe tartozó két település, Békásmegyer és Csillaghegy kapcsolata az egyenlőtlen fejlődés miatt nem volt idillikus. Az 1920-as évektől egyre feszültebbé vált a viszony Békásmegyer és a Csillaghegyen élők között, amelynek lakossága már meghaladta az anyaközségét, ezért nagyobb beleszólást akartak a helyi ügyekbe, valamint több saját képviselőt a községtanácsba. Részsikernek számított, hogy az új községháza Csillaghegyen épült fel az 1930-as évek közepén. A harc egészen 1950-ig folytatódott, amikor mindkét település a főváros része lett. Az 1950. január 1-én életbe lépett új közigazgatási törvény értelmében Nagy-Budapesthez csatoltak hét megyei várost és 16 nagyközséget, az utóbbival Békásmegyer-Csillaghegyet is. Ez a döntés sok változást hozott Csillaghegy életében: új iskola épült, fejlődött a tömegközlekedés, bővültek a bölcsődei és óvodai férőhelyek, elkezdődött a csatornázás, nagyobb szerep jutott a helyi iparnak. Az óbudai munkahelyek – főleg a nagyobb gyárak – számos csillaghegyi lakosnak biztosítottak megélhetést. A korábbi évszázadokhoz képest csökkent a függés Békásmegyertől, és idővel meg is szűnt, amit a helyi infrastruktúra szinte teljes kiépülése tett lehetővé. Ebben kulcsszerepe volt a településen működő iparnak.
A rendszerváltozást követően Csillaghegy megőrizte identitását, amit az új beköltözők gondosan ápolnak. A nagyobb ipari egységek ugyan bezártak, de számos magánvállalkozás segíti a helyben lakókat. Az egykori Tisztviselőtelep és a Kissing kissé eltérő képe napjainkban is megfigyelhető, az előbbi méltán őrzi történeti arculatát a megmaradt villa- és középületeivel, míg az utóbbi jellegzetes kis méretű telkein egyre több a modern ingatlan. Mindezekkel együtt Csillaghegy a kerület egyik legotthonosabb szeglete.
