Óbuda csillagvizsgálója fontos helyet tölt be a csillagászat népszerűsítésében: jelenleg ez az egyetlen közösségi bemutató csillagvizsgáló a fővárosban. Magát az intézményt a Magyar Csillagászati Egyesület (MCSE) működteti lelkes önkéntesek segítségével.
Az ideérkező látogató először a csillagvizsgáló teraszát ismeri meg. Itt zajlik a közösségi élet, az amatőr csillagászok itt állítják fel saját távcsöveiket, és nagyobb látogatószám esetén bemutatókat is tartanak égboltunk csillagképeiről.
Annak, aki először látja, nagy meglepetés lehet a Hold távcsöves látványa, amely az első negyed táján a legérdekesebb (ilyenkor D betűre emlékeztet, vagyis a hold épp dagadófélben van). A látvány feledhetetlen, különösen a gyerekek számára. Mintha csak űrhajó fedélzetéről szemlélnénk az ezüstös Hold krátereit, hegyvidékeit, régen kihűlt vulkánjait. A Holdat szinte három dimenzióban láthatjuk, érzékelhetők a magasságok és mélységek, mintha fölötte lebegnénk. A legszebb részletek a fény és árnyék határán, a terminátoron találhatók (nem tévesztendő össze az Arnold Schwarzenegger által játszott akcióhőssel!). Szinte percről percre változik a látvány, szemünk előtt világítótoronyként tűnik fel egy központi csúcs, vagy tárul fel egy kráter igazi kiterjedése. Aki egyszer így látta a Holdat, garantáltan visszatér hozzánk.
Látványát csak egy együttállás fokozhatja. Habár bolygótestvérünk sokban hasonlít Földünkre, távcsőbe pillantva meglepő lehet, hogy ugyanúgy fázisokat mutat, mint a Hold. Létezik tehát félvénusz és televénusz is. A tavasz előrehaladtával látszó mérete egyre nagyobb lesz, fázisa viszont csökken, egyre vékonyabb és vékonyabb lesz.
A többi bolygó ezen a tavaszon nem kényeztet el bennünket. A legnagyobb, a Jupiter csak május végétől lesz megfelelő magasságban. Érdemes azonban kivárni a bolygókirályt – már egy egyszerű kézi látcsővel is megfigyelhetők a Galilei-holdak, nagyobb távcsőben pedig a gyorsan forgó bolygó felhősávjai is jól látszanak. Aki szerencsés időben és időjárásban látogat fel a Polarisba, még a több évszázada tomboló vihar miatt kialakult nagy vörös foltot is saját szemével láthatja a Jupiter légkörében.
Holdtalan és bolygó nélküli időszakban is van látnivaló. Az észlelőteraszról megismerkedhetünk a csillagképek világával, a kupolába lépve pedig a nagy távcsővel a Tejútrendszer csillagait, csillaghalmazait, a távoli galaxisokat is közel hozzuk.
Most tavasszal is vár minden érdeklődőt a Polaris keddi előadássorozata, amelynek estjei nemcsak a témában járatos szakmabeliekhez szólnak, hanem mindenkihez, akit érdekel a csillagok világa.
A jó idő és remélhetőleg jó időjárás beköszöntével havonta egy szombaton saját csillagunkat, a Napot figyelhetik meg saját szemükkel, de biztonságos eszközökön keresztül a fellátogatók. Bár Napunk a minimum felé jár, aktivitása is csökkent, az MCSE speciális naptávcsöve olyan hullámhosszon mutatja be csillagunkat, amit máskülönben sohasem láthatnánk. Ez a naptávcső már csak azért is kedves az egyesületnek, mert közösségi hozzájárulással, adományokból sikerült megvásárolni.
A csillagvizsgáló számos szakkörnek ad otthont, hattól százhat éves korig. A kicsiknek szánt gyermekszakkör, a diákszakkör és a felnőttek számára tartott észlelőszakkör egyre nagyobb érdeklődésnek örvend. Az utóbbi talán a legkedveltebb az ös˝ˇszes között, aminek valószínűleg az lehet az oka, hogy innen nem lehet kiöregedni.
Nem feledkezünk meg a jeles napokról sem. A világszerte megünnepelt Csillagászat Napján, április 21- én este minden érdeklődőt ingyenes programokkal várunk, június 23-án pedig, a Múzeumok Éjszakáján nálunk is érvényesek lesznek a jól ismert karszalagok.
„Tavasz van, tavasz van, gyönyörű tavasz, a vén Duna karcsú gőzösökre gondol” – írta József Attila, mi pedig fent a Polaris Csillagvizsgálóban a derült égre és a sziporkázó csillagokra figyelünk, és alig várjuk, hogy ezt másoknak is megmutathassuk.
