Kártevők vagy fontos részei az élővilágnak a szúnyogok?
A szúnyogoknak nélkülözhetetlen szerepe van a vízi és szárazföldi ökoszisztémában. Rengeteg halfaj fogyasztja a lárvákat, vadászik rájuk sokféle vízirovar, vízipók, gőte, gyík és béka. Kifejlett korukban részt vesznek a növények beporzásában és táplálékul szolgálnak számos madár- és denevérfajnak is. Magyarországon 50 őshonos szúnyogfaj mellett 3 idegenhonos, trópusi területekről származó is jelen van, ezek a klímaváltozás és a kontinensek közti utazások, az áruszállítás miatt jelentek meg, behurcolták őket. Emberi vérrel néhány csípőszúnyog, azok közül is csak a nőstények táplálkoznak, mert a peterakáshoz szükségük van fehérjére.
Kell-e irtani a szúnyogokat?
A statisztikák szerint a szúnyog a legveszélyesebb állat a földön. Évente több mint 700.000 ember veszti életét az általuk terjesztett betegségekben világszerte. Legismertebb közülük a malária (Magyarországon évente 10 fő alatt van a regisztrált fertőzöttek száma, ők is külföldről hozzák be a betegséget), a nyugat-nílusi láz (hazánkban pár halálos áldozattal, 2018-ban 225 megbetegedést regisztráltak), a dengue-láz és a chikungunya-láz (nincsenek jelen az országban). Fontos tudni, hogy magukat a betegségeket nem a szúnyogok, hanem az utazó emberek vagy éppen a vándormadarak hozhatják be, a szúnyogok az emberre való átvitelben játszanak szerepet. Kijelenthető tehát, hogy Magyarországon jelenleg még nem jelentős kockázati tényező a szúnyogok által terjesztett betegség. A szúnyogirtás fő oka inkább a kellemetlenség elkerülése és a turizmus miatti gazdasági érdek lehet.
A szúnyogok elleni védekezés módja és mértéke véleményünk szerint aránytalan, ha károkozásukat összehasonlítjuk más, mindennapos egészségügyi kockázatokkal, például a városi légszennyezéssel, amihez éves szinten 7 millió haláleset köthető a világon.
Hogyan irtják a szúnyogokat?
Magyarországon a szúnyogirtás nagyrészt kémiai szerekkel történik, ezáltal hatalmas kiterjedésben, évi közel egy millió hektáron folyik ökoszisztéma-irtás. Az imágók ellen felhasznált vegyszer nem szelektív, tehát nem csak a szúnyogokra, hanem az összes rovarra, rajtuk keresztül közvetve a rovarfogyasztó állatfajokra, gyakorlatilag a teljes táplálékláncra kihatnak. Azt is figyelembe kell venni, hogy hosszú távú alkalmazásuk rezisztenciát okoz.
A kémiai módszerek esetében deltamethrin tartalmú idegméreggel irtják a kifejlett szúnyogokat (imágókat). Földi kezelés útján melegködképzéssel az apró cseppekre bontott irtószer terjedését hő hozzáadásával segítik, főleg a növényzettel erősen borított részeken. A vízszintes irányban mozgó mérgező köd akár 40 percig is a területen lebeghet és teljesen átöblíti a térséget, így a növényzetben megbúvó, tehát az éppen nem repülő rovarokra is hat. Városias területeken ULV eljárást alkalmaznak, ami szintén apró cseppekben juttatja ki az irtószert, de hő hozzáadása nélkül. A légi kémiai permetezés elvégzéséhez nincs engedélyezett hatóanyag, mivel EU-s szinten betiltották a korábbi években használt szert, káros hatásai miatt. Itthon azonban a Nemzeti Népegészségügyi Központ a járványhelyzetre hivatkozva 180 napra ismét engedélyezte. A kiszórt méregfelhő fentről lefelé süllyedve, ahogy érintkezik a rovarokkal, elpusztítja őket. A módszer a nem repülő, a levelek fonákján rejtőzködő szúnyogokra alig veszélyes, ezért rossz a hatékonysága, ellenben extrém módon veszélyezteti a vízi szervezeteket, és a szabadföldi hasznos rovarokat.
Korábban a szúnyogirtás megrendelői a helyi önkormányzatok voltak, nekik szakértelem és forráshiány miatt egyszerűbb volt megrendelni a kevésbé munkaigényes kémiai hatóanyagszórást. 2013 nyarán a szúnyogok elleni védekezés koordinálását a kormány az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság hatáskörébe rendelte. Ekkor lett volna esély arra, hogy szakértői vélemények figyelembevételével előtérbe kerüljön a csípőszúnyogok elleni szelektív, biológiai módszerek alkalmazása. Sajnos azonban a rossz döntéshozói hozzáállásnak köszönhetően hazánkban azóta sincs érdemi előrelépés. A településeknek állami költségvetésből sok esetben ingyen jár a kémiai irtás, ezért semmi nem motiválja őket arra, hogy saját költségen kidolgozzanak új, környezetkímélő módszert.
Az országos szúnyoggyérítési programra (2020-2022 közötti időtartamra) több mint 4,5 milliárd forintot különítettek el. Légi és földi biológiai módszerrel 2020-ban 12 ezer hektár kezelése történt meg, míg földi kémiai módszerrel közel 800 ezer hektáron folyik irtás.
Milyen egyéb alternatívánk van?
Fontos kérdés, hogy szükség van-e egyáltalán a szúnyog populáció csökkentésére? Vagy a kellemetlenség mértéke, a fertőzésveszélytől való félelem kezelhető megelőzéssel, egyéni védekezéssel? Az első lépés, hogy fel kell hagyni a házi szúnyogtenyésztéssel! Szüntessük meg az elhanyagolt medencét, szökőkutat, eldugult ereszt, ürítsük ki a kaspókat és a kertben felejtett gumiabroncsokat, takarjuk le az esővízgyűjtő hordókat, vödröket. Néhány négyzetméteren ideális mikrokönyezet alakul ki a csípőszúnyog lárvák kifejlődéséhez, hetente több ezer szúnyog felnevelhető ezekben a pangó oxigénhiányos vizekben.
Az egyéni védekezés szúnyoghálóval, kültéren használható szúnyogriasztó készítményekkel is hatásos. Megoldást jelenthet az is ha természetes ellenségeiket segítjük. A halak nagy mértékben fogyasztják a lárvákat, de például denevérodúkat is építhetünk – egy denevér naponta akár ezer szúnyogot is elfogyaszt.
A környezettudatos biológiai gyérítés
Ha mégis szükség van irtásra, figyelembe kell venni, hogy a különböző eljárásoknak milyen mértékű alkalmazása elfogadható, mert mindegyikkel együtt jár az ökológiai rendszer különböző fokú degradációja. A kémiai módszerekhez képest azonban a biológiai sokkal jobb alternatívának számít.
Követendő példánk lehet a Felső-Rajna völgyben tevékenykedő Norbert Becker és csapata. Több mint negyven éve, lépésről lépésre 100 százalékban biológiai úton védekeznek mára 60.000 hektáron, 100 település részvételével. Működésük arra alapul, hogy a lárvák koncentráltan, helyhez kötötten és hozzáférhető módon vannak jelen a tenyészőhelyeken, így ott kell környezetkímélő módon, hatékonyan, gazdaságosan irtani őket, emellett pozitívum az is, hogy 40 év távlatában sincs rezisztencia. Programjuk lelke a pontos feltérképezés, enélkül nincs esély hatékony kezelésre. Szúnyogszelektív mikrobiológiai készítményük, a VectoBac a Bacillus nembe tartozó talajlakó baktériumokat juttatja ki az élővizekbe.
Ezek a mikrobák természetes életfolyamataik során olyan fehérjetoxint termelnek a szúnyoglárvák bélcsatornáiban, ami elpusztítja őket. Kijuttatás után fontos lépés még az ellenőrzés, hogy megtörtént-e a lárvák csökkenése. Sikerük feltétele a pontos tervezés és az időzítés: ahogy a peték víz alá kerülnek, hőmérséklettől függően 7-8 napjuk van arra, hogy elvégezzék a kezelést.
Mi történik Szegeden és Kisorosziban?
Magyarországon több település, helyi közösség, kutatóintézet és környezetvédő szervezet is tett már lépéseket, hogy felhívja a figyelmet a kémiai módszer kockázataira és elősegítse a biológiai irtás terjedését. Sokat foglalkozott a témával a Greenpeace is, állásfoglalásuk itt olvasható.
Jó példával jár előttünk Szeged, ahol városi és ártéri környezetben is sikeresen alkalmazzák a biológiai szúnyoggyérítést. Személyesen is ellátogattunk hozzájuk, hogy megtudjuk, mi volt a fő motivációjuk, hogyan kezdték az átállást, hol tartanak most. A Szegedi Környezetgazdálkodási Nonprofit Kft. szerteágazó feladatai között a szúnyoggyérítés is szerepel, ügyvezetője közel 10 éve Makrai László okleveles biológus, erdész (korábban 8 évig a Városüzemeltetési és környezetvédelmi bizottság elnöke volt). Makrai célul tűzte ki, hogy a környezettudatosság legyen a cég alapfilozófiája. Új szemléletet hozott a hulladékgazdálkodás, szúnyogirtás, zöldterületek és faápolás terén is. Térinformatikai fejlesztéssel Szeged valamennyi közterületét, fáját, gyepét számon tartják. Biológusaik feltérképezték az összes, több mint 400 olyan vizes élőhelyet, ami potenciális szúnyogkeltető. Tehát Szegeden minden erős szakértői összefogással, kutatómunkával és lobbizással kezdődött közel 10 éve! Azt is kiderítettük, minek a hatására indult el a szegedi önkormányzat 2010-ben az akkor Magyarországon még alig ismert módszer irányába. Meglepő választ kaptunk: a szavazatszámok. Korábban hiába költöttek el éves szinten 150-200 millió forintot szúnyoggyérítésre, nagyon alacsony volt a hatékonyság, sőt, egy korábbi polgármester bukását is a rendkívül sok szúnyoghoz kötötték. Így vált egyre nyitottabbá a szegedi önkormányzat a helyi szakértői csapat javaslatára: egy új, hatékonyabb, gazdaságosabb és nem utolsó sorban környezetkímélőbb megoldásra.
Szegeden el tudták érni, hogy a kémiai szereket évek óta drasztikusan csökkentik a gyérítésben. Feltérképezték a város 28 000 hektár területét, évtizedekre visszamenőleg rendelkeznek mérési adatokkal, könnyen elemezhető a költség ráfordítás is, kiderült, hogy a biológiai irtás a kémiai tizedébe kerül! Szükség szerint télen is elvégzik a városi nagy átmérőjű csatornarendszerben áttelelő populáció irtását. Tehát minden szükséges tudás birtokában vannak ahhoz, hogy 100 százalékban földi, biológiai irtással kerüljék el a szúnyoginváziót.
Azonban, Szeged területén a Tisza és Maros folyók hullámterében, több ezer négyzetméteren a hajdani töltésépítéskor kialakult anyagnyerőhelyek, kubikgödrök vannak. Ezek egy közepes árhullám esetén megtelnek vízzel, és a víz ott is marad az árhullám levonultával is, így ideális tenyészőhelyként szolgálnak. Ezeknek a feltáratlan, földi, vízi, légi úton megközelíthetetlen szúnyogkeltető helyeknek az ártalma ellen nincs megoldás addig, amíg a vízügy ezek rákötését, lefolyását az anyamederre meg nem oldja egy országos program keretében. Így a nyári árhullámok esetén alkalmanként kémiai irtást is kell végezniük. Heti rendszerességgel 22 kritikus ponton végzett csípésszámláláskor be is fogják a példányokat. Ebből kimutatták, hogy árhullámok esetén az ártalmat kizárólag az ártérben nevelkedő három árvízi faj okozza. Így az esőzések indirekt hatásaként, vagyis az árhullámok kialakulása, levonulása a hullámtéri tenyészőhelyek berobbanása hozza a tömeges ártalmat. Ez a Duna vízrendszerében sem lehet másképp, aminek megoldása az említett országos hullámtérrendezési intézkedés kidolgozása lehet. Ez nemcsak a kubikgödörrendszer levezetésével, hanem a kijelölt értékes vizes élőhelyekben a víz megtartásával is járnia kellene. Ez ártalmat nem hozna, mivel az ott megjelenő állandó fauna mellett csípőszúnyoglárva nem fejlődik.
Makraiék nagy hangsúlyt fektetnek a társadalmi tudatformálásra, az óvodai, iskolai és lakossági ismeretterjesztésre. Minden háztartásba eljuttattak ismeretterjesztő anyagot és éveken át ingyen kapott a lakosság a cégtől olyan szelektív hatású tablettát, amivel kezelni tudták a ház körüli mikrotenyészőhelyeket, hordókat, kaspókat, kerti tavat. Sajnos, már négy éve ez a szer sem kapható Magyarországon, helyette minden rovarra és kétéltűre káros kémiai szert adhatnának, de ezt inkább nem teszik.
Szegeden jelenleg 6300 hektáron végeznek biológiai kezelést, 22 részre osztották a területet, így a problémásabb kritikus részeket le tudják választani. Beszéltünk a környezettudatos gyérítést végző szakértői csapattal, Dr Gajda Zitával és Dr Szepesszentgyörgyi Ádám biológussal is (No Mosquito Kft), akiknek nagyon nagy szerepe van Szegeden a biológiai irtás bevezetésében, a tenyészhelyek feltérképezést is ők végezték. A szegedi cég szakmai útmutatása alapján a biológiai készítményeket a kivitelező áprilistól folyamatosan veti be a lakott területeken és az ártereken fejlődő szúnyoglárvák ellen. Szakmai tudásukkal számos településen segítettek beindítani a módszert. Egyik ilyen település Kisoroszi, ahol mi is részt vehettünk a biológiai szúnyoggyérítésen. Kajakokkal, permetezőkkel és gumicsizmákkal érkeztünk a terepre, be kell látnunk, nem könnyű munka a derékig érő aljnövényzetben.
Benedek Károly, a volt alpolgármester azonban maximálisan elkötelezett a módszer mellett, Gajda Zitáék szakértői támogatásával három éve alkalmazza a környezettudatos gyérítést. Elmondta: “a munka itt is egy csípőszúnyog lárvák mintavételezésére szolgáló edénnyel kezdődik, innen tudhatjuk meg, mikor kell elvégezni a kezelést. Azért környezettudatos ez a szúnyoggyérítés, mert szelektív, a szúnyoglárvákon kívül más rovarfajt és élőlénycsoportot nem károsít, emellett az ember szempontjából ez egy preventív eljárás, tehát a szúnyog ki sem tud fejlődni – szemben a kémiaival, amely a kifejlett egyedekre hat. A védekezésnek három lépcsője van: első a lakott területeken is fejlődő fajok elleni, második az árterekhez köthető árvízi fajok elleni, harmadik pedig a regionális védekezés kialakítása a közigazgatási területeken kívül eső területek bevonásával”.
Hogy miért nem terjedt még Magyarországon el ez a módszer?
Mindhárom érintett szereplőnek, a megbízónak, a kivitelezőnek és a monitorozóknak is szorosan együtt kell működnie a siker érdekében. Magyarországon nagyon kevés a megfelelő tudással rendelkező szakember, a környezettudatos kivitelező és sok esetben a megfelelő technológia és a politikai akarat is hiányzik. Mindemellett vegyszerlobbit is sejthetünk a háttérben, mivel a katasztrófavédelemnél döntéshozói pozicióban olyan személyek is megfordulnak, akiknek a kémiai vegyszerek alkalmazásához gazdasági érdeke fűződik. Erről további részleteket itt olvashatunk.
Hogyan tovább?
Tudnunk kell, hogy a különböző módszerek, kezdve a megelőzéstől a biológia gyérítésen át a kémiai irtásig mennyire eredményesek, milyen következményekkel és veszélyekkel járnak. Tájékozódnunk kell és követni a témában hiteles szakértők kommunikációs felületeit, kutatási eredményeit. Itt szeretnénk felhívni a figyelmet Dr Darvas Béla professzor munkásságára, aki több mint 30 éve foglalkozik a témával.
Helyben és nem központilag kell dönteni az irtás módjáról, bevonva az érintetteket és megfelelően tájékoztatni. Kémiai szerek esetében mérlegelnünk kell a kockázatokat, indokolt-e, arányos-e a szúnyogok visszaszorításának érdekében az országot méreggel permetezni?
Utasítsuk el a gyors tüneti kezelést, ami nem foglalkozik az okokkal és a következményekkel! A katasztrófavédelem honlapja szerint van lehetőség választani és nem muszáj elfogadni a légi kémiai irtást. A helyi önkormányzatok kérjék ki az emberek véleményét, szervezzenek lakossági fórumot a témában. Több település és budapesti kerület is elindult a biológiai gyérítés irányába, Törökbálinton például betiltották a deltamethrint és elkezdték a térképezést. Azt várjuk a fővárosi önkormányzattól is, hogy tegye meg az első lépést a hatékonyabb, gazdaságosabb és környezetkímélőbb biológiai szúnyoggyérítés irányába és fokozatosan szorítsa vissza a kémiai vegyszerek alkalmazását!
