Szinte mindenki ismeri Széchenyi István hatalmas életművének legfontosabb eredményeit, a Magyar Tudományos Akadémia megalapítását, a Lánchíd megépíttetését, a folyamszabályozásokat, a balatoni gőzhajózás beindítását, a Budapesti Kaszinó létrehozását, a hazai lóversenyzés beindítását és természetesen írott műveit – a Hitelt, a Világot és a Stádiumot, hogy csak a legfontosabbakat említsük. Az életműnek azonban van egy igen jelentős, szűkebb pátriánkat, Óbudát érintő vonatkozása is.
Az óbudai Hajógyári szigeten, az egykori Első Duna-Gőzhajózási Társaság épületének falán emléktábla készteti megállásra az arra haladókat.
Az Óbudai Hajógyár
Széchenyi korán felismerte, hogy a magyar gabonaexport fejlődését a hagyományos szállítási formák gátolják. A hazai gabonaszállítmányok jó részét lóval vontatott fahajókkal bonyolították, szemben az osztrák oldalon gyorsan terjedő gőzhajókkal. Széchenyi az Első Duna-Gőzhajózási Társaság (DGT/DDSG) részvényesévé, majd igazgatósági tagjává tudott válni. Ebben a minőségében a fejlesztés legaktívabb szorgalmazója lett. Felismerte, hogy a hajózás fejlesztésének előfeltétele a folyók szabályozása. (1830 nyarán egy evezős bárkán maga is végighajózott a Dunán Pesttől egészen a folyó torkolatáig, így szerezve személyes tapasztalatokat). A szabályozási és medermélyítési munkák irányítására Vásárhelyi Pált nyerte meg. Még ebben az évben Londonba utazott, ahol kotróhajót és egyéb gépeket vásárolt. A Vidra névre keresztelt első folyamkotró itthoni összeszerelésére Angliából egy fiatal szakembert hívott meg, aki nem más volt, mint Clark Ádám, és aki aztán a későbbiekben a Lánchíd építésének vezetője is lett.
A következő lépés az Óbudai Hajógyár létrehozása volt, amely 1837-től kezdte meg működését. Az első itt készült fatestű gőzhajót Árpád névre keresztelték.
A gyár gyorsan fejlődött, vontatóhajók és uszályok gyártását is megkezdték. 1839-ben megépítették Európa első vastestű hajóját, amit Sophie névre kereszteltek. A gyár – hála a piaci igényeknek és a magas színvonalú szakembergárdának – gyorsan fejlődött, és néhány év alatt az ország egyik legnagyobb iparvállalatává nőtte ki magát.
Az Óbudai Hajógyár a későbbiek során politikai rendszereken átívelve, változó cégnevek alatt, változó feltételek között több mint másfél évszázadon keresztül működött. A legújabb kori rendszerváltozás után a piaci viszonyok és a gazdasági szabályozók változásai miatt működése fokozatosan ellehetetlenült, míg végül 1999-ben megtörtént a gyár bezárása és végelszámolása.
Az Óbudai Hajógyárral és a Széchenyiekkel kapcsolatosan feltétlen meg kell említeni az itt készült Hableány nevű gőzbárkát, illetve Széchenyi István második fiának teljesítményét. Széchenyi Ödön az 1867-es párizsi világkiállításon egyedülálló utazással hívta fel a figyelmet az európai folyami hajózás fontosságára és lehetőségeire. A Hableánnyal Pestről a Duna–Majna–Marne–Szajna útvonalon, vízi úton eljutott Párizsba. Jelzésértékű volt, hogy ott elsőként a nagy újító-gondolkodó író, Jules Verne üdvözölte őt. A rendkívüli érdeklődést mutatja, hogy a gőzössel III. Napóleon császár és Eugénia császárné is kirándulást tett. A Hableányt a világkiállítás aranyérmével jutalmazták, Széchenyi Ödön pedig a kontinens első áthajózásáért megkapta a francia Becsületrendet. Hiába, az alma nem esik messze a fájától…
Az Óbudai Egyetem és Széchenyi mérnöki hagyatéka
A főként műszaki tudományokat oktató Óbudai Egyetem (elődje a 2000-ben három főiskola, a Bánki Donát Műszaki Főiskola, a Kandó Kálmán Műszaki Főiskola és a Könnyűipari Műszaki Főiskola összevonásával létrejött Budapesti Műszaki Főiskola volt) kezdettől fogva fontosnak tartotta a Magyarország modernizálását gyors léptékkel megindító Széchenyi-életmű oktatását. Ennek érdekében 2016-ban beindította a Széchenyi István munkássága című tantárgyat, amely minden karon, minden szakon szabadon választható tantárgy. Természetesen kiemelt hangsúlyt kapnak a Széchenyihez köthető műszaki alkotások, amelyeket egyébként a kor legnevesebb mérnökeinek bevonásával valósított meg.
A konferencián neves tudósok tartottak előadásokat Széchenyi műszaki alkotói tevékenységéről, személyiségéről és magánemberi vívódásairól is. Egyetértettek abban, hogy Széchenyi munkásságának köszönhetően Magyarország az infrastruktúra, a közlekedés, a gazdaság és nem utolsó sorban a kultúra területein soha nem látott gyors fejlődésen ment keresztül a XIX. században. Az előadások egyértelműen rámutattak, hogy Széchenyi gondolatai, törekvései ma is időszerűek.
A Széchenyi-életmű hungarikum
A Hungarikum Bizottság 2014. március 18-án Széchenyi István szellemi hagyatékát mint egyedülálló nemzeti értéket hungarikummá nyilvánította. Széchenyi életműve nemcsak saját korában volt kiemelkedő, hanem az utókor számára is fontos értékeket hordozó forrás is. Csodálatra méltó állandó és kitartó munkálkodása a jobbítás érdekében. Cselekvő hazaszeretete minden magyar számára példaértékű. Szinte páratlan dolog, hogy személye nem osztja meg a magyarságot, ma is általános tisztelet övezi. Életműve a magyarság csúcsteljesítményei közé tartozik. Írásai, szellemi hagyatéka, megvalósult fejlesztései révén kezdődött a modern, polgári Magyarország kiépítése.
Az Óbudai Széchenyi Kör és hagyományőrző tevékenysége
Az Óbudai Széchenyi Kör 2000. október 4-én alakult meg dr. Varga László, a KDNP országgyűlési képviselője és vezéralakja kezdeményezésére, dr. Szabados Pál tanár úr, a KDNP III. kerületi elnöke ösztönzésére. Kitűzött célja természetesen Széchenyi emlékének ápolása és egy olyan civil szervezet működtetése, amelyben a hasonló – Széchenyi szellemében gondolkodó – emberek rendszeresen találkozhatnak, véleményt cserélhetnek.
A szervezet jelenleg Csom István olimpiai bajnok sakk nagymester vezetése alatt folytatja munkáját. A Kör havonta (minden harmadik szerdán 18 órakor a Szalézi Rendház kultúrtermében – 1032 Budapest, Bécsi út 175.) tartja összejöveteleit, melyekre vendégelőadónak neves közéleti személyiségeket – a tudomány, a művészet és a sport jeles képviselőit – hívnak meg.
Hagyományőrzés, az I. Széchenyi sakk emlékszimultán
Kevesen tudják Széchenyiről, hogy szenvedélyesen szerette a sakkot. Az 1850-es években figyelemmel kísérte a nagy nemzetközi versenyek eredményeit, sőt sok esetben azok játszmaanyagait is tanulmányozta, elemezte. A bécsi uralkodói levéltárból előkerült iratok tanúsága szerint 23 sakk-könyv és számos sakk-kiadvány volt a birtokában, ami az akkori időkben párját ritkító gyűjteménynek számított. Hozzáértését jól mutatja, hogy az akkori élsakkozókról leírt értékelései ma is helytállóak. A Magyar sakktörténet (Budapest, 1975) I. kötete szerint: „Ő a sakkirodalom első nagy és műértő barátja a magyarok között”, majd máshol: „Ő a mi sakkbölcselőnk, a sakk hasznáról, káráról, értékéről szóló gondolatoknak első, filozofikus mélységű megszólaltatója”.
Széchenyi döblingi évei alatt egészségi állapotának javulásával gyakran sakkozott. A halála előtti napon – ami nagyszombatra esett – délelőtt fogadott fiával, gróf Zichy Gézával, este pedig titkárával, Kiss Mártonnal több játszmát váltott, és majd mindet meg is nyerte. Alig pár órával később, Húsvétvasárnapra virradóan oltotta ki életét a gyilkos golyó.
Az idei Széchenyi-év keretében, április 9-én Csom István, az Óbudai Széchenyi Kör elnöke az Óbudai Kulturális Központtal közös szervezésben, Bús Balázs III. kerületi polgármester támogatásával emlékszimultánt játszott. A szimultán megtartásával Csom nagymester emléket kívánt állítani a „legnagyobb magyarnak” mint sakkozónak, és egyben hagyományt is kívánt teremteni egy évente, április hónapban megtartandó szimultánnak abban a reményben, hogy az emlékezés mellett az hozzájárulhat Óbuda sakkéletének fejlesztéséhez is.
(A szerző közgazdász, nemzetközi sakkmester, az Óbudai Széchenyi Kör tagja)
