Keresés
rovatok
hallgass! | 2018/2019 tél
Fotó: Óbudai Múzeum
Dr. Báll Dávid: A magyar zene világhírű nagykövete
Földes Andor zongoraművész portréja
Földes Andor neve Magyarországon a komolyzenét kedvelők egy kisebb körének cseng csupán ismerősen. Annak ellenére, hogy Földes Budapesten született, s négyéves korától az óbudai Föld utca 50/A lakásban több mint 22 évet töltött, pályája és sikerei külföldön jóval közismertebbek, mint hazánkban.

Habár 1939-től kezdve tulajdonképpen élete legnagyobb részét külföldön töltötte, majd 1948-ban amerikai állampolgár lett, magyar származását mindig büszkén vállalta,[1]  és a magyar zene – legfőképp Bartók Béla – egyik legjelentősebb népszerűsítője volt a nemzetközi koncertéletben. Figyelembe véve, hogy számos, életük nagyobb hányadát szintén külföldön töltő művész neve és életútja – tekintet nélkül az akkori kortárs magyar komponisták elismerését célzó tevékenységükre, illetve művészi kvalitásaikra – jóval szélesebb körben közismertek, Földes pályájának ilyen fokú negligálása különösképp érthetetlen.

Földes özvegye, Földes Lili a Zeneakadémiával karöltve 1994 és 2007 között Földes Andorról elnevezett zongoraversenyeket rendezett,[2] amik Lili asszony halálát követően sajnos abbamaradtak.

Kiváló kezdeményezés volt ez, emlékszem, hogy mindig izgatottan és örömmel készültek a diákok, köztük jómagam is ezekre a megmérettetésekre, amik nem pusztán a karrierünk elindításban játszottak némi szerepet, hanem anyagilag is sokat jelentettek.

Kétségtelen, hogy jónéhány növendék – én is – ennek a versenynek köszönhetően ismerte meg Földest mint zongoraművészt és zeneszerzőt, hiszen a művei közül kötelezően kellett játszani néhányat.

Földes Andor feleségével, Lilivel
Forrás: Óbudai Múzeum, Földes Andor gyűjtemény

Személyes kapcsolatom Lili asszonnyal szintén a zongoraversenyhez köthető. Két alkalommal is a díjazottak között voltam, s így együtt reggelizhettem vele a szállodában, ahol a többi helyezettel együtt beszélgettünk. Emlékszem, igen kíváncsi volt, hogy mennyit tudunk a férjéről, pályájáról, felvételeiről. Kis csalódást és rosszallást éreztem hangjában, amikor valamelyikünk nem azt a választ adta, amit ő szeretett volna hallani.

Missziójának tekintette férje emlékének az ápolását, akiről mindig a legnagyobb szeretettel beszélt. 2006 körül vettem fel Lili asszonnyal újra a kapcsolatot, amikor elhatároztam, hogy doktori dolgozatomat Földes Andornak szentelem.

Örömmel ajánlotta fel segítségét, s meghívott herrlibergi otthonába, ahol felvételeket készítettem, s anyagot gyűjtöttem disszertációmhoz. Földes Emlékeim című, illetve Lilinek az amerikai tartózkodásuk néhány évéről szóló könyvén kívül a művésszel részletesen foglalkozó irodalom nem létezett.[3] Az 1940-es évek végétől jónéhány évtizedről számottevő adat nem áll rendelkezésre, ugyanis Lili beszámolója alapján Földesnek évente 100–150 koncertje volt, s ez töltötte ki életük ezen évtizedeinek legnagyobb részét.[4]

Földes többek között a Deutsche Grammophon és az EMI művésze volt. A DG a mai napig tizenhat korongján közli a felvételeit, míg egy amerikai adatbázis több mint kétszáz lemezt listáz Földes Andor közreműködésével,[5] a legkiválóbb előadók közreműködésével, illetve társaságában. Olyan kiadványokban hallható játéka, mint például a Wizard of the Keyboard, a Piano Masters in Berlin, a Piano Masters, a 111. The Piano. Legendary Recordings, és olyan pianisták mellett többek között, mint Emil Gilelsz, Wilhelm Kempff, Daniel Barenboim, Vladimir Horowitz, Szvjatoszlav Richter és Maurizio Pollini. Bartók-felvételei a Grand Prix du Disque-et és a Német Zenekritikusok Díját is elnyerték. Az 1954–1955-ben rögzített felvétel újrakiadása 1981-ben a Deutsche Phone-Akademie kitüntetését nyerte el. Kétségtelen, hogy Földes más helyen szerepel a világ előadóművészeinek sorában külföldön, mint Magyarországon.

A felvételeit lehet kevésbé szeretni, vagy kritikus füllel hallgatni, de tudomást sem venni róla hiba – kiváltképp zenetörténeti szempontból, Földes Bartókkal való kapcsolatának személyes mivolta miatt is.

 

Tanulmányok

Földes Andor 1913. december 21-én, Budapesten született Ipolyi Valéria zongoraművész és Földes Emil gyári főkönyvelő gyermekeként. Az első világháború kitörését követően Földes édesapja a fronton szolgált, ötéves koráig szinte nem is látta őt. Édesanyja egész nap magánórákat adott, így tulajdonképpen anyai nagyanyja nevelte fel. Édesanyja húga, a mezzoszoprán Jolán gyakran énekelt Valériával, így a zene állandó kísérője volt napjainak:

„Születésem óta zene vett körül, hangokba mártakoztam, dallamok töltötték be az életemet, gyengeelméjűségre vallott volna, ha mindebből nem ragad rám valami.”[6]

Földes csodagyerek volt. Első zongoratanára édesanyja volt, akit Senn Irén, majd Szatmári Tibor követett. Földes már 1919-ben Mozart K. 397-es d-moll fantáziáját játszotta, alig nyolcévesen pedig Mozart K. 450-es B-dúr zongoraversenyét, kilencévesen Beethoven No. 1. C-dúr, tizenegy évesen No. 4. G-dúr zongoraversenyét adta elő. 1928-ban Liszt No. 1. Esz-dúr zongoraversenyét szólaltatta meg Dohnányi Ernő vezényletével, a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarával. Senn Irén a Dohnányi-család régi barátja volt, az ő közreműködésével találkoztak Földesék a mesterrel, akinek később, 1929-től 1932-ig az osztályába járt a Zeneakadémián.

1920-tól a nagyhírű Székely Arnoldnál tanult, és még tízéves sem volt, amikor 1923-tól a Zeneakadémián Weiner Leónál zeneszerzéssel és Unger Ernőnél karmesterséggel kezdett foglalkozni. Weinert hetente kétszer látogatta meg otthonában, akivel formailag elemezték Beethoven zongoraszonátáit és vonósnégyeseit, majd „ekkor következett a legnehezebb stúdium, amit zenei tanulmányaim folyamán valaha is folytattam: Weiner és én nekiláttunk Wagner Trisztánjának az első felvonását elemezni […]”.[7]

A csodagyerek
Forrás: Óbudai Múzeum, Földes Andor gyűjtemény

 

A kortárs magyar zene nagykövete

A kortárs kompozíciók népszerűsítése mindig különösen nagy bátorságra vall.[8] Ez Földes esetében sem volt másképp, hiszen el lehet képzelni, hogy néhány évvel Debussy, Ravel és Mahler halála után, illetve Rachmaninoff és Richard Strauss idejében mennyire újszerűként és másként hatottak Bartók Béla zsenijének alkotásai. Földes visszaemlékezésében leírta, hogy ez a családjában is hasonlóképp történt:

„Az akkortájt Budapesten honos felfogásban nőttem fel, amely szerint ez az enfant terrible, akit Bartók Bélának hívnak, veszedelmes lázadó, aki a tizenkilencedik század zenéjének szent nyugalmát fenyegeti, nem kevesebbet akar, mint hogy mindent a föld színéig leromboljon.[9]

Földes mint növendék a Zeneakadémián találkozott először Bartókkal.

„Nem túlzás azt mondanom, hogy Bartók Bélával való első találkozásom egész életemre meghatározó jelentőséggel bírt. […] én egyetlenegy órát sem tanultam Bartóknál.”

“És mégis mélységesen meg vagyok győződve arról, hogy a számtalan feledhetetlen tanulási óra, amit éveken keresztül […] a házában eltöltöttem, bármelyik <hivatalos> tanárom órájánál nagyobb hatást gyakorolt rám […].”[10]

Földes és Bartók személyesen 1929-ben találkoztak, amikor lapozóként működött közre Bartók és egyik tanítványa, Hernádi Lajos a Magyar Rádióban adott koncertjén. Földesbe ekkor hasított bele elementáris erővel a felismerés:

„Aki ilyen nagy érzelmi erővel tudott zongorázni, aki képes volt ilyen alázattal játszani egy másik, a saját természetétől alapvetően különböző komponista művét, az nem lehetett fanatikus forradalmár […]. […] zongorajátéka […] tiszta volt, csodálatos és egyértelmű.”[11]

Földes a következő nap Bartók-kottákat vásárolt, s közülük néhányat, például a Szonatinát, a Tizenöt magyar parasztdalt és a Szvitet hamarosan el is játszotta a mesternek. Földes a saját darabjaiból is mutatott párat, de Bartók csupán néhány mondatot fűzött hozzájuk, s Mozart vonósnégyeseinek tanulmányozását ajánlotta számára.

Földes pódiumon tizenhat évesen, a szülei által megszervezett bécsi koncertjén játszott először Bartókot, a pár héttel azelőtt a szerzőnek bemutatott Szonatinát, s a hangverseny saját bevallása szerint nagy sikert aratott.

Az ezt követő években is szívesen adta elő Bartók műveit, 1939-ben egy európai turnén többek között Bartók Szonátáját, Tizenöt magyar parasztdalát és Kodály Marosszéki táncait is műsorra tűzte. 1939. június 6-án levelet írt Bartóknak, amelyben tudatta, hogy bizonyos körülmények arra késztették, hogy külföldön boldoguljon, de az összes alkalmat meg fogja ragadni, hogy Bartók műveit játszhassa, s azon művek lesznek az élő kapcsok, amik örökre és véglegesen Magyarországhoz fűzik.

Földes 1939 decemberében érkezett Amerikába, s nagy álmának beteljesítésére, hogy Bartók 2. zongoraversenyét eljátssza, több mint nyolc évet kellett várnia. Hiába próbálkozott számtalan zenekarnál és karmesternél, mindenhol elutasították.[12] 1947. november 3-án végül megtörtént a kompozíció New York-i bemutatója a Carnegie Hallban, a National Orchestral Associationnal,[13] Leon Barzin vezényletével, melyet a New York Times az est fénypontjának nevezett.[14] Élete folyamán az első zongoraversenyt több mint húsz alkalommal, a másodikat negyvennél is többször szólaltatta meg Földes, s a nevéhez fűződik az utóbbi bemutatója még Buenos Airesben (1956), Új-Zélandon (1957), Johannesburgban, Tokióban és Oslóban is. 1948-ban a párizsi Vox Records számára Eugène Bigot és Roger Desormière dirigálásával, a Lamoureux Zenekarral lemezre is vették a második zongoraversenyt, az op. 1. Rapszódia zongorára és zenekarra című Bartók-művel együtt, mely a Hungaroton gondozásában is megjelent 2002-ben.

Koncertplakát, Carnegie Hall, New York, 1956

Bartók Kontrasztok darabjának 1940-es stúdiófelvételére a Columbia Records-nál a zeneszerző kérésére Földes is meghívást kapott. Földes Lili könyvéből tudni, hogy a felvételen közreműködő Benny Goodmannel férje később is igen jó kapcsolatot ápolt. Az 1940-es évek vége felé a University of Washington felkérésére Földes sikeres szólóestet és előadást tartott Bach to Bartók címmel.

Földes természetesen nemcsak Bartókkal volt kapcsolatban a magyar zene kiválóságai közül, Kodály Zoltán műveit is gyakran tűzte műsorára.

1933-ban a Budapesti Liszt Ferenc Zongoraversenyen az első nyolc versenyző közé jutott,[15] s a gálahangversenyen is játszott a mestertől. 1937-ben Stockholmban és Koppenhágában Bach-Busoni, Beethoven, Brahms és Bartók darabjai mellett Kodály Marosszéki táncok című kompozícióját is megszólaltatta. 1940-ben az Egyesült Államokban Kodály Háry János daljátékából három átiratot készített – Intermezzo, Bécsi harangjáték, Dal –, amelyek kiadása meghozta számára az anyagi biztonságot. 1947-ben Kodály és felesége tiszteletére a League of Composers hangversenyt rendezett,[16] ahol Kodály Marosszéki táncait, Gyermektáncait és egy fekete billentyűkre írt kánonját játszotta a Háry Jánosból készült egyik átirata társaságában.

 

A koncertező művész[17]

Földes 1939 decemberében érkezett meg New Yorkba, s a következő hónapban Beethoven No. 4. G-dúr zongoraversenyét játszotta Rapée Ernő dirigálásával. A magyar újságírónővel, Rendy Lilivel ekkor találkozott, s 1940. július 1-jén össze is házasodtak.

Szigeti József hegedűművésznek annyira tetszett az említett előadás, hogy felkérte, legyen a kamarapartnere, s később több mint 120 koncertet adtak együtt.

Földes mindvégig tartott attól, hogy szólista karrierjének nem tenne jót, hogy csak zongorakísérő, így álnéven, Farkas Andorként szerepelt a programokban.[18]

A kezdetekben Földesék igen szűkösen éltek, Lili többször megemlítette könyvében, milyen nehéz volt eleinte az Egyesült Államokban érvényesülniük. Rapée Ernő felkérésére például Földes a filmszínházként működő Radio City Music Hallban aláfestésként filmekhez zongorázott, hogy az albérletet fizetni tudják. Anyagi gondjaik végül egy menedzsernek köszönhetően oldódtak meg, aki 1941-ben átvette Földes pályájának irányítását, így ismét újra a zongorázásnak szentelhette a legtöbb idejét. Az 1941. december 7-i, Pearl Harbornál történt japán támadás híre olyannyira megrendítette Földest, hogy táborokban, támaszpontokon, kórházakban lépett fel a háború végéig.

Lili asszony írásából tudni,[19] hogy Földes az 1942. április 2-i, Town Hallban rendezett hangversenyével került be igazán New York zenei körforgásába. A Brigham Young University dékánja rögtön meg is hívta provói fesztiváljára, ahol a sikeres koncerteket követően a zenei tanszék elnöke, Leroy Robertson elhatározta, hogy darabot komponál Földesnek zongorára és zenekarra, így a Rhapsody bemutatója is az ő nevéhez fűződik, amelyet számos előadás követett.

Földes karrierje nem pusztán magyarországi nézőpontból számít kiemelkedőnek. A kor leghíresebb személyiségeivel találkozott, s ápolt kapcsolatot.

1943-ban, princetoni fellépését követően Albert Einstein is a gratulálók közt volt, s kamarazenélés céljából az otthonába is meghívta Földest. Jó kapcsolatot ápolt Samuel Beckett-tel, aki Földes hatvanadik születésnapjára elküldte egyik könyvét ajánlással ellátva, de Ionescu, Frisch, Dürrenmatt, Böll és Ezra Pound is dedikálta egy-egy művét számára. 1959-ben Jawaharlal Nehrunak játszott Új-Delhiben, majd később Sarvepalli Radhakrishnannal, India akkori elnökével, a híres filozófussal és Lal Bahadur Shastri miniszterelnökkel is találkozott. Az 1960-as években a perzsa sah feleségének, Farah Diba császárnőnek adta elő Beethoven No. 5. Esz-dúr zongoraversenyét. 1976-ban a dán uralkodónak, II. Margit királynőnek Mozart, Schumann és Debussy darabjaiból állított össze hangversenyt, de 1959 és 1988 között Japán akkori trónörököse, 1989-től császára, Akihito és felesége, Micsiko is négy alkalommal hívta meg a palotába szólókoncertre. Földes saját bevallása szerint szinte valamennyi német szövetségi elnöknek és kancellárnak adott magánhangversenyt, 1978-ban, a pekingi kulturális forradalmat követően pedig az első nyugati művészként lépett fel Kínában.

Koncert az Osaka Philharmonic Orchestrával Osaka Japán
Forrás: Óbudai Múzeum, Földes Andor gyűjtemény

A legnagyszerűbb és legnevesebb koncerttermek pódiumain szerepelt – a már említetteken kívül például: az amszterdami Concertgebouw-ban, a lipcsei Gewandhaus-ban, a zürichi Tonhalléban, a tokiói Bunka Kaikanban, a hongkongi City Hallban, a washingtoni Kennedy Centerben, a párizsi Salle Pleyelben és a Théâtre des Champs-Élysées.ben, valamint a barcelonai Sala del Tronóban. Olyan nagyságok voltak a partnerei többek között, mint John Barbirolli, Alfred Wallenstein, Ferdinand Leitner, Rafael Kubelik, Kurt Sanderling, Kurt Masur, Hans Knappertsbusch, Carlo Maria Giulini, Sir Thomas Beecham és Sir Adrian Boult.

Földes Andor Drezdában
Forrás: Óbudai Múzeum, Földes Andor gyűjtemény

 

Földes a hétköznapokban

1947-ben, New York-ban írta meg a Zongoristák kézikönyvét, amit számtalanszor adtak ki újra.[20] Több mint tizennégy nyelvre fordították le, köztük japánra, koreaira, finnre, spanyolra, portugálra és olaszra. 1993-ban jelent meg német nyelven, a Limes Verlag gondozásában önéletrajzi írása, az Erinnerungen, ami magyarul 1995-ben látott napvilágot, s amelyből már néhányszor idéztem.

Földes a koncertek közötti – meglehetősen szűk – időszakokban, ugyan rendszertelenül, de egy-egy hetet fiatalabb zenészekkel is foglalkozott Londonban, Bonnban, Tokióban és Cambridge-ben. Hivatalos zongoraprofesszori állást csak egyszer, 1958 és 1965 között töltött be a Saarbrückeni Zeneművészeti Főiskolán, Walter Gieseking utódaként.

Mivel mintegy száz hangversenyt adott évente, havonta három-négy napot volt csupán a városban, ahová a világ számos országából érkeztek hozzá tanítványok: Németországból, Franciaországból, Japánból, Ausztráliából és még Új-Zélandról is.

Az 1960-as évek végétől, május közepétől két hónapot mindig a svájci Flimsben töltött a házaspár. Fesztiválokon való részvételek néha ugyan megszakították a pihenésüket, de hat hetet így is „semmittevéssel”[21] tudtak tölteni. Mindent és mindenkit ismertek a településen:

„Tudjuk, mikor látogatja meg a cipőboltban dolgozó nő a lányát Szingapúrban, tudjuk, mikor született a lányának gyermeke. Minden üzletben ismerjük az eladókat. Mindenfélét elmesélnek a családjukról, és mi örülünk ennek, és gratuláltunk a hentesnek, amikor a fia megkapta a közgazdasági diplomát. […] Flimsben csodálatos az élet […].”[22]

 

Utolsó évek

Földes, közeledve a hetvenedik életévéhez, egyre inkább elfogadta az öregség, az elmúlás gondolatát: „[…] semmi jelentősége sincs annak, hogy megöregedtem: egészen természetes dolog és csak a kiválasztottak részesülnek ebben a kegyben.”[23] Minél idősebb volt, annál kevésbé tartott attól, hogy mi fog a halál után következni. Nem hitt a földöntúli életben, a földhöz kötődött, s talán – vélekedett – ezért is volt Földes a neve.

Nem sokkal halála előtt még a cambridge-i egyetemen szerepelt nagy sikerrel, de bonni szólóestjét, majd nyolcnapos masterclassát már nem tudta megtartani, 1992. február 9-én hunyt el.

„Arról akartam mesélni, ami eddig velem történt, amit sok éven keresztül átéltem, ami örömöt szerzett és bánatot okozott nekem. Nem vagyok író. […] Ha többet, végérvényeset akarnak Földes Andorról megtudni, kérem, hallgassák meg, amikor Mozartot, Beethovent vagy Schubertet játszik.”[24]

 

Irodalomjegyzék

Báll Dávid:                 Földes Andor életútja és művészi munkássága. DLA doktori értekezés. Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem, Budapest, 2011.

http://docs.lfze.hu/netfolder/public/PublicNet/Doktori%20dolgozatok/ball_david/

––––––––:               A nemes feladat. Emlékezés Földes Andorra születésének századik évfordulóján. Parlando, 2013/6. http://www.parlando.hu/2013/2013-6/BallDavid-FoldesAndor.pdf.

––––––––:               Adalék Földes Andor életének tanulmányozásához. Parlando, 2014/1. http://www.parlando.hu/2014/2014-1/Ball-Foldes.pdf.

Földes Andor:          Gibt es einen zeitgenössischen Beethoven-Stil? (Eröffnungsvorlesungdes Internationalen Meisterkursus für Klavier im Rahmen des XXIV. Beethovenfestes der Stadt Bonn, gehalten am 28. 9. 1963 in der Beethovenhalle) Limes Verlag, Wiesbaden, 1963.

––––––––––––:    Zongoristák kézikönyve. Zeneműkiadó, Budapest, 1970.

____________:    Emlékeim. Óbuda Múzeum, 2005.

Földes Lili:                 Two on a Continent. E. P. Dutton & Company, Inc, New York, 1947.

(dr. Báll Dávid zongoraművész, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanára)

Fotó: Óbudai Múzeum, Földes Andor Gyűjtemény

[1] Könyvében Földes megjegyezte, hogy óbudai otthona számára nagyon sokat, az „őshont”, az „erős várat” jelentette (Földes Andor: Emlékeim. Óbuda Múzeum, 2005:19.1.). A továbbiakban FAE.

[2] https://fidelio.hu/klasszikus/folszamoltak-foldes-andor-hagyatekat-70705.html.

[3] Földes Lili: Two on a Continent. E. P. Dutton & Company, Inc., New York, 1947. (a továbbiakban TOC).

[4] Az 1953-as afrikai turnéjáról már írtam korábban: Adalék Földes Andor életének tanulmányozásához. Parlando, 2014/1.

[5] Ld.: https://www.deutschegrammophon.com/en/cat/result?SearchString=andor+foldes

és https://www.discogs.com/search/?q=andor+f%C3%B6ldes&type=all (2018. 09. 15.).

[6] FAE:14.2.

[7] FAE:52.2.

[8] Elsősorban az igazán nagy komponisták darabjaira gondolok, akik meghaladva korukat, új perspektívákat teremtettek.

[9] FAE:79.3.

[10] FAE:80.1.

[11] FAE:80.4.

[12] Bartók zongoraversenyei, különösen a második valóban az összes előadónak, a zongoristának, a zenekarnak és a karmesternek is komoly próbatétel az újszerű ritmika, a bonyolult zenei szövet és nem utolsósorban az együtt-játék szempontjából.

[13] Földes tévedésből National Orchestra Associationt említett könyvében. FAE:84.1.

[14] 1947. november 4.

[15] Bővebben ld. Disszertáció:9.2.

[16] Földes másik írásában (Gibt es einen zeitgenössischen Beethoven-Stil?, Limes Verlag, Wiesbaden, 1963:37) 1948-at jelöl meg.

[17] A növendékévek alatt történt fontosabb fellépéseiről már beszámoltam, ehelyütt elsősorban az azt követő évtizedekre térek ki.

[18] Számomra meglepő ez a döntése, hiszen Szigeti világhírű művész volt, a kamarazenélés nem a kísérésről szól.

[19] TOC.

[20] Keys to the Keyboard: A Book for Pianists, with Explanatory Musik. E. P. Dutton, New York, 1948.

[21] FAE:138.4.

[22] FAE: 141.2.

[23] FAE:212.1.

[24] FAE:220.5.