Keresés
rovatok
város | 2016 nyár
Fotó: Szász Marcell
Dr. Zumpf András: Védett zöld juhar a Kenyeres utcában
A „Budapesti védett fák” sztori régóta piszkálja a fantáziámat, a ’80-as években (tehát még a boldog analóg fotókorszakban) magánszorgalomból végig is fotóztam ezeket, majd készítettem egy összefoglalót. Volt közöttük cédrus, mamutfenyő, de még méretes bodzabokor is. Akkor nem találtam III. kerületi fát vagy bokrot ezek között.

Arra számítottam, hogy természetvédelem fejlődésével azóta legalább 3–4 védett fát (fás szárú növényt) kellene találni a kerületben. Némi csalódással tapasztaltam, hogy mindössze egy darab hivatalosan is védelemben részesülő fa zöldell Óbudán. Először a neten kutakodtam, majd az Önkormányzat Városüzemeltetési főosztályától kaptam hivatalos eredményt. Erről a rendeletről van szó: Óbuda-Békásmegyer Önkormányzat Képviselőtestületének 35/1996. (IX.30.) rendelete a Kisbuda Gyöngye Étterem udvarán álló zöld juharfa helyi védetté nyilvánításáról. Tehát lassan 20 éve védett ez a fa!

Ha a San Marco utca sarkán állunk, és a Bécsi út felé tekintünk, a baloldalon már észrevehető a szűk udvarban álló dús lombkorona.

Aki először látja, kis csalódással szemléli a méretét: ez volna az a hatalmas fa? Hiszen alig magasabb, mint egy családi ház! A másik szembetűnő furcsaság, hogy nem lehet méretes ágakat látni, mintha az egész csupa vékony gallyból állna. Ideje tehát közelebb menni.

 

Egy kis történelem

A fotózás terén (az esetek többségében) óvatos és udvarias is vagyok, nem szeretek semmilyen felesleges vitába (esetleg atrocitásba) bonyolódni, tisztelem a magántulajdont, nem is beszélve arról, hogy féltem a felszerelésemet, és kerülöm a paparazzo típusú akciókat. Jobb a békesség! Miután bementem a Kenyeres utca 34. alatt található, ma már Európa Bisztró Kifőzde néven működő helyre, engedélyt kértem a fa fotózására. Mint kiderült, ezt csak az ingatlan tulajdonosa adhatja meg.

Rövid telefonálás után ezt szóban meg is kaptam, de ha már vonalban voltunk, beszélgettünk a körülményekről. Ekkor tudtam meg, hogy a fa védetté nyilvánításának egészen prózai oka volt mintegy 21 évvel ezelőtt. A szomszédos telken építkezésbe kezdtek, és zavarta az építtetőt a mélyen átnyúló méretes ág, ezért a telekhatár síkjában megcsonkolta a végét, sőt további fűrészelést is kilátásba helyezett. Ezt megakadályozandó indították el a védelmi procedúrát az Önkormányzatnál. Sikerrel! Arról sajnos a jelenlegi tulajdonos sem tudott, hogy ki és mikor ültethette ezt a fát, így az életkort nem sikerült precízen tisztázni.

 

Döbbenetes látvány a kerthelyiségben

Az viszont biztos, hogy ez a fa valóban hatalmas. Mi több, néhány érdekes tulajdonsága és megjelenése miatt igazán egyedi, lenyűgöző!

Az árnyékot a kerthelyiségben több nap- és persze esővédő ernyő, roletta, no és a juharfa biztosítja. A fotózás szempontjából előnyösebb lett volna, ha a napvédők nem takarják el a fát, de visszatekerésre sajnos nem volt hajlandóság a bérlő részéről, így fel kellett tenni a halszem objektívet. Nem volt rossz ötlet.

Igaz, hogy ez egy kicsit torzítja a valóságot, hiszen 180 fokban lát, de legalább minden belefért egy képbe. Az első meglepetést a fa habitusa, megjelenése okozta. Nem szokványos, nem arányos az ágak elhelyezkedése.

Mi, erdészek általában szimmetrikus, szabályos elrendezésű lombkoronához szoktunk, lásd akár a fenyőket, a tölgyeket vagy a bükköket. Ez a fa azonban felrúg minden eddigi biológiai szabályt és elképzelést!

Az első ágörv két egymással szemben nőtt, tőben 30–40 centiméter átmérőjű, majdnem vízszintes, illetve felfelé álló ágból áll. Ezek végeit megcsonkították – ez volt tehát a védelem elindításának alapja. A középső részben szintén két, majdnem egy tőből fakadó ág található. Az egyik (maximum 20 centis tőátmérőjű) szinte teljesen vízszintes, ez is levágott végű, több függőlegesen nőtt oldalággal. A másik kicsit vastagabb, 45 fokban felfelé álló. A felső ágörv háromujjú tenyér formájú, ezek 20–25 centiméter vastagok. Valamennyi oldalág, hajtás teljesen szabálytalanul nőtt, a vízszintestől a függőlegesig. Ezek egy része nyílegyenes, de vannak „keszekusza” furcsaságok is. A fa megjelenése tehát egy kicsit kaotikus, nem megszokott, de mint minden ilyen dolog, ettől érdekes és szép.

A látványt alapvetően a hatalmas, üdezöld lombsátor biztosítja. Mindenki szívesen pihenteti szemét ezen a friss tavaszi felületen. Persze ősszel sem lesz akármilyen élmény a sárga lombozat! Mindenütt, de valóban mindenütt friss hajtásokat, alvó rügyekből kipattant leveleket találni. Igazi ritkaság, hogy a gyökfő környékén, a törzsön és az ágakon mindenhol vannak hajtások. Ezért nem lehet az utcáról látni szinte egyetlen ágat sem, mert ezek a levelek takarásában vannak.

A törzs megjelenése sem a megszokott szabályos henger, elég sok kinövés, kidudorodás, burjánzás látható – remélhetőleg ezek nem rákos daganatok, golyvák.

A fa egészségesnek látszik, persze vannak kisebb száraz ágak, korhadt ággöcsök, a felső ágörv közepén mintha egy komolyabb lyuk tátongana. Amennyiben ez nem egy madárodú (mondjuk a feketerigók számára), célszerű lekezelni, mert statikailag ez lesz a fa gyenge pontja, egy nagyobb vihar komolyabb kárt tehetne benne. Véleményem szerint elengedhetetlen egy egészségügyi (fadoktori) vizsgálat.

Még egy érdekesség: a fa nem termőképes, nem találtam rajta sem virágot, sem érett vagy fejlődő magot.

 

Miféle fa a zöld juhar?

Igen ellentmondásos fafaj a zöld (kőrislevelű) juhar. Bizonyításul nézzünk néhány érdekes információt:

– Hazánkban nem őshonos, valahonnan Észak- Amerikából jött Európába, így hozzánk is. Hogy mikor és ki hozta be az első példányokat, senki sem tudja.

– Nem állományalkotó fa, tehát igazi szálerdőt nem is lehet látni csak zöld juharból, ennek megfelelően legfeljebb második koronaszintben vagy árokparton található. Kizárólag elegyes lombos erdőben fordulhat elő.

– Nem is terjedt el, jelenléte az összes hazai fafajhoz viszonyítva alig néhány tizedszázalékra tehető.

– Extrém környezeti és termőhelyi körülmények között is megtelepedhet, itt agresszíven terjed, ezért pionírnak, inváziós fajnak lehet titulálni. Leggyakrabban nyár- és fűzfajokkal társul. A sík vidéket és az elöntéseket kedveli, ennek ellenére a szárazságot is elviseli. Ártéri erdőtársulásokban, elsősorban a nedvesebb völgyekben, folyópartokon nő.

– Területidegensége, szívóssága és életképessége miatt özönfafajnak minősül. Ahol akaratunk ellenére elterjed, ott irtani szükséges, mert az őshonos fajokat kiszoríthatja.

– Pozitív tulajdonsága, hogy bírja a viszonylag száraz, mostoha, városi körülményeket, a szennyezett levegőt, ezért bizonyos helyeken fasornak, esetleg sövénynek alkalmas lehet. Az erdészekkel szemben a kertészek favorizálják ezt a növényfajt, mert könnyen nevelhető belőle dekoratív kis fa vagy cserje.

– Mivel komoly (6–8 méteres bükk rönkre gondolok) törzset nem növeszt, fája ipari felhasználásra nem alkalmas, tehát (ellentétben a többi juharral, lásd a korai, hegyi juhart vagy az ún. madárszemű jávort) sem furnérnak, sem bútorlécnek nem használható, kis fűtőértéke miatt kályhába, kandallóba nem való. Fája puha, faragásra azonban használható.

(A szerző erdésztechnikus, természetfotós)

 

Helyszín: Budapest III. kerület, Kenyeres utca 34.
GPS koordináták: 47o 32’ 13,43” É, 19o 02’ 03,88” K

Fafaj: „valódi” zöld juhar, tehát nem flamingó alfaj (annak ugyanis zöld és világossárga, majdnem fehér foltos a levele)

Életkora: 40–50 év lehet. A pontos megállapításhoz meg kellene fúrni, kivenni a mintát, és megszámolni az évgyűrűket. Nem tudom, hogy ezt egy védett fa esetében meg lehet-e tenni.

Mellmagassági átmérője: 96,4 centi, ami lényegesen meghaladja az átlagos méretet
Magassága: kb. 10 méter