Keresés
rovatok
interjú | 2021 nyár
Fotó: Oláh Gergely Máté
Simonfalvi Anita
Dupla Bëlga
Cziglire snájder, Potykára dibbancs, Horogra bodorka, Süllőnek villants
A Bëlga együttes covid utáni első, sőt második koncertjét is a Kobuciban adta. Bemutatták a Karnevál című új albumukat, a koncert után pedig Titusz zenélt. Az, hogy mennyire várta már mindenki a szabad ugrálással kombinált szórakozást, jól mutatja, hogy a fotósunk legalább 300-at kattintott, a komplett Kobuci eufórikus állapotba került, hazamenni pedig senki sem akart. Egyik alkalommal se. A Bëlga zenekarral koncertjük előtt beszélgettünk.

Óbudán, a Kobuciban léptetek fel először, sőt, aztán másodszor is a pandémia után. Milyen érzés volt újra színpadon állni ennyi kényszerkihagyás után? Nem féltetek?

Tokyo: Nem nagyon volt az életemben eddig sem félelem, mászkáltam, beoltattam magam, úgyhogy nyugis vagyok. A színpadon pedig jó volt.

Még5: Nem féltünk, de az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy mi nem a közönség soraiban voltunk végig, most is itt a backstage-ben beszélgetünk, összességében nem tömegeltünk sokat. Persze, koncert után kértek fotót, aláírást, és azt szívesen megtettük, de nagyjából ennyi, amit kint voltunk a placcon.

Bauxit: Van egy minimális félelem, de nem érdemes féldegélni, ha már eljössz fellépni. Megtettünk mindent, amit lehetett, vigyáztunk, maszkot hordtunk, oltattunk, mást nem tudtunk tenni, csak hittünk Müller Cecíliában.

Hogy vészeltétek át a covidot?

Még 5: Egy ideje már a zenélésből élünk, és minket is megrángatott az elmúlt másfél év. Nagyon jó a menedzsmentünk, ezért voltak a zenekarnak tartalékai. Szerintem azoknak a zenekaroknak, akik nagyon fent vannak a topon, nem volt gondjuk az elmúlt másfél évben, mert olyan mennyiségű tartalékkal rendelkeznek, hogy ezt a nehéz időszakot is simán kihúzták. Azoknak a csapatoknak, akik az alsó harmadban/negyedben vannak , és eddig a zenélés mellett dolgozniuk is kellett, volt civil szakmájuk, talán nekik is eggyel könnyebb volt a pandémia időszaka. És azok, akik a zeneiparban kábé középen állnak, mint mi, akik csak ebből élnek, de nincsenek tetemes tartalékaik, na, nekik volt talán a legnehezebb az elmúlt időszak. De túl vagyunk rajta, nem siránkozunk.

Bauxit: Megpróbáltuk a tartalékokkal kihúzni és összehúztuk a nadrágszíjat. A lemezkészítés nagyon jó kis vidám feladat volt ebben a nehéz időszakban. Tulajdonképpen jó volt úgy csinálni, mint régen, fősulis korunkban. Nem tudtuk, hogy mikor jelenik meg és hogyan, nem sürgetett semmi, csak csináltuk és élveztük. Illetve jó volt egy kicsit kipihenni a koncerteket, több, mint 20 évig nem sok szabad hétvégém volt, amikor lehet azokkal találkozni, akik hétvégén érnek rá.  Van, aki elkezdett dolgozni mellette, én például ács segédmunkás is voltam. És vártuk a végét.

Még 5: Megpróbáltunk otthon is spórolni, bélszínről karajra váltottunk.

Tokyo: Harmonikusan. Nem voltak éjszakázások, és ez amennyire furcsa volt, annyira jó is. Próbáltam hasznosan tölteni az időt, hobbikkal, munkával.

Hogy készült a lemez a legnagyobb korlátozások idején?   

Tokyo: A nyolc órás korlátozás volt a leggázabb tulajdonképpen, mert nehéz volt beleférni ilyen rövid időbe.

Még5: Találkozgattunk meg leveleztünk is, néhány utcára lakunk egymástól.

Mindenki?

Tokyo: Nem, csak Bauxit, meg Még 5.

Még 5: Tényleg, milyen jó lenne, ha mind egy utcában laknánk!

Bauxit: Nemsokára majd jön Tokyo is. Tényleg, egy városalapítás nem is lenne hülyeség. De amúgy a videó meetingelés sokat segített, meg a rutin, meg az évek.

Szóval készültetek a Karneválra. Amikor olvastam, hogy ez egy világzenei album lesz, arra gondoltam, biztos azért, mert fejben utaztok.

Bauxit: A Karnevál egy régebbi ötletből jött. De sokkal érdekesebb ez a verzió, úgyhogy legyen inkább ez! Szóval, onnan jött az ötlet, hogy mivel kijárási korlátozások voltak, nem mehettünk sehova, ezért fejben utaztunk, felfedezve a világban lévő sok-sok érdekes zenét.

Még 5: A világzene annyira tág fogalom, hogy bármi belefér, az is,  ami végül a lemezre került, és hát nyilván fejben utaztunk, mert máshogy nem lehetett, ez volt a katalizátor.

Tokyo: Tovább akartunk lépni a populáris piacon, a “Disco!” után értelemszerűnek tűnt, hogy előbb-utóbb egy egész világnyi bulihangulatot fogunk egy lemezre sűríteni. A világbulizene a legközösebb zenei stílus, egy páratlan zenei megnyilvánulás, mely a legtöbb embert képes megragadni. Így, hogy kész lett, tájlemeznek mondanám.

Titusz, hogy sikerült rávenned Kis Erzsit a közös zenélésre?

Titusz: Először arra gondoltam, hogy egy Veresegyházi Asszonykórus szerű csapattal kellene felénekeltetni a refrént a Trepniben, de a pandémia miatt ez körülményes lett volna, ezért inkább szóló népdal énekeseket kezdtem nézegetni. Felhívtam a haverom, Puha Szabit ő sokat stúdiózik népzenészekkel , aki azt mondta, izgalmasabb lenne színészekkel, mert ők jobban értenék a dalt… sőt, miért nem kérem meg a Kiss Erzsit, ő már feldolgozott Bëlgát, vágja  a bandát; azóta is áldom érte.

A srácok azt mondták, valami mexikói alapot, vagy jódli-countryt és afro-jazzt is szerettél volna eredetileg, miért nem ezek lettek végül?

Titusz: Lett mindenféle, kb.  30 skiccet toltam össze, ebből lett 17. Sajnos jódlisat nem találtam. Viszont így is lett Pontyfénykép, ami remekül illik a Duna tematikájú laphoz! (És tényleg! -a szerk.)

 

Pontyfénykép (részlet)

Ha balin van a csalin

Az jobb, mint szabin Balin

A barométer paraméter

Egy fröccs, meg egy amúr

Nekem ez a lamúr

De a Walter szavait is

Vedelem vadul

Cziglire snájder

Potykára dibbancs

Horogra bodorka

Süllőnek villants

Legendás harcsát fogok ma fogni

Kabalából felemás a

Neoprém zoknim

A ponty a király azt fogd ki

Az asszony is szereti

Ha itt ülök napokig a parton

Hé yo baszom a rezet

Itt a parton és horgászok

Hé yo baszom az eget

És a csillagokat és pecázok

Nézem a vizet és tök sima

Nem úszkál errefelé medúza

Hoppá mekkorát szólt te mi vót az

A túlparton egy sör

Na jó van mosmá’ fogjunk pontyot

Rendeltem pár új bojlit

Jön fel a nap, melyik legyen

A málnás turbó vagy a megabojli

Bojli, bojli…

Pontyfénykép

Lesz mit emlegetni…

 

Honnan jött az ötlet, hogy kazettán is megjelentessétek az új albumot, és szerintetek miért fogyott el ilyen rapid módon az összes?

Bauxit: A világzenével a hagyományőrzés gondolata is feltámadt bennünk, kötelességünknek éreztük a kazettahallgatás ősi mesterségére ráirányítani a fiatalok figyelmét.  A kazetta most amerikai divat is, visszajött ugyanúgy, mint a bakelit. Látom jeleit, hogy digitálisan visszajön majd a CD is. Kellenek az adathordozók, hogy kezükbe vehessék, esetleg emlékbe eltehessék a fiatalok. 

Tokyo: És az idősebbek is. Telefont már uncsi fogdosni, sokkal jobb egy kazettát tekergetni. Teljesen másképp szól a kazetta vagy épp a bakelit, egyszerűen jobb hallgatni. Plusz ez exkluzív.

Ha ennyire gyorsan elkeltek a kazetták, nem gondoljátok, hogy újra kellene gyártatni?

Tokyo: Lehet, hogy ez lesz, de nem árulhatjuk el, ez egy titok.

Mi a személyes kedvencetek az új lemezről, és miért?

Bauxit: Mindegyik gyereket egyformán szeretem.

Tokyo: A legtöbb kedvenc. A szöveg vagy a zene, vagy mindkettő, vagy mert ahogy született, vagy mindhárom miatt. Lehetetlen lenne felsorolni itt és most.

Még5: A Mutyi alapja, zenéje nagy kedvenc.

Van olyan régi számotok, amit MINDIG el kell játszanotok, és mégsem unjátok?

Bauxit: Túl régóta csináljuk már ahhoz, hogy unjuk. Az unáson már rég túl vagyunk. Sőt, mindig új, hogy még mindig működnek.

Még5: A gyaloglás vége szerepelt talán a legtöbbször, nem emlékszem, hogy kimaradt volna valaha is. De nem kell mindenképpen mindig eljátszanunk, csak így döntünk mindig.

Tokyo: Igen, ez több számra is igaz. Mi gondoljuk, hogy kell valami, állandóan vagy néha. Szerintem azt nem lehet megunni, hogy heti egyszer-kétszer eljátszhatunk pár saját szerzeményt, régit, újat, általában a jelenlévők legnagyobb örömére.

Cirka 20 évvel ezelőtt azt mondtátok, hogy utál benneteket a hip-hop szakma. Azóta megemésztették a jelenléteteket?

Bauxit: A gyűlölködők azóta már meg is szűntek. Az újak pedig szeretnek minket. Barátkozunk.

Még5: A régebbi csapatokkal az volt a gond, hogy úgy érezték, hogy elvesszük a kenyerüket, ránk járnak sokan, rájuk meg nem, pedig ők az igazi hip-hop, mi meg nem. Az újak meg már abban voltak, hogy a Bëlga mindig is volt, nem érezték úgy, hogy lenyúljuk a hallgatóikat. Amíg még tényleg kezdők voltunk, nem volt semmi baj, de amikor pár évre rá náluk ugyanannyian voltak a bulijaikon, mint régebben, a miénken pedig ötvenszer annyian, akkor az nagyon nem esik jól egyeseknek, vagy esett. Ebből azt szűrtük le, hogy ha ugyanazok a senkik maradtunk volna, akkor nem volna semmi bajuk velünk. Ebben teljesen biztos vagyok.

Tokyo: Sokat változtak a dolgok azóta… nagyon sokat, hazai bandák tekintetében. Nem igen tapasztaltam az elmúlt évtizedben utálatot irányunkba. Érthetetlen is lenne, hiszen Bauxit és Még5 a legkedvesebb emberek, akiket valaha ismerhettem.

Vajon mi az igazi ügy egyébként?

Bauxit: Amit valaki annak gondol. Aztán persze vitatkozhat élete végéig mások igazi ügyeivel, már ha van nekik egyáltalán.

Tokyo: A megvilágosodás, természetesen.

Ezek szerint az acsarkodók kiestek, és most már ti vagytok a bölcs, rutinos zenészek. Jönnek hozzátok a fiatalok tanácsot kérni?

Bauxit: A Krúbi egyszer kért tanácsot! Neki kurva nehéz, mert egyedül van, és arra kért tanácsot, hogy mit csináljon, hogy ne fogyjon el a levegő rappelés közben.

Tokyo: Vegyen fel még két embert.

Bauxit: Hát igen, ezt pont nem mondtuk neki,  de tény, hogy nekünk könnyebb, mert van szünet időnk. Ő meg az egész koncertet egyedül tolja. Azt tanácsoltuk neki, hogy marha sokat kell koncertezni, ott majd rájön, hogyan kell.

És ti, hogy tartjátok kondiban magatokat?

Még 5: Jobbára cigivel. Meg a gyerekek is karbantartanak, amennyire lehet, de ha ők nem lennének, valószínűleg csinálnék valamit, mozognék, de egyenlőre leszívják az energiámat.

Bauxit: Sokat olvasok, nézem a meccseket.

Tokyo: Egészséges ételekkel, és egy kis fitnesszel.

Szóval a fiatalok imádnak titeket.

Bauxit: Mi is nagyon szeretjük a fiatalokat. És a középkorúakat. És az időseket. De az is igaz, hogy fiatalok között lehet csak fiatalnak maradni, a középkorúak már kezdenek nyavajogni, hogy itt fáj, ott fáj, miközben büszkén mondják, hogy egy lépést sem tesznek meg, csak autóval közlekednek.

Tokyo: Az az igazság, hogy nem kerestünk szemérmetlenül sok pénzt, és szerintem ezért maradtunk ilyen szuper jófejek. Nem is vagyunk azok a klasszik zenészek. 

Még5: Se költők nem vagyunk, se zenészek. Nincsenek köztünk frontemberek se, akiket le lehet cserélni, nincsenek ki és felcserélhető dolgok. Talán pont ez benne a jó.