Ábrahám István, a három helyszínen, Békásmegyer mellett a Margitszigeten és Bicskén is működő Oázis SC egyik alapítója szerint elsősorban a TAO (társasági adó) támogatásoknak köszönhető, hogy ennyi fiatal pólózhat náluk – persze a megfelelő szakmai háttér nélkül nem tudták volna életre hívni az egyesületet.
– Az aktív játékkal párhuzamosan már elkezdtem edzősködni, Dömötör Zoli bácsi hívott a KSI-be, ahol hét évet töltöttem el – mondja Ábrahám. – A hét évet szokták misztifikálni, valahogy én is ennyi idő után éreztem, hogy váltanom kell.
Nehezítette a helyzetet, hogy arrafelé a melegtől, a kedvtől és a vallási ünnepektől függ, hogy a gyerekek járnak-e edzésre, ezek miatt elég sokszor nem jöttek… Mindezek ellenére sokat tanultam kint, hiszen több csapatot kellett összefognom.
A kuvaiti tapasztalatokkal felvértezve, az egykor az Újpest első osztályú csapatában is pólózó Ábrahám úgy gondolta, eljött az idő, hogy idehaza is komolyan belevesse magát valamelyik klub utánpótlásműhelyébe. Rövid kitérőt tett a Vasasba, majd az OSC-ben már egy komoly utánpótlás-szakosztályt épített fel a kollégáival.
– Innen vándoroltunk el a stábbal, és megalapítottuk az Oázist. Nagyjából ugyanazzal az edzőgárdával, hasonló mentalitással dolgozunk, mint az OSC-ben. Eleinte olyan gyerekeket szedtünk össze, akik máshol nem kellettek, azóta már mi is toborozzuk a fiatalokat, elsősorban iskolákból. Óbudán kilenc utánpótlás csapatunk van, amelyek egyre szebb eredményeket érnek el, a Budapest Bajnokság felsőházába jutnak. Büszkék lehetünk a srácokra. Két felnőtt csapatunkba azokat várjuk, akik régebben vízilabdáztak, vagy még sosem próbálták ezt a játékot, de szeretnék közelebbről megismerni. Női csapatunk még nincs, bár lányok is járnak hozzánk – egyelőre a fiúkkal együtt készülnek. Hálásak vagyunk a III. kerületi önkormányzatnak, amely példamutatóan segíti a munkánkat.
A békásmegyeri uszoda medencéje 25 méteres, ami kicsinek számít, de ha minden jól megy, hamarosan nagyobb, új helyszínen készülhetnek az óbudai pólós növendékek.
Az új uszoda hiánypótló kezdeményezésnek számít, hiszen Óbudának strandjai (Pünkösdfürdő, Római, Csillaghegyi) bőven vannak, uszodái azonban még nincsenek, leszámítva a csillaghegyi kismedencét, ahol a Római SE úszóedzéseit tartják. Az Oázis SC pólóedzéseire elsősorban a békásmegyeri lakótelepről és vonzáskörzetéből járnak a gyerekek, akikre nagyon jó hatással van a vízilabdás közösség.
– Nagy segítség a gyerekeknek a sport. A szülő pedig legalább tudja, hogy hol van délután a gyermeke. Jó lenne, ha visszajönne az a világ, amelyben még biztonságosan el lehetett engedni a gyereket edzésre.
Ábrahám Istvánra is építő hatással volt az uszodai környezet, a III. kerületből pedig szép emlékei vannak.
– Édesanyám egyedül nevelt fel, amiért rendkívül hálás vagyok neki. A Frankel Leó utcában nőttem fel, ami ugye Óbuda szomszédságában található. A III. kerületbe, a Kolosy térre jártam általános iskolába és hittanra, az ottani templomban voltam elsőáldozó. Óbuda számomra mindig is egy csoda volt.
Sajnos én már csak az elbeszélésekből hallottam, valamint a régi filmekben láttam, hogy micsoda élet volt annak idején a Rómain.
Azt viszont a saját bőrén tapasztalhatta a pólószakember, hogy milyen volt gyermekként a híres utánpótlásműhely, a Császár-Komjádi uszodában működő Központi Sportiskola edzéseit látogatni.
– Ez egy nagyon meghatározó időszak volt számomra. A legendás edző, Kőnigh Gyuri bácsi keze alatt játszottam. Voltak mondatai, amiket átvettem és én is használtam edzőként, de ügyesen kellett szelektálni, vagy más csomagba bújtatni a mondandóját, hiszen ott elég kemény dolgok hangzottak el. Most már más világot élünk, ezért nem tudunk mindent ugyanúgy csinálni, ahogy akkoriban mi kaptuk. A módszerek sokat változtak, a tudást azonban igyekszünk átadni. Örülünk annak, ha valakiből jó vízilabdázó lesz, de a tanulás is fontos. Ha valaki nem ér el kiugró eredményeket a medencében, de megtalálja a számítását a civil életben, azt is sikerként könyveljük el.