Keresés
rovatok
zöld | 2021 tavasz
Fotó: Fekete Norbert
Schäffer Zsuzsa - Fekete Norbert - Tóth-Kalló Éva
Ehető város
Palackposta: a FÁK a Rómain csoport üzenetei
“Noha a világ problémái egyre összetettebbek, a megoldások továbbra is zavarba ejtően egyszerűek” – Bill Mollison, a permakultúra atyja

Világjárvány, kijárási korlátozás, felfordult világ. Ilyenkor a legjobban a szabad levegő, a közösségi élmények és a minimális létbiztonság is hiányzik. Van valami, ami mindezekre egyszerre nyújt megoldást, és még csak utazni vagy sok pénzt kiadni sem kell hozzá. Ez a közösségi kert.

Az első városi kertek története egészen az 1800-as évekig nyúlik vissza: az iparosodás megindulásával, a nagyvárosok kialakulásakor egyfajta ellenkultúraként jelent meg a nagyvárosi kertészkedés. A közösségi kert mozgalom lényege, hogy parlagon hagyott városi telkeken a közelben lakók megtermelhetik az élelmiszerszükségletük egy részét, ezzel enyhíthetik a piactól való függésüket és harmonikusabbá, esztétikusabbá teszik lakókörnyezetüket. Nagy gazdasági válságok, krízisek idején rendre új lendületet kaptak a városi kertek. A két világháború idején természetszerűen megnőtt az igény a városi élelmiszer-termelésre, Észak-Amerikában az 1940-es évek Győzelem kertjei a lakók zöldség-gyümölcs szükségletének 60 százalékát fedezték. Az amerikai városlakók paradox módon egészségesebben étkeztek a II. világháború idején, mint manapság. 

Magyarországon néhány korábbi, elszórt próbálkozást leszámítva a 2010-es évektől beszélhetünk a közösségi kertek térhódításáról. Az első, önkormányzati támogatással született kert 2012-ben nyílt meg Kispesten, a sort pedig rögtön egy 3. kerületi folytatta: a 2013-ban megnyitott Békási kert, ami 2020-ban elnyerte a Virágos Óbuda pályázat 3. helyezését. Óbuda-Békásmegyeren még két további kert működik hosszú évek óta, a szintén önkormányzati tulajdonú területen kialakított Zápor kert (2016 óta) és a Békásmegyeri Szent József Plébániához tartozó Ófalu kert (2014 óta). 

Rosta Gábor főiskolai tanár a világválságról tartott előadásai során mélyedt el jobban a közösségi kertek működésében. A szervezetfejlesztés és a válságmenedzsment szakértőjeként úgy érezte, a 2008-as válság alkalmat kínál arra, hogy Magyarországon is meghonosítsa az önellátásnak és a közösségépítésnek ezt a kevéssé ismert módját. Cikkünk megírásához is tőle kaptunk információkat, szakmai segítséget. 2010-től folytatott intenzív alapozó munkát: partnert keresett az önkormányzatoknál, előadásokat tartott a potenciális kertközösségi tagoknak.

Mivel egy kert telepítése az ingatlangazdálkodástól a zöld politikán át a működtetésig az önkormányzat sok feladatát érinti, az elvi megegyezéstől számítva nagyjából másfél év kellett a tényleges nyitáshoz.

Innen viszont egyszerűsödik a folyamat, a további kertek nyitása már jóval kevesebb bürokratikus akadályba ütközik. A kertalapítás folyamatáról és fázisairól rövid összefoglaló a varosikertek.hu weboldalon is fellelhető.

Az Óbudán működő három közösségi kert közül kettő, a Békási kert és a Zápor kert önkormányzati területen van. A kertek telepítése is önkormányzati forrásból történt, területük nagyjából 1000 négyzetméter, ezen 26-27 darab, egyenként 6-7 négyzetméteres ágyást, közös művelésű területet, fúrt kutat, közösségi teret, komposztálót és szerszámtárolót alakítottak ki. Egy ekkora kert létesítése ha a terület alapvetően tiszta és nem kell szennyeződésektől is megszabadítani kb. 10 millió forint, ami a tervezéstől a bontáson, kútfúráson, kerítés- és ágyásépítésen át a hozatott termőföldig mindent magába foglal. Meglepetések persze mindig akadnak. A Zápor kert kivitelezésekor például kiderült, hogy a régi, használaton kívüli kosárpálya feltört betonja alatt a lakótelep építésekor elterített sitt van, így a  föld szennyezett, termelésre alkalmatlan. Így bélelt magaságyásokat telepítettek, melyek nem érintkeznek az alatta lévő talajjal. A cél az, hogy a kertek ne csak hasznosak, hanem szépek is legyenek. A belső pihenőhelyek mellett ezért érdemes külső ülőhelyeket is tervezni, mert a gondozott kert látványa vonzza a környéken lakókat. A kert fenntartása az önkormányzatnak nem kerül további pénzébe, sőt, a közösség tagjai saját munkájukkal rendben tartanak egy önkormányzati területet, aminek egyébként pénzbe kerülne a gondozása. A közösségi kert tehát megtérülő befektetés, hozzátesz az adott kerület klímabarát imidzséhez, pozitív üzenetet hordoz, és közvetlenül szolgálja a lakosság jóllétét, amellett, hogy jól is néz ki.

A közösségi kertek működése közösségben gondolkodást, közösségben létezést feltételez, ami nem igazán az erősségünk nekünk, individualista magyaroknak”. Rosta Gábor is megerősíti, hogy a kerttagokból jó pár év komoly közösségépítő munkája után lesz valódi kertközösség. Ez a legfontosabb része a feladatának, hogy olyan csapat jöjjön létre, mely önállóan, a saját maga alkotta szabályok szerint, tagjait támogatva létezik és hosszú távon is fennmarad.

A közösségi kertek legjellemzőbb tagjai a nyugdíjasok és a kisgyermekes szülők. Szerencsés esetben tehát két olyan társadalmi csoport talál itt egymásra, akik kölcsönösen segíteni tudnak a másiknak.

Minden kertnek saját szabályzata van, melyet a közösség tagjai együttesen alakítanak ki.  A termelést tekintve három fő szabály van: biotermesztést folytatnak, tehát kizárólag biológiai növényvédelmet alkalmaznak, a kertben nem ültethető mérgező növény és tiltólistásak a bódító hatású növények is. Mindegyik alapszabály sarkalatos pontja továbbá az is, hogy a kertben tilos a politizálás. És ezzel a konfliktusok nagy részét meg is előzték. Tisztában kell lenni azonban azzal is, hogy nem mindenki alkalmas közösségben tevékenykedésre. Az összeférhetetlen tagoktól, vagy a kertrészüket több felszólítás ellenére sem művelő bérlőktől a kert vezetője jogosult visszavenni a kulcsot, és ágyásukat egy várakozó kapja meg. Ez nem könnyű feladat, de a konfliktusok megoldásánál mindig a közösség érdekei az elsődlegesek.

Egy ágyás éves bérleti díja 3000-3500 forint, ezt a tagok a kertpénztárosnak fizetik be. Az így befolyt összegből fedezik a közös művelésű területek költségeit és a kisebb karbantartási munkálatokat, ebből vásárolják a közös szerszámokat. Ezen kívül viszont mindenki úgy hasznosítja a saját területét, ahogy szeretné. Van, aki kizárólag virágokat ültet, mások zömében paradicsomot vagy epret termelnek, de jó páran változatos termést aratnak, mindenféle növénnyel kísérleteznek. A lemorzsolódás minimális, szinte csak az elköltözők adják fel a kertrészüket. A várólisták viszont hosszúak, az évente néhány gazdátlanul maradó ágyásra sokszoros a túljelentkezés. A bekerülő tagot a kertközösség választja ki. Fontos szempont, hogy az illető a közelben lakjon, mert a tapasztalat azt mutatja, hogy a lemorzsolódás egyenes arányban van a lakóhely távolságával. A kiválasztásnál általában figyelnek arra is, hogy vegyes korösszetételű legyen a közösség. Ennek a szociológián túl praktikus okai is vannak: mindig kell jó néhány markos fiatalabb férfi is a csapatba, hiszen a kertművelés olykor fizikai erőt igényel, az idősebbek ebben segítségre szorulhatnak.

A közösségi kertek célja nem az önellátás. Az ágyások műveléstől függően látják el bérlőiket élelemmel. Ezt már Bagdi Lajos nyugdíjas agrármérnök meséli, aki 2018 óta a Zápor kert közösségének tagja. Feleségével együtt pár évvel ezelőtt költöztek Szabolcsból a fővárosba, ahol a városi kertben közösségre is leltek és a földhöz való kötődésüket is meg tudták valamennyire őrizni. A kertbejárás alkalmával arról is beszélgettünk, mennyiben járul hozzá az itteni termés a család élelmiszer-ellátásához. Elmondása szerint paradicsomból, uborkából, gyökérzöldségből olykor nagyon sokat lehet szüretelni, fűszernövényből is rengeteg terem (a Békási kert bejáratánál külön helyet alakítottak ki a felesleges fűszereknek, ahonnan bárki elviheti a kiakasztott csokrokat ) de a legfontosabb hozadék mégsem a megtermelt élelmiszer.

A közösségi élmény, a szabad levegőn végzett fizikai munka, az értelmes tevékenység, a saját termény felett érzett büszkeség mind hozzájárul a mentális egészség fenntartásához, amire napjainkban nagyobb szükségünk van, mint bármikor.

Nem véletlen, hogy a koronavírus-járvány alatt rengetegen fedezték fel zsebkendőnyi kertjüket, teraszukat és kezdtek termelésbe, akár néhány virágcserépben. A közösségi kertekben néhány távolságtartási szabály bevezetése után soha nem látott aktivitással tevékenykedtek a tagok. Zárt Facebook-csoportjaikban beosztották, ki mikor látogatja a kertet, ezzel elkerülték a tumultust. A kényszerű bezártság időszaka alatt az eddiginél is sokkal több időt töltöttek a kertekben, ez jelentette most a kiszabadulást a szabadba. A kertek körüli kommunikáció is felpörgött, kihasználtak lettek az addig is létező csatornák, szorosabbra szövődtek a közösségi szálak a tagok között.

A közösségi kertek mellett egyre ismertebb országszerte a Tündérkert-mozgalom, amelynek célja a Kárpát-medencében őshonos gyümölcsfák megőrzése, a biológiai sokféleség fenntartása. Jó példa lehet erre Békásmegyer Ófaluban a Boldog Salamon Kör által kialakított Tündérkert. A szomszédsági és vallási közösség 2014-ben önkormányzati támogatással a Szent József Templom melletti parkolóból játszóteret, a lepusztult kántorlakból és iskolából kultúrházat, a kertjében pedig a fővárosban elsőként egy közel 1000 m2-es Tündérkertet hozott létre több tucat őshonos gyümölcsfával. 

Civil kezdeményezésüket több forrásból tartják fenn. A kultúrházban Wrabel Sándor festőművész állandó kiállítása mellett a csillaghegyi T-Art Alapítvánnyal időszakos képzőművészeti kiállításokat szerveznek, de korábban klubfoglalkozásokat, jógaórákat is tartottak itt ezek a vírushelyzet miatt most szünetelnek. Emellett péntekenként a VeddEgyütt! kistermelői bevásárló közösség átvételi pontjaként üzemelnek, és mosdóhasználatot biztosítanak a közeli játszótér látogatóinak.

Az Óbor-Kör Kulturális és Környezetvédő Egyesület pályázati forrásból közösségi kertet is kialakított a közelben. A Szent József Plébániához tartozó telek egy részén (800 m2-en, 21 parcellán)  permakultúrás elvek alapján, biológiai gazdálkodást végeznek: mulcsoznak, csepegtető rendszert használnak, komposztálnak, közben aktív közösségi életet élnek. A havi tagsági díj 1000 forint, éves költségeiket ebből és az Óbor-Kör sikeres pályázatainak forrásaiból fedezik. 

A már meglévő kertek mellett erős lakossági igény mutatkozik továbbiak telepítésére is.

Megkérdeztük az önkormányzatot, mire számíthat most, aki közösségi kert alapítását fontolgatja. Óbuda-Békásmegyer önkormányzatának kiemelten fontos a zöld szemléletformálás, a közösségi kerteket is támogatandó kezdeményezésnek tartják. Burján Ferenc alpolgármester megkeresésünkre azt válaszolta, hogy újabb kertek létrehozásában, megtervezésében is szívesen részt vesznek, igaz pénzügyi lehetőségeik jelenleg erősen korlátozottak. Olyan helyszínekben érdemes gondolkodni, ahol már meglévő infrastruktúrára és közösségre építve, vállalkozókkal, iskolákkal közösen tudnák kialakítani a kertet. Ideális lehetne például a Mocsárosdűlő, ahol az Aquincum-Mocsáros Egyesület évtizedek óta üzemeltet szabadidőparkot és családi játszóteret a Gladiátor utcában. Egy mintagazdaság és erdőkert kialakítása évek óta foglalkoztatja a helyieket. 

Az élelmiszer önrendelkezés, a kis közösségek megerősödése és a biológiai sokféleség megőrzése mind olyan válasz a klímaváltozás okozta kihívásokra, ami nem igényel rendszerszintű változást. Mi magunk is elindíthatjuk ezeket a folyamatokat, a megoldás közelebb van, mint gondolnánk.