Egészen közelről látta a gázgyári művelődési ház sorsát, hisz haláláig ott élt a ház közvetlen közelében a gázgyári lakótelepen.
1964 óta publikált szépirodalmi és egyéb műveket, legalább harminc önálló kötete jelent meg, számtalan folyóiratban, antológiában szerepelt. Tagja volt a Magyar Írószövetségnek, a Nagy Lajos Irodalmi és Művészeti Társaságnak. Munkásságáért több kitüntetésben részesült, a Nagy Lajos-díj, a Gábor Andor-díj mellett legbüszkébben a 2010-ben kapott Óbuda Kultúrájáért Díjat és a 2015-ös Pro Óbuda Díjat szokta említeni. Sokszoros szervezője, résztvevője és kitüntetettje az aquincumi költőversenyeknek, a Quasimodo költői versenyeknek.
A kezdetektől szerzője az Óbudai Anziksznak, az Anziksz Estek állandó résztvevőjeként jó volt vele fröccsözni, mint ahogy az Anzikszban folytatásokban megjelenő Részlet egy soha el nem készülő regényből című novellafüzére szereplői – Burma, Pofapénz, Gutentág, Balogh Tamás, Tanárúr, a Rabbi, a Törpe, Sunya és Stabil – fröccsöznek a faházban vagy a vakegérben vagy a Római-parton. Írt az Anzikszban a novellákon kívül interjút, könyvajánlót, kritikát.
A 2018-ban megjelent Sárkánytorkú ősz című verseskötete mintegy összefoglalása az életmű költői anyagának. Rendkívüli formai biztonság és sokszínűség jellemzi a költészetét. Az időmértékes verselést ugyanolyan könnyedén kezeli, mint az ütemhangsúlyost vagy akár a szabad verset. A szapphói strófától, a hexameteren keresztül, az ősi hetesen át a limerickig biztos kézzel vezeti az olvasót. S csak a legnagyobbakra jellemzően több műfajban is kiemelkedőt alkotott, írt még szépprózát, színdarabot, passiójátékot, esszét, tanulmányt, monográfiát, s minden mondata abból a világból vette erejét, mellyel az Óbudai Gázgyárban ismerkedett meg:
„Az a fajta művelődő munkás, az a szociáldemokrata gyökerű, olvasó, tenni akaró, kreatív munkásréteg nincs már, amivel én a Gázgyárban találkoztam.”
A gázgyári művelődési ház bezárása után sem adta fel művelődésszervező és kultúrateremtő tevékenységét, kiállítással egybekötött élő folyóiratot vezetett Békásmegyeren majd Csillaghegyen, ahol a kerület gimnazistái adták elő a műveket a jövő nemzedékére is gondolva.
Gyimesi László a kiskocsmáktól az óbudai művelődési házakon át az aquincumi szabadtéri színpadig közvetítette a klasszikus humanista értékeket.
Laci! Hiányozni fogsz!
A szerk.
Gyimesi László: Ennyit…
ennyit a nyárról:
vége van.
egy évszaknyi ifjúság
tűz
tűztiszta éjszakák;
voltunk a szél: tavaszokat sodró –
lettünk a por:
arcokba csapódó.
(Gyimesi László: Sárkánytorkú ősz, Hungarovox Kiadó, 2018.)