Keresés
rovatok
blog | 2020 blog
Fotó:
A. Horváth András
Elment Gyimesi László
Gyimesi László Keszthelyen született 1948-ban, 1966 óta élt Óbudán. A középiskolát Nagykanizsán végezte vegyésztechnikusként, később filozófiát, esztétikát, népművelést, pedagógiát majd andragógiát tanult, végül kulturális menedzseri oklevelet szerzett. Több mint húsz évig vezette a Gázművek óbudai művelődési intézményét, melyről a következőt nyilatkozta az Óbudai Anziksznak 2015-ben:

„Mindenképpen büszkeségem, hogy úgy tartották számon: a főváros egyik legjobb vállalati, szakszervezeti művelődési központja volt a gázgyári (…) Egy soha nem múló seb az életemben, hogy bezárták a művelődési központot. Mert nem kellett volna bezárni az intézményt, csak át kellett volna alakítani. Hogy mekkora igény van rá, azt naponta tapasztalom most is, jó lenne, ha lenne.”

Egészen közelről látta a gázgyári művelődési ház sorsát, hisz haláláig ott élt a ház közvetlen közelében a gázgyári lakótelepen.

1964 óta publikált szépirodalmi és egyéb műveket, legalább harminc önálló kötete jelent meg, számtalan folyóiratban, antológiában szerepelt. Tagja volt a Magyar Írószövetségnek, a Nagy Lajos Irodalmi és Művészeti Társaságnak. Munkásságáért több kitüntetésben részesült, a Nagy Lajos-díj, a Gábor Andor-díj mellett legbüszkébben a 2010-ben kapott Óbuda Kultúrájáért Díjat és a 2015-ös Pro Óbuda Díjat szokta említeni. Sokszoros szervezője, résztvevője és kitüntetettje az aquincumi költőversenyeknek, a Quasimodo költői versenyeknek.

A kezdetektől szerzője az Óbudai Anziksznak, az Anziksz Estek állandó résztvevőjeként jó volt vele fröccsözni, mint ahogy az Anzikszban folytatásokban megjelenő Részlet egy soha el nem készülő regényből című novellafüzére szereplői – Burma, Pofapénz, Gutentág, Balogh Tamás, Tanárúr, a Rabbi, a Törpe, Sunya és Stabil – fröccsöznek a faházban vagy a vakegérben vagy a Római-parton. Írt az Anzikszban a novellákon kívül interjút, könyvajánlót, kritikát.

A 2018-ban megjelent Sárkánytorkú ősz című verseskötete mintegy összefoglalása az életmű költői anyagának. Rendkívüli formai biztonság és sokszínűség jellemzi a költészetét. Az időmértékes verselést ugyanolyan könnyedén kezeli, mint az ütemhangsúlyost vagy akár a szabad verset. A szapphói strófától, a hexameteren keresztül, az ősi hetesen át a limerickig biztos kézzel vezeti az olvasót. S csak a legnagyobbakra jellemzően több műfajban is kiemelkedőt alkotott, írt még szépprózát, színdarabot, passiójátékot, esszét, tanulmányt, monográfiát, s minden mondata abból a világból vette erejét, mellyel az Óbudai Gázgyárban ismerkedett meg:

„Az a fajta művelődő munkás, az a szociáldemokrata gyökerű, olvasó, tenni akaró, kreatív munkásréteg nincs már, amivel én a Gázgyárban találkoztam.”

A gázgyári művelődési ház bezárása után sem adta fel művelődésszervező és kultúrateremtő tevékenységét, kiállítással egybekötött élő folyóiratot vezetett Békásmegyeren majd Csillaghegyen, ahol a kerület gimnazistái adták elő a műveket a jövő nemzedékére is gondolva.

Gyimesi László a kiskocsmáktól az óbudai művelődési házakon át az aquincumi szabadtéri színpadig közvetítette a klasszikus humanista értékeket.

Laci! Hiányozni fogsz!

A szerk.

Gyimesi László: Ennyit…

ennyit a nyárról:

vége van.

egy évszaknyi ifjúság

tűz

tűztiszta éjszakák;

voltunk a szél: tavaszokat sodró –

lettünk a por:

arcokba csapódó.

(Gyimesi László: Sárkánytorkú ősz, Hungarovox Kiadó, 2018.)