A baseballpálya titkai
A különös tárgytípussal először 2013 nyarán találkoztam, Aquincum polgárvárosától nyugatra, a főváros első komolyabb baseballpályájának építésekor. A felszínen folyó földmunkák és a terület feltöltése nem tette szükségessé a nagyobb feltárásokat, így elsősorban csak a felszín közeli leleteket gyűjtöttük össze fémkereső műszer segítségével, gondosan dokumentálva minden egyes tárgy helyzetét. Ekkor bukkant Sándor Lajos kollégám egy nagyon erős, mélyről jövő vasjelre.
A tárgyak bontásánál egy kisebb szelvényt nyitottunk, és ebből egyértelművé vált, hogy a tárgyak egy épület belső agyagpadlójába vájt apró gödörben lettek sietősen elrejtve, amely padlószint erősen átégett, amikor az épület elpusztult. Mivel a területen pár évvel korábban már folytak műszeres geofizikai kutatások, így tudtuk, hogy ez a helyiség egy hosszú, észak-déli irányú római kő alapozású épület egyik hátsó szobája, valószínűleg raktára lehetett.
Közvetlenül a vastárgyak mellett egy földbe süllyesztett kerámia tárolóedény szája látszott ki; ilyenekben általában élelmiszert tároltak hűvösen a földben. Ennek alapján égett terményre, esetleg más szerves anyagra számítottam, amikor bontani kezdtük az edényt, és nagy volt a meglepetés, amikor annak alján egy zöldes patinájú, díszes fémtárgyat pillantottunk meg restaurátor kollégámmal. Hasonlót még egyikünk sem látott korábban.
Az aquincumi hombár alján egy ilyen tárgy jobb fele maradt meg. A mécses két szimmetrikus, a hossztengely mentén összeilleszthető, önállóan is funkcionáló darabból állt. A felső rész komikus színházi maszkot ábrázol, az olajbeöntő nyílást a száj sarkában alakították ki, az égőnyílás – ahova a kanócot helyezték – az állnál található. A szemöldöknél egy felfüggesztésre szolgáló részt képeztek ki, amelybe egy kis bronzláncot fűztek. A hajhoz eredetileg akantuszlevél (medveköröm) alakú fogantyút forrasztottak, amely a restaurálás után került vissza eredeti helyére. A mécses belső oldala teljesen egyenes kialakítású; hátsó, fej felőli részén konkáv keresztmetszetű vájat található: az ebben futó sínnel illeszthették össze a tárgyat a szimmetrikus párjával.
Ehhez hasonló, vagyis két darabból álló mécsesből mindössze alig néhány darab ismert a világ múzeumaiban és magángyűjteményeiben, de egyik sem régészeti feltárásból származik. A témával foglalkozó Norbert Franken összesen hat ilyen darabot tudott felkutatni. Egy további példányt a Christie’s aukciósház árverezett el 2001-ben New Yorkban, 2300 dollárért.
A tárgy restaurálása után lehetőség nyílt annak szkennelésére, valamint egy rekonstrukciós videó is készült arról, hogyan nézhetett ki a két részből álló mécses használat közben.
De mit keresett egy ilyen minőségű díszes tárgy egy minden bizonnyal szerszámok és termény tárolására szolgáló raktárhelyiségben? A helyiségben talált tárgyak és a padlóról előkerült leletek azt mutatják, hogy az épület valamikor a Kr. u. 200-as évek közepén égett le. Az, hogy a négy vasszerszámot lenyelezve sebtében a padlóba rejtették, arra utal, hogy a lakók valamilyen külső támadásra számíthattak és nehezebb tárgyaikat nem tudták mind magukkal vinni. Ebből az időszakból több barbár betörésről van hírünk; az itt élők valószínűleg egy ilyen támadás elől menekülhettek biztonságosabb helyre. A mécses azonban az épület pusztulásakor már legalább száz éve használatban volt, így megkopott állapotában csak egyszerű világítóeszközként szolgált a ház hátsó raktárában, és az épület leégésekor eshetett bele a kiürített hombárba a falról, vagy egy gerendáról.
Lámpás a falban
Hét évvel az aquincumi feltárás után, 2020-ban Jeruzsálem délkeleti részén folyattak ásatásokat, ahol egy széles, a Templom-hegyhez vezető zarándokutat tártak fel.
A nagy zsidó háború idején, Kr. u. 70-ben, öt hónapos véres ostromot követően foglalták el Jeruzsálemet és égették fel a zsidóság legszentebb helyét, a templomot. Az ostrom után a zarándokút is elvesztette a funkcióját. Néhány éven belül pedig a rómaiak egy nagy méretű középületet emeltek itt, amelynek az ásatáson előkerült az egyik fala és annak masszív alapozása is. Az alapozás kövei között őrződött meg teljesen ép állapotban az aquincumi példányhoz kísértetiesen hasonló fél mécses. Ari Levy, az ásatások vezetője szerint a tárgyat egyfajta isteneknek szentelt alapozási áldozatként helyezték el a kövek közé.
Egy fél mécses + még egy fél mécses = egy egész mécses?
A jeruzsálemi darabot idén tavasszal mutatták be az izraeli régészek a sajtónak, én is ekkor értesültem a létezéséről. Miután felvettem a kapcsolatot az ásatások vezetőjével, azonnal elkezdtük összehasonlítani a két darabot a fotók segítségével. Bár a rendelkezésre álló képanyag szerint az aquincumi és jeruzsálemi példány nem illik össze, a tárgyak ritkasága és kidolgozottsága alapján azok valószínűleg egyazon műhelyben készülhettek, minden bizonnyal rövid idővel egymás után. A közeljövőben elkészül mindkét mécses fém anyagának vizsgálata, így lehetőség lesz azokat alaposabban is összehasonlítani, ami tovább erősítheti ezt a feltételezést.
A jeruzsálemi példány egy mécsespár bal, míg az aquincumi a jobb fele. A jeruzsálemi darab belső felén végigfut egy sín, amely a mécsespár másik – az aquincumihoz hasonló – felének vájatába illeszkedett. Azt, hogy hol gyárthattak ilyen minőségű, komoly technikai felkészültséget igénylő tárgyakat, jelenleg még nem tudjuk. Gyártási helyként leginkább a birodalom valamelyik komoly kézműves iparral rendelkező vidéke, például Dél-Itália jöhet szóba.
Míg a jeruzsálemi darabot szinte új korában, a Kr. u. 1. század vége felé beleépítették egy épület alapozásba, addig az aquincumi darabot még több, mint száz évig használták, míg végül egy raktárhelyiség leégésekor a földbe került.
Vajon mire szolgálhattak az ilyen kettészedhető világítóeszközök? Bár írásos források nem állnak rendelkezésre, valószínű, hogy ezek a tárgyak a modern ékszerként viselt kettétörhető szívecskékhez hasonlóan valamilyen fajta páros ajándéktárgyak lehettek, amelyeket bizonyos alkalmakra ajándékozhattak egymásnak az emberek.
A következő hetekben a már elkészült szkennelés nyomán lehetőség nyílik majd a két tárgy kinyomtatására tárgynyomtató segítségével. Így mind Magyarországon, mind Izraelben egymás mellett láthatja majd a nagyközönség ezt a két különös világítóeszközt.
