Ha elkészítjük a tárgy lenyomatát, egyértelműen kirajzolódik Danaé ismert mitológiai történetének meglehetősen szókimondó feldolgozása. Argosz királyának, Akrisziosznak lánya volt. Sajnos azonban a királylány születésekor megjósolták, hogy unokája végezni fog vele, ezért Akrisziosz egy földalatti ércszobába záratta be leányát, hogy semmiképp se eshessen teherbe. Zeusz azonban szemet vetett a szépségessé cseperedett lányra, és az istenek királyának természetesen nem állíthatta útját holmi ércszoba. A mítosz szerint a buja főisten aranyesővé változott, amely a szoba tetejéről hullott a lány ölébe és megtermékenyítette őt. Ebből a nászból született a hős Perszeusz.
A múzeumban őrzött lepénysütő forma azt a pillanatot örökíti meg, amikor Zeusz egyesül Danaéval. A szépséges királylány lemeztelenített alakja egy kereveten fekszik meglehetősen kihívó pózban, egyik lábát egy zsámolyon nyugtatva. Az ágy mellett egy korsó és egy kétfülű ivóedény áll.
A tárgy pontos korát és megtalálásának körülményeit csak a közelmúltban sikerült összeillesztenünk apró információmorzsákból. A fennmaradt feljegyzések szerint Nagy Lajos régész 1925-ben az Óbudai Gázgyár területén, az új koksztörő építésekor bukkant rá két kisméretű, díszítetlen kőszarkofágra. Ezek egyikéből került elő két kerámia lepénysütőforma és egy gyönyörű, díszes vörös kerámiaedény. Az említett terület igen gazdag római emlékekben, hiszen ott fekszik az aquincumi római polgárváros legnagyobb temetője.
A kőládában talált lepénysütő formák közül az egyik a Danaét ábrázoló darab volt. A másikon szintén egy furcsa mitológiai ábrázolás látható a koson ülő Mercurius istennel, amelynek értelmezése még ma is homályos. A vörös színű edény pedig a római luxuskerámiák közé tartozó, úgynevezett terra sigillata tál, amelyet a mai Franciaország keleti felében gyártottak a Kr. u. 230–240-es években. Ezek szerint a tárgy a harmadik század közepén kerülhetett a földbe. De mire is használták ezt a lepénysütő formát?
A Danaét ábrázoló darab esetében elképzelhető, hogy valamelyik termékenységet elősegítő istenség, például Venus kultuszához tartozó tárgyról lehet szó, de lehetett valamilyen házi termékenységi szertartás mágikus eszköze is.
Hogy a történet teljes legyen, 2006-ban nagy valószínűséggel sikerült újraazonosítanunk az 1925-ben már egyszer megtalált kőszarkofágokat is. Történt ugyanis, hogy a Graphisoft Park fejlesztése kapcsán az egykori Gázgyár területén ásatásokat folytattunk. A feltárások egyik napján az akkor még bozóttal benőtt első világháborús emlékmű tövénél arra lettem figyelmes, hogy a földből félig betemetve két, virágládának használt kis kőszarkofág lóg ki. A szarkofágok formája és előkerülésének ideje alapján nagyon valószínű, hogy ugyanazokról a kőkoporsókról lehet szó, amelyeket itt a Gázgyárban 1925-ben már megtaláltak.
Az emlékművet azóta felújították, a földből újra kiemelt, megtisztított kőemlékeket a Graphisoft Parkban állították ki, a kerámiatárgyak pedig az Aquincumi Múzeum Látványraktárában tekinthetőek meg.
(A szerző régész, az Aquincumi Múzeum munkatársa)
