Keresés
rovatok
mozgás! | 2017 nyár
Fotó: Szász Marcell
Galgóczi tamás: vulkánroncs gyakorlott túrázóknak
A júniusi rekkenő hőség miatt ragaszkodtam a korai induláshoz az anzikszos szerkesztőcsapat külön örömére, akik előző este egy nagyobb volumenű születésnapi rendezvényre voltak hivatalosak. Tudtam, hogy kellemetlen lesz számukra az ébredés, de az időjárást és az erőnléti állapotokat is figyelembe véve olyan útvonalat terveztem, ami az ismert körülmények ellenére is remek túralehetőség mindazoknak, akik a nyári melegben a vízpart helyett inkább a közeli hegyeket választanák.

Pomázról induló buszjárattal a Pilist és a Visegrádi-hegységet elválasztó Dera-patak völgyében futó műúton robogtunk felfelé, hogy Pilisszentkereszt és a Két-bükkfa-nyereg érintésével elérjük kirándulásunk kiindulópontját, a Duna­zug-vulkánroncs tetejét, Dobogókőt. A reggel kilences érkezés, a közel hétszáz méteres tengerszint feletti magasság, hűsítő szellő és a csúcsrégió közelében tanyázó orografikus felhőzet nem várt kellemes hőérzettel kényeztetett, amit a közeli menedékház teraszán elfogyasztott hideg italoknak köszönhetően sikerült tovább fokoznunk.

A Magyar Turista Egyesület első elnökéről, Báró Eötvös Lórándról elnevezett épületegyüttes Magyarország egyik legrégebbi turistaháza.

Az 1898-ban felavatott kisebbik faház jelenleg a Turistamúzeumnak ad otthont, az 1906-ban elkészült nagyobb kőépületben szállás és étterem várja a látogatókat.

A reggeli pikniket követően az ötven méterre eső kilátópontnál kezdtük meg túránkat, ahonnan gyönyörűen belátható a Duna által kettészelt egykor egységes Börzsöny – Visegrádi-hegység hatalmas vulkáni tömbje.

A Visegrádi-hegység idősebb – nagyjából 15 km átmérőjű – vulkáni kúpjának magassága elérhette az ezer métert.

Ennek központja beszakadt, majd a 9 km-t is meghaladó, 300 méter mély kalderában egy újabb, 6 km átmérőjű vulkáni kúp épült, amelynek központi része később szintén összerogyott (Lepence-pataki kaldera). A kalderák peremét íves futású gerincek őrzik, a külsőt a magasabb Hosszú-hegy – Szakó-hegy – Dobogókő – Szent László-hegy – Urak asztala – Sós-hegy, a belső peremet pedig az alacsonyabb Keserű-hegy – Öreg- és Kis-Pap-hegy. A kalderák belső oldalukon meredeken, kifelé enyhébben lejtenek.

Innen a piros háromszög jelzést követve hagytuk el a csúcsot keleti irányba. Rövidesen a trianoni Magyarország első síközpontjához értünk, ami 1923 óta szolgálja a havas sportok szerelmeseit. A Makovecz Imre által tervezett, 1980-ban elkészült Zsindelyes Vendégház nemcsak a kifáradt sízőknek és túrázóknak nyújt menedéket, de a 860 méter hosszú tányéros felvonó felső állomása és villanymotorja is itt kapott helyet. A környéken fűthető jurták sorakoznak, szálláslehetőséget kínálva a rusztikusabb körülmények kedvelőinek.

A háromszög jelzésen tovább haladva kényelmes erdei ösvényen ereszkedtünk közel 250 méter szintet a Király-patak felé, ahol a kívül-belül megújult Király-kúti kulcsosház melletti tisztáson tartottuk első pihenőnket.

Meglepően rendezett környezet fogadott, a rétet kaszálják, új asztalokat és padokat állítottak. A tikkasztó forróságban igyekeztünk pótolni az elveszített folyadék- és kalóriamennyiséget. A túra nehezebb része csak most következett, kemény hegymenettel számoltunk, nem akartunk felkészületlenül a kihívások elé menni.

A Kolacsovszky-forrást érintve másztunk le a V-alakban bevágódott vízfolyás medréhez, ahonnan aztán meredek kaptatón küzdöttük magunkat az Akasztó-hegy oldalában felfelé, dacolva a terep és a nyári hőség okozta kihívásokkal. A belső kalderaperemet elérve a Keserűs-hegy oldalában vezetett az út, amelynek jobb oldalát a kaldera belső oldalára jellemző (már Dobogókőn is megfigyelt) meredek szakadék keretez. A hatalmas bükkfák között már elő-előbukkant a Duna ezüst csíkja és a túlparton magasodó Szent Mihály-hegy, de a teljes panorámára a 639 méter magas Prédikálószék eléréséig várnunk kellett.

A 2016 októberében Koller József Ybl-díjas építész tervei alapján elkészült háromszintes, 12 méter magas faépítmény legfelső teraszáról a teljes Dunakanyar Esztergomtól egészen Visegrád fellegváráig belátható.

Az egyes szinteken a térségben jelentős szerepet játszó magyar királyok emlékét elevenítik fel kézzel festett, egyedi információs táblák.

Némi folyadék utánpótlás és felkészülés következett a lefelé vezető útra. Nehéz terepviszonyokra számítottunk, amire kihelyezett tábla is figyelmeztet: Csak gyakorlott túrázóknak! És valóban, az előttünk álló gerincszakasz grandiózus andezitagglomerátum sziklatornyai között ereszkedve komoly odafigyelésre volt szükség.

Az erózió, elsősorban a kifagyás hatására létrejött változatos méretű sziklaoszlopok, együttes nevükön Vadálló-kövek megmászása már komolyabb technikai tudást igényel, de a nem megfelelő lábbeli vagy egy esetleges csapadékosabb időjárás csúszásveszéllyel fenyegethet az ösvényen haladva is.

Csapatunkat azonban rutinos rókák alkotják. Nem sietünk, inkább meg-megállunk gyönyörködni a nem mindennapi látványban. Fárasztó, hosszú gerincút ez, nem lankadhat egy percre se a figyelem. 500 méter szint lefelé, míg el nem értük a Dömösre vezető Malom-patak völgyét. Jólesett lerogyni a Kaincz-forrás melletti pihenőnél. A már átmelegedett vízkészleteinket is lecserélhettük. A vízfolyás mentén kényelmes séta vezetett a faluba, ahol a buszra se kellett sokat várni, hogy a délutáni forróságban a légkondicionált járattal visszajussunk Szentendrére. Innen már a HÉV repített minket vissza a városba, egészen Rómaifürdőig, hogy a Szarvas Büfé hangulatos kerthelyiségében koronáztuk meg a napot.