Pomázról induló buszjárattal a Pilist és a Visegrádi-hegységet elválasztó Dera-patak völgyében futó műúton robogtunk felfelé, hogy Pilisszentkereszt és a Két-bükkfa-nyereg érintésével elérjük kirándulásunk kiindulópontját, a Dunazug-vulkánroncs tetejét, Dobogókőt. A reggel kilences érkezés, a közel hétszáz méteres tengerszint feletti magasság, hűsítő szellő és a csúcsrégió közelében tanyázó orografikus felhőzet nem várt kellemes hőérzettel kényeztetett, amit a közeli menedékház teraszán elfogyasztott hideg italoknak köszönhetően sikerült tovább fokoznunk.
Az 1898-ban felavatott kisebbik faház jelenleg a Turistamúzeumnak ad otthont, az 1906-ban elkészült nagyobb kőépületben szállás és étterem várja a látogatókat.
A reggeli pikniket követően az ötven méterre eső kilátópontnál kezdtük meg túránkat, ahonnan gyönyörűen belátható a Duna által kettészelt egykor egységes Börzsöny – Visegrádi-hegység hatalmas vulkáni tömbje.
Ennek központja beszakadt, majd a 9 km-t is meghaladó, 300 méter mély kalderában egy újabb, 6 km átmérőjű vulkáni kúp épült, amelynek központi része később szintén összerogyott (Lepence-pataki kaldera). A kalderák peremét íves futású gerincek őrzik, a külsőt a magasabb Hosszú-hegy – Szakó-hegy – Dobogókő – Szent László-hegy – Urak asztala – Sós-hegy, a belső peremet pedig az alacsonyabb Keserű-hegy – Öreg- és Kis-Pap-hegy. A kalderák belső oldalukon meredeken, kifelé enyhébben lejtenek.
Innen a piros háromszög jelzést követve hagytuk el a csúcsot keleti irányba. Rövidesen a trianoni Magyarország első síközpontjához értünk, ami 1923 óta szolgálja a havas sportok szerelmeseit. A Makovecz Imre által tervezett, 1980-ban elkészült Zsindelyes Vendégház nemcsak a kifáradt sízőknek és túrázóknak nyújt menedéket, de a 860 méter hosszú tányéros felvonó felső állomása és villanymotorja is itt kapott helyet. A környéken fűthető jurták sorakoznak, szálláslehetőséget kínálva a rusztikusabb körülmények kedvelőinek.
Meglepően rendezett környezet fogadott, a rétet kaszálják, új asztalokat és padokat állítottak. A tikkasztó forróságban igyekeztünk pótolni az elveszített folyadék- és kalóriamennyiséget. A túra nehezebb része csak most következett, kemény hegymenettel számoltunk, nem akartunk felkészületlenül a kihívások elé menni.
A Kolacsovszky-forrást érintve másztunk le a V-alakban bevágódott vízfolyás medréhez, ahonnan aztán meredek kaptatón küzdöttük magunkat az Akasztó-hegy oldalában felfelé, dacolva a terep és a nyári hőség okozta kihívásokkal. A belső kalderaperemet elérve a Keserűs-hegy oldalában vezetett az út, amelynek jobb oldalát a kaldera belső oldalára jellemző (már Dobogókőn is megfigyelt) meredek szakadék keretez. A hatalmas bükkfák között már elő-előbukkant a Duna ezüst csíkja és a túlparton magasodó Szent Mihály-hegy, de a teljes panorámára a 639 méter magas Prédikálószék eléréséig várnunk kellett.
Az egyes szinteken a térségben jelentős szerepet játszó magyar királyok emlékét elevenítik fel kézzel festett, egyedi információs táblák.
Némi folyadék utánpótlás és felkészülés következett a lefelé vezető útra. Nehéz terepviszonyokra számítottunk, amire kihelyezett tábla is figyelmeztet: Csak gyakorlott túrázóknak! És valóban, az előttünk álló gerincszakasz grandiózus andezitagglomerátum sziklatornyai között ereszkedve komoly odafigyelésre volt szükség.
Csapatunkat azonban rutinos rókák alkotják. Nem sietünk, inkább meg-megállunk gyönyörködni a nem mindennapi látványban. Fárasztó, hosszú gerincút ez, nem lankadhat egy percre se a figyelem. 500 méter szint lefelé, míg el nem értük a Dömösre vezető Malom-patak völgyét. Jólesett lerogyni a Kaincz-forrás melletti pihenőnél. A már átmelegedett vízkészleteinket is lecserélhettük. A vízfolyás mentén kényelmes séta vezetett a faluba, ahol a buszra se kellett sokat várni, hogy a délutáni forróságban a légkondicionált járattal visszajussunk Szentendrére. Innen már a HÉV repített minket vissza a városba, egészen Rómaifürdőig, hogy a Szarvas Büfé hangulatos kerthelyiségében koronáztuk meg a napot.
