Alapítvány a kortárs táblaképfestészet és képgrafika szolgálatában
A T-Art Alapítvány nevét egyrészt alapítójáról, Tenk László festőművészről kapta, másrészt utal arra a szerepvállalásra, amit azóta is betölt a kortárs képzőművészet terén: a kortárs táblaképfestészet, a tradicionális sokszorosító grafika és egyedi rajzművészet, valamint a hagyományos szobrászat kvalitásait megtartó és felmutató, értékmentő küldetésére.
Az alapítvány a rendszerváltozás után, a korlátokkal küzdő állami művészettámogató rendszer alternatívájaként jött létre, hogy a megszűnő és megalázó korábbi képzőművészet-politikai rendszer helyett új utakat nyisson a kortárs képzőművészet civil menedzselésének. Az 1990-es években átrendeződő kultúrpolitika érdeklődésének homlokterébe a nyugati igazodású, neoavantgard és konceptuális irányok kerültek, egyféle kánont deklarálva így a kvalitásos kortárs képzőművészetről. A művészeti szakirodalom is – a jogos rehabilitálás, a kulturális felzárkóztatás és a magyar képzőművészet nemzetközi kontextusba helyezésének szándékával – elsősorban a progresszívnek mondott irányzatok prezentálásával foglalkozott. Létezett azonban egy másik kortárs képzőművészeti valóság, számtalan olyan művész, akiknek vitathatatlanok voltak a kvalitásai, mégsem szerepeltek a kilencvenes évek élen járó fórumain. Egész művészeti ágak, mint a táblaképfestészet, a manuális művészi képgrafika és a hagyományos szobrászat a művészeti szféra peremére látszottak kerülni.
Ebben a közegben jött létre a T-Art Alapítvány 1990-ben, és kezdte el máig is tartó munkáját. Az alapítók azt a célt tűzték ki, hogy e kör számára megteremtenek egy olyan fórumot, amely átfogó művészetszervező tevékenységet folytat: kiállításokat rendez, művészeti albumokat, katalógusokat ad ki, külföldi megjelenéseket tesz lehetővé, és kapcsolatot épít a művészeti szféra különböző szereplői között. Mindezt alapítványi működési formában: kereskedelmi tevékenységet nem folytatva, és csak támogatásokból, felajánlásokból, adományokból és pályázatok során jutva bevételekhez.
A T-Art Gyűjtemény
A gyűjteményt is adományozott művekből építették fel a művészekből álló, 5 tagú kuratórium (Tenk László, Hegedűs Endre, Mészáros Géza, Sváby Lajos, később helyette Sulyok Gabriella, Wilhelm Károly, később helyette M. Novák András) és Supka Magdolna művészettörténész segítségével. Az ő javaslataik alapján hívtak meg olyan képzőművészeket, akiknek művészetét a már meglévő darabok szemléletéhez és minőségéhez illeszkedőnek és méltónak tartották.
Az alapítvány nem egyetlen stílus vagy tematikai kritérium mentén gyűjt.
Ugyanakkor mégis egy jól körvonalazható és következetes értékrendet képviselt mindig is: egy olyan, alapvetően a magyar hagyományokon nyugvó, az expresszív kifejező erőt preferáló, a mesterségbeli tudáson alapuló és hagyományos eszköztárral dolgozó művek gyűjteményét hozta létre, amely mára valóban kiegészíti a neoavantgard-centrikus gyűjteményfejlesztéseket, és hitelesen képes prezentálni a másik kortárs magyar képzőművészetet.
Fontos kiemelni, hogy az alapító és az alapítvány nem tulajdonosa a létrejött gyűjteménynek, hanem azt a magyar kulturális örökség részeként őrzi, közgyűjteményként kezeli és gondozza, annak közönséggel való kapcsolatát folyamatosan biztosítja, végső elhelyezését pedig múzeumban tervezi. Az Óbudai Önkormányzat, az Óbudai Múzeum és az alapítvány közös megállapodása alapján került be az alapító okiratba is, hogy amennyiben az alapítvány valamilyen oknál fogva megszűnne, a gyűjtemény az Óbudai Múzeum tulajdonába kerül.
Festészeti gyűjteményének legkorábbi darabjai közé tartoztak olyan Kossuth-díjas művészek alkotásai, mint Tóth Menyhért, Sváby Lajos, Kovács Péter és Földi Péter.
Az expresszív festészet Munkácsy-díjas nagyjai, mint Lóránt János Demeter, Végh András, Szentgyörgyi József, Veress Sándor László, Baksai József, Jónák Tamás, Szily Géza, Vilhelm Károly vagy Gaál József, Szurcsik József, Véssey Gábor munkái.
A lírai-spirituális-szakrális vonal neves képviselői: Kárpáti Tamás, Bikácsi Daniela, Krajcsovics Éva, Simsay Ildikó, Mészáros Géza, Váli Dezső, Tölg-Molnár Zoltán, Orosz János, Bráda Tibor, Gáll Ádám, Giczy János, Verebes György.
A magyar fundamentálisan realista festészet két nagy alakja: Balogh Gyula és Szakáll Ágnes, és a realizmus új értelmezését adó jóval fiatalabb Szabó Ábel képei.
Az absztrakció és applikáló technikák művészei, mint például M. Novák András, Lengyel Károly vagy Kopócsy Judit művei.
A hagyományos és virtuóz festőiséget képviselő Hegedűs Endre, a felületi hatások mestere, Scholz Erik, a művészeti ágakon és stílusokon kívül mozgó Ujházi Péter alkotásai.
A fiatalabb generációból Nádas Alexandra, Atlasz Gábor, Varga Patricia Minerva, Várhelyi Tímea, Bukta Norbert, Mészáros Bori, Király Gábor és Kiss Márta festményeit tudhatja magáénak, és óbudai kulturális szervezet lévén folyamatosan figyelemmel kíséri az óbudai képzőművészek munkásságát is. Így kerültek gyűjteményébe Csengery Béla, Létai Gábor, Benyó Ildikó, Németh Géza, Turcsán Miklós, Vízi Tihamér, Hansági Hédi, Takács Klára, Gábor István, Tornay Endre András, Maracskó Gabriella, Kőfaragó József óbudai művészek alkotásai, de a Kossuth-díjas Rieger Tibor szobrász és a bergeni Képző- és Iparművészeti Főiskola professzora, Mengyán András óbudai alkotók is adományoztak munkát a gyűjteménybe.
Az alapítvány grafikai kollekciója a legnagyobb a gyűjtemény egészében: 300 darabot számlál, jelentőségét tekintve is a legreprezentatívabb, és mára muzeális értékkel bír. Felöleli a XX. század második felének és a 2000-es évek első évtizedének szinte teljes manuális képgrafika művészetét.
Itt szerepelnek a grafikaművészet legendás alakjai: Gyulai Líviusz, Rékassy Csaba vagy Ágotha Margit.
Az eggyel fiatalabb generációból Kovács Tamás, Almássy Aladár, Dús László, Sáros András Miklós, Szemethy Imre, Somogyi Győző.
A Magyar Képzőművészeti Egyetem oktatói közül pedig Pásztor Gábor, Somorjai-Kiss Tibor, Nagy Gábor, Eszik Alajos.
De olyan muzeális darabok is megtalálhatók, mint Kondor Béla vagy Szalay Lajos grafikája.
Ennek a gazdag és nívós anyagnak a kialakulása Sulyok Gabriella grafikusművész kurátori munkájának is köszönhető, aki tudatosan válogatott a kollekció teljessé tétele érdekében. A grafikai anyag értékét tovább növeli – és egyben építésének folytatása elé óriási kihívást állít –, hogy a digitalizálódott és alkalmazott reklámgrafika által kiszorított, autonóm jellegű művészi grafika és a hagyományos grafikai technikák mára kuriózumnak számítanak.
A T-Art Gyűjtemény szobrászati anyaga mennyiségében elmarad ugyan a festészeti és grafikai műcsoportok mellett, a művek összessége azonban mégis egy nagyon szép együttest mutat, és ebben a kisebb számban is tükrözi a T-Art jellegzetes, értékmentő szemléletét. A szobrok gyűjtését erősen korlátoznia kellett az alapítványnak – noha épp a szobrászok között volt az egyik legnagyobb rokonszenv az alapítvány szemlélete felé –, ugyanis egyszerűen nem állt rendelkezésre elegendő és méltó hely a raktározásához. Ennek ellenére olyan alkotók adták szobraikat az alapítványnak, mint a Kossuth-díjas Csíkszentmihályi Róbert vagy a Munkácsy-díjas Asszonyi Tamás, Csikai Márta, Gáti Gábor, Kiss György, Nagy Benedek és Stremeny Géza szobrászok.
Közös és látható
A gyűjtemény építése mellett az alapítvány folyamatosan a közönség elé tárja anyagát vándorkiállítások és egyéni tárlatok keretében. Kezdetben Tenk László a saját műtermében maga szervezett tárlatokat, amelyek megnyitóin 100 fős közönség jelent meg. Később, ahogy egyre gyarapodtak a szponzorok, évről évre elvitték a gyűjteményt az ország nagyvárosaiba: a Győri Nemzeti Színházban, a Szolnoki Galéria zsinagóga épületében, Miskolcon az Avasi Gimnáziumban, Egerben a Neumann Szakközépiskolában, a szegedi Megyeházán, a székesfehérvári Pelikán Galériában, a Csongrád Galériában, a soproni Festő Teremben, az egri Templom Galériában, Hódmezővásárhelyen a Tornyai János Múzeumban, Kalocsán a Városi Galériában, a Tatabányai Kortárs Galériában, a budapesti Hadtörténeti Múzeumban, a Vigadóban és az Olof Palme Házban szerepeltek. A szolnoki MOL-székházban öt éven keresztül folyamatos kiállítótevékenységet is folytatott az alapítvány, és 2011 óta minden évben jelen van Szarvas József színművész viszáki Kultúrpajta rendezvényein is.
De a T-Art Gyűjtemény szerepelt a jesolói Palazzo dei Congressiben is, Bonnban, a marosvásárhelyi Kultúrpalotában, Dortmundban a Signal Biztosító galériájában, a hollandiai Amstelveenben, mi több, a kanadai Edmontonban is. Az alapítvány állandó résztvevője az óbudai képzőművészeti eseményeknek is.
Utóbbi helyszínen minden év Óbuda Napján csoportos kiállítást rendez a III. kerületi képzőművészek számára. A kiállításokhoz kapcsolódóan az alapítvány művészetközvetítő tevékenysége a különböző korosztályoknak szóló műhelyfoglalkozásokra és tárlatvezetésekre is kiterjed Tenk Dóra szervezésében.
A gyűjteménygyarapítás mellett az alapítványi munka hangsúlya idővel átkerült a könyvkiadásra, az alapítvány művészkörének munkásságát bemutató albumok létrehozására. Már az 1990-es években is kiadott kisebb kiállítási katalógusokat, majd az ún. Paletta-sorozattal 26 művészeti albumot valósított meg. Még szebb azonban az ún. Kugler könyvsorozat, amely 11 db hatalmas méretű, keménytáblás, többszáz oldalas albumot jelent a legjelentősebb alapítványi művészekről.
2018-ban a 70 év felettiekből álló kuratórium átadta a munkát új meghívott kuratóriumi tagoknak: Lévay Jenő, Szurcsik József, Verebes György művészeknek, Tenk Dóra művelődésszervezőnek az alapító részéről és Garami Gréta művészettörténésznek.
A T-Art Alapítvány az elmúlt 29 év alatt kiadott 37 db komoly művészeti albumot. Gyűjteménye több mint harmincszor volt látható Magyarország területén, és hatszor külföldön is szerepelt. Kb. 50 művész számára rendezett egyéni tárlatot, és 25 csoportos kiállítást szervezett tagjainak gyűjteményen kívüli munkáiból is. Összesen kb. 150 kiállítást valósított meg, ami átlagosan évi 5 tárlatot jelent. Létrehozott egy anyagi elismeréssel is együtt járó díjat – amelyet Supka Magdolnáról nevezett el –, és minden évben egy olyan személynek ítéli oda, aki különösen sokat tesz a kortárs magyar képzőművészetért. Partnere a Magyar Festészet Napja Alapítványnak, és állandó résztvevője a Magyar Festészet Napja rendezvényeknek. Jövőjét új, megfiatalított kuratórium kezébe adta, és gyűjteményének megtartásáról, továbbépítéséről és munkájának folytatásáról is gondoskodott. Az elmúlt 29 évben megvalósított művészetszervezői tevékenysége számos múzeum és galéria munkájával vetekszik.
(A képeket a T-art Alapítvány hozzájárulásával közöljük)
