2024/ŐSZ

Egy rész téglából, egy rész műanyagból,
Két holdnyi föld, világtól elhagyott.
Kemény művészet kell, hogy összetartsa
A gazdátlanul tengő anyagot.

Ahogy a huszadik században a 19. század díszletei között, kastélyok és uradalmi épületek, paloták és nyomornegyedek épületeiben játszódott az élet, úgy vagyunk most a 21. században a hajdani iparvárosi kulisszákkal, az üzemek romossá koptatott belső tereivel, a vegetáció által (vissza)hódított  gyárudvarokkal, a már-már képeslappá szépült egykori munkahelyekkel: egy letűnt kor díszletei között téblábolunk.
Az őszi számban annak jártunk utána, hogy milyen élet van most a régi gyárépületekben, hogyan élnek a munkástelepeken az egykori dolgozók és utódaik, mi maradt ránk a munkáskultúra két óbudai kötődésű alkotójának, Kassáknak és Gellérinek a khm, munkáiból.
De mi lesz az egykori kulisszák utóélete? A lapban interjú olvasható egy, a Goldberger gyár területén hamarosan megnyíló coworking irodáról, Oláh Norbert képzőművész az általa tervezett óbudai roma holokauszt-emlékműről mesél, Szinetár Miklós az Óbudához való kötődéséről, míg Beck Zoltán a 30Y évtizedeiről, Móser Ádám harmonikaművész és zeneszerző a fúziós műfajokról. Szintén őszi számunkban olvasható a Faludy Györggyel készült interjú második része, amelyet posztumusz közlünk.
Megtudhatjuk még, miként lett Óbuda matetea-nagyhatalom. Fotósaink közül Antal István archív képein az egykori gyári élet elevenedik meg, Dohi Gabriella pedig a gázgyári lakótelep életét és a közelmúltbeli árvizet dokumentálta.