Van egy kortárs táncművészeti mesterdiplomád és egy tánciskolád, de mi mégis egy gyógynövényes workshopon találkoztunk. Aztán az ismerősi körömben egyre többen rákattantak az egyedi tervezésű maszkjaidra. Eddig még nekem is követhető volt a történet, hiszen az utóbbi egy évben egyre kevesebb dolog késztet felcsuklásra, de hogy következnek ebből a gyógynövényes ékszerek? 

A gyógynövényeket a családomból hozom, nálunk ugyanis senki nem szeret orvoshoz járni. Úgy is mondhatnám, hogy van némi medikál-fóbiánk. A nagymamám is kertészkedik és elképesztő tár van a fejében: rengeteg gyógynövényről szinte mindent tud. 3-4 éves koromból van egy emlékképem, ahogy mutatja nekem a cickafarkat és magyarázza, hogy vértisztító hatású, hogy minden női bajra azt kell csinálni, hogy beülsz egy bögre cickafark-teával egy kád cickafark-fürdőbe és minden bajod elmúlik. És tényleg csodálatos – nekem is sokszor segített!

Az anyukám szintén mindent így kúrál, és vannak olyan családi gyógynövényeink, amik olyanok, mint a Vindex a Bazi nagy görög lagzi című filmben: a csalán például mindenre jó.

A cickafark majdnem mindenre használ, de a körömvirág tényleg mindent kikúrál, a fokhagyma pedig mindenre IS jó és a kettő együtt a lábadat is visszanöveszti, ha kell…
A kedvenc családi legendánk, hogy anyukám egyszer – 10 év óta először – olyan rosszul volt, hogy elment orvoshoz, aki közölte vele, hogy olyan csúnya tályog van a torkában, hogy ezt műteni kell. Ő kért három napot, majd hazajött és onnantól kezdve három napig minden fokhagymában úszott. Az anyukám, a konyha, a lakás, a családtagok, tényleg minden – majd visszament és a doki hüledezve közölte, hogy látja, hogy ott volt egy tályog, de hova tűnt a helyéről?! Ő pedig azt válaszolta, hogy akkor inkább mégsem műttetné meg a helyét, ha lehet. 

Ez tündéri, de lehet ezt valahogy önfenntartásra is fordítani? 

Lehet, de ezt csak a Covid hozta. Régóta dédelgetett álmom volt, hogy egyszer majd gyógynövényes ékszereket készítsek, de sosem csináltam meg, mert van egy tánciskolám, előadóművész vagyok és van egy kicsi gyerekem – így nem volt rá érkezésem. Aztán egyszer csak egy laza csuklómozdulattal befagyasztották a magyar előadóművészetet. Ezzel belém szorult egy rakás kreatív energia, amit úgy döntöttem, hogy mégsem depresszióba fojtok, hanem ebbe. Sokkal több időm volt kirándulni is, és a kirándulások alatt elkezdtem egyre tudatosabban gyűjtögetni:

ezek a gyógynövények mindig voltak itthon, de csak úgy magunknak használgattuk – most érkezett el az idő, hogy komolyabban képezzem magam és időt szánjak az ékszerekre is. 

Hogy zajlik egy kirándulás, amikor te nekiindulsz? Célzottan gyűjteni mész valamit, vagy kirándulni mentek és közben eléd ugranak a természet csodái? 

Inkább az utóbbi. Általában egy barátnőmmel indulunk neki, aki nagyon becsületesen és pontosan megtervezi a túrát, figyelembe véve azt is, hogy milyen évszak van, tehát én mennyi időt fogok elmolyolni a susnyásban. Télen tudunk tempósabban haladni, de pontosan tudja, hogy tavasztól őszig én percenként megállok valamit megcsodálni vagy éppen letérek az útról és offtrail-üzemmódba váltok… Szerencsére általában viszünk magunkkal egy rakás gyereket is, akik egyébként is szeretnek lassabban menni és mindenre rácsodálkozni, így nem úgy néz ki, mintha csak azon múlna a tempó, hogy én mindent körbe-örvendezek, hogy „jaj, de jó, itt ez is van, meg nézd, ott az is van!” 

Az ékszereidből sugárzik ez az életöröm. De ezenkívül van bennük tudatosság? A gyógynövények szerinted hatnak a teásbögrén kívül, viselés közben is?

Én ezt inkább a felhasználóra bíznám – nem merek semmit állítani. A válogatásban persze van koncepció. Nemrég volt egy felkérésem, amit nagyon szerettem: valaki megkeresett azzal a kéréssel, hogy a kislánya pont a menstruáció és a nővé érés határán áll, és szeretne egy olyan ékszert, amiben olyan gyógynövények vannak, amik segíthetik ezt a folyamatot. Ez nagyon szép feladat volt, élveztem összeválogatni a növényeket, és a kislány azóta is büszkén hordja őket. De volt, aki azt mondta: 15 év egyedülálló lét után már szeretne párkapcsolatot, és olyan gyógynövényekkel rakjam tele a karkötőjét. Egyre többen találnak meg ilyen felkérésekkel, ami nagyon szép kihívás.
Azt gondolom, hogy biztosan van hatása így is a gyógynövényeknek, mert hiszek abban, hogy a placebonál hatásosabb dolog kevés van a világon: az ember egy kis segítséggel magában kezd hinni.
Ugyanakkor rezgése mindennek van. Másrészről nagyon jó emlékeztető, ha ezeket a növényeket magunkon hordjuk. Nézd, ha én ide kiírom, hogy hagymát kell vennem, mert elfogyott, akkor sokkal nagyobb eséllyel jut eszembe, amikor a boltba megyek, hogy vegyek hagymát is.

Így, ha hordok valamit a nyakamban, ami emlékeztet egy dologra, akkor az sokkal többször fog eszembe jutni és hamarabb megtörténik az, amiért hordom – egyszerűen azért, mert többet foglalkozom vele.

A hit szerintem nagyon sokat segít a hatásban: hogy „spirituális rezgésszámban” hol állnak ezek az ékszerek és növények, azt nem tudom: én valahol a hit és a szkeptikusság határán billegek ezekkel a tárgyakkal kapcsolatban. Azt viszont biztosan állítom, hogy akik hisznek benne, azoknak többet segít, mint akik nem – de én nem szeretném ezt megmondani senki helyett.
Azt az üzenetüket viszont büszkén közvetítem, hogy a természet csodálatos és nagyon kell rá vigyáznunk.

Tehát valami térítés-féle mégis van benne? 

Hát persze! Ha csak annyi, hogy az alapszemlélet kellene, hogy legyen, hogy ha valamit bevittünk magunkkal az erdőbe, azt hozzuk is ki –, az már hatalmas haladás lenne! Hogy a zsömle zacskójába dugjuk vissza annak a csomagolását, amit beletettünk a zsömlébe és majd otthon dobjuk ki. Vagy ha valaki dohányzik, akkor a csikket csomagolja már akár csak egy papírzsepibe és vigye el az első kukáig, amikor visszaér a buszmegállóba – vendégségben sem szoktad beletaposni a padlószőnyegbe, nem? Vagy ha igen, akkor jogosan zavarnak haza, mint a buli bunkóját.

Az ékszerekre visszatérve: a többi kiegészítőnek, tollaknak és botocskáknak is van gyógyító szerepe?

Nem, ezeknek csak dekorációs szerepük van, abba azért még nem merültem bele, hogy melyik madár mit jelent… Aki makramézik, az általában kristályokkal is foglalkozik, de engem ez is elkerült. A színekkel viszont szoktam cselezni. Én a színeket csakrákhoz tudom kötni, mert azokról tanultam: pont ugyanazt gondolom róla, mint a gyógynövényekről.

Aki hisz benne, annak még jobban használ és az is biztos, hogy bizonyos színek jelentenek dolgokat az egyes embereknek, hiszen a színek nagyon fontosak az életünkben.

Ezért igenis tud egy szín képviselni valamit, ami erősíti a folyamatokat, de ezt is inkább erről az oldaláról közelítem meg, nem az ezoterikus jelentésük felől.

Ebben a percben Luca felpattan, mert Beléndek, a 10 hetes, egyelőre mudira hasonlító legújabb családtag elcsór egy vöröshagymát a zöldségeskosárból, nekem pedig potyognak a könnyeim a röhögéstől. Most komolyan, az alma és a krumpli mellől pont vöröshagymát akar rágcsálni egy kiskutya?! 

Igen, Beléndek a neve és még minden túlságosan érdekes neki. Mindig is mentett kutyáim voltak, és most is elterveztem, hogy egy mudit szeretnék: legyen kis testű, rövid szőrű, bírja a lakásban élést és a gyerektársaságot és semmiképpen ne legyen kölyök, mert ahhoz borzasztó sok energia kell. Vannak olyan mudik, akik kifejezetten boldogok ilyen környezetben, de most a negyedik fajtamentőnél és menhelyen sem jártunk sikerrel. A sorsszerűségben nagyon tudok hinni: éppen kijelentettem, hogy akkor ezek szerint nem most jött el az örökbefogadás ideje, amikor Tatabányáról visszahívott egy hölgy és átküldte a képet, azzal a történettel, hogy őt karácsony előtt szó szerint behajították egy családi ház kertjébe. Persze azonnal elvesztem. Próbáltam utánanézni, hogy meg lehet-e jósolni, hogy mekkorára nő majd: a jelek szerint minden bizonnyal 15 és 24 kiló között lesz valahol – azaz fogalmunk sincsen. Szóval most itt ülök egy totyogós korú kölyökkutyával, amelyik valószínűleg nagy testű és hosszú szőrű lesz – de hát olyan okos, mint a nap. Régi álmom volt, hogy egyszer majd kutyával járjak gombázni – ez most vele teljesülhet.
A mi családunkban a gombázás volt a mumus: az valami rettenetesen veszélyes dolog és jaj’istenem, mind meghalunk – engem viszont egyre jobban érdekelt.

A Fény utcai piac gombavizsgáló szakértőjével már kifejezetten baráti a kapcsolatom, de jövőre már mindent tudni fogok! Most ugyanis belekezdtem a gombaszakértői képzésbe is.

Bár ennek lehet, hogy az lesz a vége, hogy soha többet nem merek majd gombához nyúlni… Mindenesetre az anyukám már enyhül: karácsonyra csináltam neki egy befőttesüvegnyi instant gombalevest, és azzal adtam át, hogy egyrészt én már ettem belőle, másrészt természetesen bevizsgáltattam! Kíváncsi leszek, hogy megkóstolja-e.
A tanfolyamot is az élet sodorta elém: tavaly vettem egy picike házat Nagymaroson, ahol a kertben csodák teremnek: lilatönkű pereszkék, fenyőtinóruk. Egy nap szedtem belőle, de aznap nem jöttünk haza, így a közelben kellett keresnem egy gombavizsgálót – a szomszéd faluban pedig találtam egy tüneményes hölgyet, aki szinte azonnal fogadott és nagy örömmel magyarázott el mindent. Most tavasszal pedig egyértelmű volt, hogy az ő képzésére jelentkezem.
Nagyon kíváncsi leszek, mert bár még nincs gombaszezon, most hétvégére tervezzük a kisfiammal az első olyan, rövidebb túrát, ahová Beléndeket is visszük: természetesen biciklivel. Ezért lakik itt a sarokban a biciklis utánfutó, hogy mindannyian szokjuk – a macska már majdnem kisajátította.