Versek – válogatás az Aquincumi Költőversenyeken díjazott írásokból

2015-ben tizennyolcadszor hirdették meg az Aquin­cumi Költőversenyt. Rangos eseménye ez a magyar irodalomnak. Összejönnek aznap a romkertben vagy a múzeumban a babérkoszorú várományosai, Papp János versmondói, az aquincumi vers kedvelői, valamint ítészeink. A hangulat óriási. (Az „aquincumi verset” a latin-görög mellett csak a magyar nyelv szíveli igazán, s távolabbról a finn meg az észt. Nem akármilyen rokonság.) László babérkoszorúsaiból idézek:

KÖLTŐ: … régen láttalak erre a nyájjal…
PÁSZTOR: … Amíg élek, terelem juhaim, mint
   Hajdan az ősök: visszatekintve a pár ezer évre…
…
KÖLTŐ: … Azért itt, s most ezer éve mi élünk!
PÁSZTOR: Róma is állt ezer évig, s most sem puszta az ország.

(Aquincumi ekloga)

*

Emelj egedbe, ősi fény,
Mithrász, királyi glóriás!
Legyőztek ócska műveim.
A város áll, a város él.
(Aquincumi jegyzetfüzetemből)

*

Júlia, bontsd meg az ágyat!
Várjak az estre? Mi végre?
Délünk szép örömét
Éppen az est veri szét –
Kétezer éves az éjjel.
(Horatius-apokrif)

A színpad szélén – Négy egyfelvonásos dráma

Aquincumi passió

A Passiót épp húsz éve, nagyszombaton mutatták be a polgárvárosi amfiteátrumban. Azóta sok-sok előadást ért meg, elsősorban Vácott, de Budapesten is, a Clark Ádám tértől a Rondelláig. Felújításáról is beszélnek.

Gyimesi műve nagy formátumú, izgalmasan eredeti alkotás. Mesteriek a források és a helyszínek. Századunkbeli, ahogy Kajafás a papjait és a fölheccelt tömegeit mozgatja. Ahogy Pilátus bánik a római joggal. Ahogy megindulnak a nők. Ahogy történik a történelem, s mind többet megtudunk az emberről, mert felzeng a Messiás, a kijáratnál felsorakoznak a légionáriusok. Tisztelegnek.

Saturnalia – avagy kölcsönkenyér visszajár

Vígjáték egy felvonásban – melynek bemutatóját azonban valóságosan szétverte a vihar. De a nemzeti színházi drámabörzén sikert aratott!

A Saturnalia a latin világ farsangja, úr és szolga helyet cserél azon a héten – képzelhetni… Ám oly kisszerű minden, nem oly víg maga a vígjáték sem ebben a késői császárkorban, civakodások, alázó kölcsönök, lepusztulás – meg a mégis-mégis, hogy éljünk, emberek, ahogy lehet.

Sógort Jupiternek! – avagy Égi áldás csőstül

E „habkönnyű színpadi merény” számos előadáson szerepelt sikerrel Aquincumban, Szombathelyen és másutt. Amint Szepes Erika írja, ez „a tulajdonképpeni igazi, bővérű komédia” Gyimesinél, „a fergeteges kavarodás”. Itt bizony arról van szó, hogy a főisten a jóravaló házi rabszolga képében alaposan megtiszteli Cilia kisasszony ágyát, majd valami hasonló történik Mercurius istennel a testvérhugi, Dettina ágyában.

– Gyönyörű a világ, mindenkit szeretek, / Még a nagyimat is! – vallja Dettina.

Miért vagyunk felelősek – avagy Ki égeti meg Johannát?

Színpadra szánt szabálytalan szöveg 1967-ből, az alternatív színházak körül bóklászó, tizennyolc éves Gyi­mesi vállalkozásában. (Feleim, nincs mit tenni, Rómeó és Júlia tinédzserek voltak. A színházi máglya tetején Johanna áll, idegesen cigarettázik. – Égessük vagy ne égessük ezt a szemtelent? Hiszen a világot mi csináltuk, habár parancsra – így a vének. – Johanna ártatlan – így a Szerző. A plakát történelemóráján háborúk vonulnak.)

A darabot a Pinceszínház mutatta volna be Szerencsi Évával, Szakácsi Sándorral, Mezei Éva rendezésében. Gyimesit akkor vitték el 27 hónapra határőrnek. Az 1968 utáni visszarendeződés sem kedvezett az ilyen írásoknak. A Szerző végül szakértőket idéz meg Johanna ügyében. Isten nem jelentkezik, Jean-Paul Sartre nevetőgörcsöt kap, Karl Marx gondolkodik még. Ha mindnyájan keressük az utat, van remény. Johanna él.

(Gyimesi László: Pannon szabadtér. Kiadó: Óbuda-Békásmegyer Önkormányzata, 2015, 220 oldal)