Tanárként, majd iskola-alapítóként évtizedek óta kötődik Óbudához. Fel tudja idézni, élete különböző korszakaiban milyen szerepet játszott ez a városrész?
Középiskolás koromban az akkori Frankel Leó Művelődési Házban, amely, úgy tudom, már régóta Óbudai Társaskör, részt vettem egy független színházi csoport munkájában zenészként. Volt egy kiváló Molière-előadásunk, Wéber Péter volt a rendező.
Az Óbudai Waldorf közösségben a kilencvenes évek közepe óta vagyok jelen, voltam óvodai szülő, aztán iskolai, a legfiatalabb gyerekem most is a gimibe jár. 10 évig voltam középiskolai tanár, 2010 óta vezetem a Zeneiskolát.
Meg lehet különböztetni egyes városokat, akár városrészeket a hangjuk alapján? Mennyire jellemző egy lakott területre, hogy milyen „hangkulisszában” létezik?
Murray Schafer és a World Soundscape Project egyik korai kutatása volt az 1970-es években öt európai falu hangvilágának összehasonlítása, Skóciából, Németországból, Olaszországból, Franciaországból és Svédországból. Ezek aktív, lakott kistelepülések, különböző földrajzi és szociális háttérrel. Volt, ahol a földművelés dominált, másutt az alpesi turizmus bontakozott ki, volt halászfalu. A vizsgálat azt hozta ki, hogy mindenütt helyspecifikus, az ott zajló élettel szerves összefüggésben lévő hangtájakat találtak.
Vannak persze domináns jelenségek, például a közúti vagy a légi forgalom hangjai, ezek nagyon sokfelé jelen vannak. De a sarlósfecskék sivalkodása Budapesten jellemző a magasházas lakótelepekre, így Óbudára is. Ezek a madarak magasan szeretnek fészkelni.
Az ember azt gondolná, hogy vannak olyan területei az életünknek, amelyekről kifejezetten nehéz beszélni, szavakkal, kifejezésekkel körülírni. Ilyenek lehetnek az ízek, vagy akár színárnyalatok is. A hangokról történő diskurzus mennyire számít bonyolultnak? Hogyan lehet a hangok világáról pontosan fogalmazni, amit a kutatók egymás között értenek, vagy akár a laikusok számára is mondanak valamit?
A környezeti hangokat is le lehet írni a zenében használt kifejezésekkel – hangmagasság, ritmus, hangerő, hangszín –, vagy ezek elektronikus zenei analógiáival: frekvencia, időtartam, amplitúdó, spektrum. Mindezek a paraméterek fizikai értelemben mérhetők, megvannak a mértékegységeik, úgy mint Herz, (Hz), decibel (dB), másodperc, egyenletes lüktetéseknél BPM (percenkénti „metronómszám”). A hangok ránk mint egyénekre vagy közösség tagjaira tett hatása szempontjából mégsem ez a lényeg, hanem az, hogy az agyunkban milyen percepció keletkezik. Nem mérőműszerek vagyunk. Az akusztikai kommunikáció kontextusokat közvetít, amelyekben pszichikus, szubjektív elemek is fontosak. Ennek szélső esete a mizofónia, a „hangallergia”, amikor valaki akár traumatizálódhat is bizonyos hangoktól.
Kollégáival megpróbálta rekonstruálni, milyen módon szólalhatott meg egy gregorián zene egy középkori salföldi templomban. Alig 150 éve tud az emberiség hangot rögzíteni, az ezt megelőző időszakból értelemszerűen semmilyen hangélmény nem maradt meg. Azon túl, hogy nyilván nagyon érdekes volna megismerni egy középkori város, vagy az antik Róma hangvilágát, milyen következtetések, milyen tudás származhatna a hangok tanulmányozásából?
A rögzítést megelőző év-tízezredek hangvilágára csak következtetni lehet. Például azokban a barlangokban, ahol állatokat ábrázoló barlangrajzokat találtak, az akusztikai megfigyelések, a frekvencia-visszaverődések alapján azt lehet gondolni, hogy állatok hangjait, patadobogást utánzó szertartások zajlottak.
Murray Schafer alapkönyvében („The Soundscape – Tuning of the World”) valóságos antológiáját találjuk irodalmi alkotásokból merített hangtáj-leírásoknak, Homérosztól és Dzsalal ad-Dín Rúmi-tól Shakespeare-ig, Somerset Maugham-ig, Thomas Mann-ig és számos további íróig. A biológus és hangökológus David George Haskell „Sounds Wild and Broken” című, nemrégiben megjelent kötetében a földi élet keletkezésétől kezdve tárgyalja a hangadás és a hallás-hallgatás történetét. Mindezek az olvasmányok hatékonyan szolgálják az élet és világ teljesebb megértését.
Filozófiai vetületként a közelmúltban megjelent az akusztemológia. Az akusztemológia az „akusztikát” és az „ismeretelméletet” egyesíti, hogy a hangot mint a megismerés módját elméletben kifejezze.
A hangökológiai kutatások, projektek egyaránt célozzák a természeti hanghatások (Szigetköz élővilága) gyűjtését, és a civilizációs, városi hangok katalogizálását is. Előbbi esetében az – ember által pusztított, visszaszoruló – élővilág hangemlékeinek megőrzése, utóbbi esetében a zajhatások jellemzése, változásának nyomonkövetése lehet a cél? A dokumentálás és elemzés mellett milyen pozitív kimenetele, következménye lehet a terepmunkának?
Ez egy átfogó kérdés, sok mindent érint. A természeti hangvilágot tekintve többről is lehet szó, mint hangemlékek megőrzéséről. Egyetlen példa: nézzük az óceánokat. A cetfélék, bálnák párválasztásának, szaporodásának hatalmas akadálya a hajóforgalom által keltett zajszennyezés. A nagy távolságokban szétszóródva élő egyedek nem tudnak a genetikusan kódolt módon kapcsolatba lépni egymással, mert a hajómotorok – és ezek mellett a víz alatti olajkutatások, hadi tevékenységek és egyebek – lemaszkolják a hangjukat, lehetetlenné teszik a kommunikációt. De ez szerencsére változóban van. A tengerek biológiai sokféleségének megőrzéséről és fenntartható használatáról szóló „BBNJ” megállapodást 2023. június 19-én elfogadta az ENSZ égisze alatt összehívott kormányközi konferencia. Olyan technikai megoldások körvonalazódnak, hogy a hajók útvonalának meghatározásába belekalkulálják az állatok helyzetét és mozgásait. Ez egy pozitív fejlemény, amihez a hangökológia is hozzájárult.
A spontán, vagy csupán a létezés, a mindennapi emberi élet működésének melléktermékeként létrejövő zajok, hanghatások mellett a tudatosan komponált hanghatásokra épülő művészet, mindközönségesen a zene az a terület, ahol fontosak a hangok. Meghatározó alternatív együttesek (Kontroll Csoport, Kampec Dolores) alapító tagja, más, kísérletező zenei formációk kulcsfigurája. Hogyan fonódik egybe a tudományos, kutatói életút tudásanyaga a megszülető zenei kompozíciókkal? A hangökológiai elméletek és tanulságok hogyan tudnak megjelenni a gyakorlatban – ha ezek nem teljesen függetlenül futnak az életében?
Az elmúlt időszakban sok terepfelvétel készítettem, Magyarországon és külföldön. Létrehoztunk egy formációt, Terep a neve. A koncepció egyes környezetekhez kapcsolódó hang- és képfelvételek absztrakciós lehetőségeinek kihasználása, a puszta dokumentáción túlnyúló konnotációk, elvont, rejtett, titkos tartalmak kibontása és megmutatása. Ez az a platform, ahol a környezet hangjaival dolgozó kreatív alkotóként szeretnék megnyilvánulni.
