Óbuda! A régi Föld utca a Flórián térnél kezdődött, és – úgy, mint ma is – egészen a Bécsi útig tartott. A trinitárius kolostor környéki hegyoldal kedvező mezőgazdasági viszonyainak, gyümölcsöseinek, szőlőültetvényeinek köszönhető, hogy a Kiscelli utcával párhuzamos Föld utcában főleg gazdálkodók laktak, lovaskocsival közlekedtek. A Gyűrű utcai elágazásnál lakott Nebenführer István fuvaros, a Szőlőkert utca (Weingart gasse) sarkán volt a Weit pék, tőle nem messze a Flesszerék, a Szőlő utca sarkán a Kunszt zöldséges (Khádi néni), Szeif Anna (Szeif Náni) szőlőművelő, borász, vele szemben a Halmschlager család, a Solymár utca sarkán Hirl Károly asztalos mester, a Zápor utca sarkán egy sarokházban Krizsánovics Mihály hentes, továbbá Gigler Ferenc vendéglős és családja. A Bécsi út sarkánál volt a lópatkoló kovács, kocsi- és kerékjavító bognár, lószerszámokat, ostorokat készítő szíjgyártó.
Meg kell említenem, hogy egy-egy villaépület is ékeskedett a Föld utcában. Ilyen volt például közel a San Marco utcához a Szegedi Dóm tervezőjének, Foerk Ernő építészmérnöknek a villája is, aki 1934-ben, 66 évesen halt meg. Örökségében leánya, Foerk Janka tanárnő, kiváló hegedűs lakott, akit személyesen is ismertem, sokszor játszott a Vörösvári úti Szentháromság templom zenekarában, melyet Szederkényi János, a Postászenekar egykori karnagya vezényelt.
Az óbudai őstermelők termékeik egy részét a Kórház utcai piacra vitték, ahol saját árudáik is voltak, mint például a ma is létező Halmschlager hentesnek. A kisebb termelők, a „konyhakertesek” a külső standokon telepedtek le a környék falvaiból, Pilisborosjenőről (Weindorf), Ürömről, Pilisvörösvárról, Pomázról érkezettekkel és a Dunabogdányból, Szentendréről hajóval jött kofákkal. Az utóbbiak főleg baromfifélékkel, tejjel, tojással gazdagították a kínálatot. A régi Óbuda sajátos légköre mindhalálig kihatott az itt élő emberekre.
Takács Miklós karnagy, professzor, művészeti vezető 1932. szeptember 13-án született és 2015. február 13-án, 83 éves korában Kanadában, Montrealban halt meg, a montreali Mount Royal temetőben nyugszik. Mélyen vallásos katolikus családból származott. Szülei Óbudán, Kiscelli utcai lakásukban nevelték mindkét gyermeküket, az idősebb Pált és Miklóst. A fiúkat már ötéves koruktól taníttatták zongorázni, akik muzikalitásukat a szülőktől örökölték. Elemi iskolai tanulmányaikat a Budapest III. kerületi Kiscelli utcai községi népiskolában, középiskolájukat a pesti Piarista Gimnáziumban végezték. Én később, Raktár utcai lakásukban ismertem meg őket. A házszámra már nem emlékszem, de arra igen, hogy a páratlan oldalon lévő Mótusz hentessel srévizavé laktak. Pál sokat orgonált az Óbudai Szent Péter és Pál templomban Dr. Magass Miklós főplébániai plébános idejében. Miklós szerette a papok társaságát, akiktől sokat lehetett tanulni. Bátyja után egy ideig ő is sokat orgonált ősi templomunkban.
Miklós eredetileg papnak készült, először teológiát végzett, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán szerzett diplomát. Az ötvenes évek közepén a Hittudományi Főiskola többi 90 hallgatójával együtt – a papi békemozgalommal kapcsolatos állásfoglalásuk miatt – őt is kizárták a papnövendékek sorából. Nekem először az Óbudai Szent Péter és Pál Főplébánián volt alkalmam megismerni, ahol közös barátunk, Meggyesi (Marenyák) Rezső magyar–történelem tanár mutatta be 1949-ben. A Vörösvári út 108–110. sz. alatti Szentháromság templomban találkoztunk sokszor, ahol nemcsak korrepetálta az akkori, Balinszki-Csepecz Boleslav Imre által vezetett kórust, hanem kántorizált is. Ezután 1957-ben, Dr. Bády Ferenc plébános meghívására került az Újlaki Sarlós Boldogasszony plébániatemplom (1023 Budapest, Bécsi út 32.) kórusának élére.
Így például többször szerepelt nála a számos díjjal kitüntetett Érdemes Művész, Réti József lírai tenor operaénekes, oratóriumok tenorszólóinak kiváló előadója, a világsikereket aratott Hamari Júlia mezzoszoprán operaénekes, a budapesti Nemzetközi Énekverseny I. díjazottja (1965), a Kodály Zoltán-díj nyertese (1987), 1992-től 1994-ig az ART 21 Alapítvány elnöke, továbbá Dunszt Mária szoprán operaénekes, a budapesti Nemzetközi Erkel-verseny I. díjazottja (1960), a toulose-i énekverseny nagydíjának (1960) nyertese. Az óbudai származású Kután Ilona szoprán hangversenyénekes, Maleczky Oszkár tanítványa, a Mátyás-templom szólistája, és sorolhatnám tovább.
Kezdő éveiben a karmesteri pálca még ismeretlen volt számára, csak a kezével dirigált. Ilyenkor még az ujjai is mozogtak, fantasztikus erő áradt belőle, időnként „trallalázott” kellemes, szép hangján. Valósággal elvarázsolta az énekeseket. Gregoriánt énekelni az ő keze alatt mindig „csoda” volt.
Rövid ideig énektanárként is dolgozott a VI. kerületi Lovag utcai iskolában, és tanított a konzervatóriumban. Az ötvenes évek közepén a Zeneakadémián ő szervezte meg a Collegium Musikumot. Egyik teltházas nagytermi Scola-hangversenyére énekkari erősítésnek néhány társammal együtt engem is bevitt Král Gyula közös barátunkkal együtt, aki akkor az újlaki kórus tagja volt. Ezen a hangversenyen Ugrin Gábor is vezényelt. Hangversenyeiken több vallási mű szerepelt, amiért a Zeneakadémia párttitkára „fegyelmi megrovást” adott.
Takács Miklós francia kapcsolatai a hatvanas évekre tehetők. Elbeszéléseiből és saját élményeimből tudom, hogy az 1963-ban rendezett debreceni kórusversenyen nagy sikerrel szerepelt Tours város kórusa. Ezzel a kitűnő kórussal és az általa, valamint ifj. Fasang Árpáddal szervezett Budai Barokk Kamarazenekarral közös koncertet rendezett az óbudai volt trinitárius kolostor, későbbi Schmidt-kastély, Kiscelli Múzeum belső udvarában. Kérésére az akkori színinövendék, későbbi Kossuth-díjas Sinkó László egy Mécs László-költeményt adott elő a teltházas hangversenyen, ahol kiterjedt családommal együtt én is ott voltam. Sinkó László egyébként gimnazista korában a Bécsi út 175. szám alatti Szaléziak Segítő Szűz Mária kápolnájának kis kórusában énekelt még Szép Zoltán atya idejében. Sinkovitsék akkor a Zápor utcában, nem messze a templomtól egy emeletes házban laktak. A később felújított templomot ma is sokan keresik fel. Mellette épült fel a Szaléziánum.
Klerikális beállítottsága miatt nem engedték hazájában érvényesülni.
Szőnyi Erzsébetről azt is illik tudni, hogy ő volt a Kodály-módszer hazai és külföldi terjesztője és a Francia Társaság vezetőségi tagja.
Franciaországból Kanadába, Montrealba 1973-ban érkezett, ahol Kodály-módszerrel tanított. Ötévnyi sikeres tanári és karnagyi működés után úgy döntött, hogy nem tér vissza szeretett hazájába, és elfogadja az egyetemi tanári kinevezést. A zenei tanszéken karmesterképző kurzusokat tartott. 1978-ban megalapította az egyetem kórusát, újjászervezte az 1875-ben alapított Montreali Filharmóniai Társaságot. Montreali koncertjei mellett számos vendégkarmesteri meghívásnak tett eleget a világ különböző pontjain. Vezényelt Budapesten, Párizsban, Salzburgban, Szentpéterváron, Calgaryban, New Yorkban, Kairóban, híres hangversenytermekben. Dirigálta az Állami Hangversenyzenekart, a MÁV Szimfonikus Zenekart, a Pécsi, a Debreceni, a Kolozsvári, a Nagyváradi és Marosvásárhelyi Szimfonikusokat, a Párizsi Conservatoire zenekarát, a dél-koreai Kangju város szimfonikus zenekarát, a Manhattani Filharmonikusokat és a New England Szimfonikus Együttest, valamint több kanadai város zenekarát.
1993-ban Kanada Kormányzójának Érdemrendjét, egy évvel később a Pro Cultura Hungarica kitüntetést kapta meg. Magyarországi tanárai közül tisztelte és szerette Szőnyi Erzsébetet, Ferencsik Jánost, Ligeti Györgyöt, Sugár Rezsőt, Bárdos Lajost és Gergely Ferencet, akitől orgonálni tanult. Montrealtól 120 km-re megvásárolt egy elhagyott, műemlék jellegű templomot, amelyben mindent eredeti állapotában hagyott meg, viszont az egykori oltár helyére Bösendorfer zongoráját helyezte. A messze távolból is szoros kapcsolatot tartott fenn még élő rokonaival, az óbudai származású Bánhidi Frigyes énektanár-, karvezető unokaöccsével és családjával, régi barátaival, a Mátyás-templom karnagyával, Tardy Lászlóval, Dr. Borvendég János orvos professzorral, kiváló orgonistával, a III. kerülti Mókus utcai zeneiskola énektanárával, Bárdos Judittal, az óbudai híres szobrász, kőfaragó, síremlékkészítő fiával, Král Gyulával és családjával, szerény személyemmel, az óbudai ifj. Handl István kövező, útépítő fiával és annak öccsével, Miklóssal.
Mindig szívesen látta vendégül magyarországi művész barátait, mint például a Liszt Ferenc Kamarazenekar tagjait – akiknek koncerteket is szervezett – és vezetőjüket, Rolla Jánost. Mindvégig magyar érzelmű maradt.
Széleskörű repertoárjából csak néhány művet sorolok fel. Kodály Zoltántól: Missa brevis, Galántai táncok, Psalmus Hungaricus, Te Deum, Háry János, Kállai kettős. Megszólaltatta a zeneirodalom nagyszabású oratóriumait, Bach passióit, Haydn, Mozart, Beethoven miséit, Verdi Requiemjét, Kodály oratórikus műveit.
Tardy Lászlótól, az Országos Magyar Cecília Egyesület elnökétől tudjuk, hogy amikor már lehetősége volt hazalátogatni, ittlétekor szinte mindig felment a Mátyás-templomba a vasárnapi 10 órai szentmisére, hogy találkozhasson a kórussal, a barátok és a karnagy ösztönzésére a vezénylést átvegye. Így énekelték vele Mozart és Liszt Koronázási miséjét, Beethoven C-dúr miséjét, Haydn Nelson miséjét és a zeneirodalom számos motettáját.
Talán kevesen tudják, hogy komoly, töretlen barátság fűzte ifj. Antall József miniszterelnökünkhöz, akivel azonos évben, 1932-ben született, és akivel egy osztályba járt a pesti Piarista Gimnáziumban. Dr. Antall József születésének hetvenedik évfordulóján, 2002-ben a család kérésére ő vezényelte Liszt Ferenc Koronázási miséjét a Mátyás-templomban.
Végül felidézem vele kapcsolatos két felejthetetlen emlékemet. Takács Miklós orgonált esküvőnkön 1961. augusztus 5-én a Városmajori Jézus Szíve templomban. Ő kísérte orgonán a szintén óbudai származású Kután Ilona énekművészt, aki Schubert Ave Mariáját adta elő, a kivonuláskor pedig J. S. Bach F-dúr kis prelúdiuma hangzott el. Utoljára 1993-ban keresett fel az Ecclesia Szövetkezetnél, a Ferenciek terén, ahol sikerült kissé hosszabban elbeszélgetnünk. Hozzám intézett levelei közül kegyelettel őrzöm azt a példányt, amelyet 1993 őszén küldött. „Időbeosztásom nagyon zaklatott” – írja. Kilátásba helyezte, hogy később újra találkozunk, és akkor majd sokat fog mesélni. Sajnos erre már nem került sor. Hálát adunk a Jóistennek, hogy Takács Miklós személyével megajándékozott bennünket.
Megköszönöm unokaöccsének, Bánhidi (korábbi nevén Halmschlager) Frigyesnek, hogy feleségével, Ildikóval együtt segítségemre voltak. Frigyes énektanári, karvezetői pályafutását kántorként kezdte (1950–1952) a Szentendrei úti Kövi Szűz Mária kápolnában Peisz Lajos plébános idejében. A Budapest Főváros III. ker. Tanács VB. Népművelési Csoportjának művészeti előadója volt 1959-től 1965-ig. Ezután énektanár és kórusvezető lett a Bécsi úti Általános Iskolában, ahol 1965-tól 1974-ig tanított, majd a Fő téri Martos Flóra Gimnáziumban hódolt hivatásának 1974-től egészen nyugállományba vonulásáig. Számos bel- és külföldi siker koronázta tevékenységét.
