Keresés
rovatok
loci color | 2018 tavasz
Fotó: Zentai István archívuma
Hidvégi Iván: Egy főpap útja Óbudától Esztergomig
Biztos vagyok benne, hogy sokan szeretik Óbudát, természetesen én is – különösen a régit. Márcsak azért is, mert közel 84 évvel ezelőtt itt születtem, dédapámat, Rieder Jakab vincellér ellenőrt még személyesen is ismertem, aki lányával, Sommer Róbertné Rieder Magdolnával, anyai nagymamámmal a Weingart Gasséban, a Szőlőkert utcában lakott. Tipikus óbudai ház volt, elöl, az utcai fronton lakrésszel, hátul kerttel. Az 1749-ben épült Szent Péter és Szent Pál főplébánia templomba a Föld utcán, Flórián téren, Polgár téren keresztül mentünk, ahol 1933-ban volt szüleim esküvője, és ahol engem 1934-ben kereszteltek Handl Iván Sándor névre.

Emlékek, emlékek, emlékek… pezsgő élet gazdálkodókkal, sváb iparosokkal, zsidó kereskedőkkel és másokkal.

Szobotka Józsi bácsi bicikli üzlete, Zboray patika, Tomasek cukrászda, Szadeczki néni libás boltja a Hídfő utcában, Zweig Simi delicatesse, Jordán bőrdíszműves, Gubicza vas-, edény-, porcelánboltja, Rábl hentes a Flórián téren, Szigethy Klári zeneiskolája a Weiss Sámuel házban, a Flórián téren, Handl István kövező, útépítő a Pacsirtamező utcában, Wiest kőműves a Kiskorona utcában, Weith pék a Szőlőkert utcában, Henninger gyógycipész, Szeim férfi-, női fodrászüzlet, Guttmann Márkusz bádogos és vízszerelő, Frei fürdőszoba szalon, Kuglbauer lónyíró, Juhos Vitus pompás cipóüzlete, Nebenführer fuvaros – nem beszélve a sok kis vendéglőről: Kéhli, Schlosser, Wittmann, Gittinger, Bródy kávéház és a Gigler Vendéglő.

Az óbudai temetőben járva egy fekete gránit síremléken olvasom: Idősebb Gigler István, aki 1943. április 12-én, életének 83. évében halt meg, körülötte a többi Gigler nyugszik. Gigler István volt Gigler Károly esztergomi kanonok édesapja. Amikor Óbudán elhangzik a Gigler név, az idősebb korosztály tagjai rávágják: vendéglő a Föld utcában.

Ma már kevesen emlékeznek e népes család rendkívül művelt, kiváló pap tagjára, dr. Gigler Károly esztergomi kanonokra, Mindszenty bíboros hercegprímás bizalmasára.

Óbudai földim, Zentai (Ziegler) István 2017 júniusában megajándékozott dr. Gigler Károly esztergomi kanonok élete és munkássága című, általa összegyűjtött, szerkesztett kéziratával. Hirtelen fel sem tudtam fogni, hogy milyen értékes dokumentációkkal, hiteles történelmi adatokkal fogok találkozni. Biztos vagyok benne, hogy ha barátom nem vette volna a fáradságot, ezt a munkát így soha senki nem végezte volna el. „Emléket akartam állítani megboldogult nagybátyámnak” – mondta. Terveiben szerepel, hogy egyszer majd rövidített formában kiadásra kerül.

Dr. Gigler Károly 1924-ben
Forrás: Zentai István archívuma

A Keresztény Élet, a vallásos családok hetilapja 2017. október 22-i számában Van vértanúság vérontás nélkül is – Emlékezés Gigler Károly esztergomi kanonokra címmel közölte írásomat. Ezt a meghatározást Mindszenty József hercegprimástól vettem át, amelyet Beer Miklós, a váci egyházmegye püspöke jegyzett fel még annak idején. Úgy érzem, hogy dr. Petró László pápai kamarás tanítványaként, dr. Gigler Károly esztergomi kanonok ministránsaként meg kell ismertetnem Óbuda lakosságát, az országot Károly atya életével is, akivel személyesen először 1945-ben találkoztam Óbudán, a San Marco utca 48–50.- ben lévő Irgalom Házában, ahol kápolnaigazgató és lelkész volt. Az Irgalom Háza Nékó Mileva, San Marco hercegné 1900-ban tett alapítványából épült gyógyíthatatlan betegek ellátására az irgalmasrendi apácák szolgálatával. (Ld. Óbudai Anziksz, Horváth Gabriella: San Marco hercegné hagyatéka, 2016/2017 tél – a szerk.) Itt, ezen a helyen először 100, később 120 beteget gondoztak, láttak el. Államosítására 1950-ben került sor. Jelenleg a Csalogány Óvoda, Általános iskola, Készségfejlesztő Speciális Szakiskola, EGYMI, Diákotthon és Gyermekotthon működik benne. (Ld. Óbudai Anziksz, Vig György: Hétköznapi csodák a San Marco utcában, 2015/2016 tél – a szerk.)

Az épület tervezésénél nagy súlyt helyeztek a betegek lelkiállapotára, ezért a kétemeletes ház közepén alakították ki a kápolnát, amelynek ablakait a napi szentmisék alatt a kórtermek felé kinyitották, így annak sugárzó kegyelme, az áthallatszó szent énekek, a pap imái jótékonyan hatottak a szenvedőkre.

Szentáldozáskor a pap a kórtermeken áthaladva szolgáltatta ki az Oltáriszentséget. A kórtermeken áthaladó Úrnapi körmenetek, a négy égtáj felé kialakított oltárok valódi szakrális élményt nyújtottak.

Jeles ünnepeken hárompapos koncelebrációs főpapi szentmisét tartottak a kápolnában, amelyre 1934 után dr. Petró László, az Irgalom Háza templomigazgatója, lelkésze, a budai Toldy Ferenc Gimnázium hittanára rendszeresen meghívta elődjét, jó barátját, dr. Gigler Károlyt. Csak megjegyzem, hogy az irgalmasrendi apácák olyan példás rendet, tisztaságot, bánásmódot biztosítottak, amelyet azóta sem láttam kórházakban, egészségügyi intézményekben.

Dr. Gigler Károly 1897-ben született Óbudán vendéglős, kisbirtokos családból, 1965-ben halt meg Győrben. Apja Gigler István, anyja Schlosser Teréz. Az Óbudai főplébánia templomban Kirschhoffer Károly plébános idejében keresztelték, Sagmüller József plébánossága alatt oda járt hittanra, és ott volt elsőáldozó. Iskoláit Óbudán kezdte, az esztergomi bencés gimnáziumban érettségizett. Teológiai tanulmányait Budapesten, a Központi Papnevelő Intézetben folytatta, 1920- ban szentelték pappá Esztergomban. Hittanár volt a budai Várnegyedben, a Werbőczy István Gimnáziumban, kápolnaigazgató, lelkész Óbudán, a San Marco utcai gyógyíthatatlan betegek Irgalom Házában. Esztergomban szemináriumi spirituális, a Hittudományi Főiskola tanára, egyházmegyei censor, 1935-ben zsinati bíró, pápai kamarás, kanonok, Serédi Jusztinián hercegprímás titkára, irodaigazgatója. Mindszenty József bíboros, hercegprímás bizalmasa volt, akinek 1944. április 2-án történt püspökké szentelése és beiktatása után, április 12-én Őeminenciájától kanonoki stallumot kapott, Őszentsége, XII. Pius pápa az esztergomi főszékesegyházi káptalanba előléptetés címén a stallumok közül egyet dr. Gigler Károly irodaigazgatónak adományozott. Károly atyának komoly szerepe volt dr. Tóth Tihamér püspök boldoggá avatási perében.

Mindszenty József bíboros, hercegprímás 1947- ben hirdette meg a XX. század egyik kiemelkedő magyar lelkiségi eseményét, a Boldogasszony Évet – közismerten Mária-évet –, amely 1947. augusztus 15-től 1948. december 8-ig tartott.

A Mária-év rendezvényeiből legjobban az 1947. augusztus 20-i Szent Jobb-körmenet emelkedett ki, mely a Szent István bazilikától a Hősök teréig haladt mintegy félmillió hívő részvételével.

A Hercegprímás dr. Gigler Károly kanonokot bízta meg a Mária-év programjának kidolgozásával. Mindszenty 1948. január 7-én kelt, saját kezűleg írt végrendeletének hitelesítésére egyik tanúként Gigler Károly kanonokot kérte fel. Ugyancsak őt nevezte ki 1948-ban az Actio Catholica megbízott igazgatójának. Czapik érsek mint az A. C. egyházi elnöke közölte, az A. C. kereteit minden körülmények között fenntartják, és vezetésével a hercegprímás javaslatára Gigler Károly prelátus kanonokot, Serédi Jusztinián hercegprímás volt titkárát bízzák meg. Büszkék lehetünk arra, hogy 1949. június 29-én az óbudai Szent Péter és Pál templom fennállásának 200. évfordulójára szervezett nagy ünnepség keretében a mi főpapunk is szerepelt. A délelőtt 10 órakor kezdődő ünnepi főpapi szentmisét Drahos János esztergomi általános érseki helytartó celebrálta, a szentbeszédet pedig dr. Gigler Károly protonotárius kanonok mondta. Erről megemlékeznek a főplébánia templom építésének 250 éves évfordulójára kiadott könyvben, továbbá bejegyzést találni az óbudai Szent Péter és Pál templom historia domusában, háztörténetében is. Az eseményről egyébként az Új Ember 1949. július 10-i számában Óbuda ünnepe címmel emlékezett meg.

1950 elején Mindszenty prímás közli, hogy akadályoztatva van, ezért a főegyházmegye kormányzását első helyen Gigler Károlyra bízza. Így lett Gigler Károly 1950-ben rövid ideig, vagyis egészen letartóztatásáig érseki helynök.

1950 júniusában demokrácia- és népellenes tevékenység vádjával Kistarcsára internálták, ahol több mint három évet raboskodott.

A rosszemlékű Kistarcsa Pest megyében, a Gödöllői dombságon terül el. A Rákosi-rendszerben hírhedtté vált Központi Internálótábor eredetileg rendőrtanodának épült, később elítélt vagy tárgyalásra váró politikai foglyok gyűjtőhelye lett. A papok szobája 57 személyes volt. Ebbe zsúfolták be őket, prelátust, espereseket, irodaigazgatókat, teológia tanárokat, különböző beosztású papokat, papnövendékeket. Az így összezártaknak volt köszönhető, hogy jó volt a szellemi légkör, sőt még teológiai iskolát is működtettek P. Mócsy Imre SJ vezetésével.

Elképesztő, hogy hogyan bántak a foglyokkal Kistarcsán: recski fogvatartása után, 1951. március 4-én itt halt meg dr. Meszlényi Zoltán címzetes püspök, akit szándékosan a többiektől elkülönítve, hideg, nyitott ablakú cellában tartottak. (Magyar Katolikus Lexikon, 2003., Szent István Társulat, VIII. kötet, 1008. oldal.) Óbudán 1951 nyarán szivárgott ki a hír, hogy a táborban raboskodik Gigler Károly is.

Szüleimtől tudtam meg, hogy néhányan meglátogatták, de beszélni nem volt szabad vele, csak kerítésen keresztül látták, amint talicskát tol, és nagyon rosszul néz ki.

Híre ment annak, hogy Gigler Károly egy év alatt húsz kilót fogyott. Az ÁVH jelentéséből tudtuk meg, hogy destruktív magatartása miatt 1952. januárjában két órai kurtavassal fenyítették meg, kezeit a bokáihoz bilincselték. Vida István dunakömlődi plébános kistarcsai emlékezéséből tudjuk, hogy: „A fürdőben láttam: csak csont és bőr.”

1953-ban amnesztiával szabadult, majd visszakerült Esztergomba. Az 1956. évi forradalom és szabadságharc idején, november 5-én Mindszenty dr. Beresztóczy kanonokot minden egyházi és közéleti tevékenységétől eltiltotta, a pannonhalmi kolostorba való vonulásának intézésével dr. Gigler Károlyt bízta meg. Esztergomból 1958-ban Dunaszentpálra helyezték, ahol öt évig szolgált. 1965 április 10-én hunyt el Győrben, beszentelt teste az esztergomi bazilikában nyugszik.

Gazdag szellemi hagyatéka, a hitoktatásért kifejtett munkássága, mint a Katolikus Nevelés szerkesztője, imakönyvek írója, szerkesztője és kiadója, lelki olvasmányok szerzője, vallási kiadványok cenzora, egyházunkért hozott önfeláldozó tevékenysége, óbudai származása, valamint nem utolsó sorban mártíromsága alapján példaképként szerettem volna bemutatni dr. Gigler Károly esztergomi kanonokot.

Köszönetemet fejezem ki Zentai (Ziegler) István úrnak, Gigler Károly unokaöccsének, hogy dokumentációjával, családi fényképekkel segítette, lehetővé tette írásomat.

(A szerző 2003 óta rendszeresen publikál, eddig közel ötven írása jelent meg. Többek között üldözött papokról, Regőczi Istvánról és a 2017- ben 98. évét betöltött, kiváló szellemi képességgel rendelkező dr. Barlay Ödön Szabolcsról is írt, valamint két könyve jelent meg a Kairosz Kiadó gondozásában Óbudáról: Svábok és zsidók Óbudán a XX. század első felében és Fiúk, fel a fejjel, a harsona zeng… – Emlékezés az óbudai 21. számú Gárdonyi Cserkészcsapatra címmel.)