Az 1913-ban épült gázgyár nem csupán technikai szenzáció volt, de különlegessége abban állt, hogy két építészetileg különleges lakótelepet is létesítettek, egyet a tisztviselőknek, egyet pedig a munkásoknak. Mindkét lakótelep lakójának lenni kiváltságnak számított, ám minőségbeli és presztízsbeli különbségek voltak, ahogy erről említést is tesz 1956-ban Muha József, az Esti Budapest újságírója.
„Az aquincumi romok szomszédságában kis házak húzódnak meg. Az óbudaiak egyszerűen csak úgy mondják: gázgyári lakótelep. E házaknak is történetük van. A gyártelep belsejében kertekkel ellátott, két-háromszobás lakásokat a gyár kiváltságosai lakták. A kis utcákon délelőttönkint megjelent a gyár által fizetett csicskás, aki a bevásárlásnál és egyéb házi munkánál igen hasznos segítségnek bizonyult. A külső lakótelepen a szerencsésebb munkások laktak. Ezek a lakások már nem voltak 2—3 szobásak. Csicskás sem volt. S a kultúra? Az is helyet kapott. A lakótelepen épült közhelyiségben kártyaasztalok, söntés, bor, sör, pálinka… Ennél aztán nem is volt több.”
A gázgyár lakójának lenni ma is meghatározó az identitás szempontjából. Az itt lakók több generációra visszamenőleg a gázgyár dolgozóinak (és a lakótelep lakóinak) leszármazottai, sőt, van, aki maga is gázgyári dolgozó volt. Gázgyári lakónak lenni kiváltság volt régen is, hiszen csak a legrátermettebbek és a legjobbak kaphattak lakást a dolgozók közül. A kerteket ma is művelik, és ugyan lehet, hogy a telep látott már szebb időket is, de kétségtelen, hogy a lakók ma is töretlen szeretettel gondozzák környezetüket. A hősidőkben disznót és majorságot is tartottak egyesek, de ma már a kikapcsolódás és a pihenés a kertek elsődleges funkciója. Uborka, szőlő, paradicsom – övék a főszerep!
Kabai Edina és párja, Farkas Dénes öt éve laknak a telepen. Edina itt született, s miután nagymamája elhunyt, visszaköltöztek. Dénes kertészként, Edina pedig ápolónőként dolgozik. A család élete Capi, az izgága vizsla körül forog.
Fülöp Sándor 1991 óta lakik a telepen, mivel akkor kapott állást a még működő gázgyárban. A telepen sok az egyedülálló idős, akiknek a szomszédok segítenek. Sándor épp a szomszéd telkén nyírja a füvet.
Juhász Jánosné Ilona 63 évig dolgozott a postázóban. Két fia is a telepen lakik, ők is a gyár dolgozói voltak, és párt is a kollégák közül választottak. A két fiúnak egyszerre tartották az esküvőjét a telepi művházban.
