Andor Anikó Ybl-díjas táj- és kertépítész, városrendezési szakmérnök, címzetes egyetemi tanár, a Land-A Táj- és Környezettervezési Műterem Kft. vezetője. Az elmúlt öt év tervei közül azokat mutatta be a versenyen, amelyek a tájépítészeti munka sokrétűségét is tükrözik: a Budapest II. kerületi Gül Baba Türbe komplex táj- és környezetrendezési tervét, a Budapest X. kerületében található Szent László téren elhelyezett Lechner Ödön-szobrot és annak környezetrendezési tervét, valamint a hódmezővásárhelyi Hódi Pál utcai „függőkert” és közpark komplex környezetrendezési munkáját. „Filozófiát, történelmet, művészettörténetet beépít az alkotásaiba, de semmit se hivalkodó, magamutogató módon. Állandóan a csapat, a közösség erejét hangsúlyozza, a közös gondolkozás, az »összedolgozás« jelentősége óriási számára” – írta Kiss Bea laudációjában. Mit gondol erről a megállapításról?
Minden tervezési munkám a történelmi múlt gyökereitől indul. Így nemrég megbízást kaptam Pestszentlőrincen Eötvös Loránd egykori lakóházának szomszédságában az Eötvös Loránd park felújításának megtervezésére. Ennek aktualitása volt, hogy ebben az évben van a világhírű tudós halálának 100. évfordulója. Általános ismereteinkből tudunk az Eötvös-ingáról és az Eötvös Loránd Tudományegyetemről, de ez a tudás eléggé felszínes.
Hogy élt itt az Eötvös család, akiknek kertjét egy korabeli fotó mutatja, melynek hátterében gyönyörű rózsaágyások, magas törzsű rózsák, jellegzetes, timpanonnal oszlopsoros terasz látható. A kornak megfelelő villaépítészet iskolapéldája, de ugyanígy kert is. Ma már a száz éve telepített hársfák szinte zárt lombfedést alkotnak a tér felett. Látható volt, hogy a fásításon túli szándék vezérelte a karakteres és gyógyító növény kiválasztását. Az ott élők szájhagyományai alapján egyértelművé vált, hogy a hársfák telepítését a helyszínen gyakori légúti megbetegedések természetes gyógyítási szándéka indította el.
Így ma hatvanhárom faóriás díszíti a parkot, körülzárva a tér centrumában álló Eötvös Loránd-szobrot, ahol a hársfák eleve megadják a keretet. Utalva az egykori villakert múltjára, meg kellett keresni a területen belül azt a helyet, amelynek benapozása megfelel rózsaágyások elhelyezésére. Ez a viszonylag kicsi, de tartalmában differenciált park is példája, hogy milyen aprólékos elemzés is szükséges egy tartalmas kert kialakításához.
Azonban munkánk ennél több: az eszmei tartalmat is megkívánja, visszacsatolva „a genius loci” kialakulásához. A tervezés során vált ismertté számomra, hogy Pestszentimre és Pestszentlőrinc is nyugodt alkotóháttérként szolgált egyetemi professzorok, orvosok és tanáremberek számára. De ugyanígy említésre méltó, hogy az ott élők büszkén mondják, nem összetévesztve, hogy „pestszentlőrinci” vagy „pestszentimrei vagyok”; igazi lokálpatrióták, akiknek rangot jelentett és jelent itt élni.
1975-ben, amikor Óbudán egy újonnan épített lakótelep területét kellett rendeznie, aminek még elnevezése sem volt, mihez tudott visszanyúlni?
Akkor mint kezdő tervező a Lakótervben dolgoztam, mely egyik államilag kijelölt tervezője volt a paneles házépítésnek. A jó hírű, 750 fős, Madách téren működő irodában készült többek között Kelenföld, Óbuda, Kaszásdűlő, Békásmegyer, valamint Kispest és a Havanna-lakótelep terve. Óbudán ebben az időszakban már javában folytak a tervezési és kivitelezési munkák, így a Harrer Pál sétálóutca is elkészült, ahol oldottabb formájú, gyorsan építhető parképítési műkőelemekkel igyekeztünk a tér merevségét feloldani. A szándékot Nívódíjjal ismerték el, s később ezt a formavilágot vittük tovább az alapfokú közintézmények (iskolák, óvodák, bölcsődék) közösségi tereinek kialakításánál is. Ugyanígy az építészek is mindenütt próbálkoztak a múlt és a jelen közötti léptékváltás okozta feszültséget oldani, a beépítés, az alaprajzok és a tömegek formálásával.
A Holdudvar, az Óbudai lakótelep harmadik üteme a Vörösvári út – Bécsi út – Váradi utcák által határolt, háromszöggé összezáruló területen helyezkedett el, ahol a közeli kiscelli domb lábánál még megvoltak a téglagyár szárítópajtái és égetőkemencéi, de ugyanígy álltak múltbéli mozaikként a tízemeletes épületek szomszédságában a Bécsi úti földszintes házak.
Ilyen riasztó előzményekkel kezdtünk Kaszab Ákos Ybl-díjas építésszel a lakótelep harmadik ütemének tervezéséhez. A mindig jövőbe látó, megoldások felé törekvő Kaszab Ákos ötlete volt, hogy az épületeket ne a szokásos sávos elrendezésben helyezzük el, hanem a beépítés keretet alkotva kövesse a határoló utakat, így megteremtve egy gépkocsiforgalomtól mentes, nyugodt belső tér kialakításának lehetőségét.
A tervezett park mai napig megtartott tartalmi elrendezése
A terület természetes kelet-nyugati irányú magasságkülönbsége szinte felkínálta annak lehetőségét, hogy a nyugati oldal magasabb szintjei hol mélyen, hol csak rézsűs átmenettel nyúljanak előre a terület belsejébe. A meglévő szintkülönbségek kiindulását jelentették annak a térbeli terepjátéknak, mely összefüggő dombvonulatával két önálló tartalmi egységre bontotta a területet.
A nagy déli öbölben helyeztük el a játszótéri együttest, amelynek meghatározó tartalmi eleme a volt rönkvár, a csúszdasor és a kilátótornyok (lásd: korabeli fotók). A játszótér védettségét és a környezet nyugalmát biztosítja az alacsonyabb dombsor, mely – mintegy bezárva a teret – délnyugati oldalról határolja. A középső dombgerinc ellentétes oldalán a pihenőtér és annak fő motívuma, a 450 m2 felületű vízmedence helyezkedett el (később feltöltötték), amelynek látványa a pihenő-olvasó-napozótérről közvetlenül élvezhető volt.
Tovább haladva kör alakú süllyesztett színpad és a domboldal lejtését kihasználó nézőtér tárult elénk, ahonnan kellemes rálátás nyílt a víztükörre és az ennek hátterében elhelyezkedő sziklakertre. A hatalmas építészeti térfalak közé beszorított kert kötetlen vonalvezetéssel, pozitív és negatív formák egymásutánjával igyekezett feloldani az épített tér merevségét, míg a dombok magasba törő vonulata a térbeli kapcsolatok és a látvány motiválását segítették elő. A parkra közvetlen rálátás nyílik szinte minden lakásból, ezért az alapsík (ún. ötödik homlokzat) igényes formái, változó anyagai és a felületek látványát egyesítő zöldfelületetek meghatározó esztétikai igényt igyekeztek kielégíteni, megjegyezve, hogy a dombok cca. 20%-kal megnövelték az udvar mikroklímáját javító zöldfelületeket.
A terület az épületek átadása után még hosszú ideig rendezetlen volt. Így a parképítési munkák már a majdani használók jelenlétében történt, akik kíváncsian, ugyanakkor idegenkedve s néha bírálva figyelték a dombok kialakulását.
A kezdetben csak az ablakokból szemlélt terek fokozatosan benépesültek, és használóik aktív élvezői lettek a kert által nyújtott pihenési lehetőségeknek. Továbbhaladást jelentett az itt élő művészek által kezdeményezett és szervezett szabadtéri tárlat, történelmi és rajz vetélkedők, majd ezt követték az utcaszínház rendszeres műsorai. Az előadások igazi jelentőségét nem a kulturális élmény, hanem a közösségformáló és kapcsolatteremtő hatása adta.
Már közeledtünk az átadáshoz, amikor találkoztam Schéner Mihály szobrászművésszel, aki megbízást kapott egy kisméretű játékos elem tervezésére a park szabadon választott területén. A helyszínt bejárva Schéner Mihály azonnal leheveredett az egyik domb oldalán, és megkért, hogy üljek mellé beszélgetni. Először felvetette, hogy a tó partjára különböző játékos figurákat kellene elhelyezni, majd hosszas hallgatás után megszólalt: „Ez itt olyan, mint egy Holdbéli táj.” És ahogy heverészett a nyugati lejtős dombon, folytatta: „… hát ez fantasztikus, hogy a házakból csak három emeletet látok, és nem tízet”. Pogány Frigyes A szép emberi környezet című könyvében írja többek között annak fontosságát – és a teret alakító felelősségét –, hogy „hol, mikor és mennyit láthatok az épített környezetből…”. Ennek megteremtésében óriási lehetőséget nyújtanak a geoplasztikai térelemek, melynek iskolapéldáját itt látjuk megvalósulva.
A megvalósult beépítést a szakma osztatlanul dicsérte, s ha nem is csoda történt, de bizonyítékul szolgált, hogy a merev panelekből kialakított épületekből is lehet humanizáltabb építészeti környezetet kialakítani.
A Holdudvar park idei felújításában is részt vett?
Igen, Kovács Árpád és az Újirány Csoport nyerte el a felújítás megtervezését, és ők hívtak engem, mert tudták, hogy kerttervezőként részt vettem annak idején a beépítés és a tér kialakításában.
Mit szólt ahhoz, hogy közösségi tervezéssel készültek a tervek?
Az elmúlt tizenöt-húsz évben egyre népszerűbb ez a tervezési forma a közösségi kertek igényével együtt.
Szakemberként a közösségi tervezés segítség vagy inkább hátráltat?
Is-is. Nagyon időigényes, a mai feszített tempóval nehezen egyeztethető össze. A konzultációkon mindig sok lakó vett részt, ahol számtalan elképzelés merült fel, mire két év alatt lassan kialakultak a végleges tervek. Itt a helyi önkormányzat és mindazok, akik ebben a munkában részt vettek, nagyon szerették volna, hogy a végeredmény sikeres legyen, és a lakókkal együtt örülhessünk a befektetett munka eredményének.
Megéri ez a plusz ráfordított idő a közösségi tervezésre?
Meg.
És miért mondja ezt mosolyogva?
Azért mondom mosolyogva, mert ehhez idealistának kell lenni, és valami pici megszállottság is kell hozzá
Lukácsházi Gergely: Közösségi tervezés Óbudán
Kinek kell megmondania, hogy egy park hogyan újuljon meg? A tájépítésznek, akinek ez a szakmája? Vagy a városvezetőnek, akit azzal bíztak meg, hogy döntéseket hozzon az önkormányzat ügyeiben, és aki ismeri a település átfogó fejlesztési irányait? Vagy a környékbelieknek, akiknél jobban senki nem ismeri a parkot, hiszen ők használják nap mint nap? Nehéz kérdés… mert a tájépítész valószínűleg nem ismeri a helyi használati szokásokat; a városvezető általában nem szakmabeli, hogy értsen a tervezői munkához; a környékbeli lakosok pedig sokszor közönyösek vagy épp nem nyitottak egymás igényeire. A közösségi tervezés arról szól, hogy ezeket a különböző típusú tudásfajtákat egybegyűjtjük, a gyengeségeiket kiszűrjük, hogy egy átgondolt, átbeszélt terv születhessen meg. Magától értetődőnek tűnik a módszer, Magyarországon mégis ritkaság, hogy olyan tudatosan és átfogóan alkalmazzák, mint Budapest III. kerületében.
Óbuda-Békásmegyeren 2015 óta minden önkormányzati köztértervezésbe bevonják az érintetteket. A bő négy év során több mint 30 tervezési projektet vitt végig az önkormányzat, és a parkok, terek mellett már forgalomtechnikai tervezésekbe, iskolaudvar-fejlesztésekbe, építési szabályozással összefüggő gondolkodásba is bevonták a lakókat. Csaknem 130 tervezési workshopot, rengeteg kitelepülést, kérdőívezést, kreatív tervezési játékot szerveztek a kerület városfejlesztői, és az ezekben szerzett tapasztalatok ma már országszerte nagy érdeklődésre tartanak számot.
A Holdudvar park az egyik első közösségi tervezése volt a kerületnek, amiben nagy segítségére volt az Újirány Tájépítésziroda csapata, akiknek korábban már volt egy hasonló projektjük a VIII. kerületben. Az együtt kitalált folyamat 2015-ben kezdődött, amikor tíz találkozót tartottak a koncepcióterv elkészítéséhez. A terv nyert a fővárosi TÉR_KÖZ 2016 pályázaton, majd hamarosan elkészült és a lakosok számára bemutatásra került a kiviteli terv. Közösségi tervezéssel készült el a 2018-ban megindult munkálatok organizációs terve, és végül – még a 2019-es átadás előtt – a park házirendjéről is együtt dönthettek a környékbeliek.
A Holdudvar park egyik fontos tanulsága, hogy a közösségi tervezés fő nehézsége nem az ellentétes érdekekben rejlik, azokra ugyanis mindig lehet kompromisszumos megoldást találni. A legnagyobb akadály a közöny, közösség nélkül ugyanis nincs közösségi tervezés. Szerencsére egyre többen hiszik el, hogy érdemes és lehetséges részt venni a lakókörnyezetet érintő párbeszédben, és így minden esély megvan arra, hogy Óbuda-Békásmegyeren jövője közös döntéseken alapulhat.
(A szerző az Óbuda-Békásmegyer Városfejlesztő Nonprofit Kft. kommunikációs vezetője)
