Nekem egyébként nem kell nyaralás ahhoz, hogy áttetszővé váljon a tudatom, ha viszont szorongok valami miatt, akkor a nyaralás sem segít, persze három hét a horvát tengerparton segítene, vagy mégis inkább melankóliába zuhannék tőle, nem tudom, minél szebb a nyaralás, legyen bármilyen hosszú, úgyis vége lesz, végeredményben az ideális nyaralás számomra az, amikor azt mondhatom, jó, jó, de már várom, hogy hazamenjünk, és Iláék szárszói háza éppen ilyen, amióta az eszemet tudom, minden nyáron eljövünk ide, Ila anyám unokanővére, soha nem volt fiatal, igaz, anyám se nagyon, de Ila még annyira sem, mindig ugyanaz a drótszőrű frizura és a sötétített üvegű szemüveg, a hangja férfiakat megszégyenítően reszelős, egyébként vegyész, ráadásul egész életében cukorbeteg volt, gyerekként jó párszor végignéztem, ahogy beadja magának az inzulint a szárszói ház teraszán, ahová az utcáról nem lehetett belátni, de a házban egy kanyi fény sincs, ott nem lehet ezzel a szarral szórakozni, mondta, a szavait még egy gyerek kedvéért sem válogatta meg.
Ila nem esett teherbe, és csak pár év után tudta meg, hogy a férje annak idején elköttette magát, Feri ugyanis autóversenyzőnek készült, valószínűleg úgy képzelte, egész életében csak dübörög előre, miközben jönnek a nők és a sikerek, Rakétának hívták a barátai, ez nem vicc, egyszóval nem tervezett gyereket, de aztán minden másként alakult, amikor összeházasodtak, bőven túl voltak a harmincon, Ila szájából gyakran hallottam a vazektómia és a sterilizálás kifejezéseket, mindkettő rettenetes káromkodásnak hangzott, ehhez persze az is kellett, hogy ő mondja, jól megtanultam, hogy mit jelent a vazektómia, Ila nem volt prűd sohasem, bármikor szívesen elmagyarázta részletesen a lényeget, sőt kockás lapra lerajzolta a keresztmetszetet, így esett, hogy Feri nemi szervének anatómiájával hamarabb tisztába kerültem, mint a sajátommal, mindig volt egy aktuális szárszói kockás füzet, amit a hűtő tetején kellett tartani, madzagon lógott mellette a ceruza, ebbe üzentünk egymásnak, ebbe vezettük a kockapóker pontozást, és én sok kis térképet rajzoltam bele a környékbeli utcákról.
Nem gondoltam még rá, hogy a Ferivel való kapcsolatomra milyen hatással volt mindez, neki láthatóan nem okozott problémát, hogy a szárszói füzetben ott sorakoznak a farkáról készült magyarázó ábrák, gyerekként kifejezetten kedveltem, gyakran mondott vicceket, előszeretettel hülyéskedett, játékosan nekiment a falnak, lepottyant az ágyról, majdnem a szék mellé ült, az orrába kanalazta véletlenül a főzeléket, mindenki visított a nevetéstől, én különösen, de aztán, hogy a kilencvenes években mi történt, nem tudom visszaidézni, mindenesetre az ezredfordulóra már borzalmas volt a viszonyunk, talán mert egyszer Ila odaadta nekem a nyaralót, és én a gimis haverjaimmal randalíroztam, persze, vállalhatatlan volt, amit magunk után hagytunk, amint magamhoz tértem, elhatároztam, hogy ha nekem valaha nyaralóm lesz, soha nem adom oda a kamasz gyerekemnek, ez nem szeretet kérdése, úgy tudom, hogy Ila nem szívta különösebben mellre, de Feri állítólag tajtékozott, és meg akarta tiltani Ilának, hogy valaha még minket meghívjanak a nyaralójukba, ehhez persze az is hozzájárult, hogy addigra már politikailag elhidegültünk egymástól, anyám balra húzott, ők persze jobbra, anyám és Ila egy idő után inkább nem is beszéltek egymással politikáról, Feri viszont vitatkozott velem, szívügyének tekintette, hogy amikor majd először járulhatok az urnákhoz, akkor a megfelelő pártra szavazzak, de ez nem így történt, és a választások estéjén végül is felhívtam, el akartam mondani neki, hogy az igyekezete hiábavalónak bizonyult, jó kérdés, mi vezetett odáig, hogy végül elbicikliztem hozzájuk, előbb a lakásban, aztán a lépcsőházban ordítottam, többször is perverz fasznak neveztem, és a végén még összetörtem egy sörösüveget a kilincsükön, az egyik szomszéd kihívta a rendőrséget, egy oroszlánsörényű rendőrlány és a kollégája kísértek ki az épületből, felírták az adataimat, más végül nem történt.
Azóta eltelt vagy húsz év, mi továbbra is Iláék házában nyaralunk, Ilának a család mindennél fontosabb, mondja anyám, de azért ők nincsenek ilyenkor itt, csak mi hárman, és gyakran kapom rajta magam, hogy a házat, a kertet, az utcákat, a strandot faggatom a múltról, Ila általában csak az utolsó két napra fut be, Feri meg azután jön, hogy mi kimentünk az állomásra, őszintén, nem bánom, hogy nem kell osztozkodni velük a házon, egy ideje már mindkettejükre haragszom, időnként homályos sejtéseim támadnak, történettöredékek, talán így volt, az biztos, hogy Feri is megtapogatta párszor a fenekemet, tizenhárom-tizennégy lehettem, milyen szépen kerekedik már, de hát ezt mindenki látta, és más férfi rokonommal is megesett, hogy játékosan rácsapott, utólag ezekkel az esetekkel megengedőbb vagyok, mert akkoriban ez belefért, én is sokkal jobban felháborodtam, ha a jövőbeli terveimet firtatták, Ferinek a mániája volt, hogy most azonnal mondjam meg, mi az erősségem, miben vagyok én a legjobb, mert ha valamit, akkor ezt bizony tudnom kell.
(…)
