Keresés
rovatok
textil | 2024 nyár
Fotó: Dohi Gabriella
Jankó Judit
Inspiratív mesevilág a Zápor utcában
Hegedűs Andrea Ferenczy Noémi-díjas textiltervező művész, a Budapesti Metropolitan Egyetem (METU) tanára az óbudai Zápor utcában, egy meseszerű kis műteremben tervezi egyedi, kisszériás, exkluzív és innovatív munkáit. Az általa kifejlesztett üvegtextil az enteriőrtervezés területén egy teljesen új műfajt teremtett. Szakmai és személyes életútját is megosztotta velünk.

Hogyan kezdődött, miért éppen a textil vonzott?

Családunkban hagyomány volt ez a művészeti ág, bár inkább a kézművesség felől közelítve. Édesapám családja és a szüleim is kötöttáruval dolgoztak, a nővérem herendi porcelánfestő volt, nagyon jól rajzolt. Eleinte miatta nem is mertem otthon rajzolgatni, viszont jó mozgáskészséggel rendelkeztem, néptáncoltam, ebben éltem ki a művészi kreativitásomat. Aztán a néptáncon valaki megajándékozott egy festékkészletettel, elkezdtem rajzolni, elmélyültem benne, és rájöttem, engem ez nagyon leköt.  Előkészítőre kezdtem járni Kopek Rita festőművészhez, felvételiztem az Iparművészeti Főiskola szövőszakára, amit végül nem indítottak el abban az évben, amikor felvettek, így átirányítottak a grafikusabb megközelítésű nyomottanyag-szakra. Viszont átjártam a szövésre, szakoktatóm, Szittner Andrea és művésztanárom, Penkala Éva lelkesen tanítottak, megfogta őket az érdeklődésem, gyakorlatilag mintha két szakot végeztem volna. 

Rátaláltam a távol-keleti ikat technikára, ami olyan hatású, mint a batikolás, és ahogy a fonalak mozognak, a minta határai elmosódnak és szép, festői hatás jön létre.

Beleástam magam a hagyományos technikába, mindent végigpróbáltam benne, és igyekeztem átültetni kortárs szellemiségbe. Ez a felvezetés azért lényeges, mert tulajdonképpen ezzel nyertem egy gyakornoki állást Svájcban, egy fontos textiles cégnél, az 1886-ban alapított Création Baumann Szövő- és Nyomottanyag-gyárban. Nálunk addigra megszűntek a textilgyárak, nem voltunk sehol ipari gyakorlaton, csak kézi szövőszéken tanultunk.

Pályakezdőként ezt látni nagyon rossz volt, ezért szerencsésnek éreztem magam, hogy kikerültem egy teljesen más szellemiségbe, betekinthettem egy működő iparba. A gyakornoki állás ráadásul kapukat nyitott előttem, utána öt évig barangoltam Európában, mint a régi céhlegények. Aztán egyszer csak rájöttem, hogy mégis szeretnék hazajönni és a tudást, amit megszereztem, itthon továbbadni. Figyelmeztettek, hogy itthon nincs terep, de bennem az dolgozott, „nem baj, majd én megmutatom!” Hazajöttem 2003-ban, és műhelyt kerestem. Így kerültem Óbudára. Beleszerettem ebbe a 22 négyzetméteres belső udvaros kis házba, ez lett az én inspiratív alkotóterem. Óbuda nagyon békés, ez a béke szigete. Ha ide bejövök, lekapcsolom a telefont és tényleg lehet elmélyülten alkotni, igazi elvonulós hely. 

M4 – Budapest, üvegtextil panel, II. János Pál pápa tér
Fotó: Bujnovszky Tamás

Meglett a műhelyed, hogyan folytatódott a pályád íve?

Gyárak és ipar híján kitaláltam, hogy egyedileg hímzett és applikált textíliákkal fogok foglalkozni.  Engem mindig is a lakástextil érdekelt, nem a ruhaanyag és a divat, hanem a belső térbe kerülő textíliák. Az alapanyagot megvettem külföldről és ráhímeztettem az egyedi, a megrendelő igényeire tervezett mintáimat. Akkoriban nem működtek még Budapesten designüzletek, de már kialakult egy réteg, amelynek volt erre igénye.  Belsőépítészekkel kooperáltunk, szakmai napokra jártam, kiállítottam, megismertek. Megnyertem a Kozma Lajos alkotói ösztöndíjat, aminek a három éve alatt felépítettem egy színekben, mintákban, stílusban összehangolt lakástextil-kollekciót. Ebben a közegben a jól sikerült munka kézről kézre jár, ez esetemben is szépen működött, amihez sokat segített a már említett svájci tapasztalat, illetve, hogy utána Németországban és Franciaországban együtt dolgozhattam a textil szektor legnevesebb alkotóival.

A frankfurti Heimtextilre először gyakornokként mehettem, és végigkövettem előtte azt a fél évet, amíg előkészítették a kollekciót, láttam, ahogy a tervező inspirálódik a trendekből, mintákat rajzol, megvalósul a textil, elkezdik tesztelni. A Heimtextil egyik része a gyárak és kivitelezők textil kollekciói, de ha lehet még izgalmasabb a tervezői csarnok, ahol a világ minden tájáról érkező tervezők árulják a terveiket. Először sokkoló volt, hogy a világból ennyi jó tervező gyűlt össze, de elhatároztam, hogy itt ki szeretnék állítani. A következő évben sikerült is, és nyolc évig önálló tervezői standom volt, egyedüli magyarként. Hímzett, applikált és nyomott anyag terveket kínáltam a kivitelezőknek. 

Belsőépítészekkel is sokat dolgozol a pályád kezdete óta. Hogyan működtök együtt?

Szeretek kooperálni, ráérezni arra, ki mit szeretne, ennek jó része lélektan, kapcsolódás másokkal, ez illik az egyéniségemhez és szeretem is csinálni. Amit egy belsőépítész megalkotott, ahhoz én még hozzáteszek valamit. A textil az i-re a pont, befejezi a belső teret. 

Mára átalakult a munkám, közbejött a válság is, az online világ megváltoztatta a vásárlói szokásokat, elérhetőbb a külföldi kínálat, több a design üzlet, átrendeződött minden. 

Nekem nagyon jókor jött egy lehetőség, egy munkafelkérés, amiből megszületett az üvegtextil. Az egyedi hímzett függöny, vagy a kézi tűzött gyapjúszőnyegek, a századfordulós kézműves irányzatok ihlette egyedi textíliák készítése aránytalanul megdrágult itthon. 

Az egykori óbudai Goldberger gyár átalakításánál – amikor loft irodákat létesítettek benne 2008-ban –, megkerestek mint textilművészt, hogy a recepciós pult mögé készítsek egy alkotást.

Akkoriban ismertem meg a síküveggyártás technológiáját. Azzal kísérleteztem, hogy a két üvegréteg közé textíliákat laminálok, az eljárás közben, ahogyan megváltoznak az anyagkarakterek, teljesen újszerű mintázatok jönnek létre. Ipari technológiával készül, de amit beleteszek, az teljesen kézműves, és egyedi művészi alkotás jön létre. Funkciót tölt be és a belső térhez passzol, mégis originális. Minden egyes darab kísérlet, mert rétegekkel dolgozom, színkeverések jönnek létre, különböző anyagminőségeket teszek bele, és nagyon izgalmas a végeredmény. Ez a saját innovációm, az üvegtextil. 2011-ben Londonban, a 100% Design kiállításon mutattam be először.  

Üvegtextil térelválasztó fal, Maternity Magánklinika, Budapest
Fotó: Bujnovszky Tamás

Ezt a technikát láttad valakitől vagy egy az egyben te találtad ki?

Maga az üveglaminálás, amikor a két üveget összeragasztják, hogy erősebb legyen, már a századfordulón létezett, de az, hogy különféle textíliákat teszek közé, teljesen új műfajt teremtett.

A lakásextíliákkal is mindig rétegekkel dolgoztam, amikor applikációkat, hímzéseket készítettem. 

A Selyemgombolyítóban volt egy önálló kiállításod az üvegtextil-terveidből. Hogy jött létre ez a kiállítás?

Zelnik Józseftől kaptam a felkérést, hogy bemutathatom alkotásaimat az Országút Galériában. A Kivonat címet adtam kiállításomnak. Kis méretű üvegtextil mintaterveimet állítottam ki, és a monitorokon a megvalósult munkák fotóit láthatták az érdeklődők. Örültem, hogy meg tudtam mutatni az üvegtextil sokszínűségét.

Milyen volt így egyben látni a munkáidat?

Érdekes volt 15 év „termését” egyben látni. Nagy örömöt, okozott, hogy eljöttek a METU-s textil szakos hallgatóim. Próbálom lelkesíteni őket, mert sok textiles végez, és reményt kell adni nekik. Mindenkit bíztatok, menjen Erasmussal külföldre, tanuljon, próbálja ki magát, igyekezzen eladni a terveket nemzetközi platformokon.  Megint visszajött a kézművesség reneszánsza, kis műhelyek, manufaktúrák állnak össze. Pályázni kell, együttműködni, valahol el kell indulni. Hiszek abban, hogy ha a helyeden vagy, és amit csinálsz, szívvel-lélekkel teszed, az a végén összejön.  

Hol láthatók a munkáid publikus terekben? 

Néhány munkát említenék meg: az M4-es metró, a Goldberger Loft Iroda, a Thália Télikert Színház aulája, az Újpalotai Református Templom díszüvegablakai, a Maternity Szülészeti magánklinika, a Sirius Hotel homlokzata, a Jedlik Ányos Gimnázium interaktív tablói. 

A Zápor utcai műhelyed egyszerre őriz egyfajta régi óbudai hangulatot és megjelenik benne a mesés keleti világ. Honnan ez az érdeklődés? 

Meghatározó számomra a keleti életszemlélet, a buddhizmus, a jóga. Jógaoktatóként is tevékenykedem, a jóga egyben tart, és ad egy olyan tartást, ami segít a káoszban is összerakni magad. A tudatosság, a figyelem segít, hogy az utadon maradj.

https://www.facebook.com/obudaianziksz/videos/1059270202277401