ÓBUDA (BUDA), A FEJEDELMI KÖZPONT
A honfoglaláskori fejedelmi székhely, Óbuda – kezdetben „Buda” néven – Kurszán kende (kündü), majd Árpád fejedelem központja volt, egyben a máig vitatott „fejedelmi temetkezőhely”, ahogyan Anonymus, a nagy tudású óbudai prépost írja. Itt épült fel Szent István idejében Fehéregyháza, a középkori magyar királyság talán legjelentősebb zarándokhelye, itt alapította Orseolo Péter a 11. században a káptalani várost és a Szent Péter-bazilikát. Átmeneti szünet (Esztergom) után IV. Béla itt építette fel az 1230-as években a királyi várat, innen keltezte okleveleit, itt töltötte rendszeresen a húsvét előtti nagyböjtöt, és itt értesült a tatárok betöréséről. A tatárjárás után elkezdődött a Várhegyen a budai vár építése, de királyi szálláshely funkcióját továbbra is betöltötte Óbuda. 1261-ből származik az első okleveles adatunk, amelyben Vetus Budát, Óbudát említenek. 1343-ban Nagy Lajos király özvegy édesanyjának, Piast Erzsébet királynénak adományozta a várat és a városrészt, javadalmaival együtt. Ettől kezdve 1526-ig Óbuda a „Királynék városa, „Civitas reginalis”.
ESZTERGOM – AZ ELSŐ KIRÁLYI SZÉKHELY
Már a honfoglaló magyarság fejedelmi törzse elfoglalta ezt a nagyon korán kialakult kereskedelmi helyszínt, ettől fogva kezdett kiépülni a királyi központ a Várhegyen. Géza fejedelem szálláshelyéül választotta. Itt született a fia, Vajk, aki később a keresztségben az István nevet kapta. Itt született meg a keresztény állam gondolata és itt kezdődött el megvalósítása. Ki tudja, mi járhatott Géza fejedelem fejében?
Talán arra gondolt, amit Szabó Magda felvet Az a szép fényes nap című drámájában… Itt születtek később István király gyermekei, sajnos közülük többen itt is haltak meg. Itt nevelkedett a tragikus sorsú Imre herceg is.Azonban a vár nemcsak István király, de az egyházszervezés során az érsek székhelyévé is vált. Szent Adalbert tiszteletére már 1010 körül elkezdték építeni az első székesegyházat, amelyet az évszázadok során többször is átépítettek. Boldog pillanatok és nehéz percek helyszíne volt Esztergom. A város a 12. század végéig betöltötte a királyi székhely szerepét. II. Géza 1147-ben itt fogadta a keresztes hadakkal a Szentföldre tartó III. Konrád német császárt. Pár évtizeddel később, 1189-ben III. Béla viszont az Óbudai királyi kúriában látta vendégül I. (Barbarossa) Frigyes császárt, az akkori keresztes hadak vezetőjét. Frigyes császár ezután Esztergomon is átvonult. 1189-ben Imre király átengedte a várat az érseknek, s megkezdődött Esztergom érseki várossá alakulása.Viszontagságos évek, évszázadok következtek Esztergomra, de közben voltak azért ragyogó pillanatok is: például a régi királyi rezidencia átalakítása reneszánsz érseki palotává, amelyet Vitéz János kezdett el, majd Estei Hippolit, az özvegy Beatrix királyné és Bakócz Tamás – akit még a pápaság „szelleme” is megérintett – folytatott.
EGY KÜLÖNÖS KIRÁLYI HÁZASSÁG
Az Esztergomban történt híres és érdekes események közül most egy bizarr, izgalmas történetet szeretnénk kiemelni, amely Mátyás király özvegyéhez, Beatrix királynéhoz kapcsolódik. Mátyás halála után sokan versengtek a magyar trónért (Corvin János, Habsburg Miksa, a későbbi császár, Jagelló Ulászló cseh király és öccse János Albert herceg) és mellettük Beatrixnak is a királyi hatalomra fájt a foga. Az 1490. év június hónapjában lezajlott királyválasztó országgyűlésen Ulászló lett a befutó, viszont a tényleges hatalom elnyerésének feltételeként feleségül kellett vennie az özvegy királynét. A megkoronázott új király erre esküt is tett, de bizalmasai előtt ismert volt, hogy a köztudottan meddő királynét csak kényszerből akarta elvenni, és mindent elkövetett annak érdekében, hogy később ez a frigy felbontható legyen. A főúri rendek és Bakócz Tamás püspök ebben partnerének is bizonyultak. Bakócz rávette a királynét, hogy titokban tartsák meg az esküvőt, néhány tanú előtt, Beatrix esztergomi házában. Az eseményen még a királyné vendégei sem vehettek részt.
Ulászló pedig az esküvő után azonnal eltávozott, így nem került sor a házasság „elhálására” sem. Ulászló a későbbiekben is gondosan kerülte a „feleségével” való találkozást, viszont annak vagyonát igénybe vette ellenfeleinek legyőzéséhez. Az 1492-es országgyűlés is Ulászló válását támogatta azzal, hogy az uralkodónak olyan feleségre van szüksége, aki a trónutódlást biztosítani tudja trónörökösök világra hozatalával. Beatrix már nem irányítója, csupán elszenvedője lett a további, tíz éven át tartó eseményeknek. VI. Sándor pápa kezdetben a királyné pártján állt, de – mivel Ulászlót mindenképpen meg akarta nyerni egy török elleni szövetséghez – később, 1500 áprilisában érvénytelenné nyilvánította Beatrix és Ulászló házasságát. Viszont időközben Ulászló kiszemelt aráját megszerezte magának Miksa császár. Ulászló 1502-ben Candale-i Annát vette végül feleségül. Beatrix 1500 novemberében megszégyenülten hagyta el Magyarországot, és visszaköltözött Nápolyba. 1508-ban bekövetkezett haláláig próbálta még visszaszerezni a hozományát, de ez nem sikerült neki. Házasságának botrányos története közszájon forgott a korabeli Európában.
Mohács után már nem az építés-szépítés, hanem az erődítési munkák váltak elsődlegessé Esztergomban. Váltakozva került török, majd magyar kézre a város. Újkori történetében az 1930-as évek óta egészen napjainkig tart az esztergomi palota főnixmadárként való feltámadása. Az ásatások, feltárások, rekonstrukciós munkák során napjainkra kívül-belül megújult a vár. Az idelátogató turisták a termeket végigjárva mintegy időutazáson ismerhetik meg a palota évszázadainak történetét.
VISEGRÁD, A DUNAKANYAR ÉKKÖVE ÉS LEGENDÁI
Béla király kezdte el a tatárjárás után a fellegvár építését, mivel a Sibrik-dombon álló egykori ispáni vár nem volt alkalmas erődítmény kialakítására. Az építkezéshez az „alaptőkét” a királyné, Laszkarisz Mária hozománya, ékszerei biztosították. A hegytetőn álló fellegvár és a Duna-parti alsóvár épületkomplexumát a hegyoldalban végighúzódó fallal kötötték össze. Az alsó vár ekkor még lényegében egy lakótoronyból állt, ezt nevezték el később „Salamon-toronynak” Pedig a boldogtalan emlékezetű, levitézlett királyt nem itt őrizték, hiszen az ő korában ez a torony még nem is létezett, hanem a régi római castrum helyén épült ispáni várban. Ennek az volt az előzménye, hogy a koronás királyt, Salamont a mogyoródi csatában (1074) Géza és László hercegek legyőzték. Ezután I. Géza, majd I. (Szent) László került a trónra, bár Salamon csak később mondott le királyi tisztéről. 1082-ben egy László király ellen tervezett merénylet miatt elfogták Salamont, és Visegrádon börtönözték be a már említett ispáni várban. Az egyik legenda szerint az őröknek éjszaka is figyelniük kellett a foglyot, ezért töklámpásokkal világították meg a börtönül szolgáló tornyot. Egy másik legenda szerint maga Salamon gyújtott gyertyákat töklámpásokban az ablakában, hogy jelezze, még életben van. Így aztán a környékbeliek és a Dunán hajózók is láthatták, hogy milyen fényesen világítanak, ragyognak, csillognak Salamon tökei!
A tatárjárás után királyi székhelyként még alapvetően az óbudai vár szolgált, hiszen a budai és a visegrádi vár építése is éppen csak elkezdődött. A visegrádi várrendszer IV. Béla kori kiépítése az 1240-es évek elejétől az 1260-as évekig tartott. Később Anjou Károly Róbert trónért való küzdelmei során II. Vencel cseh király foglalta el 1304-ben a várat trónkövetelő fia számára. Pár év múlva Károly Róbertnek sikerült visszaszereznie, de átmenetileg átadta Csák Máténak. 1317-ben aztán végleg a király kezébe kerül a vár, és elkezdődött annak királyi központtá való kiépítése. 1323-ban Károly Róbert Temesvárról Visegrádra helyezte át udvartartását, ahol több helyszínen is zajlott az udvari élet: a fellegvár palotaszárnyában (ahol egyúttal a koronát is őrizték), az alsó vár lakótornyában és a királyi udvarházban. Itt támadt rá a királyi családra Zách Felicián 1330-ban. A véres merényletben csak Piast Erzsébet királyné, Károly Róbert ifjú felesége sérült meg súlyosan: jobb kezének 4 ujját levágta Felicián. A királyné ekkor 25 éves volt, csoda, hogy egyáltalán túlélte ezt a támadást. Ilyen csonka kézzel élte le hosszú életét – 75 évesen halt meg.
Az Anjou-uralkodók már Visegrádot és Budát tekintették székhelyüknek. Visegrádon kezdetben csak egy egyszerű udvarházban lakott Károly Róbert király és családja. Ennek a kúriának a feltárása során 2023-ban találtak a régészek egy díszes, 14. századi, aranyozott ezüst ruhakapcsot, amely talán éppen Piast Erzsébet királyné ruháját díszítette!
Károly Róbert idejében csak pár lakóház épült fel a királyi udvarházon kívül és egy lovagi tornapálya. Erzsébet királynénak külön lakrésze volt.1335-ben, a Visegrádi királytalálkozó alkalmával többször is összegyűlhetett „Visegrád kandi népe” – ahogyan Arany János írja le érzékletesen a Toldiban –, hogy megnézze a párviadalokat, amelyekben sokszor maga a király is részt vett. A találkozóra a magyar uralkodó meghívta Luxemburgi János cseh királyt, Nagy Kázmér lengyel királyt (aki mellesleg a sógora volt) és a német lovagrend nagymesterét. Szoros szövetséget és kereskedelmi együttműködést hoztak létre ezen jeles esemény alkalmával. Thuróczy János krónikája így ír erről: „…Elhatározták itt azt is, hogy ha e királyok közül bármelyiket vagy országukat valami ellenség támadná meg, a többiek kötelesek segítségére sietni. És ezt egymás között nagy eskükötéssel is megerősítették.” Az eseményeken részt vett a Szent György Lovagrend is, amelyet – mint első világi alapítású lovagrendet – maga Károly Róbert alapított, 1326-ban. A Visegrádi királytalálkozó emlékére rendezik meg már több mint 30 éve a Visegrádi Palotajátékokat, amelyeknek szervezője és főszereplője a rendet felújító visegrádi Szent György Lovagrend. Erzsébet királyné pedig csodálatosan helytállt a nagy jelentőségű találkozón mint háziasszony, hiszen a vendégseregnek napi több ezer darab kenyeret és 180 hordó bort kellett kiosztania, pontosabban kiosztatnia. Eközben még arra is maradt ideje, hogy fiának jövőbeli lengyel trónutódlásán fáradozzon.
Nagy Lajos király apja halála után fenntartotta a budai és a visegrádi székhelyet, és így folytatta a paloták építkezéseit is. Valószínűleg édesanyjának, az özvegy Erzsébet királynénak is kialakítottak egy lakosztályt az új palotában, amelynek felső udvarán állt a pompás, vörösmárvány „oroszlános kút”.1370-ben Visegrádon fogadta Nagy Lajos a lengyel rendek küldötteit, akik Visegrádon ajánlották fel a magyar király számára a lengyel koronát. Az Anjou-korszak tulajdonképpen Visegrád első fénykora volt.
Luxemburgi Zsigmond is építkezett Visegrádon, de a palota következő jelentős fénykorát Mátyás király idejében élte. Trónra kerülésekor a palota már hosszú ideje elhagyatottan állt. A király – Itáliából érkezett feleségével közösen – a reneszánsz művészet csodálatos alkotásaival díszítette nemcsak budai, hanem visegrádi palotáját is. A csodálatosan berendezett, aranymenyezetes termek, a Corvin János ihlette Herkules-kút (Giovanni Dalmata alkotása, amelyből a nagy ünnepségeken fehér- és vörösbor csörgedezett), az oroszlános kút, a reneszánsz bábos korlátokkal díszített loggiák, a fürdőkamra és a királyi kertek, a Dunára néző pompás panoráma, mind-mind biztosították azt, hogy a királyi pár és vendégei csodálatosan érezzék magukat nyári rezidenciájukban. De gondoltak a hűvösebb napokra is, hiszen remekmívű cserépkályhák álltak a királyi termekben, így Corvin János lakosztályában is. A palota egyik leglátványosabb eleme volt a Duna felé néző oldalon a hatalmas zárt erkély, amelyet az uralkodói címerekkel díszítettek és a bajvívó térre nézett. Oláh Miklós, a kortárs, de Antonio Bonfini – Mátyás történetírója – is érzékletes leírásban tárja elénk a visegrádi palota szépségeit.
Sajnos a mohácsi csatavesztés után a törökök többször is megtámadták, és 1544-ben végleg a törökök kezére került. Ezzel megkezdődött a palota végleges pusztulása. A 18-19. században a romos palota köveit építkezésekhez elhordták.
A palota maradványait Schulek János 1934-től kezdte el feltárni. Munkáját később neves szakemberek folytatták. Napjainkban is folynak a feltárások, és még mindig kerülnek elő leletek. 2024 májusában egy visegrádi teniszpálya alatt a középkori ferences kolostor templomának Buzás Gergely vezette feltárása során közel félezer éves, vélhetően a 15-16. század fordulóján készült márványoltár töredékeire bukkantak. Két kerub figurával díszített szobortartó konzol került elő: fantasztikus szépségű, szenzációs leletek! A vizsgálatok során megállapították, hogy Benedetto da Maiano, a firenzei quattrocento szobrászművészének alkotásai láttak itt napvilágot. A leletek a Luxemburgi Zsigmond által alapított ferences kolostor templomának bedőlt kriptaboltozata alól kerültek elő, és feltehetően királyi megrendelésre készültek. Buzás Gergely megállapítása szerint ilyen jó állapotban fennmaradt és ilyen kvalitásos itáliai reneszánsz műalkotás eddig még nem került elő Magyarországon.
2021-ben indult el a „Visegrád reneszánsza” fejlesztési program. A projekt célja az értékmentés, a múlt emlékeinek feltárása. Ennek során Visegrád építészeti és kultúrtörténeti emlékeit állítják helyre, rekonstruálják a Mátyás korabeli palotaegyüttest. Ha az elmúlt évek és különösen 2024 régészeti feltárásainak szenzációs leleteire gondolunk, joggal feltételezhetjük, hogy az elkövetkezendő idők is tartogatnak még hasonlókat. A visegrádi palotaegyüttes csodái a mai napig kifogyhatatlanok.
