A Kiscelli Múzeum igazgatója volt több mint tíz éven keresztül. Milyen célokat fogalmazott meg annak idején, mit sikerült megvalósítania, és melyek azok, amelyek még megvalósításra várnak?
A legfontosabb feladat a nagyon értékes egykori trinitárius kolostor, illetve Schmidt-kastély épületének a helyrehozatala, felújítása, rekonstrukciója még ma is.
Kisebb lépésekre volt lehetőség, tetőfelújításra, bútorraktárral és textilraktárral bővült az épület. Egy nagy rekonstrukciós elképzeléssel tavaly pályáztunk a Norvég Alapnál, de ez a pályázati forrás jelen pillanatban nem él. A főváros viszont vállalta, hogy a felújítási összeg felét hozzáteszi, tavaly volt erről közgyűlési határozat. A norvég pénzforrást pedig a kormány pótolja a Hauszmann-terv keretében. A norvég pályázat egy új földalatti raktárt célzott meg, de a főváros ezen kívül támogatja az épület felújításának elképzelését is. Növekednének a kiállítóterek, a földszinti irodákat az emeletre telepítenénk, és a földszint teljes egészében kiállítótér lehetne. Ez egy nagy projekt, amely az elkövetkező két-három évünket meg fogja határozni. Mindemellett a Kiscelli kastély parkjának rekonstrukciója is napirenden van. A játszóteret az óbudai önkormányzat, a kálváriát, a keresztutat, a Golgota-szobrot és a Szent Vér kápolnát helyi összefogással az önkormányzat és civil szervezetek újították fel. Az önkormányzat támogatta a Kiscelli park felmérését is, és készített terveket a Kertészeti Egyetem is, amelyek a park rekonstrukcióját célozzák.
Korábbi tapasztalataim alapján állíthatom, hogy nagyon jól együtt tudunk működni Bús Balázs polgármester úrral és az önkormányzati kulturális intézményekkel is.
Állítólag étterem is volt a parkban.
Volt itt zarándokház is, amikor Kiscell még trinitárius zarándokhelyként működött. Vendéglők is, például az Etelka Étterem, amit lebombáztak a második világháborúban, de az alapjai még ma is megvannak. Azt is lehetne rekonstruálni, mert a park műemlékileg védett.
Ez a főváros, a kormány, az önkormányzat és a múzeum együttműködésével valósulhat meg.
De a Hauszmann-terv érinti a Vármúzeumot is. A Budapesti Történeti Múzeum az összefoglaló neve az intézménynek, ennek része a Vármúzeum a Budavári Palotában. Erről az a döntés született, hogy a várban marad, mivel a Vármúzeum alatt vannak a középkori királyi palota maradványai, amit nem lehet innen elköltöztetni. A palota felújítása is érinti a BTM-et.
Mikor kezdték a várat építeni a budai várdombon. Mondhatjuk, hogy a mai napig is tart az építkezés?
A tudomány mai állása szerint a tatárjárás után IV. Béla volt, aki Budát megalapította. A Várnegyedben, a mai Táncsics Mihály utcában volt a királyi ház, Kammerhofként (Kamaraudvar) is szerepel korabeli okmányokban. Ott lehetett Óbuda után az első várnegyedi rezidencia, ez Zolnay László nagy felfedezése volt. Ennek a területnek az ásatására is sor kerülhet a Hauszmann-terv keretében, mert az amerikaiaktól visszakaptuk azt a telket és épületet, ahol Táncsics Mihály is raboskodott. Ott van egy bástya, ki is szélesedik a kert, és most van először lehetőség egy nagyobbfajta ásatásra. Ezt múzeumunk fogja elvégezni, így biztosak lehetünk benne, hogy új ismeretek birtokába kerülünk.
Ezt a munkát Zsigmond, Mátyás és II. Ulászló folytatta, az erődítésrendszerrel Szapolyai János, tehát János király is foglalkozott. Szinte azt mondhatnám, hogy az Anjouktól kezdve 1541-ig folyamatos építkezés folyt itt.
Azután jöttek a törökök. Érdekes, hogy a pasa nem ide költözött, hanem a XVI. század végén egy ún. pasapalotát építtetett. Ehhez nyilván középkori épületeket is felhasználtak az egykori karmelita kolostor és a Várszínház területén, ahol a középkorban ferences kolostor is lehetett. 1686-ban Buda visszafoglalásakor a várat szétlőtték. Aztán a budai katonai parancsnok, a várparancsnok számára kezdtek el építeni egy épületet, ami az 1723-as budai tűzvészben leégett. Igazából 1686 után még nagyon katonai jellegű volt ez a város.
Hogy itt királyi rezidencia, palota legyen, csak az 1740-es évek végén merült fel, amikor Grassalkovich Antal kamarai elnök elérte Mária Teréziánál, hogy országos gyűjtést kezdeményezve kibővítsék a korábbi épületet.Hozzáépítettek még két szárnyat, így 1770 körül fölépült ez a három egységből álló, nyitott díszudvaros barokk palota. Mária Terézia azonban úgy döntött, hogy sosem fog ide beköltözni, még ideiglenesen sem fogja használni rezidenciául, ami nagyon rosszul esett a magyaroknak.
Mi lehetett az oka?
A bécsi udvar ellenállása. Vidéki székhelynek érezték Budát. Később az épület északi részébe az Angolkisasszonyok rendtagjait telepítette be Mária Terézia, utána pedig úgy döntött, hogy a nagyszombati egyetemet költözteti át Budára. Az egyetem meg is nyílt a halálának évében, 1780-ban, de három év múlva II. József áthelyeztette Pestre, és ott is maradt. A budai királyi palota pedig nádori székhely lett. A Sándor-palota helyén két kaszárnya volt, ezek felhasználásával építették a palotát az 1800-as évek legelején. A másik oldalon, a későbbi Teleki palota mellett is volt egy kaszárnya. József nádor 51 évig volt nádor, ő használta a királyi palotát rezidenciaként, sőt a kápolna alatt kialakította a nádori kriptát is. József nádornak nagyon fontos szerepe volt Pest városrendezésében, a Szépítő Bizottmányt is ő hozta létre, támogatta a fővárosi kultúrát, színházakat is. Ő volt talán a leghasznosabb Habsburg a magyarság életében, az ő nevéhez fűződik a legtöbb fejlesztés. Miután 1847-ben meghalt, a fia, István nádor követte, akit viszont elsodort a szabadságharc.
Az ötvenes években Ferenc József állíttatta helyre. A munka 1867-re készült el a melléképületek kiépítésével együtt. Amikor Ferenc József Budára jött, már rezidenciaként használta az újjáépített palotát. A koronázás idején derült ki, hogy hiányzik egy igazán reprezentatív nagy tér, és így a Monarchia második székhelyének nem volt elégséges. Ekkor bízták meg Ybl Miklóst a bővítéssel. A nyugati, krisztinavárosi szárny alapozását 1890-ben el is kezdték, de Ybl 1891-ben meghalt. Ezután Hauszmann Alajos műegyetemi tanárt kérték fel, ő lett a palota építésze. Az 1890–1905 között eltelt 15 év alatt megtörtént a palota bővítése: a nyugati szárnnyal és a két új északi palotaegységgel egy nívós építészeti együttes alakult ki.
Azt a hatékonyságot azóta meg sem közelítette, elképesztő színvonalú építőipar volt az, ami ezt az együttest létre tudta hozni. Nem csak a palotát építették ebben az időben. Aranykor volt mindenféle szempontból, de az első világháború véget vetett a fejlődésnek.
A két világháború között Horthy a krisztinavárosi szárnyat használta. Ferenc József lakosztályi részét, ahol ma a Vármúzeum is van, nem vette igénybe. A palotát lehetett látogatni a két világháború között. Az ostrom ismét nagyon sok pusztítást okozott az épületben.
Az ötvenes években született egy döntés, hogy itt párt- és állami központ legyen, amihez elég csak kívülről helyreállítani az épületet, a belsőt nem kell megtartani. Pedig helyreállítható állapotban voltak a szép, nagy enteriőrök, például a Habsburg-terem a kupola alatt, a Lotz falképek is megvoltak érintetlenül, még állt a kápolna is. Ma már ezek nincsenek meg.
Festmények kerültek a Nemzeti Színház díszletraktárába, nagyon sok tárgy közgyűjteménybe került, volt, amit magánemberek vittek el. Az elmúlt években is megesett, hogy egy bécsi árverésen a budai palota étkészletének darabjait árverezték el. A belsőt pedig helyre lehetett volna állítani, ahogy például ennél rosszabb állapotban lévő épületeket németek, lengyelek helyre is állítottak. Sajnos akkoriban a művészettörténészek jelentős része és az építésztársadalom is úgy vélte, hogy a historizmus értéktelen, nyugodtan el lehet távolítani. A nagy lendületben még a barokkot is sikerült eltüntetni. A barokk trónterem ugyanis viszonylag megúszta az ostromot, megvannak a fotók, hogy nézett ki a terem 1945 után. Ma viszont már csak a kiállításunkon látható, mit is sodort el a nagy átépítési lendület. Nagyon szomorú ez az egész.
Mi a cél most?
Először is meg kell vizsgálnia a kutatásnak azt, hogy mit lehet hitelesen helyreállítani. Mik azok az enteriőrök, amikről még van elegendő információ. Sok részletről semmi nincs, de van rengeteg terv, fotó, tehát bizonyos épületrészeknél a hiteles helyreállítás lehetősége is felmerül. Nagyon aprólékos munkát, nagyon nagy mesterségbeli tudást és hatalmas költségeket igényel egy ilyen rekonstrukció. Amit a barokk vagy Hauszmann 15 év alatt létrehozott, azt mi 100 év alatt tudnánk esetleg, de ez nem is realitás, mert nincs annyi információ. Bizonyos terekről lehet egyáltalán szó. Hogy ez hány év alatt tud megvalósulni, az egy másik lapra tartozik.
