Először is: az ontológiai – lételméleti – kérdéseket a középpontba állító művészet nem „vallásos” művészet, akkor sem, ha a kérdésekre az adott mű valamely vallás rendszere felől ad választ. A vallásos művészet valamely egyház tanításának kísérőjelensége – a lételméletet a középpontba állító autonóm művészet viszont eszközként használja a különféle tanításokban, beavatásokban és vallásokban megjelenő utakat a „teljesség felé”. Ily módon az életmű összeér a művész mint gyakorló, mint szellemi lény által befutott úttal. A magyar kultúrtörténetben Hamvas Béla volt az, aki egy lendülettel valósította meg az életmű létrehozását és önmagából a – saját szavával – „normális ember” megalkotását. Szétválaszthatatlan a művészi és a gyakorlói életút, és leginkább ez hozza zavarba az életművet csak az irodalom felől értelmezni kívánókat, arról nem is beszélve, hogy a valódi megértéshez szükséges volna legalább hasonló utat bejárni, ami, lássuk be, nem várható el egy irodalom- vagy kultúrtörténésztől.
De ugyanígy homályban marad például Ország Lili minden olyan művészeti törekvése, amikor a zsidó misztika vagy – a Wictor Charonnal, Szepes Mária bátyjával való barátsága révén is – az ezotéria és a szinkretista misztika felé tett lépéseket. Fogadjuk el, hogy irodalomtörténeti-művészettörténeti eszközökkel ezen életművek, életmű-részek, amelyek közt itt csak kettőt említettünk, nem vizsgálhatók. Ezen humán tudományok ugyanis nem rendelkeznek ehhez a megfelelő fogalom- és keretrendszerrel. Módszereikből, kérdésfeltevéseik és kutatási irányaik természetéből adódóan nem lehet a hasonló életművek bizonyos rétegeibe behatolni általuk.
A dolog tovább bonyolódik ott, ahol olyan, az európai gondolkodástól még a zsidó misztikánál is idegenebb áramlatok jelennek meg egy-egy életmű mögött, mint a jóga, általában a védikus gondolkodás vagy az ind „filozófia” unortodox iskolájaként létrejött buddhizmus.
A jógáról és az annak alapját adó ind „filozófiáról” – amely, noha kényszerből ezzel a szóval jelöljük, jóval több filozófiánál – természetesen lehetetlen ekkora terjedelemben érvényesen beszélni. Aki ezt a gyakorlói utat választja, nem egy, hanem a hindu elképzelések szerint több életet áldoz arra, hogy a móksa – a megszabadulás, tágabb értelemben a megvalósítás, európai fordításban: megvilágosodás – lehetőségéig eljusson.
Vizsgáljuk meg inkább azt, hogyan jelent meg a jóga és az annak hátterét adó ind filozófia a magyar kultúrtörténetben! Annál is inkább, mert az azt meghonosítók Baktay Ervintől Haich Erzsébeten, Selvarajan Yesudianon keresztül Tamkó Sirató Károlyig, Hamvas Béláig és Molnár Sándorig valamilyen formában kapcsolódnak egymással, egy szellemi kört alkotnak.
A kezdetek
A magyar jógahagyomány kezdetei a huszadik század elejére nyúlnak vissza. Noha Pest legismertebb jógatanára a Horthy-korban a később, a kommunizmus alatt Haich Erzsébet íróval Svájcba távozó és ott jógaiskolát alapító Selvarajan Yesudian volt – akinek könyvéből még két-három generációval később is tanultak az okulni vágyók –, mindazt, ami a jóga mint testgyakorlás hátterében felsejlik a védikus filozófiáról való rendszerezett tudásként, Baktay Ervinnek és az őt oktató Umrao Sher-Gilnek köszönhetjük. Sher-Gil magyar feleségét követve érkezett ide. (Lányuk Amrita Sher-Gil, a legismertebb magyar-indiai festő.)
Baktay sógora volt a szanszkrit nyelvet és filozófiát oktató Umrao Sher-Gilnek, aki egyébként az első jelentős indiai fotós is egyszemélyben.
Sher-Gil Pakisztánban találkozott Baktay testvérével, Erdőbaktay Gottesmann Mária Antóniával, aki a korábbi szikh birodalom egy hercegnőjét kísérte. A házasságkötés után költöztek Pestre, itt született meg lányuk, Amrita Sher-Gil, majd húga, Indira. A család az I. világháború miatt nem tudott visszatérni Indiába. Baktay Ervint Sher-Gil kezdte szankszritra tanítani, akkor még nem tudva, hogy a festői karriert Indiáért végül feladó Baktay lesz az első olyan magyar, aki rendszerezett formában adja át a jógahagyományt és a védikus filozófiát a magyar olvasóknak. Baktay Szanátana Dharma című munkája 1936-ban, A diadalmas jóga című jógafilozófiai alapmunkája 1942-ben jelent meg. Patandzsali (Kr. e. 2 század–Kr.u. 5. század közt) jógaszútrájának magyarázatokkal ellátott változata az egyik legfontosabb szanszkrit vallásfilozófiai szöveg interpretációja. (A szútra rövid, általában aforizmaszerű megfogalmazás a vallási irodalomban, sűrített tartalommal, amelyet minden alkalommal követ a magyarázat, a bhásja.)
Fél évszázad késés
Itt jegyezzük meg, hogy a hindu vallási irodalom kulcsszövegét, a Bhagavad gitát is lefordította, mégpedig eredeti, szanszkrit változatból. A Mahábhárata eposz részeként ismertté vált „A magasztos éneke/szózata” a védikus irodalom alapműve. Baktay a kötethez írt jegyzetei megkerülhetetlenek – ennek ellenére a könyvet csak 2007-ben (!) adták ki először.
Ugyanakkor Baktay hatalmas életművében csak egy rész az India-szakirodalom: a regényfordítások, a Kőrösi Csoma Sándor-életrajz, az asztrológiai munkák és a festmények mellett jelentős a kultúrdiplomáciai és intézményvezetői tevékenysége is.
Itt jegyezzük meg, hogy az ind filozófiáról szóló irodalmat nemcsak magyarázatokkal és fordításokkal, de a fordításokhoz szükséges terminológiával is ő látta el. A fordításai előtt egyáltalán nem voltak magyar szavak bizonyos szanszkrit vagy jógafogalmakra, ami azt jelenti, hogy a Baktay által bevezetett kifejezések nélkül beszélni sem tudnánk a fenti témákról.
Lefordította a Káma-szútrát is – és noha fordítása nem került kereskedelmi forgalomba, mindössze ötszáz példányban jelent meg, neki köszönhetően mégis a magyar volt a negyedik európai nyelv, amelyen hozzáférhető lett ez az alapszöveg.
Egy indiai Pesten
Baktayn kívül, aki főként az elméleti megalapozáshoz járult hozzá, Selvarajan Yesudian tette a legtöbbet a magyar jógahagyományért. Madraszi keresztény családból származott. Beteges gyerek volt, tizenéves korában otthonról elszökve találta meg jógamesterét. 1937-ben a Magyar Cserkészszövetség vezetője, Dr. Molnár Géza Indiában járva ismerkedett meg vele. Végignézte a jógagyakorlatait, majd meghívta a budapesti Testnevelési Főiskolára. Végül az orvosi egyetemen kötött ki (híres indiai orvos-dinasztiából származott). Hamar szembesült azonban azzal, hogy az európai orvoslás nem hasonlít az indiaira, ismerősei pedig egyre többször kérték, hogy oktassa őket jógára.
Hogy milyen ellentmondásos és zavarba ejtő lehetett a háború előtti Pest társadalmi élete – a Horthy-rendszer kemény éveiben járunk, már zajlik a világháború, életbe léptek a zsidótörvények –, arról sokat elárul, hogy Yesudian eközben a pesti mozdulatművészeti iskolákban tanított, többek közt Dienes Valériánál, majd 1941-ben megjelentette a Sport és jóga című könyvét, amiből máig négymillió példányt adtak el és húsz nyelven adták ki. (1)
A könyvet a magyarul akkor még nem elég jól tudó Yesudian angolul írta, Balogh Barna fordította le.
Yesudian a kötet megjelenésének évében találkozott Haich Erzsébettel (1897–1994), aki szintén elég különös figurája a magyar kultúrtörténetnek: eredetileg szobrász és festő, valamint zongorista volt, akit mára inkább ezoterikus regényeiről, valamint a Yesudiannal Svájcban alapított jógaiskolájáról ismerünk.
Az egyiptomi szál
Haich maga a teozófiai-szinkretista korszellem két lábon járó példája, a keresztény bölcselet mellett a Védanta és az az óegyiptomi misztika is foglalkoztatta. Beavatás című, amúgy a maga korában 17 nyelvre lefordított és világsikert arató könyvében (2) arra az előző életére emlékszik vissza, amelyben egyiptomi hercegnő volt a fáraók korában, gondolattal irányított oroszlánok húzta kocsin közlekedett és egy egyiptomi főpap fokozatosan beavatta a misztériumokba. A szöveg alapján Haich sokat kölcsönzött az „egyiptomi” szcéna beavatási aktusait leírva a hindu koncentrációs gyakorlatokból, közvetve a rádzsa jóga módszereiből – mindezek ellenére a Beavatás, ha nem is az egyiptomi kultúrtörténet felől nézve, de kordokumentumként – úgy értem, a Horthy-kor egy társadalmi szegmensének dokumentumaként, lévén háttértörténetében megjelenik a korabeli „ezoterikus” polgárság egész világa, háborús élményei – érdekes olvasmány, csakúgy, mint mindenféle beavatás, szellemi út praxisa felől olvasva. Haich ti. ha nyilván nem is rekonstruálja az óegyiptomi szertartásokat vagy módszereket – hiszen azokról nehezen szerezhetett volna információt – leír olyan gyakorlatokat, amelyek bármely típusú elmélyülésben segíthetnek.
Persze, itt is összeértek a szálak: Haich második férjének gyermekkori barátja és padtársa épp Baktay Ervin volt, aki még Yesudiannal való találkozása előtt megtanította Haichnak az első jógagyakorlatokat.
Jógaórák a náci főhadiszállással szemben
Yesudian és Haich 1941-ben alapították jógaiskolájukat, amelyhez Virág Ilona, Haich barátnője bocsátotta rendelkezésre üresen álló Rákóczi úti lakását.
A Yesudian–Haich-iskolában Yesudian a hatha, Haich a rádzsa jógát oktatta, 1943-tól több közös könyvet is kiadtak.
Egy idő után a Lorántffy Zsuzsanna utca 2. szám alatti Haich-villában tartották az órákat, amely épp szemben állt a budapesti Gestapo-főhadiszállással. Az ostrom idején mindketten az összedőlt villa pincéjében rekedtek – erről Haich be is számol önéletrajzi ihletésű kötetében.
Végül a Rákosi-rezsim üldözte el őket, Zürichben nyitották meg újra az iskolájukat, amely 1989-ig működött.
A kemény kommunista diktatúrában a jógát nem nézték jó szemmel, sem a közösségi gyakorlást nem engedélyezték, sem szakkönyvek nem jöttek ki, mégis, Hetényi Ernő (Láma Dharmakírti Padmavadzsra, 1912–1999), aki 1957-ben elismertette a kommunista állammal a magyarországi Buddhista Missziót, tarthatott órákat. Ő alapította a Kőrösi Csoma Sándor Buddhológiai Intézetet is, ahol Baktay Ervin tanított. (A Buddhista Misszió tulajdonképpen az 1991-ben létrejött a Tan Kapuja Buddhista Főiskola jogelődje.)
Szintén a diktatúra alatt működött Kaczvinszky József (1904–1963), aki már a negyvenes évek közepétől tanított jógát, ezen kívül fordította a Patandzsali-féle Jóga-szútrát szanszkrit eredetiből. És kommentálta is, ami ebben a műfajban elengedhetetlen, lévén a sokféleképpen érthető egy-két szavas vagy mondatos szanszkrit eredeti általában sok oldalnyi jelentést magába sűrítő nyelvi jel, amelynek kibontása nélkül esélytelen az, aki jógafilozófiával, vagy védikus irodalommal szeretne foglalkozni. (Ezért is kulcsfontosságú Baktay Ervin minden kommentárja a Bhagavad Gítához, amit fentebb említettünk.)
Kaczvinszky legfontosabb munkája a háromkötetes Kelet világossága, amely a rádzsa jóga átfogó ismertetését tartalmazza, még a háború előtt, 1942-43-ban megjelent. A kommunista diktatúra éveiben – épp úgy, mint Hamvas Béla esetében – írásait tanítványai indigóval másolták és terjesztették. Kísérletet tett a nyilvános tanításra is a Sashegyen egy villában, ám egyik segédoktatóját kitelepítették, és sajtóhadjáratot folytattak ellene, ezért szűk tanítványi körével a II. kerületi Nyúl utcába kényszerült.
Az óbudai szálak
Óbuda két jóga-interpretátor írónak is otthont adott, egyikük, Hamvas Béla a második világháború vége felé élt rövid ideig egy Vihar utcai villában. Noha hatalmas életművében több passzust szentel a jógának is, elsősorban a – jóga alapját is adó – védikus irodalom és világkép magyarázójaként említhetjük itt, ám életművének ezen része annyira összetett, hogy nem teszünk kísérletet rá, hogy Véda-interpretációit és magyarázatait itt ismertessük.
A másik szerző, Tamkó-Sirató Károly (1905–1980) élete végéig Óbudán lakott, a Vörösvári út 14. 9. emeletén egy panellakásban, ahol tanított is.
Az életét köszönhette a jógának, amelyet oktatott és amelyről több – Ne légy többé beteg! címmel kéziratban lévő – jegyzetet készített a költői életműve mellett.
Tamkó Sirató költőnek, ráadásul avantgarde költőnek indult a Horthy-kor Magyarországán, ami akkoriban nem volt veszélytelen. Papírember című kötete alapján kritikusa „őrültnek” nevezte, társadalomellenes lázítással, izgatással és vallásgyalázással vádolták, mire a harmincas években Párizsba távozott. 1936-ban ő adta ki a Dimenzionista Manifesztumot, amelyet mások mellett Vaszilij Kandinszkij, Marcel Duchamp és Joan Miró is aláírt. Ott azonban annyira legyengült egy influenza miatt, hogy életét féltve hazaindult. Két évig járni sem tudott a szövődmények miatt, végül vidéken lelt menedékre testvérénél, ahol valakitől megkapta az említett Yesudian könyvét. Miután elkezdett gyakorolni, 1948-ban „csoda” történt, teljesen felépült.
Sőt, orvosai innentől rendszeresen küldtek hozzá egyéb pácienseket, ezért tanítani is kezdett, ászanákat – a test energetikai csatornáit stimuláló pozíciókat –, pránajámát – lélegzést – és védikus filozófiát.
A keményvonalas kommunista diktatúra idején ő írt egyedül ismeretterjesztő cikket a jógáról az Élet és Tudomány 1959. augusztus 16-ai számában A hatha jóga címmel. (3)
Emberkísérlet – saját magán
Mivel Tamkó Sirató szó szerint saját magán, a saját testén tapasztalta meg a jóga hatásait, nagyon értékesek azok a beszámolói, amelyeket ezzel kapcsolatban közölt. „Kénytelen voltam elhinni, hogy a jógalégzésektől lettem jobban. És most már erős meggyőződéssel folytattam napi légzéseimet. A hatás elképzelhetetlen volt: Nemcsak kifejezett fájdalmaim, bántó panaszaim szűntek meg, hanem állandó fázékonyságom, gyengeségem, félelmeim is. Dohányozni sem tudtam többé. Alkoholt fogyasztani még kevésbé. (…) 1949-ben felkutattam és megvettem minden jógára vonatkozó könyvet, mindent áttanulmányoztam. Hasznosnak látszó eljárásait kipróbáltam magamon. És már Kiskőrösön, arra kíváncsian, hogy vajon csak nekem segít-e ez a jógalégzés vagy másoknak is – elkezdtem tanítani!” – mesélte. (4)
Tamkó Sirató tizenöt év alatt dolgozta ki saját rendszerét, amelyet évtizedeken át gyakorolt és oktatott, miközben német-francia-angol-orosz műfordítóként, tudományos-fantasztikus regények szerzőjeként és költőként tért vissza az irodalomba. Jelentős a gyerekirodalomhoz való hozzájárulása is.
Sajnos épp a jógáról szóló műve van máig kéziratban – ami annál is elkeserítőbb, mivel Tamkó Sirató visszaemlékezése szerint Baktay Ervin végigolvasta a kéziratot, és a következőképp kommentálta: „A modern ember számára újjáalkottad természettudományos alapon, az egészségmegőrzés legjobb fegyverét, a hatha-jógát!” (5)
Tamkó Sirató célja a könyvvel az „egészség-művészet” megalkotása volt, amely – ahogy ő maga mondta – igen nagy hányaddal csökkenthetné az emberi „szenvedés-kontingenst”. (6)
A festők is beszálltak
A magyar kultúrtörténet egyik különös, sokáig zárványként kezelt fejezete Molnár Sándor és a körülötte létrejött Zuglói Kör, amelynek tagja volt mások mellett Bak Imre, Deim Pál, Nádler István és Hortobágyi Endre. Szellemi-teoretikusi hátterében pedig ott volt a szintén Zuglóban, az Erzsébet királyné útján élő Hamvas Béla–Kemény Katalin házaspár. Molnár mesterének tekintette Hamvast, aki több kéziratot rábízott élete végén, ezek közül van olyan kéziratváltozat, amely csak most került elő, tavaly jelent meg először nyomtatásban. (7)
Molnár dolgozta ki a festőjógát, amely Hamvas és a jógafilozófia tanításaiból alkotott emberi-festői életút-program. Ahogy ő maga fogalmaz: „Az ÚT az átváltozások teljes köre.
Az elemeket a festőjóga nem megsemmisíti, fölszámolja, hanem különböző műveleteknek veti alá, hogy a szennyezettségtől megtisztulva egyesülni tudjanak a hierarchikusan fölöttük lévő elemekkel. Ez az áthatás művelete. Az elemek hierarchikus sort alkotnak, amelyben az alacsonyabb a magasabbal egyesül, amíg végül létrejön a teljes Egység, az Eggyel való azonosság, az Egy pedig az ürességbe olvad. (…) A lélek átmegy az elemeken, és átalakul bennük. Aki bejárta a létezés teljes körét, a szív teljes birodalmát, az a Föld mestere, a Víz mestere, a Tűz mestere, a Kristály mestere, a Levegő mestere: teljes hatalmat nyer minden fölött. A létezés teljes körének bejárása az elemeken való átkelés. Ez a festőjóga.” (8)
Ha belegondolunk abba, hogy a másik „keleti” út, a buddhizmus magyarországi története Hollósy Simon müncheni festőiskolájában kezdődött – Hollósy testvére, József volt az, aki először fordított magyarra buddhista szövegeket, és akit a magyarországi buddhizmus megalapítójának tekintenek –, Hollósy kedvenc müncheni tanítványa pedig Baktay Ervin volt, amikor még festőnek készült, körbe is ért a történet.
Indológia, irodalom, jóga, festészet, mozdulatművészet, zárójelben a buddhizmus mint unortodox – másik – út kibogozhatatlanul keveredik az elmúlt száz év magyar szellemtörténetében és kultúrtörténetében, ám ahogy a bevezetőben említettük, a valódi recepció kora még nem jött el.
Addig is érdemesnek tűnt a fenti hatástörténeti, összefüggés-történeti vázlatot elkészíteni.
Jegyzetek
1.Medita Mudita: A MAGYAR JÓGATÖRTÉNELEM HIRES ALAKJAI https://www.muditayoga.hu/a-magyar-jogatortenelem-hires-alakjai/)
2.Haich Erzsébet: Beavatás – Óegyiptomi misztériumok. Budapest, 2023. Haich Erzsébet: Beavatás – hangoskönyv, youtube. Medita Mudita i. m.
3.Tamkó Sirató Károly jógázik az egészségért.Összeállította és az előszót írta: Tóth Gyula.Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár, 2001
4.uo.
5.uo.
6. uo
7. Hamvas Béla: Seth. Kereszténység és hagyomány. Budapest, 2024
8. Az idézet forrása a festojoga.hu oldal. A továbbiakat lásd: Molnár Sándor: A festészet útja, Budapest, 2024.
Felhasznált irodalom
Medita Mudita: A magyar jógatörténelem híres alakjai. https://www.muditayoga.hu/a-magyar-jogatortenelem-hires-alakjai
Az indológus indián – Baktay Ervin emlékezete. Szerk. Kelényi Béla. Budapest, 2014
Baktay Ervin: Szanátana Dharma. Az örök törvény – A hindu világszemlélet, Budapest, 2000
Bhagavad Gítá – A magasztos szózata. Ford. és jegyzetekkel ellátta: Baktay Ervin. Budapest, 2013
Haich Erzsébet: Beavatás – Óegyiptomi misztériumok. Budapest, 2023. Haich Erzsébet: Beavatás – hangoskönyv, youtube.
Rónai Róbert: Tamkó Sirató Károly, költő – Dr. Tamkó S. Károly, jógaoktató. In: Óbudai Anziksz, 2020/ősz-tél
Tamkó Sirató Károly – szócikk, Terebess.hu. In: https://terebess.hu/keletkultinfo/lexikon/tamko.html
Tamkó Sirató Károly jógázik az egészségért.
Összeállította és az előszót írta: Tóth Gyula.
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár, 2001
Molnár Sándor: A festészet útja, Budapest, 2024.
(A nyitóképen: Tamkó Sirató Károly)
