Kezdjük is el sétánkat a parkban.
Majd minden nap elmegyek e kis óbudai park mellett, vagy lépteim keresztülvisznek rajta. Padjain idősek, vagy kutyasétáltatók pihennek. Szemben az Óbudai Egyetem, diákjai is kijönnek ide néha. Kicsi park. Van nála szebb és nagyobb is Óbudán, de szívünknek kedves. Megbújik benne egy szobor és egy kis fa. Mindkettőt Göncz Árpád emlékére állították. A fát 2016-ban, halála után egy évvel a Göncz Árpád baráti társaság ültette. Azóta a fa szépen felcseperedett.
Pár lépés után el is érkezünk e cikk fő témájához, a parkban található mellszoborhoz. Göncz Árpád alakját a Kossuth-díjas szobrászművész, Jovánovics György mintázta meg és öntötte bronzba 2017-ben a Göncz család és Alapítvány kérésére, közadakozásból létrehozva.
Az alkotás egy szobor, méghozzá mellszobor. Kültéri és mondhatjuk, hogy public art.
A múzeumok, kiállítások világából kikerülő művészeti alkotás az emberek által minden nap használatos, közös és szabad térbe került. Helyspecifikus, mivel elhelyezése utal a megmintázott személy – jelen esetben Göncz Árpád – egykori lakóhelyére, a kerülettel való szoros kapcsolatára. Így, ebben az összefüggésben már nem csak egyszerűen egy portrét láthatunk a jelentős politikusról és közéleti személyről. Fontos üzenet hordozója lett. Emléket állít a Göncz Árpád életében képviselt értékeknek is.
Az egy nézetre komponált bronz szobor mészkő alapzaton nyugszik. Göncz Árpádot már idősebb férfiként, realista módon ábrázolja. Portréja könnyen felismerhető, beazonosítható.
A szobrász láttatja modelljének apróbb és nagyobb ráncait is, homlokán a szemöldökök közti barázdákat és a szarkalábakat.
Szeme oly kifejező. Szinte várjuk, hogy félmosolyából száját igazi mosolyra húzza.
Ruhájának felülete mozgalmas. Gyűrődései és a matéria szinte tapinthatók. Szép kontrasztban van nyakkendőjének geometrikus és letisztult formájával, sima felületével. Ezt a dinamikát kiemeli, hogy a nyakkendő és a zakó találkozása nagyjából szemmagasságban is van.
A szobor minden egyes négyzetcentimétere aprólékosan kidolgozott, tudatosan elhelyezett, részletekben gazdag. A fül, vagy az apró hajtincsek vonalait a művész láthatóan szeretettel faragta. A műalkotás egészét nagyfokú odafigyelés, tisztelet és szeretet hatja át.
Jovánovics György 1939-ben született, Kossuth-díjas szobrász, egyetemi tanár. Sokat látott, színes alkotó, aki nem csak a szobrászat műfajában kiemelkedő. Alkotott és kísérletezett a film, fotó és konceptuális művészet területein is. A ’60-as évek végén és a ’70-es évek elejének neoavantgard irányzatának meghatározó szereplője. Részt vesz az Iparterv kiállításain, később a balatonboglári ”kápolnatárlatokon”.
Élt és alkotott külföldön is, művei több nemzetközi gyűjteményben szerepelnek. A rendszerváltás után az ’56-os forradalom emlékművének elkészítésére kérték fel, mely felkérést végül el is fogadott. Monumentális műve 1993-ban készült el és a Rákoskeresztúri köztemető 301-es parcellájában felállításra került.
Jovánovics életművében sokszor kísérletezett a fény megjelenítésével, szerette a gipsz anyagot és a fehéret. A fény ábrázolását gyakran az anyag relief-szerű megjelenítésével érte el, talán ezt a technikát alkalmazta a Göncz szobor ruhájának megmunkálásánál is, igaz, nem fehérben. Érdemes megnéznünk egy rövid videót a Ludwig Múzeum Művészportrék sorozatából, melyben Jovánovics György saját maga beszél művészetéről.
Elhagyjuk most a kis óbudai parkot és pár perc séta után a Bécsi út 88-as számhoz érkezünk.
Ebben a házban élte le élete nagy részét (1947-1990) sokak ”Árpi bácsija”, Göncz Árpád. Innen vonult börtönbe az 1956-os események után és 1963-ban ide is térhetett a börtönévek után haza.
A Bécsi út 88-as ház egyébként része annak a lakótelepnek , mely 1926-28-ban épült az Újlaki (Sváb) Temető mellett. A Nagyszombat, Kecske és Végvár utcákon sétálva különleges hangulatra lelhetünk, a meander motívumos házak stílusegységet teremtenek. Aki a Keménykalap és krumpliorr című magyar film forgatási helyszínére egy kicsit jobban kíváncsi, olvasson tovább és nézze meg a blog képeit.
Környékbeli rövid sétánk után most bemegyünk egy kicsit a Bécsi út 88 belső udvarára és egy padon tovább tűnődünk, mi mindennek lehettek már tanúi ezek a falak és miket láthattak a ház lakói! Megnyugodhatunk, mert a mai nap sem múlt el értéktelenül. A képzőművészet segítségével Göncz Árpádra emlékezhettünk.
