Kezemben Kanizsa József Rám szabott sors című kötete, az előszó helyett írta: „Hatvan év az irodalomban és 50 könyv a 60 év alatt…” Tudtam, hogy gyermekversei is megjelentek, és hogy meséket is írt, de hogy már hatvan éve van az irodalmi pályán, erre nem gondoltam. Hogyan kezdődött, kinek köszönhető, hogy ilyen intenzíven foglalkozik írással, költészettel?
Már 10–12 évesen írtam verseket Arany János, Petőfi, Ady, József Attila verseinek köszönhetően. A kis faluba, Zajkra, az iskolába új tanárok kerültek, és meghirdették a vers- és prózaíró versenyt. E versenyen első alkalommal verspályázaton második lettem, majd a következő évben első. (Előtte rövidebb-hosszabb megszakítással kórházban voltam, és ott sok könyvet olvastam, mesét, verseket. Innét az olvasás és vers szeretete.) Az általános iskolából kikerülve újságíró iskolát szerettem volna elvégezni, de akkor azt kaptam, hogy oda már főiskola kell. Így Nagykanizsára kerültem középiskolába, ahol a verseim a faliújságra kerültek. A magyartanáromnak mondtam, hogy újságíró szeretnék lenni, és a segítségét kértem ebben. Beajánlott a Zalai Hírlaphoz, hogy adjanak lehetőséget számomra, hogy írásaim, tudósításaim megjelenjenek, esetleg később lehetek újságíró is.
(Később elvégeztem az újságíró iskolát is, és tovább képeztem magam. Abban az időben egy nagy magyar napilapnál voltam újságíró gyakornok, külső tudósító, és emellett bedolgoztam Budapesten majdnem minden üzemi laphoz.)
Hogyan került kapcsolatba Óbudával, a Krúdy Körrel?
Sok előzmény volt, hiszen 1968-ban Kispesten megalapítottam a Kispesti Fiatal Írók, Költők Kört, s még ez évben a Tamási Lajos által megalapított Csepeli Olvasó Munkásklub tagja is lettem, majd Pesterzsébeten a Kárpáti Kamill által megalapított Pesterzsébeti Írók, Költők Körnek is, később pedig a Budapesti Művészet és Barátai Egyesületnek. (Ekkor még fiatal voltam…) Az irodalmi, üzemi lapokkal való jó kapcsolat révén ismerkedtem meg Szőke Miklós Árpáddal, aki előbb Kőbányán a Móricz Zsigmond Irodalmi Körbe vitt be, és szervezőtitkári teendőkkel bíztak meg, majd Óbudára, a Krúdy Gyula Irodalmi Körbe sima tagnak.
Arról is volt tudomásom, hogy Óbudán a Gázművek Sújtás utcai Művelődési Házában is tartottak rendezvényeket az Óbudán elismert, itt élő költő, akkori igazgató közreműködésével.
Ó, mire emlékszik, mikor volt már? Az az időszak is a Krúdy Gyula Irodalmi Kör Óbudán való elismertségét jelentette, abban a patinás épületben előadást tartani, fellépni külön dicsőség volt. A lehetőséget valóban Gyimesi László, az akkori igazgató adta, felismerve, hogy egy Óbudán kezdő lépéseit tevő irodalmi körnek méltó helyen kell bemutatkozni, és a szárnyukat bontogató ifjaknak, fiataloknak ebben a Művelődési Házban kell bemutatniuk műveiket. Itt adtuk át először a bronz Krúdy-emlékérméket is, főleg az alapítóknak: Bíró Andrásnak, Elek Mihálynak, Kende Sándornak, Legez Katalinnak, Szőke Miklós Árpádnak, Sellei Zoltánnak… A következő években már csak egy vagy kettő érmet adtunk át. Gyimesi Lászlóval ma is jó a kapcsolatunk. A Csillaghegyi Közösségi Házban mindig ad egy-egy Krúdy Kör tagnak lehetőséget, hogy a megjelent kötetét a közönség előtt bemutathassa.
A Krúdy Gyula Irodalmi Kör 1991-től a Kéhli Vendéglőben tartja az összejöveteleit, ez a bázisa, vagyis a hivatalos székhelye.
Igen, valóban, néhai Cecei-Horváth Tibor befogadott bennünket, ő „korcsmáros költő” volt, ahogy „szokta volt” mondani. (Szép, értékes verseket írt, a Krúdy Kör szerkesztésében jelentek meg kötetei.) Én kerestem meg Tibort. Nem kellett győzködni, felismerte, hogy a Krúdy Körnek Krúdy „törzshelyén” van a helye. Tibor halála után a nagy terem bejárata fölött nagy betűk hirdetik, hogy ez a KRÚDY TEREM.
Ez évben a Krúdy Háznál Kunszentmiklósról Székely Gábor Szent György Lovag kitüntetett író, Petőfi-kutató, Hódmezővásárhelyről, a Kárász József Irodalmi Körből Haranghy Géza volt elnök és felesége, Anci, a Krúdy-szobornál Óbuda-Békásmegyer Önkormányzata nevében Kelemen Viktória képviselő, alpolgármester, Hertei Krisztina, az Ifjúsági Civil és Nemzetiségi Iroda vezetője, Csikósné Mányi Júlia civil referens, valamint Szécsénykovácsi polgármestere, Filip József, aki 21-én Szécsénykovácsiban fogadta a Krúdy Kör küldötteit. A Krúdy Teremben az Óbudán élő házaspár, Bánlaky László költő, ny. iskolaigazgató, Óbuda Díszpolgára és e sorok írója helyezte el az emlékezés koszorúját. Nagy egyéniségek is szerepeltek korábban meghívottaink között: Czine Mihály, Fodor András, Jókai Anna, Tüskés Tibor, persze Krúdy lánya, Krúdy Zsuzsa, Krúdy Anna, Krúdy Péter lánya, jelenleg pedig Krúdy Melinda, Krúdy János leszármazottja tartja velünk a kapcsolatot, van jelen a rendezvényeinken. Csukás István, Lator László tiszteletbeli tagunk, de tiszteletbeli tagjaink Szlovákiából Filip József, Z. Urbán Aladár, Szlovéniából prof. Dr. Varga József, Franciaországból Michel Cohaur költők is. A két szobrászművész: Mihály Gábor és Rajki László. Színész, előadók: Sellei Zoltán, Keres Emil, Tálas Ernő, a Svéd Királyi Operaház tenorja, jelenleg Pánti Anna Erkel-díjas operaénekes, az Opera Nagykövete énekelt.
Befejezésül, a saját életéből, a 60 év az irodalomban 50 kötetről egy-két gondolattal felelevenítené e nagy múltat, gazdag életutat?
Nem könnyű… Ebből a 60 évből mégiscsak 32 évet már a Krúdy Kör szolgálatában töltöttem el, itt Óbudán. Nem kis idő. Hány s hány irodalmi estet szerveztem, hány meg hány kiállítást nyitottam meg, s hány és hány fiatalt karoltam föl, indítottam el írói, költői vagy esetleg festőművészi pályájára? Nem készítettem statisztikát.
S emellett több mint 300 antológiában jelentek meg írásaim, és 1970-től az általános iskolásoknak, az Írás munkafüzetben, az Anyanyelvi Gyakorlófüzetekben, a negyedikes Olvasókönyvekben jelentek meg verseim, meséim.
Kanizsa József különleges képességű író, költő, szervező, aki képes másokra odafigyelni, legyen az fiatal vagy idősebb szerző, vagy festőművész; igyekszik tanácsot adni, felkarolni, ha lát benne művészi lelket. E tevékenységhez az erőt Istentől kapta, és jószolgálatnak, elhivatottságnak tekinti. Az itthoniakon kívül a szomszéd országok magyarlakta területein is tartja a jó kapcsolatot írókkal, költőkkel, festőművészekkel. Amolyan „kulturális-hidat” épített ki e néhány évtized alatt. S nem kihagyhatók lovagi tettei sem: immár 16 éve a Magyar Kultúra Lovagja, a Kultúra Lovagrend alapítója, aki Csongrád megyében is elindított egy „Európa Napja” sorozatot az ottani falvakban, Mártélytól, Algyőig vagy Földeák, Óföldeák, Székkutas községekben. Emellett nem hanyagolta el szűkebb hazája, Zala megye falvait sem, és felesége szülőfalujával, Naszállyal is nagyon jó a kapcsolata. De Óbudát sem hagyta magára, a kezdetektől fogva ötleteivel is segítette az itteni kulturális élet fellendülését. Tanácsával, segítségével vette föl annak idején a Krúdy Gyula Iskola is a nevét, járt az öregek napközi otthonában, iskolákban, közösségi házakban, és 32 éve a Kört lelkén viselő „igazi lelki-támaszú atyja”. Ha lenne 48 óra egy napban, akkor negyvennyolc órában végezné el ezt a nem mindennapi szervező munkát. S emellett Kőbánya Díszpolgára. Számára, ahogy Krúdy írta: „Az élet tulajdonképpen mindennap kezdődik.” Igen, nála ez belső törvény: mindennap meg tud újulni, másokért kiadni a szívét, lelkét, bölcs tudását, hogy mások is tudjanak érvényesülni. Kanizsa Józsefnek ehhez a 60 évhez csak gratulálni lehet, és további sok sikert, újabb könyvek megjelentetését, jó egészséget kívánunk neki.
