Régészeti feltárás. Jó kifejezés ez arra a kutatói munkára, amely során Révai Ilka élete és oeuvre-je felszínre került a kutatók és most már a látogatók számára is. A kiindulópont csupán annyi, hogy van egy ígéretes fotográfus a huszadik század első feléből, aki nem mellesleg nő, viszont néhány fotón és egy kis katalóguson kívül eddig nem volt róla információnk. Tulajdonképpen maga a nyomozás adja a kiállítás izgalmát, az, ahogyan a fragmentumokból, a mindenfelé kallódó mozaikokból összeáll a teljes kép, amit most a Kassák Múzeum falain láthatunk és olvashatunk. Ez a tárlat tulajdonképpen azt láttatja, hogy mit is jelent egy muzeológiai kutatás és milyen kihívások és szerencsés véletlenek kellenek ahhoz, hogy a sötétségből kirajzolódjék egy művész képe, hogy közelebb kerüljünk a karakteréhez, a művészetéhez és ahhoz a hálózathoz, ami a személye körül kialakult.
A muzeológus sokszor csak tapogatózik, olykor komoly erőfeszítéseket kell tennie, hogy rábukkanjon a kirakós hiányzó darabjára, máskor pedig hatalmas szerencse, hogy előkerülnek ládák, amelyekben igazi kincsek lapulnak…
E kiállításban most tehát alapvetően nem a látványon van a hangsúly. Egy klasszikus fotótörténeti anyag mutatkozik be a falakon, nincsenek nagy gesztusok, élményszerűség, sok szín vagy forma, esetleg LED-képernyő, valahogyan mégis érdekes lesz ez az egész tárlat, de nemcsak azért, mert beenged a kulisszák mögé és mesél arról, hogy mit is jelent egy múzeumi kutatás, hanem azért is, mert felkelti az érdeklődést a fotós iránt, beránt, minket is érdekelni kezd, hogy tényleg, tulajdonképpen ki is volt ez a nő, akiről kezdetben még a leánykori nevét se tudták, közben pedig a korszakban markáns szerepe volt, Kassákkal, majd André Kertésszel állt kapcsolatban, ez utóbbi fotózta is, sőt: volt egy lánya, aki híres iparművészként élt.
Révai Ilka kalandos életútja, különös és titokzatos személyisége tehát már önmagában felkelti a figyelmet, a kurátorok pedig pontosan tudják ezt, így az életmű mellett az életút bemutatására is vállalkoznak, szerencsére azt is izgalmasan teszik. A Kassák Múzeum első terében fut végig az az idővonal, amely végigköveti Révai Ilka életének legfontosabb momentumait. Teli van mindenféle csemegével ez a falszakasz, amellett, hogy láttatja azt is, hogy az alkotó mennyi városban megfordult élete során Székesfehérvárról, majd Budapestről indulva Abbázián át, de élt Berlinben, Hamburgban és Meranóban, Nizzában és Párizsban, majd élete itthon, a budapesti gettóban élt véget.
Először megismerjük a családi hátteret. A családnak a kereskedő apa, Kiche Lajos vállalkozásának csődje miatt kellett Budapestre költöznie. Révai Ilka kijárja az iskolákat, férjhez megy. Már huszonkilenc éves, amikor elvégzi a Fővárosi Községi Iparrajziskola rajz- és mintázási tanfolyamát. A következő helyszín Abbázia, ahová a tízéves házasság alatti sikertelen teherbeesési kísérletei miatt utazik gyógykezelésre, de ahol színésznőként is helytáll. Itt már látjuk, hogy különféle, sztereotipikus női sorsok keverednek az életútjában, ami magánéleti tragédiákból, valamint szakmai sikerekből tevődik össze. Aztán elveszíti a férjét, Meranóba költözik, ahol már saját műterme van és portréfotózásból él, és ahonnan aztán 1915-ben a háború miatt kel hazatérnie.
Fokozatosan rajzolódik ki előttünk egy self-made woman képe, akinek több lábon kell állnia ahhoz, hogy meg tudjon élni a tevékenységéből, tudjuk, hogy a műtermében magyar iparművészek munkáit is árulta, a fotográfia minden műfajában fényképezett, ha kellett, házhoz is ment, miközben folyamatosan építette a kapcsolatait, kereste az érvényesülési és kiteljesedési lehetőségeket. Az életvonalra visszakanyarodva Németország is fontos helyszín, ott képzi magát, valamint ott közlik először a fotóit, de a kurátorok itt egy sor hirdetést is megmutatnak, ami szintén az alkotó önmenedzselő karakteréhez tesznek hozzá.
A tárlat hangsúlyozza, hogy alapvetően késői indulást látunk nála, amit a többszöri hely- és nyelvváltás tovább nehezített, azonban az életútban mégis van egy kitüntetett szakasz, amikor Révai Ilka kora egyik fontos női fotóművészének számított, akinek 1919-ben még saját kiállítása is volt, ami pedig egyáltalán nem volt jellemző a korszakban, ő azonban még egy artist statement-szerű kiáltványt is írt a tárlat mellé.
Tevékenysége azonban nemcsak a személye, hanem a kor felől is olvasható, hiszen Révai Ilka a korszak progresszív értelmiségét is fotózta, művészeket ábrázoló portréi közül kiemelkednek a Kassákról készült felvételek, amelyek tulajdonképpen annyira híresek, hogy a kollektív tudatunkban a Révai Ilka-féle Kassák fotók élnek, még ha eddig fogalmunk sem volt arról, hogy ki készítette ezeket a felvételeket.
Aztán Párizsba települ, a lánya után megy, otthonuk művészek és diákok találkozóhelye lesz, André Kertésszel is ekkor ismerkedik meg, miközben iparművészeti tárgyakat készít, hogy meg tudjon élni, majd Nizzába megy egy rövid időre, végül pedig élettársának jóhiszemű tanácsára visszaköltözik Budapestre, ami végzetesnek bizonyul.
A Kassák Múzeum külső terében két vitrinben egy izgalmas tárgyanyag is szerepel. Ez egy talált lelet, egy szerencsés véletlennek köszönhetően előkerült láda, ami a Goldscheider bérház pincéjéből került elő 2016-ban, majd leltárba vették, aztán mégis elkallódott, viszont 2023-ban az Ecseri piacon újra felbukkant egy árusnál. A kutatás jelenlegi álláspontja szerint a láda Révai Ilka képeit és tárgyait tartalmazza, ezeket látjuk most ezekben a vitrinekben, laboráló óra, zsebnotesz, hanukia, fényceruza, fotós csipeszek, mappák, képeslapok, kiállítási katalógusok, amelyek tovább árnyalják Révai Ilka alakját.
Izgalmas, hogy a láda feltárása tulajdonképpen egy kortárs művészeti projekt is, ami nemcsak alátámasztott és bebizonyított kutatási elemeket, de fikciós és spekulatív momentumokat is tartalmaz. KissPál Szabolcs A párizsi lelet című munkája tesz kísérletet arra, hogy a fotogramokból, tárgyakból, jegyzetekből és kiadványokból álló korpuszt feltárja, amiből végül összeáll a kor művészeti közegébe szervesen illeszkedő, spekulatív elemeket is tartalmazó narratíva, amelynek hitelessége nem bizonyítható egyértelműen, a feltárt anyag egészének összefüggései azonban Révai Ilka fotós karrierjének ismeretlen, ám lehetséges folytatására utalnak.
A belső tér pedig tulajdonképpen a művészi karrier fontos egységeire fókuszál: a fotók négy téma mentén rendeződnek. Az egyik falon látjuk Révai Ilka portréit, amelyek bizonyítják progresszív attitűdjét, azt, hogy képes volt továbblépni a német mesterektől elsajátított szemléleten, ezeken a képeken ugyanis már nem a tekintet teremt kapcsolatot a nézővel, hanem a beállítás, a gépállás szokatlansága, valamint a vonások közvetlen megmutatásával ábrázolja az emberi pszichét, ennyiben a kicsit később jelentkező új tárgyiassággal is kapcsolatba hozható. A következő részben a fotókon keresztül Kassákhoz fűződő viszonyát ismerhetjük meg. Révai volt, aki az első portrésorozatot készítette Kassákról 1917-ben, ezek a képek teremtették meg Kassák máig emblematikus alakját, ahol nem a személyes vonásokon van a hangsúly, inkább a merész lapszerkesztőt, az újító irodalmárt, az avantgárd embert látjuk ezeken a fotókon. A falon szerepelnek még felvételek Kassák családtagjairól és a MA csoport tagjairól. A következő téma Révai Ilka első, nagyszabású kiállítása, ahol sokféle téma előkerült, most ezek közül portrékat és aktokat látunk.
Ezután az André Kertésszel való kapcsolatára derül fény a fotók által: szoros barátságot ápoltak, ennek köszönhetők azok a ránk maradt felvételek, amelyek Révai párizsi otthonát és az ottani körülményeit láttatják. Kertész azonban nemcsak Révai Ilka lányát, Évát, valamint a náluk megforduló vendégeket fotózta, hanem Révai Éva és Ilka munkáiról is készített művészien megkomponált és gondosan kivitelezett fotókat, amelyek közül most szintén szerepel egy válogatás a kiállításban.
Az utolsó egység pedig Révai Ilka lányának, Évának a karrierjére fókuszál, aki ismert ékszertervező volt. Az ékszereiről készített fotók mellett néhány megmaradt nyakláncot, karperecet is láthatunk egy vitrinben.
Ez a második terem tulajdonképpen a fotókon keresztül követi végig Révai Ilka fotós pályáját. Egy szűk, ám annál tartalmasabb időszakra fókuszál, a felvételek segítségével képes megrajzolni az alkotó körüli kapcsolati hálót, amivel rámutat, hogy bár az életmű mára feledésbe merült, mégis: a maga korában Révai Ilka nevét jól ismerték, korának legfontosabb gondolkodóival és művészeivel járt egy körbe, ezért is kiemelkedően fontos, hogy a mostani kutatás során közelebb került hozzánk a személyisége és a karrierje.
