Jól tudom, hogy a Vasmacskának komoly története van?
A ház eredetileg is vendégfogadónak épült 1885-ben, akkor még hozzá tartozott a ma mellettünk üzemelő Trófea étterem területe is. Gigantikus, klasszikus, híres étterem volt. A népszerűsége több mint egy évszázadon át kitartott, hiszen a régi óbudaiak a mai napig emlegetik, hogy itt volt az érettségi bankettjük, ide jártak hétvégenként, itt volt az első randevújuk, vagy hogy régen úgy húzta itt a cigány, hogy azt elfelejteni nem lehet.
Ráadásul a Laktanya utcát sem véletlenül nevezik így, hiszen ott volt régen a tengerészlaktanya. Állítólag az utca közepén állt is egy nagy, vasból készült horgony. Mi is próbálunk alázattal hozzáállni a hely történelméhez, többek között ezért tartottuk meg a nevét is. A KávéZoo tulajdonképpen a Vasmacska egy újabb arca. Bár más a célcsoport, másként használjuk a helyet, ez mégis ugyanaz a régi Vasmacska, amit annak idején is olyan sokan szerettek.
Hogy jött a KávéZoo ötlete? Sok Gerald Durrellt olvasott gyerekkorában?
Tényleg szerettem a könyveit, sok mindenben követtem a példáját. Otthon hamar kialakult a saját kis állatkertünk. Rengeteg ember járt hozzánk, mert mindenki odavolt attól, hogy nálunk van kutya, cica, nyuszi, hörcsög, a kerti tóban meg aranyhalak úszkálnak.
Nagyon sok időt töltöttünk/töltünk állatokkal, Timiék szintén. Amikor gondolkoztunk a kávézón, Gréta, a kislányom javasolta, hogy nyissunk egy különleges helyet, ahol állatok közt kávézhatnak a vendégek, mert az emberek többsége szereti az állatok közelségét. Amit persze nemcsak a vendégek szeretnek, hanem mi is. Ebben a kávézóban nem az volt a kardinális kérdés, hogy milyen kávét főzzünk (egyébként rendkívül finomat), hanem az, hogy olyan helyet hozzunk létre, ahol mindenki jól érzi magát: ember, állat egyaránt.
Látva a kisimult arcokat, lehet, hogy az állatok terápiás hatással vannak a betérő vendégekre?
Utólag jöttünk rá, hogy ez az ötlet mennyire zseniális volt. Bejönnek, meglátják a kutyákat, a nyuszikat, a kaméleont, és mindenkit elönt a boldogság. A legzordabb arc is barátságos lesz. Az emberek itt szívesen beszélgetnek egymással, velünk. Egyszerűen megnyílnak egymás felé.
Szerintem megbetegíti a városi embert, hogy ennyire el van zárva a természettől, ami pedig az ember természetes közege lenne. Az élővilágban, az állatok és a növények között lenne a helyünk, ehhez képest sterilizált kő-beton kockákban élünk, éppen csak egy cserép virággal a lakásunkban. Én viszont úgy döntöttem, hogy ha kell, lehet egy kicsit maszatosabb, lábnyomosabb, szőrösebb a környezetem, de legyenek benne élőlények. Egyrészt ez a természetes, másrészt a gyerekeknek is úgy jó felnőni, hogy az állattartással járó felelősség beléjük ivódik; ha már nagyon korán megtanulják, hogy sosem tartjuk holmi szőrös vagy tollas tárgyaknak őket, hanem egyenrangú élőlényként tekintünk rájuk, és tiszteletben tartjuk az igényeiket.
Akár családi program is lehet egy KávéZoo látogatás?
Nagyon is! A gyerekek szinte transzba esnek a rengeteg állat láttán, a szülőknek pedig van öt perc nyugalmuk, amíg megihatnak egy jó kávét. Ameddig lazítanak, mi azért szemmel tartjuk a gyerekeket, mert a kávézó laza szemlélete ellenére is vannak szabályok, az állataink védelmében. Nem lehet minden állathoz hozzányúlni, sőt, önhatalmúlag egyikhez sem. A nyuszikat is mi vesszük ki, és mi tesszük vissza – nagyon figyelünk rá, hogy ne legyenek agyonnyomorgatva.
Felelős állattartásra buzdítjuk a gyerekeket, kirándulunk, elmegyünk velük állatorvosi rendelőbe, állatmenhelyre, állatfarmra is.
A kutyák hogy viselik a vendégek és egyéb állatfajták jelenlétét?
A vendégeket már megszokták a kutyáink, de az alsó szintre, ahol a nyusziketrecek vannak, nem mehetnek le. A vendég kutyáknak is a felső részben kell maradniuk, ahol a kaméleon meg a halak tanyáznak, mert akármilyen jól nevelt is egy eb, valószínűleg izgalomba jönne tizenöt nyuszi látványától és szagától. Mi pedig nem szeretnénk, ha a tapsik sokkot kapnának. A saját kutyáinkat úgy hozzuk be, hogy reggelente jól kifuttatjuk őket. Sokan meg is kérdezik, hogy mitől ilyen jólneveltek ezek az állatok? Egyszerű a válasz: meg lettek mozgatva. Egy kutyának eszébe sincs huszonnégy órán át ugrálni. Ha futkoshat egy nagyot a friss levegőn, utána békésen heverészik, és várja a vacsorát.
A gyerekekben persze fel sem merül ez a kérdés. Bennük még megvan az ösztönös bizalom az állatok felé, többnyire a felnőttek nevelik beléjük a félelmet.
Mi alapján válogatták össze az állatseregletet?
Az a filozófiánk, hogy nem egzotikus, állatkerti állatokat, hanem teljesen egyszerű, hétköznapi társállatokat gyűjtöttünk magunk köré. Olyanokat, akik lehetnek otthon bárkinek. A kaméleon például egy sisakos kaméleon, ami talán a leggyakoribb fajta Magyarországon. Szándékosan nem választottunk valamilyen olyan, jóval látványosabb kaméleont, amelyik nem szaporodik fogságban. Azaz csak a vadon befogott példányok vannak, mi pedig egy állatot sem akarunk kiszakítani természetes környezetéből. Ugyanez érvényes a halakra is. Nincs tengeri halunk, mert jellemzően nem tudják szaporítani őket mesterséges körülmények között.
Akkor ez kölcsönös vonzalom, de a vendégek számára azért a kávé minősége sem mellékes.
Voltunk barista tanfolyamon, és a szerintünk legfinomabb, legjobb minőségű kávét főzzük le. Egy kiváló cukrászattól rendelünk nagyon jó minőségű sütiket: mindig van gluténmentesünk, cukormentesünk, paleo sütijeink, tekintettel az ilyen-olyan allergiákra, ahogy a kávé mellé is lehet kókusz-, szója- vagy akár rizstejet is kérni. Bár nincs nagy konyhánk, napi levessel mindig szolgálunk, valamint pizzát sütünk, melegszendvicseket, mártogatósokat kínálunk pirítóssal vagy chipsszel.
Volt vendéglátós tapasztalatuk, mielőtt belevágtak a Vasmacskába?
Egyikünknek se, Timi sporttanár, én pedig közgazdász vagyok.
Ha kezdetben nem is volt mindig tökéletes a kivitelezés, a lényeg mégiscsak az, hogy igazán vendégnek tekintsd, aki bejön hozzád, mert akkor ő is jól fogja érezni magát.
A családjaik is ennyire lelkesednek a Vasmacskáért, vagy inkább zavarja őket, hogy ennyi időt töltenek itt?
Nemcsak lelkesednek, segítenek is. A férjeink rengeteg munkát tettek és tesznek a helybe, a lányok pedig az állatgondozók. Hétvégente nem tudunk még a nyuszikra is figyelni kávéfőzés közben, ilyenkor ők vigyáznak rájuk. Ez egy valódi családi vállalkozás.
Úgy tudom, szülinapi zsúrokat is lehet itt szervezni. Hogy bírja az esti mulatozást a csapat állatrészlege?
Tartunk szülinapi gyerekzsúrokat, amikor a gyerekek megismerkedhetnek az állatainkkal. De felnőtt partikat is – ilyenkor elpakoljuk az állatokat. Egyedül Kamilla, a kaméleon marad, őt nem tudjuk a terráriummal elvinni, úgyhogy végignézi a bulikat.
De talán még jobban szeretem a kicsit kevésbé sűrű hétköznapokat, amikor minden vendégünkkel tudunk egy pár szót váltani.
Mindenképpen Óbudára tervezték a KávéZoot?
Igen, hiszen itt élünk Óbudán, és ha az ember magának teremt munkahelyet, akkor célszerű, hogy közel legyen az otthonához. A kolléganőm, Timi, akivel együtt csináljuk a KávéZoot, Ürömön lakik. Az sincs messze innen. A gyerekeink ide járnak az Óbudai Waldorf Iskolába – ott ismertük meg egymást. Az óbudaiakban egy idő után kialakul egy nagyon erős lokálpatriotizmus. Szeretjük a környéket, és ha lehet, ki sem tesszük a lábunk innét, inkább helyben oldunk meg mindent, amit csak lehet. Itt az otthonunk, az iskola, a piac, a Duna-part, aztán az erdők, a hegyek, ahova gyakran járunk kirándulni – elégedettek vagyunk a mikrokörnyezetünkkel, nem vágyunk máshová.